258. – Optikai vegyesfelvágott


Optika
barátunk ma egy vegyes csokorral jelentkezik, amelyben tényleg minden van, akárcsak egy szupermarketben: tűzakadály, szabielhalasztás, háromnapos szolgálat, de arról a (nem túl nagy) rejtélyről is fellebben a fátyol, hogy honnan örökölte a nickjét…
 

72 órás szolgálat

A katonaságnál volt néhány fontos dolog, amit előre tudni kellett: mi lesz a kaja, vagy mikor milyen szolgálatot kell adni a bakának. Emlékeim szerint az étlapot, a szolgálati beosztást két-három hétre előre mindig kitette az írnok az alegységügyeletesi asztalnál lévő hirdetőtáblára. Kirakta még a kiképzési tervet, de az többnyire olyan volt, mint Vágó István egykori műsora, a Fele sem igaz.

Egyik alkalommal azt láttam, hogy pár hét múlva, valamelyik vasárnap délután négykor, majd kedden is szolgálatban állok alegységügyeletes-helyettesként (másképpen AEGÜH). Ezt először nem tudtam mire vélni. A többiek röhögve mondták, hogy jól megszívtam. Aztán kiderült, hogy akkor hétfőn-kedden-szerdán egész napos rohangálás lesz az egyes gyakorlótéren, de a zászlólaj az éjszakákat a laktanyában tölti. Így már másként festett három napon belül 2*24 órás szolgálat, pláne közben egy pihenőnap! Ez egy kicsit jobban hangzott, mint az egyesen nyulászkodni.

Vasárnap délután 4-kor szolgálatba is álltam. Hétfőn reggel a századparancsnokom agyából kipattant, hogy összesen 6 ember bent lenne a körleten a micsodáját vakargatni, ami nem járja. Parancsba adta, hogy én, valamint a hétfőn szolgálatra kijelöltek közül egy fő készüljön, mert kimegy a századdal. Úgysem lesz bent senki, elég egy AEGÜ plusz egy AEGÜH, két váltásban. 4 órányi alvás után nem dobott fel az ötlet. Szerencsémre a századparancsnok végül meggondolta magát és bent maradhattam, de azt is közölte velünk, hogy az épp szolgálatban lévők egyben lenyomnak 72 órás szolgálatot. Ez ugyan szabálytalan volt, de nem bántam. Tudtam, hogy a reggelek (indul a század) és az esték (visszaérkezik a század) strapásabbak lesznek, de az egész napos nyugalomért megéri.

Így is lett. Nagyon jól telt a 3 nap; aki nem ült az asztalnál, az még alhatott is napközben. Sőt a második nap valamilyen hivatalos ügy elintézése miatt még a könyvemet is megírta a századparancsnok déltől háromig, vagyis napközben a városba is kimehettem. Ez is szabálytalan volt, mert egy AEGÜH nem nagyon kaphatott volna kilépőt, de ezzel senki nem foglalkozott.

Tűzakadálypálya

Kevés dolog van a katonaságnál, amitől előtte annyira féltem volna, mint a tűzakadálypályától.

Persze a félelemhez hozzájárult az öreg katonák meséje, hogy mennyire borzasztó volt a tüzes akadályok között végigfutni, alig bírták ki, tök veszélyes, satöbbi. Az sem nyugtatott meg, hogy előtte kiadták parancsba, hogy ne maszek műszálas alsógatyát, hanem a honvédségit viseljen mindenki. Szóval rettenetesen féltünk és én alig aludtam előtte való este.

Eljött egy ronda ködös, szemerkélő esős novemberi nap, a  legutálatosabb időjárás. Kivételesen nem gyalog mentünk az egyesre, hanem teherautóval vittek, mert ez a „feladat maximális figyelmet és koncentrációt igényel és erre csak pihent katona képes”. Ezúttal ez nem nyugtatott meg. Nem kis irigységgel gondoltunk azokra, akiket más feladatokra jelöltek ki. Ők rendkívül derűsen figyeltek minket.

Megérkeztünk és előre megtekintettük az akadályokat, amelyekre már nem emlékszem teljesen. Volt egy medenceszerűség, a tetején betongerendákkal. A betongerendákon kellett átlépkedni, miközben a medence alján már ott volt valami szmötyi.  Egy fal, benne nem túl magasan egy ablak, a fal oldalán már oda volt készítve a trutyi. Tűzfolyosó, ami egyelőre csak két trutyicsíkot jelentett. Két körülbelül másfél méteres fal, a tetejükön és az oldalukon trutyival.

