Nagyjából 25 évvel ezelőtt rendkívül súlyos kihágás lett volna (ha kiderül) a laktanya őrhelyeiről akárhol is beszámolni: családnak levélben, újságcikkben … Hogy kedvenc blogszerző társaim egykori Haynauját idézzem: ez minden bizonnyal az 5 évtől kötélig terjedő kategória lett volna. Pedig mindenki, aki ott volt katona vagy a szomszédságában lakott, nagyon jól tudta, hol vannak az őrtornyok, aminek bizony komoly hasznát lehetett venni – vezeti fel Optika a zalaegerszegi laktanya egykori belső titkait felfedő posztját.
Én már kevésbé emlékszem az őrhelyek elhelyezkedésére. Hiányos emlékeim miatt gondolkodtam, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a posztot, de azt gondoltam, vannak mások is, akik ott hordtak surranót. Majd maximum a kollektív emlékezet segít a hiányosságok pótlásában.
Nézzük hát a régről már jól ismert terepasztalt. A rajta látható felirat tanúsága
szerint készítője Nádasi János szakaszvezető. A munkája az 1976-os állapotot tükrözi. Utólag is köszönjük a haza javára végzett modellező tevékenységét.
Két felvezetési útvonal volt: az 1. számú útvonal az 1-5-ig terjedő tornyokat érintette, a 2. számú útvonal pedig a 6-10-ig terjedő tornyokat. Ebből az 1. útvonalon 4 tornyot, a 2.
útvonalból 2 tornyot tudok felidézni, amelyekben álldogáltam, vagy valamiért emlékezetes számomra.
Egyes felvezetési útvonal:
1. torony
Ennél szarabb tornyot elképzelni sem lehet. Ott van a 3. zászlóalj épülete mellett, rögtön szem előtt. Bárki, aki arra járt láthatta, mit csinál (vagy mit nem csinál) az őr. Itt lehetett hát a legnagyobbat bukni. Akit ide osztottak be, az igazán szopóágra került.
2. torony
Ez a torony már jóval messzebb, túl a műszaki kapun volt. Kevésbé volt forgalmas, mint az 1. torony, de azért itt is volt jövés-menés. Igaz, a napközbeni megszunnyadással itt is vigyázni kellett. A szopási faktor egy nagyságrenddel kisebb volt.
3. torony
Ez volt az egyik legnyugalmasabb torony. Jó messzire volt mindentől, semmi nem zavarta az itt pihenő figyelő őrszem nyugalmát. Állítólag egy szomszédos ház egyik ablakán be is lehetett látni és időnként egy fiatal hölgy saját magának szerzett örömet, amiből persze jutott az őt figyelő őrnek is. Sajnos erről személy szerint nem tudtam meggyőződni, de ezzel együtt is szerettem ezt a tornyot.
4. vagy 5. torony
A második zászóalj járműveinek a telephelyén volt ez a torony, de a számára már nem emlékszem. Napközben jó nagy szívás volt, majdnem annyira, mint az 1. torony, az biztos. Éjszaka már kevésbé volt itt forgalom. Én az 1. zászlóalj tárolóhely ügyeleteseként órákat beszéltem egy enyhe tavaszi éjszakán az erre az őrhelyre felállított katonával. Nekem a szabad ég alatt kellett kószálnom, ami számomra nem volt kellemetlen, mivel már jobb volt az idő. Az unalmunkat jól elűzte a beszélgetés.
Ezen az útvonalon volt (azt hiszem…) még egy torony, de ennek helyét egyelőre a feledés jótékony homálya fedi.
A kettes útvonalról még kevesebb emlékem van.
A 6. toronyról már megemlékeztem. Röviden annyit, hogy ezen a helyen felállított vitéz nem toronyban álldogált, hanem a szabad ég alatt, a tiszti étkezde mögött sétálgatott. Ráadásként fogolykísérői feladatokat látott el. Ezen a helyen munkanap nem két, hanem három katona váltogatta egymást (hétvégén csak ketten, de akkor is csak este 7-től reggel 7-ig), ami éjszaka hosszabb pihenővel járt. Utóbbinak okán, na meg Mariska néni vendéglátása miatt szerettem ezt a helyet. Szerintem egyedül én a századból, sokszor direkt ide kértem magam.
