Aki volt őr, az tudja, hogy előbb-utóbb bekövetkezik ez az igen rossz, sőt: néha nagyon veszélyes állapot. Aki teheti, tesz ellene: volt, aki könyvet vitt magával, s volt, aki ágyneműt – kezdi BigJoe barátunk a mai posztját, ami a mindenkori katona talán legnagyobb ellenségéről, az unalomról szól.

Az ágyneműről jut eszembe: őrködtünk (bocs, az OPk-n voltunk) Rőzse komával, aki az eddigi posztjaim jelentős részének egyik főszereplője. Egymáshoz közel volt a posztunk, ezért lesétáltunk beszélgetni egymáshoz (őrhely-elhagyás büntetési tétele kábé 6 hónap). Ez történt nappal, majd este közli Rőzse:

– Ne gyere le, mert aludni fogok.
– Jaj, pont az OPk-n? Ha valami pizsamás meglát, akkor bukta van.
– Ki nem szarja le, nem jönnek azok ide, félnek az AK-tól.
– Na jó, nem jönnek ide, de hogy akarsz aludni? A földön?? A bódé gagyi.
– Hozom a fejéket (nálunk szivacsból készült, ék alakú párna volt), meg a pokrócokat és szunya.
– Duma – zártam rövidre a beszélgetést.

Újabb kör, indulunk az esti váltásra szolizni, Rőzse hóna alatt fejék, pokróc, vállán csúzli. A felvez idegesen rángatózik:

– Rőzse, mit csinálsz? Ezeket nem viheted ki az őrhelyre, bukta lesz.
– Csitu van, kiscsillag (a felvez őrvezér volt), mozogjál, mert álmos vagyok. Ha nem vihetem az alvó felszerelést, akkor jobb, ha ki sem megyünk, mert úgyis visszajövök aludni. Csak azért indulok el, mert Habit váltom és holnap együtt megyünk haza.

Itt már úgy röhögtem, hogy folyt a könnyem. Habi némely szabályt betartott például szerette, ha leváltják, illetve ő is mindig kiment váltani. Csak utána szökött vissza aludni, én meg beengedtem. A haver az haver.

Szóval indult a cigánykaraván, Rőzsét a felvez a menet végére dugta azzal a kéréssel, hogy ha megállunk és erős köhögést hall, akkor ugrás a bokrok közé, mert csatlakozik a váltáshoz a löket. A létszámmal meg majd lesz valami.

Váltás megtörtént, néztem a csillagokat meg a várost.

Letelt az időnk, jön a váltás. Elérünk a Rőzse posztjához, de nincs a koma sehol. A felvez szerint az őrszobán sem volt, hiszen megnézte, mielőtt kijött. Elkezdtük keresni, de hangoskodni nem mertünk, mert nagyon ciki lett volna, ha a Mit keresnek maguk? kérdésre azt a választ kell adjuk, hogy Az őrt! Már kezdtük feladni, amikor feltűnt egy fűkupac, ami korábban nem volt ott. Megrugdostam: ébresztő fel!

A kupac lassan feltápászkodott, majd emberforma lett.

Indultunk tovább, amikor egy kevésbé csipás hőr odaszólt Rőzsének:

– Csúzlit nem hoztál?
– Nem a fenét! De nem t’om, hová tettem…

Nosza, akkor keressük meg!

Pár perc után egy bokor alól halásztuk ki, méterekre attól a helytől, ahol aludt.