Az akadályok megmutatását követte a trutyi, azaz egy kocsonyás zselé, vagyis a napalm, ami rendkívül jól ég és nagyon forró. Nagyon kell vele vigyázni. A lángokhoz nem mehettünk közel, nem volt szabad melegednünk, mondván: lesz még rá lehetőség.

Ezután végig kellett menni az akadályokon, de még nem volt a napalm meggyújtva. Ekkor tapasztaltuk, hogy láng nélkül ez egy röhejesen egyszerű akadálypálya.

Meggyújtották a lángot, egyesével a pálya elejére kellett menni, feltenni a gázálarcot és futás. Megnyugtattak, hogy ha a futás közben a láng a ruhánkhoz ér, az még nem gyullad meg rögtön, annyit kibír a ruha.

És következtem én. Alig hittem el magamról, de rendkívüli módon tetszett. Főleg mivel addigra átfáztam, de a tűzakadálypálya jól felmelegített. Annyira tetszett, hogy engedélyt kértem még egy menetre néhány társammal együtt. Ekkor már nem voltunk falfehérek az idegességtől, hanem kipirosodott az arcunk, fel voltunk dobódva. A tisztek csak mosolyogtak rajtunk. Azok a társaink, akik más feladatot kaptak, most már nem voltak annyira derűsek. Majd megfagytak és most már ők irigykedtek.

Megjegyzés: a tűzakadálypályás képek a napjainkban készültek.

Nincs szabadság, csak később, de mégis, na nem úgy van az

A katonaságnál az a mondás járta, hogy a szabadság csak akkor biztos, amikor az ember visszaérkezik. Általában a századot két részletben engedték szabadságra és persze mindig mindenki az első eresztésben szeretett volna hazajutni. Egy tavaszi szabadságolási hullámban (meglepő módon) majdnem mindenkit egyszerre engedtek el, jószerivel kiürült a századszint. Noha máskor szigorúan betartották az első lépcsős laktanyákra vonatkozó kereteket, ezúttal kivételt tettek. Néhány társammal együtt nekem a második turnus jutott (alig néhányan voltunk), mivel valakinek adnia kell a szolgálatot. Nem volt ez egy nagy öröm, mert azért nem voltunk biztosak benne, hogy lesz egyáltalán második turnus.

Egy pénteki napon ráadásul éppen AEGÜH lévén, délben a szabadságra igyekvő társaimat én kísérhettem a kapuhoz. Rögtön ezután a századparancsnok közölte, hogy egy társam a második turnusba szeretne hazamenni, mert a bátyja akkor nősül, így helyette engem küld szabira. Kezdtem örülni, hogy leadom a szolgálatot délután 4-kor és a délutáni gyorsvonatot elérem, hajnalra otthon is vagyok, de valamiért nem szerették, ha a távoli katonák a délutáni gyorssal mennek el, ezért nekem a másnapi indulás jutott. Az egy nappal későbbi induláshoz a meglepetésemre egy nappal későbbi visszaérkezés járt, tehát nem jártam rosszabbul. Közölte velem a parancsnokom, hogy szombat délelőtt 10-kor megkapom a ZNTI-től a könyvemet és a déli gyorssal mehetek. Sajnos a hajnali gyorshoz nem járult hozzá (akkoriban 3 közvetlen vonat volt Zalaegerszegről  Budapestre naponta).

Szombaton tízkor kerestem a ZNTI-t, aki eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Fél 11-kor meglett, de nem találta a páncélkulcsot. Kicsit ideges lettem, főleg mivel nem azzal az intenzitással kereste a kulcsot, mint amennyire nekem fontos lett volna. A kulcs délután 3-kor lett meg, így a déli gyorsról lemaradtam. Maradt a délutáni gyors; gondoltam, hogy ennyi erővel pénteken is elengedhettek volna.

Pillanatokon belül beütött a mennykő. Kiderült, hogy valamit pakolni kellene a külső őrségnél (ami egyben lőszerraktár), amire a zászlóalj technikus tiszt meginvitált 5–5 embert századonként. A mi századunkból ez problémát okozott, mert szinte mindenki szabin volt már. Az emberünk ezzel nem foglalkozott. Mikor mondtam neki, hogy megírt könyvem van, azt válaszolta, hogy „Nem úgy van az, katona! A lőszer hogy a picsában fog lekerülni a teherautóról? Különben is a könyve déltől meg van írva, mi a faszt keres még itt, nyilván nem is akar szabira menni. Majd megy holnap, ha eddig ráért, kibír még ennyit.”