A 10. őrtorony kicsit magasabban a 4-es számú gyakorlótér közepén volt. A legendás egyesről tudtuk, hogy hol van, sokat szívtunk ott. De hogy hol volt a kettes és hármas, nem kötötték az orrunkra. A 4-esen sosem gyakorlatoztunk; hogy ki és mikor mit gyakorolt, azt sem tudom. Innen jó rálátás volt az egész laktanyára. Ennek az őrhelynek az növelte a szívási faktorát, hogy az itt felállított őrkatonák mai fogalmaink szerint ugyan csak ketten voltak, de „másodállásban” fogolykísérői feladatokat is elláttak. Persze fogolykíséret esetén, mivel hétköznap két őr is bent volt (a harmadik kint a felállítási helyén), a 6-os őrhely került elsősorban számításba. Egyszer télen leszakadt az ég, vagyis rengeteg hó esett és éjnek évadján a Piros 9-es vendégszeretét élvező foglyoknak a laktanya különféle pontjain havat kellett lapátolniuk alvás helyett. No akkor az összes bent lévő fogolykísérő be volt fogva.
A 10. őrtoronyhoz kapcsolódik egy bukás is. Illetve én nem igazán buktam. Egyszer egy őrségnél az őrparancsnok nem a mi századunk egyik tisztese volt, hanem másik század adta. Minden igyekezetével meg akart fogni bennünket, ezért felvezetés előtt átvizsgálta a szimatszatyrunkat (a kisrádióm azért mégiscsak kikerült) és egyszer a felvezető őr helyett ő vitte ki az őrkatonákat. Egyszer az egyes, egyszer a kettes útvonalon. Én éppen felébredtem jól megérdemelt álmomból, amikor még időben észrevettem a felvezetés közeledtét. Láttam, hogy jön az őrparancsnok, tehát valószínűsítettem, hogy nem a szokásos váltás lesz. Vagyis tudtam, hogy nem csak annyit vakkant az új őrnek, hogy „na menj már” a leváltottnak pedig, hogy „igyekezz már, baszd meg”, hanem a váltással járó méhecsketáncot végig kell majd járni.
Meg is állítottam őket, hátsó két őr figyelőbe állt, új őr fel a toronyba, én le a toronyból és jelentés, ahogy a nagykönyvben le van írva. Azt találtam jelenteni, hogy a torony berendezését hiánytalanul átadtam, az új úr pedig azt jelentette, hogy a meglévő hiányosságokkal átvette a tornyot. Volt hát némi ellentmondás és a szigorú tekintetet látva helyesbítettem a jelentést. Ezért csak annyit kaptam bent a pihenőben, hogy „baszd meg, máskor ne összevissza beszélj!”. A többiek bukása jóval nagyobb volt, mert másokat alváson ért a mi útvonalunkon és korábban a másik útvonalon is. Ennek, ha nem is hadbíróság, de kimenő-, illetve szabimegvonás lett az eredménye. Tőlem nem vonták meg a közelgő szabimat, de hazaindulás előtt a századparancsnok megkérdezte az őrkatona feladatait, a fegyverhasználat szabályait és azt, hogy mit jelent, ha az őrtorony felszerelése hiánytalan.
Ennyire futotta emlékeimből. Kérem az egykori zalaegerszegi katonákat, egészítsék ki hiányos emlékeimet, illetve (ha kell) pontosítsátok is a leírtakat. Köszönöm szépen!
17 hozzászólás
1. komojtalan — 2013-09-26 08:52
10 őrhely az kemény. Nálunk 2.5 volt, az egyikre csak sötétedés után kellett kimenni, nyilván ez volt az öreg torony. Ilyen szempontból az egyes volt a legszemelőbb, a kaputól rá lehetett látni és ezért az ÜTI is mindig látott (ha akart volna). Ennek ellenére itt volt az alvási rekordom 17 óra egy szolgálat alatt :-). Soha nem értettem miért jó ha szívatjuk egymást, szerencsére ilyen nálunk nem volt, pedig váltás időszakban vegyes őrség is volt.
