156. – Mese

Biztosan ti is emlékeztek, milyen jókat nevettünk annak idején, amikor anyánk felolvasta nekünk A répa című (asszem orosz) népmesét a nagyapóval, nagyanyóval, kutyával, macskával, satöbbivel, akik egymásba kapaszkodva végül nagy nehezen kihúzzák azt a rohadt zöldséget a földből.

Pista mai sztorija bebizonyítja, hogy a meséknek igenis van valóságalapjuk, vagy inkább azt, hogy a valóság gyakran utánozza a képzeletet.

Egyszer volt, hol nem volt a mese, meg egy szép sárga laktanya egy dombtetőn. A laktanyától tisztes távolságban (vagyis úgy három-négy kilométerre), egy patakon túl élt-éldegélt egy tanyán egy bácsi, aki non-stop alkoholkereskedelemmel foglalkozott, a laktanyából éjszaka illegálisan eltávozó sorállomány nagy-nagy örömére.

Történt egyszer egy szép napon (pontosabban: egy arra alkalmas sötét éjjelen), hogy az egyik sofőr katona úgy döntött, hogy  ilyen nagy távolságot azért teherautóval sokkal könnyebb megtenni, mint gyalog. Az elhatározást tett követte: a laktanya hátsó kapuján szép halkan kisomfordált egy MAN Diesel feliratú (nemcsak erre a célra) rendszeresített teherautóval, az alvó őr őrtornya alatt.

A kóstolóval egybekötött üzlet sikeresen megköttetett, amitől hősünk erős és bátor lett, s úgy döntött, hogy nem kerül a patak hídja felé, hanem "Erős ez a Manci!" felkiáltással a patakon át tér vissza a laktanyába, hiszen annak a pataknak nincs meredek partja.

Hát nem is volt neki, viszont a talajvíz tudta a fizikát, és a lapos patakpart kellőképpen mély sarat is jelentett egyben. Szóval, amikor a hat kerék tengelyig sárban forgott, akkor hősünk úgy döntött, hogy ezt innen másik járművel kell kihúzni. Vissza is szaladt a laktanyába a másik Manciért, meg egy vonórúdért, és nekiállt (volna) kihúzni, és sikerült is volna, ha az a volna ott nem lett volna, meg a másik teherautó is el nem akadt volna.

No, ekkor már a szomjas katona úgy döntött, hogy ide komolyabb erő kell, hoz egy tankot (T55),  ami épp nem indult be. Hősünk – miután belátta, hogy milyen fontos lett volna a technika hadrafogható állapotban tartása – úgy gondolta, hogy a  javító század vontató harckocsija talán beindul. Azzal sikerült is elhagynia a laktanyát, ámde ettől felébredt a hátsó őrtoronyban szendergő őr is, mivelhogy azért egy ilyennel mégsem lehet olyan halkan, bársonylépekkel elsompolyogni  az  őrtorony alatt.

Miután megérkezett a tett színhelyére, kissé már kapkodó hősünk felrakta a vonórudat, hogy majd egyben, gyorsan kihúzza az amúgy is összekötött két MAN-t. Szóval hirtelen nagy gáz: két lánctalp kipörög, sarat kiszórja, a haspáncél meg szoros kontaktusba kerül azzal a sáros, jó édes anyafölddel. Nem volt mást mit tenni; örömmel gondolt arra, hogy bizonyos hadseregvezetési elöljárók úgy döntöttek hogy egy harckocsiezredhez két darab vontató harckocsi  ("bika")  jár. Így ő is úgy döntött, hogy (tekintettel a sürgős helyzetre) igénybe veszi a másikat is.

Mindeközben azonban a felébredt őr beorifonozott az őrparancsnoknak, hogy itt kiment egy ilyen izé. Az őrparancsnoknál nem volt leadva semmilyen információ arról, hogy a javító század éjszakai kitelepülési gyakorlatot hajtana végre a vontató harckocsival, de hát annyi információ elkallódhat, miért most lett volna ez másként?

De azért – biztos, ami biztos – megkérdezi telefonon az ÜTI-t, mert hát az biztosan jobban  tudja. Ilyesmiről azonban az ÜTI-nek sem volt tudomása, ezért úgy döntött, hogy személyesen jár utána ennek a furcsa dolognak.

