266. – Virtuális járőrszolgálat

A határőr szolgálatról fogalmat alkothat, aki most Kelempájsszal tart. Az alábbiakban az ő virtuális társaságában (és idegenvezetésével) felkeresünk néhány őrhelyet, és a mai állapotok szerinti fényképeken megnézzük, hol, és milyen környezetben őrizték annak idején az államhatárt.

 

Az első képen bemutatom a helyszínt a Kőszegi-hegység turistatérképén. Arccal a határ felé állva, jobbról Hétforrás, balról Bozsok csatlakozik Hörmannforrás szakaszához. A képen a Pintér-tetőtől a Vörös-keresztig húzódó kék vonal mutatja az egykori elektromos jelzőrendszernek azt a részét, ami Hétforráshoz tartozott. A Vörös-kereszttől kezdődött Hörmannforrás működési területe, innen kezdve a jelzőrendszer nyomvonalát a Kalapos-kő lábáig lila színnel jelöltem. A folytatás már a bozsokiaké volt. A kapukat is feltüntettem; látható, hogy a mi szakaszunkon 6 kapu volt. A határvonalon a „jobb csati” felirat azt a pontot mutatja, ahol Keresztkút határszakasza jobbról csatlakozik a mienkhez. Keresztkútnak nem volt jelzőrendszere, riadó esetén biztosított határzárást Hétforrásnak és Hörmann-nak. A Sötét-völgyben levő „bal csati” a bozsokiakkal való bal csatlakozás helye. Az őrhelyeket sárga pöttyök jelölik.

És most induljunk el egy virtuális szoliba. Útvonalunk: Hörmannforrás-Sáros-forrás-Vörös-kereszt-Stájerházak-Hosszú-hát-jobb csati, majd vissza: a Rossz híd útján a Stájer-házakhoz, végül Hörmannforrás. Menetidő: 4 óra. Miután megkaptuk az eligazítást és a jelszót, vigyázzba állunk, tisztelgünk, és elhangzik a csöves (határőrizeti ügyeletes) szabványmondata: „Megparancsolom önöknek, hogy a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetére kapott harci feladat végrehajtását kezdjék meg!”.

A kapu melletti töltőhelyen betárazzuk a fegyvert. A bakter (őrsőrszem) és az őrsügyeletes tiszteleg, mi is, aztán indulunk. Talán furcsa, hogy a szolgálatba induló sorkatonák tisztelegnek egymásnak, de ez hagyomány: nem biztos, hogy látjuk még egymást. Most azonban reméljük a legjobbakat.

A műúton felmegyünk az elektromos jelzőrendszerhez, amit a III. kapunál érünk el. Pontosan itt van az autóparkoló, ahol most (2010 márciusában) bajtársammal ülünk, éppen nagy kajáláshoz készülődve. A következő képen a terített asztalt közelről látjuk, különféle őrségi finomságokkal megrakva. A sörösdoboz és az asztalba szúrt bicska mellett, balra álló kis sárga tárgy a határkő alakú centitartóm, amit már a Leszerelés poszt kapcsán bemutattam.

Most induljunk el az elektromos jelzőrendszer mentén a Sáros-forrás irányába. Ezen a képen bal felé (szemben) a kék háromszög a Kendigre vezet). Mintegy 1,5 km megtétele után a Sáros-forráshoz érünk. Ennek közelében készült a következő kép. Nevezetes hely: első igazi határőr szolgálatomat töltöttem itt, 1975. szeptember 3-án, 20 órától 04-ig.

A Vörös-keresztig további 1,5 km-t kell még megtennünk. Ez a kép itt alul már itt készült. Amint látjuk, az öreg obsitos még igen katonásan tud tisztelegni az ellenőrző elöljárónak. A keresztnél egykor búcsúsok pihenőhelye volt, akik a Trianon előtti időkben erre mentek a mai Ausztriában levő Léka (Lockenhaus) felé. A mi időnkben itt volt Hétforrás és Hörmannforrás csatlakozási pontja, és engem itt majdnem agyoncsapott a villám.

A háttérben látható, balkéz felé vezető műúton megyünk tovább a Stájer-házak felé. Kezdetben fenyőerdőben, majd csodálatosan szép bükkösben haladunk. Ez a
rész alig változott az elmúlt évtizedek alatt. Az erdészek annak idején azt mondták, hogy a stájeri bükkerdő az ő büszkeségük, és addig nem vágják ki, amíg lehetséges egészségben megtartani a fákat. Szerencsére ma is gyönyörködhetünk benne.

A tizedik képen itt alul már közeledünk a Stájer-házakhoz, itt érjük el a nagy tisztás szélét, ahol arborétumot találunk. Állítólag 80 féle fenyő él ezen a helyen. Ezt az őrhelyet Útvillának neveztük, itt gyakran volt járőr. Egy lélegzetelállítóan szép őszi felvétel látható a képen, ez is itt készült.

Még néhány lépés, és megérkezünk a Stájer-házakhoz. Ezeket a házakat 1750-ben építették, Mária Terézia telepített be ide Stájerországból erdei munkásokat. A harangláb eredetije 1902-ben készült. A haranggal az erdei munkásoknak jelezték a munkaidő kezdetét és végét, de eltévedt turisták kedvéért is megkondították olykor. Napjainkban a házak a Szombathelyi Erdészet gondozásában állnak, erdei múzeum és szállás található itt. Szolgálatom idején még romosak voltak. Éjszaka, a sápadt holdfényben, sötétlő ablakszemekkel, bagolyhuhogás mellett kísértetiesen néztek ki az elhagyatott épületek. A hely különös érdekessége, hogy itt mérték a hazai rekord vastagságú hótakarót, 1947. február 19-én: 151 cm volt. Ebből fogalmat alkothat az olvasó a határszolgálat téli nehézségeiről, még akkor is, ha jómagam csak egyméternyi hóval találkoztam.

