289. – Pisti és Levi 1.0: A piros bicikli

Dramaturgiailag nyerő húzás egy sztoriban gyereket, vagy kisállatot szerepeltetni, de mivel ez egy katonai blog, egyik sem vitelezhető ki túl egyszerűen (ja, egyszer elhangzott olyan is, hogy x. hallgató, hatolja ki puh, hogy mi folyik a domb másik oldalán). A másik jó húzás, amikor két ellentétes karakterű egyén van egymásra utalva, no ebből viszont volt nálunk a szolnoki főiskolán – írja Szögyi, új milstory-sorozata kezdősoraiban. Dőljünk hátra, mert garantáltan jól fogunk szórakozni.

Egyik pesti srác, a másik vidéki csávó, egyik KPM-es, a másik hivatásos, egyik olyan magas, hogy szinte nem is kellett neki létra hogy benézzen a 21-es pilótafülkébe, a másik alacsony. De valahogy nagyon összepasszoltak, mint az a bizonyos két kicsi legó. Még mielőtt bárki is rosszra gondolna (persze, mostmár az nem is rossz, idén még csak divat, jövőre lesz majd kötelező), ez abban nyilvánult meg, hogy a repülősökben meglévő 10 % hülyeség az ő esetükben nem összeadódott, hanem összeszorzódott. Külön-külön normális embereknek tűntek, de ha x méternél közelebb kerültek egymáshoz, akkor abból mindig érdekes dolgok sültek ki.

Egyik nap órarendünkben csak „Szakmai nap” szerepelt, ez mi a jó nyavalya lehet? Sajnos éppen valami zavar támadt az erőben, a tanhangárban nem nagyon tudtak velünk mit kezdeni, végül egy éppen nem nagyon ráérő őrmestert csaptak oda nekünk, hogy csináltasson valamit a fiúkkal. Ötlet az nem nagyon, végül bevillant, hogy a repülőmúzeum (ami még akkor a laktanyán belül volt) gépeire már nagyon ráfért volna egy kis csutakolás – kb. az, mint amit mostanában kapitalista szombatokon szoktak végezni. Őrmink elkövette azt a súlyos hibát, hogy az AN-24-es lemosására pont ezt a párost osztotta be. Mi ugyan nem készültünk rá, de biztosak voltunk benne, hogy lesznek még itt érdekes dolgok, főnök miután szétosztotta gépeket a társaság között, felpattant a kölcsönkért ÜTI-biciklire, és elporzott. Maga az ÜTI-bicikli egy piros kerékpár volt, amin fityegett egy ÜTI feliratú tábla, és sokat volt emlegetve, mint az „El lehet tolni a piros biciklit!” szólás is mondta. Arra viszont nem számítottam, hogy pont én látom ennek a szólásnak a megtestesülését, egy péntek délutáni szolgálat alkalmával. Akkor ugyanis Teknőc őrnagy lépett velünk egyszerre szoliba, eligazítás után visszakolbászoltunk a századépületbe, a helyetteseket felzavartam, hogy vacsoráig majd én ücsörgök az asztalnál. Nem sokkal vacsora előtt a piros biciklin befutott Teknőc őrnagy, utólag visszagondolva már a befutása is gyanút ébreszthetett volna bennem, ugyanis ahogy elsurrant a fal mellett és nekikoccantotta az első kereket az alsó lépcsőfoknak, az mesteri kivitelezés volt, mivel mikor utána leszállt a bringáról, azzal a mozdulattal meg is támasztotta a kormányt a falnál, mindez gyanúsan határozott kivitelezésben történt. Kiugrok az asztal mögül, hogy „Század, vigyázz..!”, de még csak megnyikkanni sem tudtam, már csitít, hogy neeee…, no jól van, lapátolok neki egyet oszt annyi, mégiscsak péntek délután van, nincs bent vagy talán 15-20 ember, minek befosatni őket. Ahogy felrallizott a lépcsőn, már az se volt egy semmi, mindamellett, hogy kettesével vette a lépcsőfokokat, gyakorlatilag bejátszotta a korlát és a fal közötti teljes szélességet, no de amikor vagy egy órával később lefelé jött a szobájából…