Az elhatározást tett követte, és amint arrafelé sétált, pont találkozott hősünkkel, aki a másik vontató harckocsival akart éppen elsomfordálni. Rövid úton le is beszélte az ÜTI erről az elhatározásáról. Közben szép napos reggel lett, megérkezett a  laktanyaparancsnok, akinek jelentve lett a kintlévő technika. Ő – őrnagy lévén tapasztalt katona – dupla adag vontatókötéllel, egyesével rendelte el a sárban ragadottak kihúzását, úgy, hogy a vontatást végző még szilárd talajon álljon.

Utána már csak egy rendkívüli ezredsorakozó és némi harminc napnyi fogdák kiosztása zárta le ezt az eseménydús éjszakát, 1987-ben.

18 hozzászólás

 1. Szalacsi_Dezső — 2010-04-23 08:19 

Már azt hittem, hogy akkoriban is következmények nélküli ország voltunk, de szerencsére nem.

 2. vén betyár — 2010-04-23 08:43 

Asztahétszentségit-hogy klasszikust idézzek.Így jár aki nem tud elsétálni 3-4 km egy kis tütüért!Azt az elkényelmesedett világot!Mi bezzeg fiatalon mennyit jöttünk-mentünk,lótottunk-futottunk egy kis piáért, pináért – és nem kellett vonórúddal kíhúzni minket a szarból.
Jó kis történet, még sok ilyet, hagy röhögjünk a más kárán!

 3. proletair — 2010-04-23 09:53 

Hát a csákónak voltak ötletei, ellenben esze nem sok:)
“Mindeközben azonban a felébredt őr beorifonozott az őrparancsnoknak, hogy itt kiment egy ilyen izé”
Na ezen hatalmasat kacagtam:)

 4. Selkath - Nightwish rulez! — 2010-04-23 10:42 

@proletair:
Igen az “izé” igencsak változatos megfogalmazása volt a történésnek! <Selkath hangosan felnyerít>
Jó kis sztori!

 5. Krux — 2010-04-23 11:24 

Az a rész, amikor a tankkal “halkan, bársonyléptekkel elsompolygott az őrtorony alatt”, engem Rejtőre emlékeztetett. Ő írt valami olyasmit, hogy néhányszáz légionárus észrevétlenül megszállta a sikátort. Jót röhögtem, gratula.

 6. Baribál — 2010-04-23 11:41 

Hát ez igen jól esett így ebédidőre.
Gratula.

 7. molnibalage — 2010-04-23 14:02 

Ez kibaszott ütős volt. Munkatársaim nem értik, hogy miért vörös a fejem a röhögéstől.

“éjszajai kitelepülési gyakorlat”

Ez kész…. :)

 8. hazitroll — 2010-04-23 14:22 

Ez tipikusan az a fajta sztori, amikor a hülyeség szorgalommal párosul. Nagyon jó!

 9. franta — 2010-04-23 16:15 

Eddig a blog egyik legjobb története ez. Csak azt nem értem, hogy hogy a p…ba tudott kimenni a MAN-okkal is zajtalanul. Ennyire nem lehetett részeg az őr.
A másik probléma érdekes. 1987 ide vagy oda, de egy tank elkötéséért – mert éppen megtámadhatta volna vele bármit, még a dicső szovjet laktanyát is – csak 30 nap fogda járt? Én azt hittem, hogy ilyenért golyó a minimum. Lövészeten minden szar hüvellyel el kellett számolni.

 10. 68nyara — 2010-04-23 16:40 

@franta: a bikán nem igazán lett volna mivel megtámadni a dicső szovjet laktanyát, hacsak nem eldózerolja. Viszont ettől még nekem is kevésnek tűnik a 30 nap. Erről talán Tiboru tud bővebbet mondani.

 11. franta — 2010-04-23 17:01 

@68nyara: Persze, igazad van, nem tudta volna megtámadni. De a paranoiás katonai (meg politikai, jogi stb.) légkörben ezt simán ráverhették volna. Nem csak egy koncepciós per keretében, hanem a paranoiás gondolkodásuk miatt. Ezeket a kereteket nézve ezt az embert ki kell tűntetni valamiféle bátorság érdemrenddel (még akkor is, ha nem mérte fel a helyzetet, hogy ebbe nagyon belebukhatott volna). Derék egy fickó lehetett.

