274. – Egernek végvára


Proletair kolléga a mélységi felderítők egy újabb, városi körülmények közepette lebonyolított taktikai műveletéről ad beszámolót, melynek során – a valódi, nemes magyar katonahagyományoknak megfelelően – nemcsak italozásra, hanem kulturális programra is sikerült időt szakítaniuk.   

A felderítők elég sűrűn jártak Szolnokról Egerbe. Mivel Egerbaktán volt a lőtér, előfordult olyan, hogy nem tábori körülmények közt laktunk, hanem az egri laktanyában voltunk elszállásolva. A körülményeket tekintve sok különbség nem volt, a laktanyában pont olyan állapotok voltak, mint a szabadban. Nem volt jó, de legalább nem volt nyirkos.
Történt egyszer (talán 1998 telén), hogy két hétre kivonultunk Egerbe. Persze a gyakorlatok a természet lágy ölén voltak, csak aludni jártunk a laktanyába. Azt tudni kell, hogy az ominózus két hét alatt takony idő volt; hideg, de épp nem fagyott; nyirkos, párás ködös. Szóval szívtunk sokat, harcászkodtunk, esténkét meg bedőltünk az ágyba, magunkra húztuk a hálózsákot, és szunya.

Na de eljött a hétvége. Az állomány nagy része készült haza, de az előző sztorimban megénekelt ír kommandó úgy döntött, hogy a hétvégén a hazaútra szánt pénzt inkább elissza Eger városában. A századpéká sem volt hülye (annyira), és tudta, hogy egy ilyen „veszedelmes bandát” őrizetlenül hátrahagyni nem valami jó elgondolás, mert még a végén olyat tesznek, ami súlyosan hátráltatná a karrierjét. Így kinevezett egy hivatásos őrmestert, akinek szemmel kellett minket tartania. Ez az őrmi – nevezzük Janinak – amúgy egy vajszívű legény volt, ráadásul nagy sportember; nekünk – szerződéseseknek – semmi bajunk nem volt vele.

De a feladat az feladat, így Jani érdeklődött, hogy mit tervezünk szombaton? Terveztük, hogy csapatostól átbuszozunk Egerszalókra, hogy a híres meleg vízben áztassuk magunkat, ha már a laktanyában ilyen nem volt. Mármint meleg víz. Csak előbb ennénk valamit egy helyi olcsóbb étteremben.

Mi a Jóbarát nevűt találtuk annak; csak azért, hátha ismeri valaki.

Nosza, össze is pakoltuk a felszerelést: törölköző, fürdőgatya, stb. Jani őrmi meg úgy gondolta, nem várja meg, amíg a csapat táplálkozik, hanem jó sportemberhez méltóan elkocog Szalókra, ott beül a melegvízbe, és így relaxálva bevárja a lusta ír kommandót. Csakhogy itt megcsúsztak a dolgok. Janika elkocogott, de a csapat egyik része úgy döntött, hogy nem vacakol holmi szilárd tápanyaggal, és mivel a sör folyékony kenyér, inkább azt ebédel. A rendesen ebédelők pedig azt mondták, finom étek után jó lenne egy sör. Aztán meg ha már mindenki itt van, mi lenne ha megnéznénk az egri várat?
Az egri vár meg lett rohamozva. A csapat egyik fele vidáman eljátszotta a hős várvédő vitézt, a másik meg a kutyafejű törököt. Volt hangos álláhákbározás, volt hitetlengyaúrozás, ami kell. A kemény küzdelem még a várfal tetején is folyt. Aztán megjelent a portás bácsi, és úgy lezavart minket a várfalról, mint jegyszedő néni az egyszeri bloggert a keceli Mi-24-ről. Mi pironkodva elsunnyogtunk, méghozzá a várban található Ispotály nevű borozóba (itt jobbra). Ott bizony az este hatig tartó záróráig iddogáltunk, jómagam muskotályt (csak mert jól rímelt az ispotályra). És ha már így belejöttünk, lelovagoltunk (mint a Gyalog galopp főhősei) a vár alatt található Jatagán nevű krimóba (asszem mára már ez megszűnt).

Na, itt valakinek beugrott, hogy mi valójában Egerszalókra készültünk, és most Janika őrmi ott búsul magában szegény, és már biztos ráncosra ázott a hátsója. Elszégyelltük magunkat, és szégyenünkben jó sok sört ittunk. Miután jól kiszégyenkeztük magunkat, útnak indultunk. Mivel jó volt a kedvünk, menet közben folytattuk a török-magyar csatározást, álláhákbározással, miegyébbel. Az osztag elővédei megállapították, hogy a bazilika alatti Kazamata borozót kell megszállni. Meglepetésszerű rajtaütéssel a helyet bevettük. Csocsóban mindenkit elvertünk, volt asztalon táncolás, és álláhákbározás, de senkit nem bántottunk, a szomszéd asztalok is csatlakoztak a jókedvünkhöz, szóval volt vígasság.