Amit gondoltam, nem mondtam ki. Jeleztem a ZNTI-nek, aki azt válaszolta, hogy „Így járt, katona! De ha talál valakit maga helyett és az 2 percen belül ott van a teherautónál, akkor elmehet szabadságra. Különben csak holnap!” Az első katona, akivel szembe találkoztam, rögtön vállalkozott is helyettem a pakolásra. Igaz ő aznap kimaradásra ment volna, de amint mondta berúgni vasárnap is lehet, de a szabi után az adósa vagyok és bírja a szeszt. A zászlóaljtechnikus-tiszt is belement a cserébe. Mehettem szabira. A VÁP még igazoltatott az állomáson és megkérdezték, hogy hülye vagyok-e, hogy egy déltől megírt könyvvel csak a délutáni vonathoz jöttemm ki. Még volt időm elmesélni a történetet. A VÁP-os őrmester fájdalomdíjként megkínált egy cigivel, amit nem mertem elutasítani, pedig nem dohányzom. Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy a társaim hiába mentek ki szombaton lőszert pakolni, mert a szállító teherautó nem érkezett meg.

A fogyókúrás raj

A bevonulás utáni pár napban a kiképzés még nem kezdődött meg igazán, reggeli torna sem volt, kajálni is nyugodtan lehetett. Persze a hangnem összességében már elég ijesztő volt, de ez csak a kezdet volt, mondhatni hagytak minket aklimatizálódni. A seregben töltött legelső hétfő reggelén lett keményebb az élet, például az étkezdében. A reggelire, ebédre és vacsorára 20-20 perc állt rendelkezésre, de nem ám onnan kezdve, hogy megkaptad a tálcát. Az óra onnan ketyegett, amikor a század első embere sorba állt. Az étkezde előtt századonként volt 3 szakasz, azon belül 3–3 raj. Oszloponként mentünk az étkezdébe. Amint letelt a húsz perc üvöltötték: „Második század kivonul!” És ekkor nem volt pardon, nem volt apelláta. Akár teli tálcával sorba kellett állni és leadni.

A mi századunkban variáltak, hogy mikor milyen oszlop megy be elsőként. Így valamikor jól jártam, néha rosszabbul. Annyiban szerencsém volt, hogy az első szakaszban voltam, így pár perc a legrosszabb esetben is jutott. Más századnál viszont mindig ugyanabban a sorrendben mentek be. Ezáltal a harmadik szakasz, harmadik rajának utolsó emberei általában nem tudtak leülni a tálcával enni. Ők voltak az igazi fogyókúrás raj.

Optika

A katonai szlengszótár szerint az optika tréfásan, gyúnyosan leginkább azt jelenti: szemüveges katona, vagy szemüveg. Az előfelvételisek, azaz a táposok közt arányaiban jóval több szemüveges volt, mint a többieknél. A szemüveges katona az majdnem biztos tápos volt, s igen elterjedt volt az Optika, mint gúnynév. Engem különösebben nem zavart, mert még mindig jobb volt, mint a „tápos geci”.

A szemüveggel időnként gond volt. Például harcászat közben meglöktem a géppisztollyal (helyesebben gépkarabéllyal), leesett, eltört. A seregben összesen négyszer ment tönkre a szemüvegem. Először még rendelkezésre állt a tartalékszemüveg, a többi esetben nem. Ekkor íratni kellett újat, ami nem volt rossz buli, ugyanis a gyengélkedőn nem volt szemészet.

Kiküldtek az SZTK-ba honvédségi mentővel a többiekkel együtt, akiknek ott volt dolguk. Aztán – ahogy mindenki végzett – be kellett telefonálni és jöttek értünk. Az SZTK mellett volt az OFOTÉRT és ott lehetett a felírt recepttel a szemüveget intézni, amiért persze később el is kellett menni. És ez utóbbi csak reggel 9 és délután 3 között volt nyitva. Tehát egy szemüveg minimum 2 nap lógást jelentett, de ha az OFOTÉRT nem végzett határidőre (és csodák csodájára sosem sikerült – nem volt még piacgazdaság) lett belőle egy harmadik nap is.