 12. tiboru — 2010-04-23 19:35 

@68nyara:

Köszi a bizalmat :-)

Én úgy látom, hogy a laktanyapékának sem hiányzott egy vérbeli botrány, katonai ügyésszel, hadbírósággal és hasonlókkal megspékelve. Elvégre milyen kép alakulhatott volna ki róla: egy olyan alakulatot (laktanyát) irányít, ahol megeshet egy ilyen csúfság?!

A tipikus (és rendszerfüggetlen!) VAS-reakció lépett életbe (Védd A Segged): minimalizáljuk a sajnálatos eset jelentőségét, s ezzel a saját felelősségünket is. A 30 napokkal büntettünk is, de nem tettük végleg tönkre senki életét (főképpen nem a sajátunkét).

Ez persze nem csökkenti az őrnagy tökösségét, mert ha a katonai elhárítás jól működik, ez neki minimum azonnali lefokozás és egy szimbolikus év a böriben.

 13. franta — 2010-04-23 20:14 

@tiboru: Na ez az, a katonai elhárítás. Még jó, hogy senki sem nyomta fel nekik az egész társulatot a “tettestől” kezdve az örnagyig. Viszont nem volt az alakulatnál elhárító tiszt? Vagy az is fosott, illetve “rendes ember” volt?
Egy szó mint száz, ebből a buliból végül is mindenki jól jött ki. De – mondom – ha ezt komolyabban veszi valami bármilyen szinten lévő elhárítás, akkor mindenkinek annyi. Még 1987-ben is.

 14. Szekuriti Blogger. — 2010-04-23 23:33 

Bruhaha, durva sztori!

 15. Pista_ — 2010-04-24 08:17 

Rétság közelében nem volt megtámadnivaló szovjet laktanya, a sárban elakadt járművek támaadóértékéről nem is beszélve.

 16. Pista_ — 2010-04-24 08:25 

 17. Optika — 2010-04-27 10:07 

Szerintem a laktanya pk-nak sok álmatlan éjszakába került, hogy az ügyet ilyen szépen eltusolja. Valószínűleg neki sem igen volt a kedve tanúként a katonai ügyészségre járkálni, meg a bíróságra.

Jármű elkötés volt a zalaegerszegi laktanyából is. Pontosabban az újdörögdi kitelepüléskor néhányan elmentek piáért rendszeresen egy teherautóval, aztán lebuktak. Ekkor kb. 31 nap volt a leszerelésig – a delikvenseknek is. A bünti a következő lett:
– 30 nap fogda, de nem ám azonnali hatállyal elkezdve, hanem csupán a visszatelepülés után vonultak be a piros 9-be. Tehát pár napot ráhúztak fogdán.
– a gyakorlat végéig baszott nagy gödröket kellett ásniuk, majd betemetniük korareggeli ébresztőtől egész késői takarodóig 3 étkezési szünettel. Ha a normát nem tudták teljesíteni, akkor a takarodó csúszott.

Egy szóval megszívták, de nem annyira mintha a futkosóra kerültek volna.

Nincs valakinek nagyatádi futkosós sztorija? Ha nem is saját, de hallomásból szerzett.

 18. kszabo — 2010-07-20 05:29 

Csapatszellemről még nem halottatok? Eredetileg a tisztek egyik feladata az állomány védelme is, a törzsfőnökünk telefonszámát minden katonája tudta. Nálunk a havi balesetvédelmi oktatás az volt, hogy felolvasták a hadosztálynál történt előző havi eseményeket, a valóság oktat.
Anno a kecskeméti reptéren hajnali repülés, üti a hangoson kéri az ügyeletes vontatót – nincs, elment borért a tanyára.
Akkor az ügyeletes csepelt – az sincs, a reflektoroknál vadászik nyúlra.
Akkor az ügyeletes daruskocsit – az elment a tóhoz gémről horgászni és beragadt a mocsárba.
Egy artikulátlan üvöltés – akkor tolják ki kézzel.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.