2. Rókakígyó — 2013-09-26 09:29
Nekünk is tíz volt, de nem írnám le mindent:) Sok bukás volt, néha lőttek is… véletlenül. A sok bukás az összes dobi kb 10%-át jelentette. Az ügyesebbek azonban a kapun távoztak:)
3. pilotax — 2013-09-26 09:45
Az őrségekről nekem nincsenek ilyen részletes emlékeim, Főleg azért mert nálunk a mélységi felderítőket értékesebbnek tartották annál, hogy gyakori és rendszeres őrszolgálatba vezényeljék őket. Nekünk is meg kellett ismerkedni az őrséggel, mégiscsak alapvető katonai feladat. A két éves sorkatonai szolgálatom alatt kétszer voltam felállított őr az újonc időszakban. Később már csak egyszer voltam felvezető, kétszer vagy háromszor őrparancsnok összesen a két év alatt. A legjobb, amire emlékszem, hogy milyen jókat tudtam aludni a lószőrrel tömött műbőrrel bevont fa priccseken amivel be volt rendezve az őrszolgálati pihenő.
A későbbiekben őrszakaszt is felállítottak, hogy ne a mélységieknek kelljen adni az őrszolgálatot. A felderítőknek később már csak akkor kellett őrségbe menni, ha ki akartak velük babrálni, vagy valami miatt az őrszakasz nem tudta ellátni, influenzaszezon, szabadságolások stb.. Összesen volt négy őrhely, meg az őrszoba előtti „támlás”. Kicsi volt a laktanya, egy zászlóalj volt benne elhelyezve, kb. 300 főnyi sorállománnyal, de ebben már benne voltak az ellátók, a gépkocsivezetők, konyhások, őrszakasz és egyéb kiszolgálók. Még megmaradt bennem a kutya nehéz őrbunda – volt vagy 15 kilogramm -, meg az a halina csizma, amibe bakancsostól kellett belebújni. Ebben a felszerelésben megmozdulni is alig lehetett, mire megfordult benne az őr, addigra az esetleges támadó már kb. hatszor körbeszaladta.
4. Bigjoe(HUN) — 2013-09-26 12:30
Haynau beírta magát a blogtörténelembe.
(csak a bevez-t olvastam el egyenlőre:( )
5. Bigjoe(HUN) — 2013-09-26 16:59
„méhecske tánc” tetszik.
Ja, egy komoly váltás (lökettel) az volt, méhecske tánc….
Viszont arra nem emlékszem, hogy az „őrtorony felszerelése hiánytalan” mondókát szavalni kellett volna.
Persze őrtorony az nem is volt, csak bodé….talán azt mondtuk, hogy a figyelést (őrzést) átadom-átveszem.
A történetben leírt váltás előtt miért nem ment ki egy TBK (hőr-nek; hv-nek ornifon) hívás: Figyelj koma megy a váltás lökettel. Vagy hasonló.
Nálunk mindig volt – ált.- figyelmeztető hívás.
Főleg a kummantós posztoknak szóltak ki előre, vagy volt olyan, hogy az egyik őrt a kutyásoknál kellett keresni
6. kszabo — 2013-09-26 18:26
Nálunk néha még a Kisherceg is megjelent a sűrű sötét erdőben:) http://szkaresz.blog.hu/2011/09/07/a_kisherceg_es_az_orkatona
7. orvezeto — 2013-09-26 18:58
Hú, én is Zalaegerszegen szolgáltam, nem sokkal talán Optika előtt (1983-84), de őrhely ügyben szinte semmire nem emlékszem. Igaz, én híradó voltam ( a gyíkvárban laktunk, amiről Optikai korábbi posztjában fénykép is látható) és nem nagyon adtunk őrséget. Annyi van meg, hogy valamelyik őrhelynél lyuk volt a falon, ezt hívták „metrónak”, ott hozták-vitték a piát.
2009-ben úgy alakult, hogy a cégünk zalai „telephelye” átmenetileg az egykori laktanyában bérelt irodákat, így amikor Zalaegerszegen adódott dolgom, 25 év után ismét bejárhattam a laktanyát.Hihetetlen élmény volt.
Egyébként pedig minden úgy van, ahogy Optika írta, ide értve valamennnyi történetét.
Üdv: Őrvezető
8. zolcsi67 — 2013-09-27 00:12
„Állítólag egy szomszédos ház egyik ablakán be is lehetett látni és időnként egy fiatal hölgy saját magának szerzett örömet, ”
A távcső az őrhely tartozéka volt, ugyebár… :-) Én Mezőfalván csak a kukoricásban ugráló mezei nyulakat (NEM LÖVÉSZKATONA!) tudtam kukkolni.
