A katonatörténetek nem csak országhatárokat nem ismernek, de az időkoordinátára is érzéketlenek. Mai szerzőnk, Bozótnéger bajtárs a nagyapja egyik régi (ha jól számolom, 67 éves) sztorijával lepett meg bennünket. Külön öröm, hogy J. bácsi még közöttünk van. Mindannyiunk nevében kívánunk az itt, a nyitóképen látható idős harcosnak további sok-sok, egészségben lehúzandó évet, magunknak meg azt, hogy minél több történetét olvashassuk itt, a milstoryn.
Az alábbi történetet nagyapám, M. J. mesélte. aki már a 90. esztendejét tapossa; ehhez mérten a történet sem mai keltezésű.
1942 tele, debreceni tüzérlaktanya.
Akkoriban úgy ment, hogy 24 órás őrszolgálatra osztottak be minket. Amikor leváltottak, az őrszobán lehetett pihenni. Volt ott 6 „kényelmes” fapriccs – deszkából készült, olyan volt, mint egy asztal, csak alacsonyabb. Azon fekhetett, akinek jutott, mert 12-en voltunk. Mondtuk is, milyen jó, hogy ez puhafa priccs, 
mert ha keményfa volna, az biztosan nagyon kényelmetlen lenne… Volt, aki a sisakját, s volt, aki a kenyérzsákját tette a feje alá, úgy próbált aludni.
Tartva az éjszakai ellenőrzéstől, pihenőidőben is legfeljebb a sisakot vehettük le, a fegyver pedig a fegyvertámlán volt az őrszoba előtt. Egyszer, váltáskor bejöttünk pihenni. Az egyik katona leveszi a sisakját, leteszi a priccs alá, majd kenyérzsákját a könyökéhez húzva dőlt le. Én egy széken ülve bóbiskoltam, egyszer csak valamilyen hangra riadtam fel.
– Őrmester úr, úgy hallottam, mintha egy autó állt volna meg a kapunál! – szóltam az őrparancsnoknak.
– Igen. Én is hallottam valamit – válaszolta.
Mindketten arra gondoltunk, hogy ellenőrzés érkezett.
De ebben a pillanatban már hallottuk is a kinti kapunál álló őrt kiáltani:
– Fegyveeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeerbe!
Általában jó hangú gyere
keket állítottak ki a kapuba, akik hosszan tudták nyújtani a szót hasonló esetben, mert akkor mindenkinek rohanni kellett kifelé, sisakban, fegyverrel sorakozni az őrszoba előtt. Minél jobban nyújtotta, annál több időnk maradt rá.
A helyőrségi ügyeletes tiszt – egy őrnagy – érkezett ellenőrzésre. Ahogy ott állok a sorban, érzem, hogy a mellettem lévő katona lökdösi a könyökömet. A szemem sarkából néztem, hogy mi a fenét csinál – hát épp a kenyérzsákját próbálta a fejére húzni!
Az őrnagy már ordított is:
– Maga ott mit csinál, katona!? Őrparancsnok, milyen rendet tart itt? Hol van ennek az embernek a sisakja?
Lehordtak minket a sárga földig, tízszer megismételtük a sorakozást, a katona meg a fogdában töltötte az éjszaka hátralevő részét, várva a további büntetésre – de lehet, hogy ő járt jobban, mert ott is ugyanolyan fapriccs volt, és még őrködnie sem kellett…
25 hozzászólás
1. mbenedek — 2009-11-09 11:19
Nagyon helyes történet. Még, még, még!
2. Kendan — 2009-11-09 12:16
Kár hogy az én nagyapám ilyen jellegű sztorikat nem hagyott maga után… :S
Igaz, ő tiszt volt…
3. eMM2 — 2009-11-09 13:10
Várjuk még a jutasi őrmester tipusú sztorikat is.
Esetleg „baka voltam a feketeseregben” és akkor jól kiszúrtak velem amikor szénát kelett kaszálni a lovamnak amikor meg nem is volt lovam címűeket is.:)
4. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-09 14:09
Több felmenőm is részt vett a II. vh-ban, eltérő rangban, alakulatnál. Aktuális májzlinak megfelelően esetenként eltérő hadseregekben… Néha talán még egymásra is lőhettek.
No, az egyik valahol Olmütznél üldögélt 1945 késő tavaszán, baromira nem értve, hogy a fenébe került oda, amikor ő csak Szombathely felé menet stoppolgatott, oszt egyszercsak páncélgránátos lett a cseh-lengyel határ környékén, hosszú „piszkafával” várva az orosz tankokat. Amik nem jöttek.