Az első alkalommal két sráccal voltam kint az SZTK-ban, akiknek a bőrgyógyásznál volt dolguk. Hamar végeztünk és telefonáltunk is. Nagyjából délre értünk is jöttek. A sofőr srác mondta, hogy jó nagy marhák voltunk, inkább hoztunk volna valami olvasnivalót és zárásig elüldögéltünk volna. Máskor nem voltam már ilyen lelkes. A katonaidőm alatt 3 szemüveget írattam fel a zalaegerszegi SZTK-ban. Végül egyik alkalommal csináltattam egy szemüveget SZTK keretbe is (iszonyatosan ronda vastag fekete volt), ami olyan ocsmány volt, hogy tényleg csak harcászatnál használtam, mert ronda volt ugyan, de bírta a strapát. 

25 hozzászólás

 1. szögyi — 2011-04-15 10:34 

Tiszteletem a zegi esetért, én katonakoromban egy ilyentől falra másztam volna, vagy magamat ismerve nekiindultam volna a kerítésnek, oszt lesz ami lesz…
Nekem normál akadálypályán volt tüzes esetem, Csobánkán adtak a napalmból bőven a nyüzüge tisztihallgatóknak. Legviccesebb az volt, amikor az épületrohamnál a szél felterítette a tüzet a teljes homlokzatra, a faxxom se tudta hogy hol van az az ablak, amin be kell ugrani. Mondjuk a vízszintes pozíciót azt eltaláltam, csak a röppálya íve lett egy kicsit magasabb a kelleténél, de legalább innentől kezdve messziről megismertem a sisakom. No meg utána fél napig körmöltem az igazoló jelentést a századparancsnok nevében, emiatt legnagyobb sajnálatomra kimaradtam egy hegyvidéki harminkilométeres menetgyakorlatból ;)

 2. Szalacsi_Dezső — 2011-04-15 10:35 

Jómagam is Optika voltam és “tápos genyaó”.
Nekem is volt harci szemüvegem. Na most én anélkül nem nagyon láttam, vagyis inkább nagyon nem láttam. A genfi egyezménnyel ellentétesen elrendelt gyakori gáztámadás során én mindig komótosan levettem az optikát, eltettem a tokba, majd felvettem a gázálarcot. Nagy derültségre és gúnyolódásra adva lehetőséget: “-Na hüjeszalacsi megint megpusztult a gázban, hőhő még a halya is leégett.” Mert nyilván ilyen helyesírással mondták a “szalonnások”, ahogy mi hívtuk a három időszakos kollégákat.
ÁÁh zalaegerszegi nosztalgia, eredeti képekkel. Köszi. :-)

 3. Krux — 2011-04-15 10:48 

Optika! Te vagy látható az első fényképen?
Gyorsan hozzáteszem, hogy nem a felvágottra gondoltam, mert ez akkora ziccer lenne, hogy a felettem szóló “tápos genyaó” rögtön lecsapna volna rá…

 4. Krux — 2011-04-15 10:49 

@Krux: a végéről a “volna” szó törlése kéretik…

 5. Krux — 2011-04-15 10:51 

@Szalacsi_Dezső: Hogyan lehet valamit helyesírással mondani? Valahogyan úgy, ahogyan pl. tájszólással gondolkodni? :-)))

 6. Optika — 2011-04-15 11:54 

@Krux:

Nem én vagyok a képen.
Akkoriban elég súlyos büntetéssel járt volna a fényképezőgép bevitele, nem is nagyon vállalkoztunk rá. Ha volt is bent gép, akkor is max fekete fehét kép készült.

A képet neten találtam és paint-tel még néhány átalakítást végeztem. Letakartam a baka arcát, illetve kiretusáltam egy 2 literes pepsi colás üveget az asztalról, mert hát 1986-1987-ben nem nagyon volt olyan még kapható. Így elkészült egy teljesen korhű alegységügyeletesi asztal. Annyi eltérés még volt, hogy nekünk csak 1 telefon volt az asztalon, de ezt már nem volt kedvem kiretusálni onnan.

