482. – Határőr találkozó

Posted on 2014-05-06 by tiboru

A hat és fél évvel ezelőtt szégyentelenül és méltánytalanul megszüntetett Határőrség nemes hagyományai között szerepel, hogy a sorkatonák és tisztjeik még évtizedekkel a leszerelés után is találkoznak és felelevenítik a régi emlékeket. Az egyik ilyen esemény a közelmúltban történt, erről Kelempájsz bajtársunk számol be az alábbiakban.

Többször is említettem már, hogy őrsparancsnokunk (kiabálós természete ellenére) alapvetően jószívű ember volt. Néhány évvel a leszerelésem után találkoztam vele, ekkor „parancsba adta”, hogy mostantól pedig tegeződünk, aztán eljött hozzánk a névnapomra is. Később évek teltek el úgy, hogy nem láttuk egymást, míg a múlt év októberében végre ismét találkoztunk, és kitörő örömmel borultunk egymás nyakába. Századosom ekkor meghívott bennünket – Szkv. bajtársat és engem – az idei határőr-találkozóra, amit március 15-én 10.00 órakor tartottak Kőszegen, a volt Kiss János laktanya falán elhelyezett márványtáblánál. Ezeket a találkozókat az 1968-1971 között (akkor még 27 hónapig) itt szolgáló korosztály szervezi, de természetesen bárkit, aki a Határőrség nagy családjához tartozik, szívesen látnak. A márványtábláról van is egy képem, amit mellékelek.

A Kiss János laktanya bizonyára sok olvasóm lelkében ébreszt fel különféle emlékeket. Ez alól magam se vagyok kivétel, hiszen két alkalommal is töltöttem itt egy-egy hónapot, Papa védőszárnyai alatt. Sajnos, mára minden megváltozott: az épületből lakóház lett, a nagy udvart pedig, ahol egykor dús fű nőtt és a katonák délután, mikor tiszta lett a levegő, szőrén ülve vágtattak a lovakkal, mostanra benőtték a fák. Itt felül mellékelek róla két képet is, biztos sokan rá fogtok ismerni.

Mielőtt bevonultam volna, parancsnokom ebben az épületben, a kőszegi városi őrsön szolgált. Itt, a folyosó falán számos korosztály tablóit lehetett látni, amelyek hasonlóak voltak az iskolai érettségi tablókhoz. Ezek már akkor feltűntek nekem, az volt az érzésem, hogy az itt szolgáló katonák nem lehettek olyan rossz viszonyban az elöljáróikkal és egymással, ha még tablókat is készítenek, sőt, ez a hagyomány korosztályról korosztályra öröklődik.

Szóval itt, a márványtáblánál találkoztunk a mondott időpontban. A jelen levő sorkatonákat sem Szkv. bajtárs, sem én nem ismertük, de ez nem jelentett problémát. Mindenekelőtt összeölelkeztünk egykori parancsnokunkkal, aztán a kölcsönös bemutatkozások után oldott hangulatban benéztünk az épületbe, ahol természetesen csak a földszinti lépcsőházig juthattunk. Ezek után a márványtábla alatt mécsest helyeztek el az eltávozott bajtársak emlékére, akár személyes ismerőseink voltak, akár nem. Ünnepi beszéd nem hangzott el, szerintem felesleges is lett volna.

A megemlékezés után átmentünk a kőszegi temetőbe, ahol több bajtársunk – hivatásos és sorállományú is – nyugszik. Néhány sírkövön ismerős neveket láttam. Itt, a temetőben két bajtárs sírjára virágot helyezett a századosunk. Velük nem találkoztam személyesen, de neki katonái voltak egykor.

A temetőből átmentünk Bozsokra, a Határmenti Vigadó nevű étterembe. Ez mindössze 300 méterre van a magyar-osztrák határtól. Egy kis aperitif után az étlapról választottuk ki az ebédet. Az egyik sokatmondó név: határmenti bicskás csülök. Ez nem más, mint sült csülök fokhagymásan, pirított szalonnával, párolt káposztával és krumplival. Jómagam azonban ezúttal inkább a csülkös bablevest választottam, amit nem bántam meg. Az adagok elég emberesek, ahogy elnéztem, húsz-nullanégyen kint lévő határőr éjfél utáni étvágyához méretezték őket. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Az ebéd tortával zárult. Ez a torta igazi különlegesség volt: a 68-71-es korosztály tablója díszítette! Bemutatom ezt is. A legérdekesebb, hogy maga a tablókép is ehető.

Ebéd után jól elbeszélgettünk az immár ismerős bajtársakkal. Úgy döntöttek, hogy a legközelebbi találkozót Ajkán fogják megrendezni, valamikor a nyáron.

Aztán lassacskán eljött a búcsúzás ideje, mert Szombathelyről 15:00 órakor indult velem az Isis IC, amivel hazautaztam. Az időjárás kegyes volt hozzánk, de amikor a vonat Répcelak és Csorna között járt, már hideg szél fújt és az eső is szakadt, eszembe juttatva a járőrszolgálatok keménységét.

Utazás közben bőven volt időm elgondolkozni azon, hogy a Határőrségnek köszönhetően mennyire megszerettem Vas megyét, a tájat és az itt élő embereket, és némi szívfájdalommal gondoltam arra, milyen gyorsan elszállt csaknem negyven év. De legalább a sok emlék és a barátság megmaradt. No meg az is örömmel tölt el, hogy még találkozunk.

Határőr üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

22 hozzászólás

1. Bigjoe(HUN) — 2014-05-06 19:47

Nagyon érdekes, hogy az együtt szolgálók között milyen erős kapcsolat- kötödés alakult ki.
Ezt az érzést már többen is megfilmesítették.

Egy hasonló találkozót az Ex Ady-Ligeti HŐR-k is szerveznek, érdekes módon a hivatásos állományból is vannak jelentkezők az összeröffenésre.
A laktanya jelenleg a rendőrség használatában van, de az egyik Kik. szdpk. betudja vinni a jelentkezőket.
Szóval egyszer nekünk is összejön.

22 hozzászólás

Szólj hozzá