A Kiliánról sokat olvashattatok ezeken az oldalakon, s Csapos barátunk ezt a sorozatot bővíti mai posztjában, melyben egy – első blikkre szinte hihetetlen – sztorit oszt meg velünk arról, hogy hogyan lett egy sorállományú (ráadásul előfelvételis!) katonának méretre igazított köpenye a Magyar Néphadseregben. Természetesen a fegyvernemi vetélkedésnek itt is jut szerep…
Eddig még egyik posztoló kollégától sem olvastam a katonák felszereléséről. Persze, lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet. Mivel a bemutatkozó írásomat követő kommentekben már többeknek is eszébe jutottak tisztiiskolás történetek, talán így lesz ez a felszerelésekkel is.
Vágjunk bele és megint vissza vagy 45 évvel a Kiliánra. Az előfelvételis „E” század felszereltsége átlagosnak volt mondható: zsávolygyakorló surranóval, télire molinó alsó. A kimenőn repülős fegyvernemi jelzés, ami nem sokat segített a csajozásban. Szolnokon nagyon tájékozatlannak kellett lennie annak a lánynak, aki bevette, hogy mi repülünk. Téli felszerelésként csak a (hivatásos) tisztiiskolás növendékek kaptak akkoriban mikádót. A sorállománynak és a tartisoknak csak posztóköpeny jutott.
Ifjabb olvasók tájékoztatására: valami hasonló, mint amilyet a háborús filmekben a szovjet katonák viseltek. Hosszú, térd aljáig érő lódenkabát sok barna műanyag gombbal, hogy legyen mit felvarrni, ha leesik. A derékszíj kívül, szorosan meghúzva viselendő. A legénységi füles sapkában, amit télen kötelező volt viselni kimaradáson is, nem voltunk valami szexi látvány.
A század részére kiadott kimenőköpenyek erősen használtak voltak, a méretválaszték finoman szólva is rendkívüli módon korlátozott volt. Nekem egy visszafogottan bokán felül érő jutott, amelyben – mellbőséget tekintve – még egy személynek kényelmes jutott volna hely. Mivel a többieké sem volt sokkal jobb, cserélni sem tudtam, maximum kölcsönbe. Ezzel kimenni a városba (mi több: hazamenni) már több, mint égő. Még Boros törm. (a század továbbszolgáló, aranyszívű, nyugdíjhoz közel álló szolgálatvezetője) sem tudott segíteni. Vagyis dehogynem: „Fiam, vitessed be magadat a 
VÁP-pal, vagy legalábbis írják rá a kilépődre a katonához nem méltó megjelenést.”. Szerettük az öreget, soha nem szívatott; ha magunk voltunk, csak Béla bácsinak szólítottuk.
Tartottunk a VÁP-tól, mert ha elkaptak valakit, az akár egy hónap helybenjárást is eredményezhetett. Most azonban éppen azt akartam, hogy megállítsanak. Kellően rásegítettem, hogy csálén álljon az a túlméretes köpeny, de nem tapasztaltam kellő együttműködést a VÁP részéről. Azután belefutottam egy deszantos tiszti VÁP-ba (a szolnoki deszantosok mindig is riválisai voltak a kiliánosoknak), akik a kötelező tiszteletadás (szándékos) elmulasztásért megállítottak. Megbeszéltük a helyzetet, és (hogy bosszantsák a kiliános elöljárókat) ráírták a kilépőre a katonához nem méltó öltözetet. Századkihallgatás, Boros törm. meg igazolta, hogy tényleg képtelenség megfelelő méretet kapni a ruharaktárból. Szdpk. szentségel, hogy ne égessük már magunkat ilyen sz*rságokkal a deszantosok előtt. Két nap múlva szól az öreg: „Menj fiam a ruharaktárba, de ne a raktároshoz, hanem a szabókhoz!”.
Így lett nekem méretre igazított köpenyem.
13 hozzászólás
1. Rókakígyó — 2012-11-06 13:10
helyes engedetlenség…. Na, Béla bácsikból szörnyen kevés volt, mi is csak egy hihetetlen gyökér Bélát tudtunk kifogni.
Jellemző az is, hogyha valamit nagyon muszáj volt megoldani, az mindig megoldódott… És nem feltétlen rosszul. Én nem tudtam arról, hogy lett volna szabónk, pedig biztos volt.
2. proletair — 2012-11-06 13:50
Ebben csak az a hihetetlen, hogy a Háború után sem tudtak normális egyenruhát adni a bakáknak.