 7. 68nyara — 2011-04-15 12:23 

Mondjuk cselló után őrség után cselló után őrség. Csak amire én emlékszem ilyen szivatós beóból. Hivatalosan járt volna a pihi az őrség után, de valahogy beleesett az ember ilyen beosztásokba. Biztos nem kedvelték annyira bizonyos helyeken. :-)

 8. Krux — 2011-04-15 13:48 

@Optika: Köszi, így már érthető. Szóvá akartam tenni, hogy a derékszíj színe – azaz a kopottsági állapota – meglehetősen öreg katonára utal, egy táposnak még fakóbb a derékszíja.

 9. Szkv — 2011-04-15 18:56 

“Fogyókúrás raj”

Kiképzés alatt volt részem bele kóstolni, a “fogyókúrás” kaja osztáshoz.
Volt egy őrnagy, aki egyszerre lerendelte az egész kiképző zászlóaljt, valamint a közvetlen alegységet is. (Szállító, törzs, híradó, műszaki századokat.)
Ebédlőbe való bejutás, századonként külön külön történt. Amíg egy század bent reggelizett, a többi század, az alakuló téren, pohárral a kezükben várakoztak a bejutásra. Az ebédlőbe való bejutáskor a szállító szd élvezte az elsőbbséget. Mire az utolsó szd is bejutott, minket újoncokat már vittek terepfoglalkozásra. Kaja elfogyasztással igyekezni kellet, mert hamar elhangzott, “Egészségükre elvtársak”, ami aszt jelentette, hogy a kaja idő letelt. Ette nem ette vessen magára, miét nem igyekezett az “elvtárs” szavakkal illették, ha nem sikerült a kaját elfogyasztani. Szerencsére a leírt eset, nem volt gyakori. Kikerülve az Őrsre, családias körülmények voltak a kaja elfogyasztására.

 10. passaran — 2011-04-15 20:10 

A napalmos tűzakadály pálya csak ránézésre tünhetett veszélyesnek :) Meg ha a vegyvédelmisek kicsit szarabb kedvűek voltak és jobban megkenték a falakat :) A napalm készülhetett mosóbenzinből vagy gázolajból. Valami orosz feliratú port kellett beleönteni és utána kevergetni egy ideig amig jól bezselésedett.
Ja… vegyvédelmi büdösbogár voltam Szabadszálláson ’84-’86 közt :) A gázkamra gyakorlat is elég vicces volt szegény kopaszokkal akiknek már akkor folyt a taknya a gázállarcban amikor még el se törtük az ampullát :)

 11. lamiki56 — 2011-04-15 20:19 

Én is “Optika” voltam, -5.5 és -4.5 dioptriás szemüveggel, a/a kategóriával. “Tápos genyaó” nem voltam, sajnos “csak” utolsó 24 hónapos. Szemüveget én is írattam a Pajzs ’79 gyakorlat előtt vagy két nappal. Szintén kivittek a zeg-i kórházba az UAZ mentővel és Miska nővérrel. Megcsinálták a papírt, fél dioptriával emelkedett az erősség. Már egyedű elmentem az Ofotértbe megcsináltatni ésmegvárhattam a kb. 1-2 órát, amíg kész lett. Az öregeknek be kellett vinnem minden zsebemben 2 db 2 dl-es valamilyen pálinkákat. Én a Zóna étteremben tankoltam és a magaméval már nem kellett a zsebemet terhelni. A szemüveget a szabadidő miatt írattam, de a Pajzson jól jött, mert erdőtüzet kellett oltani, és amikor a Rába Manciról leugrottam, a régi eltört és a fekete keretes, “karakteres” ingyen szemüveget hordtam elég sokáig. Optika nagyon szeretem az írásaidat, amik nagyon sok emléket ébresztenek bennem. A múltkori képeiden felismertem a volt pénzügyi (és hk. zpk.) iroda épületét. Köszi!

 12. lamiki56 — 2011-04-15 20:30 

Optika! Sztorid minden részéhez fűződnek emlékeim, amik most előjönnek a “pincéből”. Napalmmal is a Pajzs ’79-en találkoztunk. Kopaszként 79-ben az 1. zászlóalj, 1. szd., 1. szakasz, talán 2. rajban voltam. Felrobbantottak előttünk a vv-sek kb 20 tonna napalmot tejes zacskó szalagokban és 50 literes műanyag zsákokban (ezek bombatölcsérben voltak). Sajnos később sikerül indítani a robbantást, már a biztonsági határon belűl. Ekkor szereztem, 23 évesen az első megőszűlt tincsemet. Az egyik barátom haja a tarkóján őszűlt meg egy mostani 50 Ft-os nagyságú körben.