9. kelempajszmadar1 — 2013-09-27 10:12
@pilotax: Nálunk a bakternek (hivatalos neve: őrs őrszem) volt kiadva az őrbunda meg a halinacsizma (utóbbit őrbotos néven is ismertük). Igaz, hogy abban a szerkóban nem lehetett futni, de nem is kellett: az volt a parancs, hogy az őr lőjön, azt pedig tud beöltözve is.
Az őrbódéba belülről szöget vertünk a megfelelő magasságban, ráakasztottuk a bundát, és úgy bújtunk bele. A súlyát a szög tartotta, így elviselhetőbb volt a nemlét.
Volt egy kis könyv a kiképzésen (a címére már nem emlékszem), valami módfelett bárgyú tanmese arról, hogy egy férfiembert nem is érhet nagyobb öröm annál, mint hogy elviszik katonának, ezen belül pedig a legfőbb földöntúli boldogság őrségben lenni. Ebben a könyvben volt egy rajz, vagy inkább valami festmény reprodukciója, ami egy őrbundába és őrbotosba bújt katonát ábrázolt. A figura a bódé előtt állt a csillagfényes téli éjszakában, a holdsugár éppen ráesett és megvilágította az arcát, amin valami idült kretenizmust sugárzó, valóban földöntúli mosoly ült, olyan, mintha a fickónak éppen orgazmusa lenne. Én azt gondoltam (és gondolom ma is), hogy a könyv szerzőjét és a képet festő művészt kellett volna kiállítani nálunk, Hörmannon egy igazi téli éjszakán, négykampós bakterszoliba. Megnéztem volna, milyen vigyor ül ki az ábrázatukra. Nem ismertétek ezt a könyvet?
Határőr üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
10. janicsar — 2013-09-27 10:34
Akkor rántsuk le a leplet a Garasin faék-egyszerűségű védelmi rendszeréről is: a keleti oldalon két őrtorony (1. és 6. sz., ezek egyúttal a két főkaput felügyelték), a déli oldalon egy torony (2. sz., nyugisabb hely), a nyugati oldalon két torony (3. és 4. sz., erősen alvós helyek), az északi oldalon egy torony (5. sz., az ún. százas lőtér felé nyíló ritkán használt kapunál: előfordult, hogy egy komplett szakasz buktatta meg az őrt nappal). Végül az Mzárolt telephelyen a 7. torony (állandóan szem előtt).
Tavasztól szerencsére a mi szakaszunk az őrszolgálatból mindig a külsőt kapta (Lukácsháza). A tél volt a legrosszabb, nem vitás, a szél átfújt, őrbunda nem volt, a pokrócok elvileg tilosak voltak, persze mindenki vitt magával; az egyik éjszakai váltást csak úgy húztam ki, hogy az alig-meleg radiátort végig az ölemben tartottam…
11. szkv — 2013-09-27 18:02
@kelempajszmadar1:
Kelempájsz: Nekünk nem mutatták meg ezt a mese könyvet.
Laktanya őrségben kettő alkalommal voltam, de amik akkor történtek, azért Haynau a kötelet is enyhe büntetésnek tekintette volna. Kegyelemből a kötelet mi gyárthattuk volna le.
Felvezetéskor nem minden helyre mentünk és ezért nem tudom hogy a Bal 2 szálloda hol volt. Bocsánat ez az egyik ok, másik meg hogy nem kaptam fogda fenyítést.
Laktanya őrségben mind két alkalommal éjszaka voltam így a magasfigyelőben nem kellet felmenni, kint a határon több alkalommal voltam a magasfigyelőben. (Röviden MAFI)
Kint a határon is voltak nyugisabb, de sz@r szolgálati helyek, de az időjárás az nem minden alkalommal volt kegyes hozzánk. Időjárás szempontjából az őrszolgálat ellátása, alakulattól függetlenül egyaránt kemény volt.
Nekünk kint a határon vihar esetén elkellet hagyni a mafit, mivel a villámnak kedvelt célpontja lehetett.
Nálunk szokás volt hogy az újonc központosnak beszólt az „öreg katona” hogy a mafiban már lelehet kapcsolni a világítást. (Felkelő nap sugarai visszaverődtek a mafi ablakáról)
SZKV BUCSU.
12. Rókakígyó — 2013-09-30 09:44
Most hallottam, hogy Észak-Koreában a fiúkat 10 évre viszik el katonának, a lányokat meg 7-re. Ott milyen történetek lehetnek már:) Főleg kajaszerzés ügyileg.