Amúgy jó sztori volt, minden benne volt ami kellett: desszantos, meg Szolnok. Jöhet még, meg hát „végre” nem egy határőr-poszt. (Érteeed, határ őr poszt:D)
3. szogyi — 2012-11-06 14:18
Kicsit később voltam, és a „másik” oldalon, de már az elején belénkverték hogy egy tiszt nem nézhet ki akárhogy. Amikor meg az első félév végén már „végleges” lett hogy ez a létszám a légierőnél fog maradni akkor még emeltek a téten, hogy egy repülős az nem katonatiszt, hanem annál több. Engem b@szogattak is miatta eleget, mert tényleg elég lezser alak voltam (és maradtam azóta is).
Mivel ott négy évre vonatkozóan volt a ruházati ellátás, kaptunk két gyakorlót (jó méretűt), két öltözet társasági (kimenő) ruhát – amiből csak az egyik volt új, a másik tisztított, de ezen kívül minden másunk vadonatúj volt -, téli-nyári cipőt, bakancsot, vékony/vastag bőrkesztyűt meg az összes többi harci és nemharci felszerelést. Na, most lehet irigykedni, különösen hogy az elsőéves körletünkben ugyanolyan negyvencentis szekrényünk volt, mint a sorállományúaknak, csak éppen vagy háromszor annyit kellett belepakolnunk. Ott aztán volt ám stokizás….
4. krux — 2012-11-06 18:26
Nem kételkedem a leírtakban, csak nekem kicsit hihetetlennek tűnik, hogy ennyire nem törődtek a kinézetetekkel. Valamelyik korábbi kommentemben – még a régi oldalon – már említettem, hogy nálunk mennyire odafigyeltek a kinézetre. A ’80-as áprilisi díszszemlére mindenki saját méretére külön legyártott csizmát kapott. Ugyanez mondható el a díszelgő ruhára is. A csizma hátékája kb. két havi fizetésünknek felelt meg. Azóta sem volt olyan kényelmes lábbelim.
5. Estván — 2012-11-06 23:07
Van ám posztóköpeny jó ideje megint, a hivatásosoknak a szép ruha fölé télire, na meg a díszelgőknek.
Ideillő sztori az egykor ht. tiszthelyettesként szolgált haver élménye a köpenyről: valami rendezvényen ácsorogtak vagy egy órát a szóban forgó ruhadarabot viselve, esőben. Az egy dolog, hogy a beszívott víztől a kabát súlya a háromszorosára nőtt, de a ceremónia végén tisztelegni is kellett. Nos ekkor a srác szépen nyakon loccsantotta magát a szélesen visszahajtott köpenyujjban felgyűlt fél liter vízzel…
Érdekes olvasni, hogy valaha a mikádó „magasabb kasztbeli” kabáttípus volt. A rövid harckocsizó (PC-s) kabát megjelenésével gyorsan degradálódott „nyúlmikádóvá”. Aki kicsit is adott magára, az PC-t hordott, akár harckocsizó volt, akár nem.
Ezért lehetett, hogy a 90M (négyszínnyomású, „boci”) kabát is rövid, gumis derekú formában készült el (nekem még olyan volt).
Valamiért azonban 2000-től visszaálltak a 3/4 szabásra, de legalább már nem kell a derékszíjat kívülre venni. Igaz, a kabát belsejében deréktájon fut egy összehúzó zsinór, és ez miatt megszületett az új becenév: „szaloncukor mikádó”.
Megjegyzem, ez a 2000-ben kitalált kabát bőven elmaradt a korától: műszakilag semmiben nem tért el az addigi típusoktól, vászon külsejével, steppelt, vattás bélésével.
Egy tényleg korszerű cucc 2003-ban érkezett: lélegző, vízálló külső rész, polár bélés, ami önállóan, pulóverként is hordható. Sajnos ez csak sivatagi terepszínben készült és külszolgálatra osztották ki. 2004-től annyi változott, hogy az addig használt három színű amerikai mintát felváltotta egy sivatagosított boci minta.
2008-ban aztán megvalósították a bocimintás lélegző kabátot is, ugyancsak polár pulóver/béléssel, de ehhez már nadrág is tartozik. Igaz, kiosztva a katonáknak még nincsen, de Hende Csaba miniszter úron, illetve egykori álamfőnkön már feltűnt.