Folytassuk utunkat. Elhaladunk a házak közötti műúton, majd (egy jobbra induló nyiladékban) széles földútra térünk és nemsokára a következő őrhelyen, a Hosszú-háton állunk. Itt 33 év után még megtaláltuk egyik régi géppuskás bajtársunk nevét a fába faragva. Bajtársam könnybe lábadt szemmel megölelte a fát, és megcsókolta egykori járőrtársunk firkálmányát. A térképen szaggatott vonallal jelölt erdei ösvényen folytatjuk utunkat, ami ezen a képen látható, itt alul. Vegyes erdőben ereszkedünk lefelé, és a Hosszú-háttól számított 1,5 km-t megtéve, egy mély völgyben elérjük az államhatárt. A Ciklámen-forrásból eredő Stájer-patak, valamint a Szikla-forrás irányából érkező Hármas-patak találkozik itt. Mohalepte határköveket látunk, magyar oldalukon M és 1922 évszám, osztrák oldalukon Ö betű (Österreich).

Történelmi levegőjű hely: ez itt alul a jobb csati. Itt érintkezett Keresztkút és Hörmann határszakasza. További utunk a Stájer-patak mellett vezet felfelé. Az ösvényt Rossz híd útjának neveztük, mert egy romos állapotú fahídon vezet át. Megkerüljük a Ciklámen-forrásból érkező víz zuhogóját, és némi emelkedő leküzdése után ismét a Stájer-házaknál vagyunk. Tovább a régi járőrcsapáson haladunk felfelé. Ezt a szuszogtató emelkedőt Stájeri közelítőnek neveztük, és ezerszer elátkoztuk, főleg télen, amikor térden felül érő hóban kellett megmásznunk, és alaposan megizzasztott bennünket.

De innen már nincs messze Hörmannforrás, pár perc után kiérünk a Vörös-kereszt felől érkező műútra, és máris megint az őrs kapujánál vagyunk. Jelentem, szolgálatból bevonultunk, rendkívüli esemény nem történt, határsértésre utaló nyomot nem fedtünk fel.

Amint a fentiekből kitűnik, az ország egyik legszebb vidékén töltöttem a „kétévi vakációt”. Talán érthető, hogy sokunknak lett szerelme a szépséges táj. Ezt még az sem tudta elrontani, hogy sorkatonaként kellett itt szolgálnunk.

A képeket készítették: Dr. Bencze Erika, Anduska János, Kóra Károly és jómagam: Kelempájsz.

38 hozzászólás

 1. Lyanko — 2011-05-09 08:21 

Gratulálok! Túráztam már erre párszor, de egész más volt ilyen szemszögből látni ezeket a képeket.

 2. Adani — 2011-05-09 08:53 

Nagoyn jó képek. Nyáron be is van tervezve egy nyaralás a környéken tervbe van ,h erre a környékre is megyünk.

 3. nedecz — 2011-05-09 09:23 

KÖSZÖNÖM!
Jó volt látni a képeket.

 4. vén betyár — 2011-05-09 10:42 

Varázslatos, gyönyörű vidék.Köszönet, hogy megosztottad velünk élményeidet és nekünk is lehetővé tetted a kirándulást.

 5. Kelempájsz — 2011-05-09 13:08 

Megjöttem Hörmannról, halihó minden bajtársnak! Pompás kirándulás volt a régi járőrcsapásokon. Viszontláttam az egykori hétforrási okmányost, mostani neve: Kincs pihenő (34 éve nem jártam ott). Az út még megvan és felismerhető az Sz-100 benőtt nyomvonala. Két éjszakát töltöttünk a Stájer-házakban, megnéztük az erdei múzeumot is.
Első napi túra: Kőszeg, vasútállomás-Király-völgy-Okmányos (Kincs-pihenő)-Vörös-kereszt-Stájer-házak.
Második nap: Stájer-házak-Hörmannforrás-Írottkő-Gyilkos-szikla-Asztal-kő-Hörmann-Stájer. Változékony, de kellemes kirándulóidő volt. Nótaszó is felhangzott a menetvonalon. Miután hazaaértünk, esni kezdett az eső, de akkor már nem számított. Nem rontotta el a hangulatot, csak nem sikerült az esti tábortűz és a sütögetés.
Szkv bajtársam és a bajánsenyei járőrtársam, mindketten hoztak mézes pálinkát (miheztartás végett). Utóbbi cimborám Bajánsenyéről hozott egy jó nagy fazék őrségi gulyáslevest, ami vaddisznóból készült. Pompás volt, már azon gondolkodtam, hogy ha ilyen jól főz, megkérem a kezét, de nem állt kötélnek. Persze ehhez a mézes pálinka is hozzájárult.
Harmadik napon aztán gyalog lesétáltunk, gyönyörű tavaszi napsütésben: Stájer-Vörös-kereszt-Szabó-hegy-szénsavas kút (itt megpihenve ittunk a kitűnő szénsavas vízből)-vasútállomás.
Nem volt sok időnk a városra (sajnos), de a Jézus Szíve templomot meg tudtunk nézni, és láttuk a Király-völgyben az óriás gesztenyefa maradványát. Ennek még kihajtott néhány ága annak idején. Hála Szkv bajtársam vasúti összeköttetéseinek, hazafelé bekukkanthattam a mozdonyvezető fülkéjébe, még sose láttam, mit lát egy mozdonyvezető.
Dióhéjban ennyi a történet.
Pompás kaland volt, már a Déli Pályaudvaron, mikor leszálltunk a vonatról, arról kezdett beszélni a csapat, hogy mikor megyünk vissza.
Üdv minden bajtársnak: Kelempájsz