Volt helyette két árokrendszer, fedezékek, bunkerek, szépen, egymással szemben, ahogy kell, köztük meg egy porig rombolt kis falucska, körbe a randa, nagy háború.
Nagyjából már túl voltak mindenen, lassan vége az egész vircsagtnak, ez a két kupac (német-magyar-amit_találunk vs. orosz), meg békésen háborúzgat.
Ez úgy nézett ki, hogy kora délelőtt a németek kezdték. Ágyúval, aknavetővel, rakétával, minden elképzelhető pufogtatásra alkalmas eszközzel eszement módon lőni kezdték az orosz állásokat. Azaz nem annyira az állást magát, hanem attől délre egy kis ligetes, erdős területet. Német prezitással, nem is kellett aggódni, hogy véletlenül akár egy lüvés is mellé menjen…
Eközben a ráérő katonák bejárták a falucska maradékát, hátha találnak valami értéket, érdekességet.
Ebédre szépen végeztek is az aznapi lövöldözéssel, rapsickodással.
Ebéd után az oroszok cihelődtek neki, rendesen megsorozták a német-magyar állásoktól észekra levő kukoricást, közben ők mentek egy kört a falucskában, ami határozottan megsínylethette az eseményeket, bár a süket macskának mindkét fél adott enni.
És ez így ment hetekig, majd elindultak az oroszok, és vége lett az idillnek.
5. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-09 14:21
Őrmester is volt, bár ez pont nem rokon, és tulképp a rangja is mellékes..
Lőszert szállított emberünk az Árpád-vonaltól kifelé. Békés, nyugis állás, megkapta a két-három teherautóját, azzal lekocogtak a Kárpátok túlsó felére, átadták a teli autókat, majd a cserébe kapott kehes, frontot járt csotrogonyákkal megpróbáltak valahogy visszaevickélni.
Egyik alkalommal a megszokott cserehelyen egyszál magyar tiszt vacog pár emberével, meg egy orosszal. Az oroszról hamar kiderült, hogy ukrán, és partizán, aki szeretné átvenni a lőszerellátmányt, lévén onnan nyugatra magyar katona már nincs, nekik meg még jól jönne.
Őrmeserünk vakaródzott, nézett a tisztre, majd ott maradt a lőszerecske az eddigi „ellenségnek”, akik kicsit szomorkodtak, mert olyan jó volt addig lopni a lőszert a magyaroktól.
Jellemző persze, hogy volt még egy útjuk, noha mindenki tudta, hogy feleslegesen, se magyar, se német egység nincs már arra, csak orosz.
Meg a pár ukrán, akik türelmesen várták az újabb adagot, cserébe két sebesült magyart adva.
A következő kanyart már Miskolc felé tették…
6. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-09 14:47
@eMM2: „baka voltam a feketeseregben”
Na, akkor legyen egy kicsit régebbi sztori is.
Annó, jó András királyunk kissé bele lett vezetve egy keresztes hadjáratba, akárhogy húzta-vonta, nem tudott kibújni alóla, úgyhogy bánatosan összeszedett egy pofás kis sereget, és kikocogott egy kicsit turistáskodni a cédrusok árnyékába.
A seregbe persze boldogan jelentkezett minden kisabb-nagyobb vitéz, bízva a hadjárat elkövethető hőstettekben, és az azzal járó kellemes birtokadományokra, nemességekre, hasonló jókra.
Így került a csapatba a ma is igen elterjedt, felvidéki Palásthy-famillia őse is. Őt ugyan úgy kellett becibálni a seregbe, menni nem akart, de furán vette ki magát, hogy a környék legrégebbi birtokos családjának nincs rendes, igazi, klasszikus nemessége. Ment is szegény feje, jól tudva, hogy ha a fene fenét is eszik, ő el fog követni valami hőstettet, amiért nemesség jár. A rossz nyelvek szerint már előre megfestették a címerüket is…
Na, lassan vége az egész kalandnak, sehol egy levágható szaracén, sárkány, megmenthető hercegkisasszony, semmi, csak a táborozás unalma, meg a készülődés hazafele.