Véleményem szerint nem a kiképzési terveket vagy az óravázlatokat nézegette, hanem valami egészen mást a páncélszekrényében, és nem nézegethette, hanem elfogyasztotta (akkoriban és ott a vodka volt divatban), de ami tény az tény, tökrészegnek tűnt. Elsőre kitalált ugyan a kétszárnyú ajtón, de aztán a bicikli majdnem megoldhatatlan logisztikai feladatot jelentett neki. Mikor először lendületből szállt volna fel rá, akkor pofánverta a fal, így rájött hogy ha elborítja a faltól, akkor több esélye van rá. No de akkor még meg is kellett fordulnia, mert orral az ajtó felé állt. Hát a cirkuszi akrobaták sírva könyörögtek volna a figurák receptjéért, amilyen mozdulatokkal fordította meg végül a biciklit, ami időben egybeesett azzal az időszakkal, amikor vacsora után jött vissza az a tizenpár ember, aki éppen bent volt még a századból. Kicsit arrébb meg is álltak egy bokor fél takarásában, hogy ez itt valami olyan, amit érdemes megnézni, de vitathatatlanul én voltam a páholyban, azaz a legjobb helyen a mutatvány kiélvezése szempontjából. Amikor már végre a drótszamár a megfelelő irányba állt, akkor következett a támaszték nélküli felszállás, illetve annak kísérlete(i).

Nos, ez volt az, amikor már az asztalra borulva a tíz körmömmel kapartam az asztallapot (persze, rongáljuk a Néphadsereg tulajdonát, mi?), hogy ilyen nincs, hogy ezt hogy nem lehet valahogy videóra felvenni… Aztán a sokadik megmakacsolás után taktikaváltás, Teknőc őrnagy lendületből kívánta megoldani a dolgot, bringa meglök, egyik láb fellép a pedálra, másik? hát az bizony átdug a váz alatt (ha egyszer így sikerült), és megpróbálta így megtekerni. Akkora oltári perecelést még nem látott a főiskola történelme, a lesben álló csapat nyerített, én meg egyszerűen leestem a székről, be az asztal alá, még úgy kúsztam ki oldalra, az asztal takarásából, hogy nehogy elmulasszak valamit még az előadásból. De sajnos már nem nagyon volt mit bámulni, valamelyik jótét lélek leporolta az őrnagyot, kézbevette a makacs járművet és irgalmasnővért játszva szépen visszakísérte őket az ÜTI-szobára. Innentől aztán a fent említett szólás különös értelmet nyert…

Nos, felügyelő őrmi ezen a nevezetes kerékpáron porzott el a helyszínről, mi meg elkezdtük a sika-mika nevezetű dolgot bemutatni az öreg repcsiken. Azért akkoriban nem volt olyan úri dolgunk, mint mostanában, hogy magasnyomású mosó, meg ilyen flancos dolgok… Vödör, víz, ultra, fogkefe (autómosó-kefe), aztán adjad neki. Pistiék is, nekiláttak, először a szerelőlépcsővel fel a hátsó vezérsíkra, ott tisztára, gerincen végig amit elértek onnan, de most jött a gép oldala. Ez hivatalosan szabályosan és munkavédelmi szempontból is helyesen úgy néz ki, hogy lépcső odatol, ember felmegy, jobbra-balra egy-egy métert lemos, lépcső el, két méterrel arrább megint odatol, i tak dalse…

Be lehet saccolni, hogy mennyire szapora egy ilyen mosás, naná hogy a két agyalágyult egyszerűsítette a kérdést. Lépcső oldalra fordít, Pisti fel rá, kefe odaszorítva a gép oldalára, Levi lépcső alját megemel, és uzsgyi végig a gép oldalánál, ha már egyszer van rajta kerék is. Logikus nem? Aha, csak éppen akkor karikázott arrafelé a dicső őrmester, még csak nem is hozzánk jött, csak erre vezetett az útja, viszont az elő táruló látvány kemény fékezésre késztette, a Pisti/Levi páros meg annyira el volt telve a saját nagyságától, hogy még ezt se vették észre. Mígnem végül pár perc elhűlt szemlélődés után végül csak felfogta az őrmi, hogy ez tényleg az, mint amit lát, tehetetlen kínjában megemelte a szegény sokat szenvedett kerékpárt, és jobb híján földhözbaxxta, de úgy hogy utána félórába tellett összeszedni meg újra összerakni a mechanikát.

17 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2011-09-07 08:16 

Mán megint az ital!!!
A ritka mint, a fehér holló helyett, a ritka mint, a józan ÜTI mondás jogalapot nyert.
Ellenben nem értem, hogy miért nem vonta soha senki felelősségre az ittas ht-ket.