 6. csaszi5 — 2011-05-09 16:50 

Nagy örömmel olvasom a katonatörténeteket,
a legtöbb esetben igen jók a kommentek is.
Különösen tetszik a két utolsó poszt. Talán azért mert felidéz, s ezáltal meg is örökít valami fontosat a múltból. Gratulálok az íróiknak!

 7. cometneni — 2011-05-09 18:23 

sziasztok! én ugyan nem katonaként töltöttem Kőszegen egy pár hónapot, hanem gyerekként ott üdültem, viszont azóta is szerelmes vagyok országunk azon tájegységébe… :) a képeket jó volt látni… öcsém meg csákánydoroszlón volt katona. nem szerette…

 8. Zolcsi67 — 2011-05-09 21:49 

@Kelempájsz: Csodálatos, sajnos túrázós szempontból MÉG nem ismerem a környéket, de hála Neked, most már csukott szemmel is tudok disszidálni – Schengen ide vagy oda.

“Leánykérés”: szerencse, hogy a kolléga kevesebbet ivott (vagy jobban bírja), mit szólsz, ha igent mond? Egy hasonló eset (vörösboros marhapörkölttel) velem is történt, Gy. barátom hozzám is jött volna, csak feltételei voltak ;-)

 9. Pitzur — 2011-05-09 21:54 

Nagyon szép poszt volt ez a mai, gratulálok.

 10. Kelempájsz — 2011-05-10 07:31 

@Zolcsi67: Nem akart hozzám jönni, csak kellette magát a vén, de titokban a nőket szereti. Ennek ellenére, barátságunk időtartama már túl van az emberöltőn, idén novemberben lesz éppen 35 éve, hogy találkoztunk az őrsön. Én már tizedes voltam, amikor újonc géppuskásként megjelent Hörmannon. A katonaságnak van ilyen hozadéka is: életre szóló barátságok kötődtek. Ezt sokszor nem is említik, pedig a pozitívumok egyike. Üdv: Kelempájsz

 11. Szárnyati Gézа — 2011-05-10 09:09 

Tényleg nagyon szép tájak, én is jártam arrafelé a tavasszal.

Micsoda őrület, hogy 40 éven keresztül az ember nem tehette be a lábát ide (Velem fölött a Szent Vid kápolnánál volt a Kék-túra legnyugatibb pontja), mert a vezetők megtiltották.

A témával foglalkozó posztokból annak a reflexióját hiányolom, hogy normális esetben a határőrizet célja nem az ország lakóinak erőszakos benttartása lenne, hanem az illetéktelenek kinttartása…

 12. Kelempájsz — 2011-05-10 11:36 

@Szárnyati Gézа: Tulképpen mindkettő a célja volt, de befelé nemigen akartak jönni. Illetve aki illetéktelenül jött, az útlevéllel jött, repülőn, vagy luxusautón. Szkv mégis tud példát a befelé irányuló kísérletre: szökött idegenlégiós jött haza, de elkapták. Viszont nem lehetett csak úgy kisétálni a tárgyalóteremből és eltűnni, mint manapság szokás. Ha csúnya balhé volt valahol az országban, a Határőrség megerősített szolgálatot adott (néha ma sem ártana). És a helybeliek (bennszülöttek) szerint nyitva lehetett hagyni ajtót-ablakot a falvakban, semmi sem tűnt el.
A táj tényleg gyönyörű, különösen annak, aki ismeri minden arcát: télen-nyáron, ősszel-tavasszal, éjjel és nappal, esőben, ködben, viharban, napsütésben. Írhatnék erről is, de sajnos nincs képanyagom. Nem bánom, hogy ott szolgáltam -ha már muszáj volt valahol szolgálni. Üdv: K.

 13. safranek50 — 2011-05-10 12:21 

@Kelempájsz:
“….nyitva lehetett hagyni ajtó-ablakot”
Egy éve költöztem Dozmatra, 60 év Büdöspest után.
Nem akartam elhinni, hogy mindenütt tárva, nyitva minden, max. a diót a mókusok capcarázzák ősszel. :(
Kőszegdoroszlói barátommal néhányszor bejártuk e helyek némelyikét, de jó volt igy is látni. THX.
Saf

 14. Kelempájsz — 2011-05-10 12:47 

@safranek50: mókusok=kelempájszmadarak! Hej, de sokszor jártam Doroszlón, Szerdahelyen, Velemben, Cákon! Lehet, hogy a barátoddal találkoztam is annak idején (már ha az én korosztályom). Sok környékbeli srácot/leányt ismertem. No meg parkosítottuk is Velemet néha, ilyenkor is találkoztunk a helybeliekkel. Egyszer télapó ünnep volt a velemi kultúrházban, hárman kaptunk kimaradást rá. Egyik bajtársam volt a Télapó, az őrbundát vette fel kifordítva, a szőrös oldala volt kifelé. Apró kis versikékkel adta át az ajándékokat egy kosárból. Sajnos, csak este 10-ig kaptunk kimarcsit, pedig nagyon jó volt a hangulat.
Nagynéha őket is vendégül láthattuk az őrsön ilyenkor rex és csocsó volt a műsor (no meg üdítő), mással nem szolgálhattunk. De kedves és aranyos emberek voltak. Vajon mi lehet velük? Üdv: Kelempájsz

 15. nedecz — 2011-05-10 17:26 

Nekem nagyon furcsa volt,hogy a helyiek szerettek minket…Szokatlan volt az ilyen bizalom nekem.