De egyszer! Békés sétáját innen oda (katonaként én se értettem, miért megyünk át néha egyik sátorból, barakkból a másikba, majd vissza), nagy ordibálást halla, rettenetes ellen támadt a táborra, egy megvadult bika vérbenforgó szemekkel egyenesen a királyi sátor felé száguld! Emberünk nem volt rest, hopp elkapta a bikán a pányvát, megfékezve így a fenevadat, egyben megmentve a királyt, aki gyaníthatóan komoly szívdobogást kapott a rémülettől, és iziben nemességgel is jutalmazta kedves hívét. Ha már ezért cipelte ki…
Emberünk meg gyaníthatóan elégedetten lepacsizott a haverokkal a jó munka után.
A rossznyelvek szerint persze nem megvadultbika, hanem egy szomorú tehén volt a „fenevad”, amit emberünk halált megvető bátorsággal nagyhirtelen megfejt. De ezt biztos az irígyek terjesztették…
7. tiboru — 2009-11-09 16:42
@Vérnűsző Barom:
Ragyogó operatív kombináció :-)
8. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-09 16:48
@tiboru: Az előre megfontolt szándékkal elkövetett tehénfejés?
Vagy a precíziós lövészet?
9. tiboru — 2009-11-09 16:55
@Vérnűsző Barom:
Hát az, hogy beszervezett egy fedésben lévő tehenet annak érdekében, hogy az játssza el a megvadult bika szerepét, ő pedig a mennybe mehet…
Klasszikus maszkirokva, cirka kilencszáz évvel Félix Edmundovics előtt.
10. Szalacsi_Dezső — 2009-11-09 17:12
@tiboru:
Korábban én is ígértem nagyapás sztorit, igyekszem pótolni, mert látom, hogy más a tettek mezejére lépett ez ügyben, nagyon helyesen.
11. tiboru — 2009-11-09 17:53
@Szalacsi Dezső:
Hajrá-hajrá, várom!
12. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-09 21:57
@tiboru: Hát, ha már ezért ment ki. Nem térhetett vissza „hőstett” nélkül.
Az ötlet (vagy a hátszél) viszont annyira bejött, hogy a hőstett miat visszamenőleg, az apját is nemesítették. Ez meg a legelvadultabb feudalizmusban se volt nagy divat. Csak az utóbbi tizenévben tapasztalhatunk hasonlót egynémyel nehezen magyarázható meggazdagodás kapcsán…
13. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-09 22:20
Az eredeti poszthoz.
Hadtápos-szervizes „vándorkatonaként” egészen elképesztő helyekre jutottam el. A posztban leírt „fapados” őrség, a pihenő létszám felére rendszeresített, ágynak nem nevezhető prics még pár helyen rendszeresítve volt 1985-86-ban. A haonlóan beterrorizált sorállomány szintén.
Csopak felett egy, a veszprémi útról nem nagyon látható kis laktanyácska (egyébként baszottnagy raktár) konkrétan ilyen hely volt.
Libasorban baktató katonák, fapados őrség (tutira ugyanaz, mint a posztban említett, még a puhafa-keményfa „poén” is stimmelt), kőszenes(?) vaskályhácska a tarcsisoknak felállított pótlólagos sátrakban, precízen bekészített gyújtossal, kis halom szürkés szénnel, M1924 mintájú(!) ételhordó nem múzeumi tárgyként, hanem rendszeresítve, nagyjából napi használatban (hétvégenként vitték vele a tarhonyát a fenti őrségnek), gulyáságyú végiben leszíjjazott, használatban levő(!) Wermacht jelzésű gázolajas kanna (máig sajnálom, hogy nem loptam el).
Adtak azért a persze modernizációnak is. Sárga műanyag tányér a sorállománynak, akik nem tudták, hogy hol van a Balaton (14 km lefele, az egyik őrtoronyból talán látszott is); új építésű házikó a kapuőrségnek és az ütinek, lebetonozott kocsimosó és akáckaróra szerelt konnektor a petróleumlámpa alatt. Mindkettő precízen körbefestve, melléjük rakott gyufával…
A többi még echte K.u.K. Egy mókus Svejknek is szólított, ami ellen ott nem is igazán tiltakoztam, de kettőnkön kívül senki se tudta miről van szó. Az egyik tiszt konkrétan át is vette, konzekvensen Svejk honvédnak szólított. Egyszerűbb volt ráhagyni…
Itt bírtam eltölteni egy hetet csókolom laci bácsi KÉRÁ-ja után…
Igazi, klasszikus időutazás volt.
14. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-09 22:26
@Vérnűsző Barom: KÉRA…
A téglafalon még autentikus orosz karcok a negyvenes évek végéről, de polgári őrség; párunknak körbeírt katonakönyv, a többinek héttőlnégyig katonáskodás; uoljára ott megrágcsálható hajvég; teniszpálya, szauna, hétvégi bennmaradás, mert jobb a buli, mint kint; gördeszkval menés az ebédhez, amit a sorállománynak is rendesen megeterített asztalnál pincér szolgált fel.
Más világ volt, na.
15. Nisoria — 2009-11-10 09:06
@Vérnűsző Barom: Minek a rövidítése a KÉRA?
16. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-10 13:26
@Nisoria: Központi Élelmezési RAktár
17. Rókakígyó — 2009-11-10 17:31
Én tiflisz-i történeteket hallotam gyakran. Nem, nem azzal kapcsolatban…. Az erdélyi seregek hadifogságba esett részét Tbilisziben helyezték el. Onnan elég sok történet maradt.
18. ZöPö_ — 2009-11-10 17:48
@Vérnűsző Barom: onnan még nem látszik a Balaton, Csopak felé még emelkedik az út egy darabig.
19. Katz — 2009-11-10 20:39
Hello mindenki!
Régóta olvasom a blogot. Lehet, h azért fognak meg ezek a történetek, mert én sosem voltam katona, így nem tapasztaltam az árnyoldalát:)
Ha már előjöttek ezek a régi dolgok, nekem is van ódon, még a m. kir. Honvédség idejéből származó storym. Egy posztot nem tesz ki, így tiborut nem is fárasztom vele e-mailben, két mondatban össze tudom foglalni.
Dédapámat a sors a Don-kanyarhoz vetette. Nem tudom, melyik alakulat tagja volt, gondolom a szombathelyi hadtest sorozta, mivel Zalaegerszeg környékén éltek egy kis faluban. Talán a kanizsai hadosztály tagja volt, ez esetben elég sokáig élvezte a doni védővonal minden kényelmét, persze orosz látogatókkal kiegészítve. Ő a visszavonulás során azt a feladatot kapta, hogy felrobbantson egy raktárat, nehogy a hatalmas készlet Iván kezére jusson. A családi legenda nem szól arról, hogy ezt elvégezte-e, a lényeg az, hogy lemaradva egységétől gyalog érkezett haza. Legalábbis ezt hallottam édesanyámtól, én már sajnos nem találkoztam a történet hősével, mert meghalt, mielőtt megszülettem volna:( Sosem mesélt szívesen arról a pár hónapról, talán ez az egyetlen epizód, amit valaha is megosztott a családjával.
Apám viszont a néphadsereg vitéz alhonvédje volt, mesélt vicces dolgokat árokba borult T-55-ről, amiben volt szerencséje töltőként szolgálni, hidegvizes borotválkozásról a bakonyi télben, mert a tiszt elvtársnak nem tetszett az egy hetes borosta hadgyakorlat végén, elszabadult légvédelmi géppuskáról, nyuszibusz-kilövésről konzerv által…szóval a faterban van még tartalék, amit esetleg meg tudok osztani a műértő közönséggel, majd megpróbálom kifaggatni őt:)
Jó a blog, tiboru, csak így tovább!
20. Katz — 2009-11-10 20:42
ja, és van otthon pár megsárgult fénykép egy monarchiabeli szakaszvezetőről, szintén felmenőm, róla is megpróbálok minél többet megtudni:)
21. Szekuriti Blogger. — 2009-11-11 02:46
Üdvözletem a papának!
22. Nisoria — 2009-11-11 09:25
@Vérnűsző Barom: Kösz. Gondolhattam volna… Ezzel kapcsolatban írta Petőfi, hogy „Még KÉRA nép, most adjatok neki”?
23. Kendan — 2009-11-11 10:45
@Nisoria: LOL
24. Vérnűsző Barom (törölt) — 2009-11-11 18:10
@Nisoria: Persze! Páran mottóként is kezelték ezt a sort.
25. Eugenie Danglars — 2013-07-16 22:08
@Katz: valahogy én is így vagyok ezzel.
Anyai ágon több férfi rokonom is volt katona, de hazatérés után mind megváltoztak, és beszélni egyik se nagyon bírt az ott eltöltött időszakról. Az unokatestvérem határőrségnél szolgált, a nagyapám pedig Horthy személyes testőrségében is, aztán egy évet egy orosz munkatáborban is lehúzott szegény. :(
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.