Öreg este volt már, mikor valaki felvetette, hogy menjünk át a diszkóba. Az nem volt messze. Bementünk, tömeg volt, de a csapat nagy része talált egy asztalt, ez lett a bázis. Aztán ki sörért, indult, ki meg egri leánykára vadászni. Én az emeleten egy erkélyszerűség korlátját támasztottam, és onnan néztem alant a táncoló forgatagot. Egyszer csak látom ám, hogy a felderítők elindulnak egymás után a „bázis” felé. Nem volt nehéz észrevenni, csak a kopasz fejeket kellett nézni. Nohát az történt, hogy a bázison maradt egy ember, de azt két egyszálbél, de alkohol hatására magát igen erősnek képzelő helyi ifjú elzavarta, hogy akkor tűnés, innentől itt ők ülnek. Igaz hogy hatan simán, tízen szűken, de elfértünk, de hát kellett nekik a hely. No, ez a srác értesítette a többieket.

A rendteremtő-megtorló különítmény első nyolc embere be is érkezett a bázishoz, majd kérdés nélkül letelepedtek a két csávó mellé. A két csávó számára igazából nem is volt menekülési út, de az égnek állított zselés hajukhoz most jól állt a riadt szem, főleg amikor meglátták a csapatban az elhajtott bajtársunkat. Tőlünk az egyik srác kért cigit meg tüzet a két suttyótól, (frászt kért; egészen pontosan így hangzott: te adj cigit, te meg tüzet!). A felkínált dobozt és a gyújtót elfelejtette visszaadni. Az elhajtott bajtársunk pedig csak finoman annyit mondott a két szemlátomást összetöpörödött macskajancsinak, hogy tűnés. Na ekkorra futott be a diszkó kidobóember osztaga, két alacsony, de széles kopasz fickóval.

A két suttyónak felcsillant a szeme, hogy ők akkor most meg vannak mentve, de azért a számbeli és súlycsoportbeli előny még mindig a felderítőknél volt, nem is értem, mit reméltek. A mattot az adta be nekik, amikor az egyik kidobó a felderítők közt egyik rég nem látott cimboráját vélte felismerni, aminek nagy örömujjongás, meg hátbaveregetés lett a vége. A másik kidobó konstatálta, hogy nincs itt semmi látnivaló, és unott fejjel visszavonult. A maradék vidám kidobó pedig arra kért bennünket, hogy a felmerült problémát a rá való tekintettel diszkréten oldjuk meg. Nem is volt semmi gond, a két csávó úgy távozhatott, hogy a hajuk szála sem görbült (mondjuk, amennyi zselé azt tartotta…)

Másnap Jani őrmester kissé nehezményezte, hogy átvágtuk, de mivel a laktanyába és a rendőrségre sem futott be panasz a civilektől, így megnyugodott. Hétfőn reggel a teljes állomány épp készülődött, és szólt valamelyik országos kereskedelmi rádió. A vicces riporter épp Egerben csinált riportot, és kérdezte az utca emberét. Az egyik kérdése az volt: szép ez az Eger, ugye a törökök nem költöztek vissza? A válasz ez volt: nem, nem jöttek, de a hét végén többször is hallatszott az álláhákbár…
 

32 hozzászólás

 1. Adani — 2011-05-30 09:10 

Ez nagyon ott van. Fater is mesélt vmi hasonlót, h bár nem katonaként, hanem főiskolásként jártak ott és egy kelőképpen részeg és alacsony ember a lezárt minarettbe is be tudott menni, mert csodák bedeszkázva volt az ajtó, de nem elég alaposan és ő átfért alatta. Felment a tetejére és Allaakbárt kiabált. Két rendőr ment arra és nézték h, hogyan ment be meg most ők mit csinálnak ,kulcs csak az önkormányzatnál van hozzá, hajnali kettőkor meg hogy kerítsék elő az illetékest. Inkább könyörgőre fogták ,h másszon már ki, ígértek már mindent, hozzátéve,h nem lesz belőle ügy, csak jöjjön már le onnan, de tartották a szavukat, mikor kimászott akkor tényleg elengedték őket egy szó nélkül.