A mikádótörténeti áttekintésből kimaradt a 82M lövészmikádó. Ezt a négy zsebes, pantentos kabátot a sorállomány csak kimenőként használhatta, gyakorlóként csak hivatásoson fordult elő. Fehérváron illusztris alkalmakon se vehettük fel, pl. temetésre is a ruházati raktár kölcsönzött ki nekünk új állapotú 65M nyúlmikádót és malacrózsaszín derékszíjat. Ellenben azt hallottam, hogy Szombathelyen 82M-ben díszelegtek, kívülre felvett kimenő övvel.
Végezetül egy szösszenet, amit nemrég hallottam: egy katonához valahogy hozzákerült egy teljes rúd téliszalámi a legénységi konyháról. A figura gondolta, hogy ha a mikádója ujjába rejti, akkor feltűnés nélkül végigmehet vele a laktanyán. Igen ám, de útközben szembe jött valami felüljáró. A baka nem volt elég gondos, a szalámit a jobb karja mellé csúsztatta be, amit így nem tudott behajlítani. Ezért történt, hogy akármennyire is erőlködött, csak a jól ismert náci módszerrel volt képes tiszteletet adni hőn szeretett parancsnokának.
Csapos bajtárs, remélem tetszett az eddig hiányolt felszerelésügyi okoskodás :) Illetve remélem, a többieknek is.
6. szkv — 2012-11-07 08:04
Az egyen ruházat nem csak a katonaságnál szült érdekes dolgokat, eseményeket. Ide sorolható a MÁV, Posta, Volán.
A hosszú köpenynek egyetlen előnyét tudtam élvezni, hogy amikor volt egy kis idő a szunyókálásra (Summantásra) takarónak nagyszerűen lehetett használni. Begombolva még hálózsáknak is megfelelt, igaz nem ilyen célra alkották meg, de másra nem igen lehetett használni.Ott ahol nem esett valamilyen formában csapadék és nem nagyon kellett mozogni ott még elviselhető volt. Hossza végett a viselője már hármat lépett amikor amikor maga a köpeny is megmozdult. Reklamáció esetén a válasz egyszerűen csak annyi volt hogy nem divat bemutatóra mennek hanem szolgálatba és ne kritizálják a nép vagyonát.
Az 1970-es években megindult egy szebb, használhatóbb ruházati ellátás, amelynek a „divat” mellet már célszerűség is megjelent, de a minőség az még váratott magára.
7. szogyi — 2012-11-07 12:16
Na még egy kis ruházat…
Nyár elején amikor már a rövidujjú ingzubbonyban is megfőttünk délfelé, a reggeli parancskihirdetésre olyan rajokban jöttek a szúnyogok a Holt-Tiszáról, mint a világháborúban az amerikai bombázówingek (istenbizony vagy órájuk volt, vagy értették a vezényszavakat). Állunk, elől meg a napi szpícs, egy szúnyog sutttty, landol az előttem álló Dzsó lapockáján (rám nem szálltak, állítólag elterjesztették köztük, hogy aki engem megcsíp, az csak aközül választhat, hogy alkohol- vagy nikotinmérgezésben fordul fel). Szép látvány volt, ahogy a „becsapódást” felvette a lábak rugózása. Aztán tétova tapogatózás, ide-oda toporgás, egyszer csak megmerevedik, aha most talált a szívójának egy rést az szövet lyukán, és a potroha elkezd szép lassan növekedik. Duzzad-duzzad, mígnem a duzzadás megáll, tehát jóllakott, na akkor gyorsan csatt…. és Dzsó lapockáján egy három-négy centis vérfolt. Hátrapislog hogy ?, súgom „szúnyog”, visszasúgja „köszi”, ne köszönd b..meg, te fogod mosni…
8. Estván — 2012-11-07 22:05
Mérethelyes (mérethelytelen) ruhadarabokhoz:
Alapkiképzésen akkor volt hajlandó a szolgvez kicserélni a (méregzöldre újrafestett) gyakorló gatyámat, amikor bemutattam a folyosón, hogy betűröm a bakancsba, elindulok, és mindkét lábamon az első két lépésnél kibújik újra, olyan rövid :)
Fehérváron a terepszínű ruha kiosztásakor olyan nadrágot kaptam, amibe derékban kétszer belefértem volna, szóltam is, hogy nem lenne szerencsés ebben szolgálatba lépnem.