Ja, volt a laktanyánkban egy zls., aki egy alkalommal így mutatkozott be – nekem, mint sor HŐRnek.
– Ittes zászlós, aki néha ittas!
Azt hittem viccel, de tényleg így hívták.

 2. vén betyár — 2011-09-07 08:18 

Na ne.. ilyen korán megrikatni az embert…Magam előtt láttam, potyognak a könnyeim a röhögéstől.:D
Még ilyet, sokat, kösz!!!:)

 3. Adani — 2011-09-07 08:54 

Kellett ez a sztori így reggel. bicikli és a részeg kulcsszavakból rögtön ez ugrott be:
http://www.youtube.com/watch?v=QAhBBp4StYA

 4. Wendiii — 2011-09-07 15:58 

Az egyik kecskeméti szolgálatvezetőm volt elvetemült alkesz. Századsorakozó után percekig némán dülöngélt (akkor is, ha józan volt, bár szerintem ilyen pillanata elég ritkán akadt, úgyhogy valószínűbb, hogy állandósult részegségben szenvedett), majd elkezdett ordítani, mint szamár a herélőkés alatt. A legjobb ivócimborája a századpk volt, általában délután kettőre mindkét vitéz használhatatlan állapotba került. Nem csodálkozom, hogy a Magyar Honvédség morálja a béka ülepe alatt leledzett (OK, nem csak ez volt az ok, de az ilyen nagyban közrejátszott), mivel ez a két díszvirág egy kiképző század elöljárói voltak. Még ha vicceset lehetne róluk írni, de ezek inkább gusztustalanok voltak, nem is érdemelték ki senki tiszteletét…

 5. estván — 2011-09-07 19:32 

“Újoncként” mindenekelőtt üdvözlöm a t. bajtársakat!
Akkor sem hittem volna el a mutatványt, ha a saját szememmel látom! Na jó: de :)

Kapcsolódó sztori: cimborámmal még HM futár korában történt az eset. Mikor megérkeztek az egyik ojjektumba, a vészesen közelgő hétvége és a délutáni időpont miatt T-iroda kettőre zárva, lepecsételve meg minden, az iratos zsákokat a nem épp színjózan ÜTI vette át.
Haver kommentje: hát végülis megértem az őrgy. urat, elvégre nem bűn, ha az ember piál a névnapján… az csak plusz szerencse, amikor valakinek minden héten van olyan :)

Lehet találgatni, hogy hívták az illetőt :)

 6. csaszi55 — 2011-09-07 20:18 

@estván: Szia! Akkor talán tippelnék:
Mária?
János?

 7. Szkv — 2011-09-07 20:22 

1975-ben egy kerékpár tulajdonosát kerestük, féléjszaka. Reggel mikor kiderült hogy ki a tulajdonos, ami nem kis meglepetést okozott. A helyi párttitkár elvtárs előző este igen csak bevételezett, többféle nedűből, és jobbnak látta, ha kerítésekben támaszkodva kísérli meg a haza jutást.
Gyomrának tartalmával az utat több helyen megjelölte. Tette eszt azért hogy reggel mámoros fejjel könnyebben megtalálja elhagyott kerékpárját. De egy helybeli lakos bejelentést tett az őrsre, amiből lett a kavalkád.
Kár hogy a párttitkár elvtárs hivatalból, nem piros kerékpárral rendelkezett, akkor nem kellett volna féléjszaka a tulajdonost keresni.

 8. csaszi55 — 2011-09-07 21:02 

Ja, és egy biciklis vicc (bocs, ha szakállas):

A községi plébános elmegy a körzeti megbízotthoz.
– Édes fiam, segíts, mert ellopták a kerékpáromat. Mit csináljak?
– Mit, atyám? Vasárnap a prédikációjában tessék elsorolni a tízparancsolatot, és amikor odaér, hogy “ne lopj”, nézzen jól körül, mert aki elbújik, az a tolvaj.

A mise után a plébános elmegy a rendőrhöz:
– Az Isten megáldjon, édes fiam, megvan a biciklim.
– Úgy történt, ahogy mondtam?
– Majdnem… Elkezdtem sorolni a parancsolatokat, s amikor odaértem, hogy “ne paráználkodj”, azonnal eszembe jutott, hol hagytam a kerékpáromat.

 9. Adani — 2011-09-07 21:48 

Vicces történet ha már a bicikli szóba került.