Talán nem is olyan nagy baj,hogy Kőszeg környéke-is-elzárt volt 40 évig.Ha nem lett volna talán már olyan lenne,mint Rózsadomb.

Jobb ez így.

Gyönyörű az őrség és az alpokalja…

 16. Szkv — 2011-05-10 19:11 

@nedecz:

Tisztelettel köszöntelek Nedecz Bajtárs: Nekem is az a véleményem, hogy Kőszeg és környéke egykor a “Vasfüggönynek” és most az Erdészetnek köszönheti aszt, hogy a táj megőrizhette a “Páratlan szépségét”. Sajnos a természet “legnagyobb ellensége az ember”. Hogy az emberek elvoltak “zárva”, az nem a HATÁRŐRSÉG “bűne”, hanem a politikának.
Én ez a csodálatos táj közelében voltam katona, vagyis HATÁRŐR. KELEMPÁJSZ bajtárstól, “térben és időben” nem messze. Bozsoki őrs közös szomszédunk volt. Hőrmannforrás–Bozsok—Bucsu.

Tisztelettel:Szkv.

 17. Szkv — 2011-05-10 19:20 

Nagyon tetszik a bevezető.
Ha lehetséges a HŐR feliratú pajzs legyen az eredi ZÖLD színű.

 18. Kelempájsz — 2011-05-11 07:37 

@nedecz: A helyiekkel mi is nagyon jól megvoltunk. Az egyik erdész (Péter bácsi) meglátott Velemben, az utcán, megszólított, hogy menjek be hozzá. Szabadkoztam, hogy zavarjuk a családot, de ő mondta, hogy nem, mert nem oda megyünk fel, hanem le a pincébe. Képzeljétek, volt egy hordója, amit ő maga készített, és ha jobbra tekerte a csapot, vörös bor folyt belőle, ha balra, akkor meg fehér. Büszke is volt a hordójára.
Szóval lementünk a pincébe, aztán a csapot tekergettük, hol jobbra, hol balra. Már besötétedett, nekem pedig vissza kellett érni Hörmannra. Kiálltam az útra, lesz, ami lesz, leintettem az első reflektorfényt. Hát a szombathelyi kerülettől jött ki egy GAZ-kocsi, járőrt vittek ki valahova. Szerencsére egy tizedes volt a kocsiparancsnok, felvitt 4. kapuhoz. Innen egy trappban befutottam Hörmannra, éppen leültem kajálni, amikor betoppant a pol tiszt, kissé ziláltnak tűnt, és azt mondta, hogy “seggberudossuk egymást, de ő rúg nagyobbat”. De miután már visszatértem, még éppen az utolsó pillanatban, nem lett baj a dologból.
Persze a Tóni is jó fiú volt. Egy évvel a leszerelésem után össze is tegeződtünk. Most tudtam meg a hörmanni kiránduláson, hogy alig egy hónapja temették. Emlékezni fogok rá.
De Kőszegen se voltam idegen, mikor már vagy egy éve szolgáltam. Ha bementem a krimóba, mindig volt társaságom. Főleg az idősebb emberek szólítottak meg, hogy “Jó napot vitéz úr, hol szolgál? Itt a városban, vagy Hörmannon?” Aztán eldumáltunk, sose voltam egyedül.
A Kulacs vendéglőben ismertem a zenészt. Több ízben is eljátszotta nekem Ádám dalát a “Madarász” című Zeller-operettből (“Nagyapám húszéves volt”), meg még néhány szép nótát. Nem panaszkodhatom az ottani emberekre. Kedvesek voltak hozzám, ma is köszönöm nekik: Kelempájsz

 19. sirdavegd — 2011-05-12 19:00 

Remek poszt!
@safranek50:
A 2005-ös Orosháza-Orgovány-Várpalota-Sopron-Zalakaros-Pécs kerótúránk során ránk is furcsán néztek a soproniak, hogy mit szöszölünk a jókora u-lakatokkal.
Azt a vidéket én is imádom, bár szerintem vezet az “egy nap alatt hányszor áztunk el” listán (volt, hogy egyazon gomolyfelhő 3x is telibe kapott minket, bár ebben az én navigátorkodásom is benne volt :D).
Szóval jó volna már arra is ellátogatni megint :) Épp csak két napi vágtára van Szegedtől :)

 20. nedecz — 2011-05-25 14:50 

 22. Szkv — 2011-06-05 14:01 

@Kelempájsz:
Tetszik a beszámoló illetve, “Jelentés a szolgálat végrehajtásáról”.
Remélem az “eligazításon” meghatározott menetvonalról nem tértetek le.
Egyszer vettük a bátorságot, és a társammal letértünk a kijelölt menetvonalról. Alig hagytuk el az őrsöt, máris a rövidebb irányt választottuk. az eltérés oka:Kapcsolat tartás a helyi lakossággal, ez esetben egy leány volt a “helyi” lakos.
Nem sokáig tarthattuk a kapcsolatot, mert a Pol.tiszt megjelent, és mi gyorsan tovább álltunk.
Szolgálatból visszatérve már várt bennünket, és kemény “dörgedelmekkel” magyarázta, mi jár annak aki letér a kijelölt menetvonalról. Ez esetben “csak” őt év volt kilátásba helyezve. A “kötélig” terjedő szakaszhoz “csak” a két lábon járó törvénykönyvnek volt jogosultsága.
Végül egy szigorú intelmet kaptunk, hogy a Pk helyettes barátnőjével minekünk nem szükséges a “kapcsolatot” tartani.

