245. – Két rövid életkép

Misinátor az alábbi két rövid sztorival kéri felvételét a Milstoryblog szerzői közé. Örömmel látjuk, hogy a rendszerváltozás korának nagykanizsai laktanyája (és tisztikara) semmiben sem különbözött az eddig már megismertektől…
 

1989-ben vonultam be a nagykanizsai Dózsa György laktanyába. Már a bevonulás másnapján kivittek minket a lőtérre, egy hatásbemutató lövészetre. A kisebb poén az volt, hogy a kis zászlócskákkal jelölt robbanóanyagok egyike nem ott robbant, s nem akkorát, ahol jelölve volt, s ahogy a robbantást irányító, s magyarázó tiszt magyarázta, hanem közelebb, s nagyobbat szólva, ugrott is egy nagyot a tiszt…

A nagyobb poén az volt, hogy  lőállásban két PSZH állt  tűzparancsra várva. A célon túl – ami felfüggesztett marhahús volt – még egyszer akkora távolságra volt egy erdősáv. Nekünk, riadt kopaszoknak a legnagyobb megdöbbenésére az erdősáv felett megjelent egy mezőgazdasági permetezőgép – azt hiszem, egy Dromader –, de ezt nem vették észre az illetékesek: kiadták a tűzparancsot, s a két PSZH nyomjelzős lövedékeket zúdított gépágyúval a célra, értelemszerűen gellert kapott lövedékek garmadájával.

Az addig szinte köhögősen, kihagyósan döngicsélő kis égi lélekvesztő pilótája olyan gázt szúrt a gépnek, s olyan harcfordulóval fordult ki, s menekült el cikázva, hogy azóta se láttam olyat, még a kecskeméti repülőnapon, kéthajtóműves utánégetős géptől se :-)
Másik sztori:

A nagykanizsai Dózsa György laktanyában ’89-ben volt egy nagyhangú, meg "nagy tudású" technikai parancsnok. Megérdemelné, hogy leírjam a nevét; a jugó balhé idején a Zala megyei polgári védelem oszlopos tagja volt. Szegény zalaiak… de borítsa nevét a jótékony homály…

Állandóan azt szócsövezte a harsona szájával, hogy: "A Technika, bajtársak, a Technika!". Meg ordítva sürgetve a lerobbant technika azonnali üzemképessé tételét. Mi meg csak pislogtunk körbe értetlenül. Merthogy hiába volt első lépcsős a laktanyánk, de ott az istenített Technika még T-55 harckocsikból állt – talán volt T-62-es is.

Meg volt még PSZH, meg BRDM-2, Csepel teherautó, egy fékkörös, karos lengéscsillapítós UAZ. A laktanyaparancsnok autója volt a best: 1300-as, kereklámpás, rozsdásodó sárvédős Lada… Ennél újabb technikát gyakorlatilag akkor láttunk, ha hoztak máshonnan a lőtérre.

Na szóval, jött a téli átállás, ami a folyadékok cseréjéből, meg a gumi lemez olajjal fényesre törléséből állt… Na meg a legfontosabb: a gumikerekes technika kerekei alá szőlővenyigét kellett rakni, mert mi lesz, ha odafagy…

Szóval álltunk a Patyomkin-falvak mellett, ő meg (mint valami Döbrögi) szemlézett, s hallgatta a jelentéseket. Odaért egy megszeppent törékeny, szemüveges sráchoz, aki megnyerte a szovjet haditechnika büszkeségét, a LuAZ-967M sebesültszállítót. A srác jelentett, majd főhősünk megkérdezte, hogy kicserélte-e a hűtőfolyadékot?

A srác még jobban megszeppenve halkan elrebegte:

– Jelentem, ez léghűtéses

(Tudniillik Zaporozsec-motoros volt).

Mire az észkombájn technikai főnök:

– Jóóóóó… Akkkor…akkor cserélje ki a hűtőfolyadékot – mordult rá hangját, s magabiztosságát újra megtalálva, majd (szerelését Göringként igazítva) ment a következő kiskatonához…