 13. passaran — 2011-04-15 20:52 

@lamiki56: ha jól emlékszem a műanyag tömlőre pár méterenként 20 dekás trotil volt rögzítve és egyszerre robbant fel. Mi azért ügyeltünk a biztonsági zónára – bőven előtte robbantottuk fel – a szakaszpk úgy volt vele: aza tuti, abból biztos nem lesz baj. Nem is volt sose szerencsére.

 14. lamiki56 — 2011-04-15 21:14 

@exonka: Azt nem tudom, hogy kollégáid mivel robbantották fel a tejes zacskó tömlőket, de láttuk őket a földbe ásott gödörben, amit ívben meghajlított hullámlemez alatt néztek bennünket, és nagyon írígyeltük őket, hogy nem kellett állandóan szaladgálniuk, mint a mérgezett egereknek és nekünk, nyulaknak.

 15. passaran — 2011-04-15 21:23 

Mi meg hajnalok hajnalán kaptuk a talpunk alá a szopórollert hogy időben kész legyen a parádéra minden :)
Off kicsit: volt amikor valami nagy Varsói szerződésés bemutatón Martfű mellett volt a bohóckodás. Én imitáltam hogy lebombázták Martfűt. Azaz átdobtama sínen 1 piros füstgyertyát :)
Nem vicc: hajnal 2-től feküdtem a sín mellett, hogy dél körül átdobjam azt az 1 füstölőt. Nagyon szunyókálni se lehetett mert túl sok csíkos nadrágos volt és eléggé figyelték a tisztek a katonákat nehogy valami gebasz legyen. Na jó… azért pár óra horkolgatás csak befigyelt :)

 16. lamiki56 — 2011-04-15 21:37 

@exonka: Mindenki a másikat írígyelte, mert annyira nem tudtuk, hogy nekik milyen cumi jutott. Pl. nem vittünk ki a Pajzson reggelente csak minimális mennyiségű vizet a kulacsban, máshol meg nem jutottunk hozzá, csak hogy a szaladgálás közben ne verje a derekunkat. Egyszer egy öreg rajpk. elküldött vízért a nagy dörögdi prérin. Tüzér srácok segítettek ki, mikor megtudták, hogy nyúl vagyok. Ők minket sajnáltak a jól beásott ütegük mellől. Pedig biztos őket is szívatták valamivel. Langyos víz még olyan jól nem esett, mint akkor.

 17. Optika — 2011-04-15 23:14 

Köszi az elismeréseket!

Még egy csökevény sztori került volna ide, de az emlékeim csak részlegesek voltak és nem tudtam jól megírni. De a váza:

Kéthetes tikitaki

A 2. zászlóalj Reziben volt, a 3. zászlóalj (gladiátorok, bmp vezető tanoncok, bmp irányzók – másképpen torony-nyulak) is szanaszéjjel. Az 1. zászlóalj egyik százada munkásszázad, a másik század jó része mit tudom én mit csinált.
Mi meg közel 2 hétig nyomattuk a tiki takit: vagyis szoli-szolimentes-szoli-szolimentes

A szoli lehetett őrség, ügyal, cselló meg amit akartok. A tiki taki egyszer felborult nekem mert valaki betegsége miatt ügyalból csellóra mentem, onnan meg talán AEGÜH-nak.

A legszarabb az volt, hogy pl. az őrséget leadva délután négykor a tiki taki kellős közepén, sőt a vége felé sem nagyon vették figyelembe a “pihenő szolgálatot”. Ugyanis valamelyik tiszt élesszemmel realizálta, hogy a századszinten nem takarítottak már legalább egy napja. Ezért aztán vacsoráig takarítás.
És hiába terveztem, hogy vacsi után korán lefekszem, még akkor is jutott valami program. Ha meg nem kötötték le az időmet valami hülyeséggel, akkor meg az irnok megkérdezte megírja-e a könyvemet. A korai takarodó helyett éjfélre ágybam is voltam. Persze ez az én hülységem volt, de már annyira elegem volt a benti dolgokból.
Aztán szoli mentes napon – ha nem őrségre készültünk – délután 4-ig szintén volt valami tennivaló. mivel más nem volt a laktanyában a telephely és minden söprése ránk maradt.
Komolyan az volt a pihinap, amikor őrségre készültünk, mert akkor délelőtt őrség oktatás volt.