 23. Lt Colonel — 2011-10-25 16:36 

Kedves Kelempájsz Bajtárs!

Most regisztráltam,olvasva az eddigi bejegyzéseidet.Nagyon tetszenek,mert 1968-71között én is határőr voltam Kőszeg újonckiképzés,Narda őrs,Kőszeg tisztesiskola utána kiképzőezred Kőszeg.Rajparancsnok,majd az utolsó kiképzési időben szakaszparancsnok-helyettes voltam.Természetesen a sokat megélt Kiss János Laktanyában.Írásaidból sok akkori tisztre és parancsnokra ismertem rá.Mint Haynau személyére,valamint P.J. alezredesre,aki a kőszegi időm alatt ezredparancsnok volt.
Üdvözlettel: Lt Colonel

 24. Kelempájsz — 2011-10-26 07:06 

@Lt Colonel: Kedves Bajtársam! Örülök a találkozásnak. Szeretnék olvasni a Te élményeidről is. Az én időmben mondták, hogy pár évvel korábban a kiképzés Kőszegen volt, a Kiss Jánosban és a Guba-hegyi lőtérre jártak lövöldözni. Mi is ott készültünk az országos versenyre. Nardán voltam szolgálati úton, de csak egyszer. Bajtársi üdvözlettel: Kelempájsz

 25. Lt Colonel — 2011-10-26 13:43 

Kedves Kelempájsz Bajtárs!

Örülök a kapcsolat felvételnek.A fenti bejegyzésemben írt időszakban az következők történtek:bevonulás Kőszegre,a Petőfi Laktanyába történt.Ott szereltek fel bennünket.A beöltözés után pedig gyalogmenetben átmentünk a Kiss János Laktanyába,ahol már minden elő volt készítve a szakaszbeosztás után a kijelölt körletbe.A kiképzés a Guba-hegyi gyakorlótéren,a lövészet pedig a lőtéren volt.A szolgálati idő akkor 27 hónap volt.Az ezred pk P.J. alezredes volt.Az elhelyezés nagyon spártai volt.A fűtés a körletben egy 1000éves kb 2 méter magas,80cm átmérőjű kályha volt.A mosakodni a folyosó két végén lévő lemezből készült itatóvályúhoz hasonló,hozzá kb 30db vízcsappal.Melegvíz nem volt.Fürödni szombaton esténként szd kötelékben kellett átvonulni a Petőfi Laktanyába.A fürdés ideje szakaszonként kb 15-20perc volt.Aztán gyalog mentünk vissza Kiss Jánosba.Nagyon kemény volt a kiképzés.A rengeteg alaki foglalkozás,felkészülés az esküre töltötte ki a délutáni és a koraesti időszakot.Ez persze október 24 és február 15 között,a legnagyobb télben,hóban történt.Most befejezem,majd a legközelebb innen folytatom.Ajánlom szíves figyelmedbe az iwiw-en Határőrök voltunk nevű klubot,aminek tagja vagyok.
Üdvözlettel: Lt Colonel

 26. Lt Colonel — 2011-10-26 17:33 

Folytatom az előbbi bejegyzét.A bevonulás leirásakor kihagytam,hogy a behivó parancsba levolt irva hogy mit kell hozni magunkal.Tisztitó-tisztálkodó felszereléstés mindezt egy 70 cm x 90 cm-es kofferba.Ez a koffer több funkciót látott el.Tantermi foglalkozásokon a szék szerepét töltötte be, a tanterm pedig a szakasz hálókörlete volt. Az ajtba volt egy szeg és erre volt a MNK.téképe felakasztva és már igy alkalmas volt a politikai foglakozások, egyéb elméleti foglakozások megtartására a tanterem.A ruházatunkrólis párszót érdemes ejteni.Posztó zubbony nyakmervitővel réz gombokkal hozzá posztó nadrág és az általad is viselt csizma 24.db.csigaszeggel,spiczvasal ,sarokvassal bokaszijjal. Posztó köppeny, télisapka. Na ebben a harci öltözetben úgy nétünk ki mint nagyapáink a Doberdói fensikon vagy Galiciai harctereken.Az ágyak vagyis a Viziló bölcsőkről a következőkben fogok irni.Üdvőzlettel : Lt Colonel

 27. Szkv — 2011-10-27 08:10 

@Lt Colonel:

Szevasz bajtárs.
Kiképzés vége felé (1974 Október eleje) egy szolgálatra kivittek bennünket Kőszegre a Kiss János laktanyába, de akkor már őrsként működött.
Este megkaptuk az eligazítást és kivonultunk a FEP-től jobbra eső területre. A járőr pk elmagyarázta hogy mitől meddig tart a szakaszunk és keményen figyeltünk. Előttünk a város fényei látszottak, mögöttünk egy erdő, tele mindenféle sejtelmes hangokkal.
Egyszer a Jpk halkan mondja vigyázz jön a löket és felszólította, hogy áll ki vagy. Ellenőrző járőr jött a válasz. Már nem tudom hogy személy szerint melyik hivatásos jött. Pár kérdést tett fel hiányosságot nem találva tovább állt.Kivilágosodott mire a szolgálat letelt és álmosan fáradtan elindultuk be az őrsre, de a FEP-ig a nyomsávot leellenőriztük.
Számomra ennyi élmény, emlék van a Kiss János laktanyáról.
Kiképzés után a Bucsui őrsre kerültem és onnét szereltem le 1976 július 1-én.
Kelmpájsz bajtárssal személyesen tartjuk a kapcsolatot, attól függetlenül hogy több 200km távolságra lakunk egymástól. Én vas (Vazs) megyei vagyok.