 2. szögyi — 2011-05-30 12:17 

Ennek az Egernek van valami az éghajlatában…
Több esetben jártam én is arra, de valahogy a legtöbb előfordulás heveny alkoholizmusba fulladt. Pedig én még csak nem is szeretem a bikavért.

 3. RolloJuve — 2011-05-30 13:05 

Tényleg furcsa egy város, az utóbbi 8-9 éveben elég sűrűn megfordultam ott, de valahogy mindig az lett a vége, hogy jókedvűek lettünk a borocskától. Vagy másfél éve például épp felnémetre készültünk Miklós Nándihoz (ugye a Miklós pincészetbe), de Ottó kollégám nagybátyja a lelkünkre kötötte, hogy előtte kötelezően be hozzájuk a Szépasszonyvölgyébe a Fodor pincébe. Ötéves törköly szilvaágyon, borkóstolás végig a pincén, indokolatlan mennyiségekkel vizespohárból, aztán még fel egy jópár butéliával, a buszpályaudvarhoz már az öreg felesége vitt ki minket kocsival, ahová akkor érkeztek a többiek csontszárazon, mi meg már ugye… :)

@Proletair: Ha már a várban jártatok, igazán megnézhettétek volna Pétervárynak a fegyvergyűjteményét, ha jól emlékszek pont abban a bástyában van amelyik az első képen látható. Apámnak volt kiképzőtisztje, elmondás alapján a lakásában a bejárati ajtóra irányozva is volt vagy öt géppuska miheztartás végett. :)

 4. Jani2 — 2011-05-30 13:22 

“Ez az őrmi – nevezzük Janinak – amúgy egy vajszívű legény volt” Meg igen nyugodt is lehetett.
Én, mint Jani2 szétmartam volna magam idegességemben. :-)

 5. sirdavegd — 2011-05-30 14:29 

Remek poszt :)
Ha már Eger:
– Hagymási kadarka
– Brunyai királyleányka
hm… túl régen jártam már arra is…

Jelenleg egy Szeged-Székesfehérvár vágta van tervben (alkalmas pilótát mondjuk még nem találtam :( ), illetve egy Szeged-Villány. És, ha Siklós, akkor Riczu kékfrankosa…

 6. sirdavegd — 2011-05-30 14:30 

@Jani2: Szegénynek elég rossz lehetett rájönni arra, hogy a fiúk csak nem akarnak odaérni. De végül is, ahol strand van, ott lángos és gofri is akad.

 7. RolloJuve — 2011-05-30 14:43 

@sirdavegd: meg hekk! :D

 8. Rókakígyó — 2011-05-30 19:27 

Nem Kecelről jutott eszembe, elmegyünk idén Szolnokra nézelődni?

A Jóbarátot már Szantofernek hívják, de lehet, hogy már az a név is lekopott róla.
Én akkor szerettem igazán Egerszalókot, amikor még a képen látható állapotok uralkodtak és nem egy 5 csillagos szálloda álldogált. Sajna ma már nehezebb lenne a szalóki hőforrást célul kitűzni, legalábbis sokkal drágább. Az útvonalat egyébként mi is többször teljesítettük gyalog Eger és Egerszalók közt többnyire oda-vissza. Ha Jani szerencsés lett volna, akkor találkozhatott volna bevállalós fürdözőlányokkal.

 9. proletair — 2011-05-30 19:35 

@sirdavegd:
Nem volt ott semmi sem. Még hogy gofri… hehe:)
@Rókakígyó:
Ki tudja, lehet hogy találkozott velük, és csak azért nem volt nagyon sértődött, mert ha ott lettünk volna, neki nem jutott volna csaj:)

 10. Krux — 2011-05-30 22:29 

@Rókakígyó: A hetvenes években az akkori Jóbarátot – a Bródy Sándor utcában – a tősgyökeres egriek Szantofernek hívták. Állítólag ez volt az eredeti neve.

 11. e(x) — 2011-05-30 22:47 

Osztálykirándulás, középiskola 4. évf. Békéscsaba-Debrecen-Eger-Bükkszentkereszt útvonal autóbusszal.

Csomagom alig fér a raktérbe, a kíséretet adó tesitanár másodállásban italnagyker-tulaj, “ha már isztok, tőlem vegyétek, de aki egy szót is, az nem érettségizik.”
Indulást követő fél óra múlva a sofőrrel ketten vagyunk józanok.

Csendélet: piros IK260, nyirfaliget, minden fatörzsnél gondos terpesztés.

Eger.. Városnézés.. késő délutánra mindenki visszajött. Vagy megtaláltuk.