13. Bigjoe(HUN) — 2013-09-30 18:57
@Rókakígyó:
Szegénykéim, na ez az igazi szívás……
Nem elég, hogy É.-Koreában él valaki, még egy tízesre be is rántják a srácokat.
Gondolom a „centi robbanás” az akkor van ha elérik a 10méteres mérőszalagnak megfelelő napokat.
Sajnálom Őket…
14. scaevola — 2013-10-15 14:48
„…Gondolom a “centi robbanás” az akkor van ha elérik a 10méteres mérőszalagnak megfelelő napokat…”
:)))))
Nálatok is volt olyan komoly hagyománya a centizésnek, mint nálunk?
Engem speciel nem érdekelt, de az öreg katonáink a 150-ik (első) centijüket velünk temetteték el.
Kötelező volt sírni. :)
Emlékszem, hogy volt vmi kis park a laktanya félreeső részében és ott ásattak velünk sírokat az öregek… minden egyes centinek egy-egy gyufásdoboz volt a koporsója.
Aztán az egyik ásás eredményeképpen találtunk nem kevés mennyiségű lőszert, mindenféle gyakorló lövedéket.
Az egyik 12,7-es toronygéppuska lőszer pl. egy kartonpapírszerű dologgal volt csak lefojtva… azt csak belenyomtuk a hüvelybe és azonnal rendelkezésre állt nem kevés lőpor.
Természetesen mécsesként ellobbantottak pár hüvelynyi lőport az öregek, majd a „maradékot” – két három láda lőszer volt, mai napig felfoghatatlan, hogy került oda – jelentették.
Voltak, akik drótból hajtogattak centi-tartót, amit szíjra, kulcstartóra, ki tudja hova akasztottak…
Jó volt. :)
Mai napig visszamennék, még ezzel a rozzant derekammal is.
15. janicsar — 2013-10-15 21:46
Centirobbanás… A század kopártáposállat-állománya fölsorakozott, a gumi aegü vigyázzt vezényelt, aztán ‘jobbraaa nézz!’ Centinek tiszteeeelegj!’ következett. A párnákon pihenő centiket és ollókat díszlépésben hozta két kiválasztott kopasz. A fölsorakozott öregállomány – pont, mint az olimpiai éremátadáson – szépen átvette a centit és az ollót, majd vezényszóra levágták az első számot. Megható volt …
Amúgy semmi különösebb baj nem volt az öregekkel. Aztán jött a második időszak, amikor fölmerült az elvi kérdés, hogy a leszerelő tápos öreg-e. De persze még ha nem is öreg, csak gumi, azért a takarítást úgyis neki kellett csinálnia, hiszen nem voltak újoncok. A helyzet azonban úgy hozta, hogy pont a mi rajunkban akkorra már csak négy tápos volt, így mi kaptunk két újoncot, de másfél évre vonultat. S hát a vastörvények bizony vastörvények voltak: ha van kopasz, akkor az takarít. Így hát hevertem az ágyon, nem éppen kellemesen érezve magam, figyelve, amint a két újonc baka, mindketten három-négy évvel idősebbek nálam, sikálják a padlót. Olykor persze mi is besegítettünk nekik, de azt is ‘rossz lelkiismerettel’, mert mégsem illendő, hogy a kopasz helyett takarítunk. Szóval a takarítás abszolút elvi jelentőségű ügy volt.
16. colos — 2015-03-30 13:43
Szervusztok ,
magam most találtam erre az oldalra . Valamikor 74-76 -ban nyomtam le a két évemet Egerszegen . Legtöbbször az „atom” megfigyelö posztját szoktam csinálni ez valahol ott fent a dombon a focipálya felé volt . Hozzánk a kutya sem jött fel annyira nem szerették a felvezetök , de az ellenörzö ÜTI-k sem . Mivel a mi Zászlóalj épületünket bevonulásunkor át épitette´k igy mi Katafára vonultunk sátortáborba amig az Egerszegi épület készen nem lett . Mivel nem volt meg a század létszáma az örség adására igy mint kopasz még az eskü letétele elött álltam elösször örségben valahol a Müszaki kapunál a toronyban akkor azok még fából készültek . Ezzek után komolyan mondom szerencsém lett kopasz létemre mert az öregek védöszárnyaik alá vettek sokszor . Meg a Külsö örségbe a Studio 11-be szerettünk járni na persze ha lehetett . Talán ismeritek még a volt löszer raktár kint a város szélén . 3 felállitott ör -felvezetö plusz ör Pk.