 28. Kelempájsz — 2011-10-27 09:23 

@Lt Colonel: Üdvözlet a Bajtársnak! Látom, Szakaszvezető Bajtársunk már reagált is a hozzászólásodra. A személyes kapcsolatfelvétel a söröző bizottság színe előtt szokott történni, tekintsd e sorokat behívásnak, a söntésbe történő legközelebbi bevonulásunk alkalmával.
Ami azt illeti, sokat kupálódott a Határőrség, miután leszereltél. Nekünk Szombathelyen volt a kiképzés, heti kétszeri fürdéssel. Az ágyak lószőr matracok voltak, mi is vízilóbölcsőnek neveztük. A pizsama rózsaszín buziköntös volt. A kajára rosszat nem mondhatok, sőt, hagytak annyi időt is, hogy megegyük.
Az őrsökön összkomfortosan éltünk, éjjel-nappal hideg-melegvíz, vízilóbölcső helyett szivacsmatracok, központi fűtés, és (legalábbis Hörmannforráson) normális kaja. Csak az SZ-100 miatt sok volt a riadó.
A személyes találkozás reményében üdv:
Kelempájsz tizedes

 29. Lt Colonel — 2011-10-27 09:45 

Kedves szkv. Bajtárs
Köszönöm hogy irtál.Kőszegi laktanyákról az albbiakat tudom.Vollt ugye a Kiss János altb-ról elnevezett.és aPetőfi laktanya.A Kiss Jánosba volt a Köszegi őrs egy külön épü-letbe mindjárt a bejárati kapu közelébe.Vele párhuzamosan volt egy un.nehézgép szakasz telephelye,gépekkel szerelő mühelyekkel.Eről ahelyről kiabáltak nekem mint bakternak a kapuba voltam tök kopasz őr.Kopasz mikor szerelsz le, én mint jónevelt mondtam nekik hogy majd 1971.február 15-én.Erre jött a válasz hogy te hülye olyan év sosem lesz mert még a csillagászo sem tudják, hogy egyáltalán lesz olyan év.Ez 1968. novemberében történt. Az őrs mögött volt egy nagyon régi laktanya.Talán még a Mária Terézia idejéből,jobb estben Ferenc Jóska kezdeti uralkodói szakábol. Ez egy 3.emeletes épület volt.Három század elhelyésére szogált. Természetesen a hozzá tartozó konyhával,és legénységi étkedével.Felszereltségéről pár szót.Fatüzelésü üstők, aluminium tányérok,és szintén aluminium lábosok fazekakkal.Ezt azért is tudom ilyen potosan mert ujonc koromba 1-napig konyha munkás voltam.A konyha munkára mindig egy raj volt vezényelve, a rajparancsnok volt a Konyhs Ügyeletes. Na meg az sem utolsó hogy három ujonc kiképzési időt , jelesül a saját időmet majd a következő ujoncok kiképzésénél mint rajparancsnok.Valamint az ismételt bevonulás után mint szakaszparancsnok-helyettes.Volt még egy külön álló épület abba pedig Köszegi Tartalék szd.volt elhelyezve.Az udvaron volt egy igazi akadály pálya.Ezen is edzödtetni kelett az ujoncokat, mi vidámparknak hivtuk.Az épületen belüli körülményekről már irtam pár szót.A másik laktanya a Petőfi Sándor nevét viselte.Ez város másik végén volt a Hunyady utcaba aGimnázium után az utca végén.Nagyon szépvolt a kilátás a Szabó-hegyre,és aKirály-vögyre.A szép kilátás mellet ez már egyfokkal moderneb három emeletes épület volt.It volt az ezred törzse parancsnokostól,polhelyetesestül.Itt két század volt elhelyezve.Volt szerencsém itt is eltőlteni egy kis időt.Jelesül 1969 junius 1-étől -szeteber végéig.Ez a tisztes iskola időszakavolt.Rettenetesen kemény kiképzéssel.A Petőfi-laktnya későb Sport Szálló lett.Majd a rendszer vváltás után visszakerült egyházi kezelébe.Három éve játuk a környéken.Velem faluvégén található a Novák-falva elnevezésü üdüllö falu ott szokot a szálásunk lenni.Onnan szotunk indulni a hegyi turákra,és természetesen Kőszegre.Most rövid időre elköszönök,majd későb folytatom a Viziló -bölcsös story-va.Bajtársi tisztelettel:Lt colonel