Irány Bükkszentkereszt, megközelítése a Felsőtárkányon keresztül vezető igen kanyargós úton, több száz méter szintkülönbség leküzdésével. Körbe jár egy üveg, tartalma a késő tavaszi napon álló buszban felmelegedett ouzo..

.. egy ideje az idegenvezetői ülésen utazom, bekapcsolt övvel, nyitott ajtóval haladunk. Előre figyelek. A hátulról hallatszó zajok érdektelenek. Előre figyelek. Nyugodt vagyok. A szagok érdektelenek, előre figyelek..

A következő napokra tervezett autóbuszos kirándulások elmaradtak.

 12. Nűnű — 2011-05-30 22:52 

@sirdavegd:
akkoriban még nem igazán volt ott semmi, még pénzt sem szedtek érte, ha jól rémlik. Akkkor még nagyon hangulatos hely volt a hőforrás …

 13. Elektrolakatos — 2011-05-30 23:30 

@Rókakígyó: Szolnokon mi nézhető van? 8-)

 14. KalAmona — 2011-05-31 01:47 

Na ettol basszus,besirtam!
“Te adj cigit,te meg tuzet!”
Hatalmas!!!

 15. Rókakígyó — 2011-05-31 05:37 

@Elektrolakatos: a repülőmúzeumon kívül? A helyiek biztos tudják:)

 16. proletair — 2011-05-31 06:41 

@e(x):
EEEz, nagyon király volt! :) Basszus! Meleg úzó… pföjj. De nagyon jól adtad vissza a hangulatot:)
@Elektrolakatos: Szolnokon a korsó alja (pohár feneke) mindig nézhető:)
Amúgy ha lett volna időnk, 68nyara kollégával megnéztük volna a valamikori felderítő laktanyát, vajh mi lett belőle.
(68nyarának innen is üzenem, hogy betelt a freemailes postafiókja!!!!!)

 17. Valandil — 2011-05-31 08:00 

Érdekes, hogy Proletair nem ír olyan történetet, hogy “elmentünk az operába, sokat énekeltek”. Vagy “kulturális program keretében megnéztünk egy balett-előadást”.
Vajon miért? :)

 18. proletair — 2011-05-31 08:49 

@Valandil:
visszautasítom kéremalássan ezt a rosszindulatú feltételezést, miszerint mi nem tartozván a szellemi arisztokráciához, kerültük volna a magas kultúrát. Az igazság az, hogy az került minket.

 19. leha — 2011-05-31 10:28 

A Jóbarát helyén volt régen a Szanthofer (h-val) vendéglő, de ezt ugye államosították. A tulaj ezután a saját házában nyitott kocsmát kb 15 méterre a Dobó István laktanya kapujától, de beszopta: a kocsmával együtt a saját házát is államosították. A mostani Szantofer vendéglőnek a helyszínen kívül nincs köze a régihez … persze attól még lehet jó hely :) (egerben kocsmázóknak mond valamit az Aranyszőlő? rajta volt a tiltott helyek listáján)
A szalóki termálfürdő … amikor még valóban csak két medence volt … (a másodikat nem ismeri mindenki, mert az eldugva volt a nudista részlegen :D)

 20. sirdavegd — 2011-05-31 11:54 

@Nűnű: micsoda szörnyű rés az univerzum szövetében – strand(szerű képződmény) lángosos nélkül?!

 21. Rókakígyó — 2011-05-31 12:21 

@leha:
Szantofer, ha már reklámozunk. Ez a Széchenyi utcából a mozival szemközt nyíló utcán:
http://www.szeporszag.hu/main.php?ds_clock_delta=&language=german&ds_show=indiv&ds_noback=yes&varos_id=1167&modify=20359

A szalóki termálfürdő hőskorában is több helyen lehetett fürödni, ami tuti: kezdetben (sokáig) csak egy medence volt. Aztán lett még egy gyerekmedence, a nudistarészlegen a végén nem tudom mi volt, de amikor én jártam medence az biztos nem.

 22. Adani — 2011-05-31 12:47 

@e(x):

Békéscsaba volt az indulóállomás? Én is Békéscsabán jártam suliba, de mi első kivételével mindig vonattal mentünk osztálykirándulásra és nem is nagyon ittunk vagy csak óvatosan, mert az ofő volt a kísérőtanár és nem nagyon mertük kihúzni nála a gyufát.