Szóval ez volt a kéthetes tikitaki. Utána szabira mehettem, de a szabi alatt 4 napból 3-ban szinte végig aludtam.

 18. Optika — 2011-04-15 23:23 

@Szalacsi_Dezső:

Elvileg volt papírom, hogy gázálarcviselés alól felmentve. De a tisztek, tiszthelyettesek semmit nem utáltak jobban, mint a különféle felmentéseket. Így aztán nem forszíroztam ezt a gázálarcos felmentést.
A gázálarc felvételének elég kevés volt a normaideje, ami éppen éppen elég lett volna, ha nem kellett volna még a szemüveget levenni, eltenni. Így aztán tényleg kár volt strapálni magát az embernek, lebaszás így is úgy is.

 19. Szalacsi_Dezső — 2011-04-16 10:39 

@Krux: “tájszólással gondolkodni” ez óriási. Mától kezdve ezt én mondtam. :-)
@lamiki56: jaja szemüveggel, hasonló dioptriával én is A/A kategóriás voltam. Hiába akkoriban nem volt kibúvó, oszt mégse lett semmi bajom, hogy katona voltam. Manapság ilyenre már akár leszázalékoltathatja magát a jómunkásember.
@Optika: Nekem nem volt felmentésem gázálarc alól, viszont volt egy karatés gyerek C kategóriával. Bármelyikünket megevett volna reggelire, de mindig a platón jött ki az 1-esre. Manapság meg híres sztárügyvéd Pesten. egyszer róla is írok majd.

 20. Szalacsi_Dezső — 2011-04-16 10:43 

@Optika: ha már fotosoppoltál, a kóla helyett valami kannás bort oda tehettél volna, meg egy aktnaptárat a falra.
Csak lestünk volna, hogy milyen menő a csávó. :-)

 21. proletair — 2011-04-16 14:29 

A seregben dacára az egyenruhának, két egyforma katona nem volt. Bezzeg azok a kurva AEGÜ asztalok mindenhol dettó úgy néztek ki, mint a képen:) Talán csak a telefonok színe különbözhetett. (Piros v. fekete)

 22. klasszikus srác — 2011-04-16 20:15 

Fura ezt így mondani, de jólesett újra látni a “bútort”. Sok élmény jutott most eszembe vele kapcsolatban… emlékszem ’99-ben Szabadszálláson riadtszemű kopaszként a hideg februári éjszakában azzal múlattuk az időt, hogy a többi századot hívogattuk. Persze mindenki szabályszerűen bejelentkezett a hívott oldalon erre valaki benyögte: mondd meg Ödönnek, itt az Erste bank!
Ok, nem egy nívós poén de legalább telt az idő…

 23. franta — 2011-04-17 13:55 

@klasszikus srác: A telefonbetyárkodáshoz annyit, hogy volt egy ilyen vezetéknevű hadnagy, hogy “Részegh”. (sic!). És amikor ő volt ütiben, ment a telefon a következő épületes párbeszéddel:
– Halló, itt az ügyeletes tiszt! Részegh hadnagy!
– Itt meg a detokszikáló… bmeg…
(Érdekes, de a telefonybetyárkodók sohe nem buktak meg, a fene sem érti.

 24. chevyfan — 2011-04-17 16:55 

Üdv!

Nyíregyházán volt egy Hadnagy őrnagy nevű tiszt (elvileg, mert személyesen sosem találkoztunk…).
Egy eltávos-majdnemszívós sztorim nekem is van: péntek reggeles könyvünk volt (extrahosszú hétvége), mert előző héten bent maradtunk valamit írnokoskodni. Mit ad isten, pont péntek reggel volt rovancs (ébresztő után azonnal öltözni, cuccot összeszedni stb.) Rovancs után rohantunk az állomásra (Szabadszállás). A kapus (civil biztonsági őr) elkezdett baszkódni, hogy miért nem borotválkoztunk. Ritka egy paraszt volt, mindig szívózott mindenkivel. A társa baszta le, hogy miért gecizik. A vonatot végül futva, de elértük.

 25. chevyfan — 2011-04-17 16:57 

ja, az AEGÜ asztal majdnem könnyeket csalt a szemembe:-) Ez tényleg mindenhol ilyen volt (meg a kopott lambéria). Csak nekünk ablak volt fölötte, és mellette volt a “hírfal”

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.