17. colos — 2015-03-30 21:43
Szervusztok ,
kicsit rendbe szedvén emlékeim megprobálok kis kiegészités hozzá füzni . Igaz amint látom ,olvasom pár évvel elötetek voltam e szép Göcsej-i fövárosban . Igaz az örhelyek pontos számát már igy fejböl nem tudom , ezért csak ugy talán annélkül is elfogadjátok remélhetöleg . Azt hiszem hogy az elsö örhely az ott a ficakban volt valahol ahol a pézügyi irodák vagy mik álltak ott ámbár lehet tévedek és ez az örszoba elöttinek volt a helye . Nem tudom már hogyan is hivták azt az ört . ott az örszoba elött a bekeritett részen sétált fel s alá . Az elsö alkalommal most vagy a 2-es vagy a 3-as toronyban voltam örségben . jöttek a müszakiról az öregek és mentek bort hozni a Laci bácsihoz . az öreg ott a sarkon lakott ha a müszaki kapun kimentünk . volt vagy 8 töke szöleje aztán több száz hektóliter bort adott el a slapecoknak . Pont ugy mint a külsö örségnél is . Pont kint voltunk Devecserben az állami gazdaságnál cukorépát szedni mert ugye a „paraszok ” szabadságon voltak . Amikor a harckocsizoktól az egyik srác meglépet egy tankkal , a mi századunktól volt egy kopasz az örségben pont . Nekünk ugymesélték el késöbb amikor vissza mentünk , hogy a srácot majdnem eltiporta az a balpék a harckocsival . Kérdezték a srácot , hogy miért nem ugrottál félre vagy löttél reája . Erre monta a kissrác , én azt hittem hogy fékprobát tesz !!!! Tudjátok a PSZH- meg a teherautok azzok mindig mielött kimentek a telephelyröl a kapuelött fékprobát tartottak , a kis kopasz meg azt gondolta hogy majd a tank is azt teszi . Valahol Hagyárosböröndön tudták elkapni , mert állitolag egy lovaskocsinak adott elsöbbséget és a parancsnoka igy a periszkopra valami takarot tudott dobni igy a gyerek nem látott már . De késöbb mint emlitettem a kettes felvezetési utvonalat állitottam elönybe , tényleg ott nálam volt az a kettös örhely . Nálunk volt ott fent a toronyban a távbeszélö készülék olyan barna bakelit dobozban és ha bekellett jellentkeznem akkor tekergetni kellett .Na meg egy olyan logarléc szerüség volt ott meg egy másik mérö eszköz amellyel , kérem komoly maradni , röhögést szájról letörölnyi ! A ledobott atombomba nagyságát kellet e szerkenytüvel megmérnem , majd a toronyban leheküdni , megvárni amig a hullám elmegy meg vissza jönn az közbensö idöket megmérni ebböl azzal a logarléccel kiszámitani a bomba nagyságát , távolságát és utána jellentést adni az ÜTI-nek .Még most is röhögök a sok hüleségen amit nekünk csinálni kellett .
Nem tudom ti mennyire voltattok a „Gyilkossal” mi nem nagyon szerettük , na nem csak hire miatt hanem ugy is . Nagyon nagyon „katona” akart lenni , de embernek egy rakás volt a Kutyától . Pont öt kaptuk el egy 24 órás szolgált alkalmával , a második századnál volt egy piszok jó srác a „pék” Maradjunk annyinál , Isteni jó fej volt Miskolci gyerek léttére . Ö mindig ájszakai müszakba dolgozott a kenyérgyárba , kiment a Kerités parancsnokságon és ment dolgozni , hajnalban meg ugy is jött vissza . Tehát gyilkosunk órák hosszat csesztetett bennünket kérdezéseivel , mert ugye tudnod kellett mindent mi a feledatod , mint felállitott ör , mint ügyeletes alegyseg etc.etc. egyszer csak elüvölti magát Gáz riadó !!! A mi pékünk elkezd bögni , kapkod ide oda , mert a szimatszatyorjába szegény az új pár hete vett Philips- táskarádiója volt betéve . Na ne tudjátok meg mivolt . Elküldött bennünket és majd már nem is tudom vagy egy óra multával rendelte el az újbani szemlét , de elötte vagy 3 kört futattott velünk az alakuló tér körül .
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.