 30. Lt Colonel — 2011-10-27 17:55 

Kedves Kelempájsz Bajtárs
Köszönöm a besorozásotora való meghivásotokat. A későbbiekben erre még vissza térünk.Nem akarlak benneteket untatni az akkori Köszegi körülményekkel de egypár dolgot még kzölnöm kell.Mert ti már máshol voltatok ujoncok.Guba-hegyi gyakorlótér-ről . Ez helyileg a lőtérel ellentétes oldalon vissza Kőszeg felé kb.2-3.kmre volt az elektromos jelzőrendszeren belül. Azt hiszem ez már az Olmodiak szakaszához tartozott.Kb. egy 3.km.széles,és 4-vagy 5km.hosszuságu terület.Természetesen mindkét végén lövészárokkal ellátva,igy oda vissza lehetett gyakorolni a gépkocsizó lövész szakasz ,vagy raj támadó és védekező harc eljárásait.PL. aknamzőn nyitott átjárón való átkelést, vegyileg szenye-zet terpen való áthaádást ŐFI-ben,vagy ameentesitett szakaszon lepelkét alkalmazva való átkelést.A gyakorlat végén a személyi mentesitést és a fegyver mentesitését az SZVCSés az FVCS csomagok alkalmazását. Na és az atom csapás észlelése utáni eljárásokat. Általában ezek a foglakozások a legnagyobb havazások után kerültek végre hajtásra.Volt ugy hogy amikor nemvolt kijelőlve a vegyileg szenyezett terepszaksz sárga zászlókkal ,akkor kérdeztük a szakasz pkt-hogy meddig tart a szenyezett szakasz erre azt mondta hogy, ameddig a szem ellát.Ennél az esetnél már rajparancsnok voltam .A Gubahegyre mindig gyalog menetbe kelett meni ami általában futásba ment át.A lőtérre szintén ez volt az eljárás. Befel mindkét helyrő természetesen futásban ,mert a szpk. elkiáltota magát rajparancsnokok ég a laktanya futás a tüz oltására.Hát a rajparancsnokokat a tisztes iskolán futás témakörből már ugy kiképezték hogy, nevetve befutottak a laktnyába.De hát a raj ujoncai ezt nem birták sokat vonszoni kellet páran megakartak fulladni és egyébb elhalálozási tüneteket lehetett felfedezni náluk.Nem voltunk szadisták de tudtuk és nagyon sokszor elmondtuk,hogy a határsértőt utol kell ám érni,vagy ha nem hát utána Győr Katonai Ügyészség, majd Rákospalota Fegyelmező Zászlóalj minimum 14-16.hónap letöltés után még a hátralévő időt lekell szolgálni. Csak akkor is az volt szerintem a baj hogy, sem azujonc kiképzésende még a tisztes iskolán sem volt a Btk.Katonai Büncselekmények-rőleg egyetlen foglalkozás sem tartva.Ha a rajparancsnokok elmondtak egy-két estet büntetlen határsértésről azt nem mindenki hitte el. ÜDV.Lt COLONEL

 31. Szkv — 2011-10-27 19:35 

@Lt Colonel:

Szevasz bajtárs.
Nagy érdeklődéssel olvasom az írásaidat, és nagyon várom hogy személyesen is megismerjünk.
Írásod alapján arra következtetek hogy amikor katona vagyis HATÁRŐR voltál már létezett az Sz 100-as.
Kiképzést valamikor 1971-ben hozták Szombathelyre a Karhatalmisták helyére.
A kiképző Zászlóalj a Kőszegi vasút felőli oldal szárnyában volt. 1974 július 4-én már én is idekerültem.
Itt jegyzem meg hogy a bevonulás napján már “öreg” katona voltam, mivel 22 évesen talált meg a katonaság, amit egy tanácsi dolgozónak köszönhetek, mivel minden felkérés nélkül intézkedett abba az irányba hogy elkerüljem a katonai szolgálatot. A teljes felmentést nem tudta elérni, de aszt igen hogy 22 évesen hívtak be.
1976-ban a kiképzést elvitték Körmendre.
Mi váltásunkra már Körmendről (1976 július 1) érkeztek az újoncok.
Az ellátási körülmények szinte, minden bevonulás alkalmával jó irányba változott, amit Kelempájsz bajtársunk is megtapasztalt.
Nálunk Haynau elvtárs az elég gyakran tartott Btk-ból felolvasást, sőt még a népi gyógymódot (Ráolvasásos) is alkalmazta.
1975 szeptember elején egy határesemény
bebizonyította hogy a HATÁRŐRNEK A SZOLGÁLAT UTOLSÓ PILLANATÁIG ÉBERNEK KELL LENNI.
Öreg katonák utolsó szolgálatában határsértő mozgás volt. Szerencsére az elfogása megtörtént. (Korzikáról hazatérő idenlégiós)

 32. Kelempájsz — 2011-10-28 07:33 

@Lt Colonel: A kiképzés nálunk, Szombathelyen is hasonló módon zajlott, ugyanazokkal a témakörökkel. Én kutyás lettem, ami persze eltért a lövészekétől, de az alapok ugyanazok. A harcászati gyakorlótér Jákon volt, a lőtér Szombathely mellett a Szünöse-majorban. Két sorvánnyal utánam a kiképző zászlóalj Körmendre költözött. A Guba-hegyi lőteret ritkán használtuk, de időnként kijártunk oda is. Ott volt a felkészülés az országos versenyre, amiről már írtam. A határsértés miatt minket is futkosóval fenyegettek, 18 hónapot emlegettek, de hivatalosan soha nem hirdették ki, csak a suttogó propaganda beszélt róla. Üdv: Kelempájsz

 33. nedecz — 2011-10-28 12:22 

@Lt Colonel: Üdvözöllek Bajtárs!
Szégyen-gyalázat,de meg kell kérdeznem:
hol volt Kőszegen a Petőfi és a Kiss János laktanya?
Bár én 185 napot voltam Kőszegen,de nem hallottam egyikről sem már ’92-’93-ban.(Hogy a Kik.Ezr.-ről ne is beszéljek…)
Az őrs épülete ma(vajon mi lehet ott most…):
kepfeltoltes.hu/view/111028/GoogleF_ld_k_p_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

A jobb felső sarokhoz közeli épület volt az őrs az én időmben.
Az általad említettek merre voltak?