Buszon inni nem túl jó dolog erre előbb-utóbb mindenki rájön. Mondjuk múltkor mi is alábecsültük magunkat, Kondorosra igyekeztünk bulizni többek közt az én szülinapom ünneplésére, előtte a vasútállomáson Békéscsabán meg a Kakas nevű vendéglátóipari helyen alapozás, maradt sör a buszra amit meg kell inni ,mert nem engednek be vele a helyre, az út röpke 401 perc, 10 perc után már mindenki fészkelődött, 20 perc után már karikát láttunk mikor beért a busz első Kondorosi megállóba rekordgyorsasággal hagytuk el a buszt és futás a megálló mögötti liget felé és ahányan voltunk annyi fa öntözése. De voltak, akik okossabbaj voltak és a több órás távolsági buszra nem dobozos hanem üveges sört vittek meg pár fél littyós Cappy-s üveget egy másik messzi bulizásnál, ahová ők busszal jöttek mi inkább vonattal. És ha folyóügy volt elintézték a sörösüvegbe kezdők a Cappysbe annak ugye szélesebb a szája és könnyebb. :)

 23. leha — 2011-05-31 13:37 

@Rókakígyó: nem reklám, csak úgy mondtam. A régi Szanthofer volt, a mostani Szantofer. Merthogy a régi tulajt Szanthofernek hívták, az új tulajnak meg semmi köze a névhez, de ez nem fontos :)
A jóbarát (régi Szanthofer, új Szantofer) valóban a Bródy Sándor utcában volt/van, de a Csiky Sándor út felső végén (80-as szám) régen (a régi tulajnak) volt kocsmája. Tényleg 10 méterre a laktanya kapujától. Tudom, nagymamám örökölte az államosított házat a nagynénjétől, aki Szanthofer volt a kocsmáros :)
Szalókon a nudista medence előbb volt, mint lent a gyerek … 2003-ban még tutira megvolt, de nem lent, hanem fent a kitörésgátló magasságában, attól kb 20-30 méterre jobbra (ha lentről nézed)

 24. vega2 — 2011-05-31 14:56 

@Rókakígyó: A 90-es évek elején jártam Egerszalókon, de akkor még csak egy betonmedence volt, amiben a helyiek áztatták magukat. Viszont a félig lezárt kút vizéből kicsapódott mészkőpadkák azok szépek voltak.
Asszem azóta valami nagy wellnesközpont van a helyén, úgyhogy felejthető a hely szerintem…..

 25. vega2 — 2011-05-31 14:59 

De mondom a múlt héten a Szépasszonyvölgyben a 27-es pince kifejezetten jó hely volt. Jó a kékfrankosuk.

 26. leha — 2011-05-31 15:09 

@vega2: én a 18-asra esküszöm, de egyikben sem lehet nagyon mellényúlni :)
már nem tudom melyikben sikerült meginnunk a “pinanyitogató” nevű asztali szuperior vöröset … de ez abszolút civil történet :)

 28. vega2 — 2011-05-31 15:34 

@leha: A 27-esben vettem az asszonynak ajándékba egy kis édes fehérbort. Asszem lányka+valamilyen más fehérbor házasítása. Szerintem nem ez lehet az általad emlegetett nyitogató. Szerintem ez csak nyitó. :-)))))))

 29. ZöPö_ — 2011-06-06 16:59 

Pár éve egy jenki vendéget kísérgettem Magyarországon, elvittem Egerbe is. (Én nagyonbaromállat) felmásztam vele a minaretbe. NA AZT SOHA TÖBBÉ! Olyan pánikrohamom volt már fölfelé, az leírhatatlan. Nagyon komolyan azon gondolkoztam, hogy lebontják-e rólam a többszáz éves történelmi emléket, vagy megvárják, amíg a hullám kirohad belőle. Fent meg azon filóztam, hogy ki lehet-e hívni a tűzoltókat, hogy szedjenek le kosárral.

 30. Adani — 2011-06-06 21:44 

@ZöPö (inda):

Egyáltalán nyitva van most? Egy időszakban le volt zárva mondván veszélyes, aztán mégis megnyitották később megint lezárták, ki tudja most hogy van.

 31. hungaryhonvéd — 2011-06-17 11:16 

=D háááá, ecceri keceli…

Bocs ,h csak most! Megint jó poszt.
Jani ennyivel túl is lendült a dolgon?

 32. proletair — 2011-06-27 22:54 

@hungaryhonvéd:
Jani baromi jámbor gyerek volt, de nem hülye. Belátta, járhatott volna szarabbul is: milyen lett volna, ha mi összetűzésbe keveredünk a rendőrökkel, míg ő a seggét áztatja a melegvízben? :)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.