Leszerelés előtt a féltve őrzött, és rendszeresen magam által mosott, kb. jó méretű nadrágom elszakadt, és a kisraktár pont le volt fosztva tiszta ruhából. Egy olyan darabhoz jutottam csak hozzá, ami olyan szűk volt rám, mint a mostanában ezeknek a (szem elé fésült hajú, Woody Allen-szemüveges, orrban-szájban karikás, tizenéves) nyomigyerekeknek, pedig nem vagyok egy vaskos alkat. Mindegy, legalább nekem az alsógatyám nem figyelt ki belőle, arra a pár napra meg más nem érdekelt.
9. ltcolonel — 2012-12-16 10:51
@szkv: Üdvözölek Bajtárs.A köpenyel én már vájártanuló koromban megismerkedtem.A hideg időben abba kelett járnunk az iskola területén. Na meg ha gyakorlatra valamekyik kinti bánya üzemhez akkor nagyon jó volt. Ugyan is akkoriba a melósokat egy Fakarusznak-nevezett jármüvel szállitották. A következő a kiképzés Kőszegen, majd még Nardán is az volt. A méretre nem sokat adtak, amit kaptál abba kelett lenni. Bozasztóan néztünk ki benne. Na meg abba rohangálni a Guba-hegyen hóban,jégen,sáron át.Mire bevonultunk a Kiss János-ba már ugy néztünk ki mint a vaddisznók dagonyázás után.Következő köpenyeket a rendőrségnél kelett szolgálatba viselni.Volt az a csoda szép szürke mübőr köppeny ami szintén bokáig ért.Tök rossz volt mert nehéz volt benne minden mozgás. Télen az a hülye müanyag megmerevedett rajtunk a hideg meg átütött rajta.Az első kétóra után nyomta lefelé az ember vállait,hátát.A másik meg posztó köpeny volt de azt nem engedélyezték használni.Ha meg gépkocsival voltunk akkor is köpenybe kelett beülni, levenni nemlehetett. Azért mert a főnőkség szerint ha leveszi a rendőr akkor a kocsibóból nem fog kiszállni intézkedni. Ugyan ez a sapkával.Hát röviden ilyen élményeim vannak e nemes ruha darab viselésével kapcsolatosan. Bajtársi Üdvözlettel: ltcolonel
10. cattani — 2012-12-19 19:34
Napjaink Rendőrségénél sem jobb a helyzet, már ami az egyenruha méreteit illeti. Magamról annyit, hogy teljesen átlagos testalkatú vagyok (180 cm, 80 kg), ennek ellenére mikor megkaptuk az új 10 M mintájú gyakorlót (ezt a kék színűt amit látni szoktatok pl. a készenléti rendőrökön) még a szavam is elállt. Rendesen leadtam előtte a méreteimet mekkora ruhát kérek, erre kaptam egy akkora gyakorlót, hogy kb Yao Ming-re pont jó lenne.. 1-2 cm eltérés OK, de ez nonszensz. Kicserélték egy kicsit kisebbre, de még az is hatalmas rám..
11. Estván — 2012-12-19 23:22
@cattani: A 10M egységes rendészeti gyakorlót (meg az Ipoly bakancsot) eléggé kivesézték/-tük a Combat Gear Blogon, rendőrök, katonák, civilek vegyesen, de összességében senkit nem győzött meg… és azt hiszem, ott is felmerült, hogy csomó rendőr úgy néz ki, mintha azzal a jelszóval kapta volna a ruhát a raktárostól, hogy „majd belenősz fiam”. Nesze neked tekintély.
12. cattani — 2012-12-20 12:11
@Estván: Nem ismertem ezt a blogot, de köszi az ajánlást! Én személy szerint azt vallom, hogy a Határőrség terepmintás gyakorlója volt az utolsó (és egyetlen) jó minőségű uniformisom. Jól nézett ki, kényelmes volt és jó anyagból készült.
13. kszabo — 2013-11-02 12:38
A kiképzésen kaptam egy raktárban elfekvő nulla üzemórás, bokáig érő teveszőr pléd minőségű köpenyt. Az átlag inkább a zöld padlócsiszoló vászonra emlékeztetett. Őriztem is bőszen, ameddig át nem tértünk a mikádóra. Mai napig sajnálom, hogy nem mentettem meg otthonra:) A hetvenes évek öltönyszerű legénységi kimenő ruhája a magasság mellett szélességi kódokat is tartalmazott, így ~ 36 méretben volt elérhető elvileg:)
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.