Még a régi időkben volt a bicikliken egy fém névtábla, jelezve, hogy kié a canga. Egy kocsma előtt letámasztva a sok bicaj, csorognak le a torkokon az A betűsek (asör, abor stb.), egyszer csak bejön két rendőr, és Viker Tamást keresik, hogy vigye arrébb a bicajt, mert útban van. De Viker Tamás nincs jelen, páran azért kimennek a bicajt megnézni és valaki hangosan elkezd röhögni, a többiek nem értik mi baja, aztán megnézik a névtáblát: VI. ker. tanács.

 10. GrofZero — 2011-09-07 23:01 

@estván: Péntek őrnagy? :)

 11. estván — 2011-09-08 02:48 

@GrofZero: pontosan, ő nyerte meg a szolgálatot a neve napjára :)

@tiboru: Hazámat szolgálom!
Hmm, végülis lehet, hogy Freitágh-ból magyarosított valamely őse :)

ÜTIbringa nálunk is volt Szfváron az Albában, de csak és kizárólag akkor, amikor Imre G. (ejtsd: “imredzsí”) szds. -egy darabig volt századparancsnokom- volt szolgálatban, és behozta a sajátját, igaz, az nem piros, hanem talán fekete-ezüst volt.

 12. Kelempájsz — 2011-09-08 07:09 

@tiboru: @GrofZero: Én a Robinson Crusoe névre tippeltem volna, de amint látom, a kérdés már eldőlt.

 13. Rókakígyó — 2011-09-09 07:40 

@Bigjoe(HUN): Mer mindenki ivott. Szerintem alapból 80% volt a lefedettség. A 20% meg később szokott rá.

 14. Bigjoe(HUN) — 2011-09-10 08:04 

@Rókakígyó:
Saját tapasztalatom szerint azért volt olyan aki nem ivott.
A mi századunkon pl.: nem láttam alkoholos befolyás alatt álló hivatásost. (csak fekvőt)

 15. Adani — 2011-09-10 09:08 

@Bigjoe(HUN):

Azt magyarázza meg valaki, hogy azt hogy csinálta egy katona, hogy mikor annyira atomrészegre itta magát ,hogy már menni is alig bír, inkább csak négykézláb kúszni ha beér a laktanyába és egy felettest lát akkor úgy vágja a vigyázzt mint a parancsolat és még beszélni is tud addig ameddig szabályosan lejelentkezik nála? Mondjuk középiskolásként nekünk is ment, h mikor hazatámolyogtunk atomrészegen és még az ősök ébren voltak akkor is el tudtuk játszani a józant addig ameddig a szülők előtt állt az ember, h igen megérkeztünk hogyhogy te még ébren, a buli jó volt igen, de most megyek aludni mert fáradt vagyok, aztán amint látószögön kívül ért az ember már dőlt is el mint a zsák.

 16. Szkv — 2011-09-10 12:06 

@Adani:

Nem tudom megmagyarázni, de le írok egy eseményt, ami nem katonaként történt meg.
Budapesten voltunk találkozón. Az egyik kolléga a többinél alaposabban és sikeresen leitta magát.
Eljött a találkozó vége és el indultunk a déli pu-ra, ami ugyan nem jelentett nagy gondot, kivéve aszt a kollégát aki, nálunk még ittasabb volt. Kezdeti nehézségek után úgy határoztunk hogy a kollégát pártfogás alá helyezzük. (Vak vezet világtalant) Nagy nehezen elértünk a metró mozgólépcsőhöz. Drága kollégánk úgy lépett a mozgólépcsőre, hogy az egy józan ember sem tudja precízebben bemutatni. Nekünk nem igazán ment a mutatvány. Szerencsésen felmásztunk (szó szerint) a vonatra. Nedű után pótlásunk hamar kimerült és mire Vas megyébe értünk, kezdtünk magunkhoz térni. Kedves kollégánk az események után aszt mondogatta , életében ennyi részeg emberrel még sosem volt együtt, akik úgy leitták magukat hogy metró mozgólépcsőn alig tudtak megállni.

 17. Bigjoe(HUN) — 2011-09-11 07:41 

@Adani: @Szkv:
A titok nyitja az akarat erő.
A “megfáradt” test felett, hogyan tud uralkodni az elméjével túltöltött barátunk.
A fontos pillanatban (szülő, felettes vigyázó szeme előtt)erőt vett magán a delikvens és próbált normálisan viselkedni.
Amint a “löket” elment, kieresztett, le lazult.

A testük felett sokan sokféle kontrollt tudnak gyakorolni, használni.
pl.: fül mozgatás, szív verés ütemének csökkentése,stb.
GONDOLOM

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.