13 hozzászólás

 1. szögyi — 2011-03-16 09:04 

Jó öreg M-18-as, de jó megint látni, meg olvasni róla. Ez volt az első értelmes gépe az RSZ-nek, vettek egy bazi nagy tartályt és körépakoltak annyit, hogy fel tudjon szállni.
Mikor új volt, akkor tartottak valami KGST-szintű mezőgazdasági miniszteri találkozót nálunk, a hétvégére mikor mentek le az elvtársi vadászatra, megálltak a mi repterünkön, hogy bemutassák az akkor legújabb bázist, meg rendeltek egy bemutatórepülést, mint a kocsmában a cigánytól. Csaszi bácsi a reptérpk egész héten dühöngött, hogy kit nézzenek bazári majomnak, meg a többi… Péntek reggel derűsen kiérkezik, odafüttyenti Petit a részeges háromujjú festőt, és felpingáltat vele egy nagy fehér négyszöget a torony mellé. Miniszterelftársak meg, bázist megbámulják, beterelteti őket a négyszögbe, felszáll. Kinyomott egy kevés vizet a reptér túloldalán, aztán csinál egy sturcot (rácsapást) a fejesekre, akik azóta már a négyszögből rég kiszivárogtak a torony elé az árnyékba. Aztán még egy sturc a másik irányból, akkor már nem nagyon mozgolódtak az illusztris vendégek. Sokadik sturc, mikor éppen ott jár lazán tartály vészkioldó ki, ezerkétszáz liter víz az elftársak elé placcsssssss……
Leszállás után a párttitkár és egyben főmérnök (azért óvatosan, mert Csaszi bácsi azért nem akárki) beérdeklődik, hogy mit csináltál Csaszikám?
Ürgét öntöttem….

 2. vén betyár — 2011-03-16 09:18 

Kérünk még ilyen vidám életképeket párosával, @szögyi: kolléga úgyis megfejeli a harmadikkal.:):):)

 3. Szalacsi_Dezső — 2011-03-16 09:59 

A léghűtést is ki kell cserélni, legalább egy ventilátorral “átöblíteni”. :-)
Zápor Jóska motor… Állítólag az valamelyik korábbi hk-hoz készült eredetileg indítómotornak.

 4. szögyi — 2011-03-16 10:58 

@Szalacsi_Dezső: Ez nagyon állítólag. Gondolj csak bele, ha a hk. gázolajjal megy (illetve gyakorlatilag mindenevő), akkor miért kellene még bonyolítani egy külön benzines üzemanyagrendszerrel.

 5. Szalacsi_Dezső — 2011-03-16 14:42 

Hát, ez való igaz. De a Hruscsov utolsó bosszúja kitüntető cím azért jár a zaporozsjei csodának. :-)

 6. Alcanis Ivennil — 2011-03-16 16:09 

A permetezős gépekben nem szabad megbízni, mint azt Hitchcock óta tudjuk! :D

http://www.youtube.com/watch?v=g458w2X9uHc

 7. misinator — 2011-03-16 21:15 

Üdv!

Sokkot kaptam a videóktól: azóta nem jártam Nagykanizsán, hogy leszereltem:-(

Unokatestvérem mondta, hogy parkoló lett, meg bolt /ahogy az első videón is látni picit/
Azért az egyik szemem sír…

 8. tiboru — 2011-03-18 12:33 

@misinator:

Hja, ilyenkor az ember gyomra összehúzódik egy kicsit…

 9. misimisi — 2011-03-19 21:14 

Helyszín: Kanizsa, Thury-laktanya (ha jól csal az emlékezetem ez volt az ex-Dózsa).
Egy őrnagyot kísértünk a telephelyen, a jó ég tudja, miért. Dézsafejű őrnagy (így hívtuk, mert valami hihetetlen nagy feje volt) hirtelen megtorpan, és kiadja a parancsot:
– Vigyék odébb azt a mozgó gépjárműtechnikai objektumot!
Mi, vén szivarok döbbenten nézünk össze, a franc se érti, hogy mit akar a marhája. Aztán én, mint rangidős zavartan köhécselve rákérdezek, hogy mit is kéne odébbvinni? Dézsafej őrnagy megvetően és undorodva pillant ránk, tudatlan hülyékre, és foghegyről odaveti:
– Azt a DAC-ot.

 10. scheerti — 2011-03-23 20:55 

@Szalacsi_Dezső: Csak legenda, hogy a V4-es motor eredetileg a T-34-es indítómotorja volt, nem igaz, de kétségtelenül nagyon szép történet:)

 11. ZöPö_ — 2011-03-24 14:35 

Szegeden, amikor közölték a technikai parancsnokkal (nemtommármilyen ales), hogy nem indul be az aggregátor (utánfutó), aggodalom nélkül, mintegy magától értetődően rávágta:
– Nem baj, elvtársak, húzzák be azzal a Csepellel!
Jó, hogy ott volt, nélküle nem mentünk volna semmire.

 13. eMM2 — 2011-03-30 17:43 

A PSZH-nak 12.7mm-es nehézgéppuskája vol,nem gépágyúja..
De elég volt az is mert olyan remekül volt páncélozva hogy simán szét tudták volna lőni egymást.
A T-62-es pedig sose volt nálunk rendszeresítve.Az túl komoly járgány volt azt nem adták oda az elvtársak a baráti országoknak.Helyette jöttek a T-72-esek ami jóval egyszerűbb és olcsóbb HK.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.