 34. Lt Colonel — 2011-10-28 13:51 

Üdvözölek Nedecz Bajtárs
Na akkor megpróblom leirni először a Pe-tőfi laktanya elhejekedését.A vár mögött van a Jurisich tér,ha a téről a Vár-Körön haladva a Jézus-szive templom irányába akkor a templom mögé lehet kiérni.Ez esetben nekell odái menni a Vár-Kör és a Hunyady utca keresztezi egymást.A sarkon van A Kobor Macskához elnevezésü vendégfogadó.A Hunyady utcában van a gimnázium és továb haladva az utca végén taláható egy három emeletes épület.Jelenleg az egyház birtokába van a vissza privatizálás óta.Egy időben Sport szálló volt.A potos év dátumát nemtudom hogy mikor szünt meg mint laktanya.De ugy gondolom 1974.ben.1974.fontos dátum a Belügyi Alakulatok életében.Ugyanis nemzetközözi haderő csökkentési köteletettségnek eleget téve megszüntették a BM.Karhatalmi alakulatait az egész orszában.Igy a szombathelyi zászlóaljat is a Söpteibe.Helyére költözött a kiképzés Köszegről. Majd pár ével későb őket Körmedre telepiteték át.1976-tol rendőrtiszt helyettes képző iskola ként müködött.Enyit a Petőfi-ről.A Kis János laktanya a város szélén az Alsó-Körutnak nevezett uton a Gyöngyös patak mentén.Közelében volt a MÁV. nevelő intézet ,és egy sport pálya létesitményei. Itt volt a Kőszegi Őrs épülete is.A Kiképző Ezredről néhány gondolat. Nevének megfelelően létszámilag az ezred megnevezés volt a megfelelő.A Kiss János-ba 3.szd. a Petőfi-be 2.szd volt elhelyetve.Az akkori állomány tábla szerint a 4-es szervezésü rendszervolt rendszeresitve.Még pedig az albbiak szerint: szakasz 4 rajból-raj 10 ujoncból és egy rajparncsnok őrvrzrtőből ált.A szakasz pk.tiszt, vagy tiszt-helyettes volt,a szakaszpk-helyettesek pedig öreg tizedes meg szkv-ék voltak. A század 4. szakaszból ált.Élén szd.pk.eseleg volt még néha pol-helyettese is.Legtöbb esetben a szd.pk,és az eső szakasz parancsnoka volt tiszt egy században.A szolgálat vezetők szintén sor állomnyu tisztesek voltak minden századnál.Természetese, ezred pk. polhelyettese és ha jutott rá tiszt akkor még törzsfönök is volt,de az utóbbi nem volt jellemző.Ebből megtudod álapitani hogy mekkora nagyságu egység volt.Azt is hogy a kiképzési feledatok 70-80 százalékát a kiképző keretben lévő sor állományu tisztesek végezték. Az akkori gyakorlat az volt hogy minden kerületnek saját kiképző bázisa, ezrede volt.Anyi Katonát kelett kiképezni hogy a leszerelendő állományt rögtön potolni lehessen.Még azt is tudni kell hogy a Szombathelyi kerület 120.km szakaszán 16.őrs.müködöt.Valamint a Kerület Parancsnokságon lévő közvetlen századok. Hirszd. Törzs szd.Tartalét szd .Szálitó sz, Nehéz gép szk. Hát ide kelett után potlás. Természetesen ez én szolgálati időmben volt igy, de még utána egy pár évig ez volt a helyzet.Bajtársi üdvözlettel :Lt Colonel

 35. nedecz — 2011-10-28 18:42 

Aha.1974…Már minden világos.:) Akkor születtem…
A Petőfi tudom hol van a leírásod alapján,de nem emlékszem az épületre.A Kiss János az én időmben már társasház volt…
Köszönöm szépen a részletes infót! :)

 36. szkv — 2012-06-23 16:41 

Kelempájsz, A képeket szemlélve egy hiányosságot megállapítottam,. A sok, sok finom falat mellöl hiányzik a barátod, bajtársuk által sütött gesztenye.
De meg értem hogy hiányzik, mivel nem volt jelen a “főétek kóstoló” vagyis, Haynau “elvtárs”.

 37. papa — 2012-07-04 17:58 

Terjesszük ki a témát! Én Körmenden kezdtem 1966XI.-24.-én, majd Hanság -Villanytelep,Mosonmagyaróvár. Várom a hozzászólásokat! Papa szkv.

 38. kelempajszmadar1 — 2012-07-05 07:56 

Üdv, Papa Bajtárs!
Amint látom, úgy 10 évvel előttem szolgáltál arrafelé. Jó lenne, ha írnál azokról az időkről is. Úgy tudom, az elektromos jelzőrendszer első, kísérleti szakasza 50 km hosszúságban a Szombathelyi Kerületnél épült ki, 1965 december 15-én 17órakor kapcsolták be. Először 10 őrsöt boldogított, a többiek később örülhettek neki. Ti is kaptatok belőle?
Várva a választ, bajtársi üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.