534. – Debrecen 5.0

sittesAntikati kolléga folytatja debreceni emlékeit, ma például az úgynevezett kommendánsfogdával.

Megérkezés után rövid eligazítás. Leváltjuk az õröket, majd az ügyeletvezetõ zászlós ismerteti a szolgálati rendet. Két õr van: egy a bejáratnál belül, egy a sorállomány fogdáinak folyosóján. A sorállományú folyosó tök üres. A másik szárnyon a tiszthelyettesek fogdája van. Itt zajlik az élet, 20-30 ember a lehetõ legtarkább viseletben lézeng a nyitott rács mögött. Zöld katonanadrág, szürke rendõr-, tűzoltó-, valamint munkásõrnadrágok (?) és különféle melegítõk. A munkásõrség tudtommal önkéntes. Õket is lecsukják? A felsõk is változatosak: zöld és szürke ingek, gyakorlófelsõk, civil pulóverek és ingek tarka összevisszasága… Szól a TV, megy a kártya, a sakk, a csocsó.

A szolgálatvezetõ közli, hogy három megye: BAZ, SzSzB és HB megyék fegyelemsértésért elítélt tiszthelyettesei itt töltik büntetésüket. Most jut eszembe: kedves körösztapám is ugyanitt ülhetett pár évvel ezelõtt!

Érdekes a története. Akkoriban Nyíregyházán a Halászcsárda étterme volt az egyik elit szórakozóhely. Egy alkalommal barnabőrű testvéreink tartottak valami rendezvényt, minek során némi vitából eredõ rendbontás történt. Miután a rend után a ruhatári pult bontása is elkezdõdött, az üzletvezetõ kihívta a készültséget. A készültség tette a dolgát, de a résztvevõ prominensek némelyike zokon vette az intézkedés keménységét. Fájhatott is kicsit, a rendõrség akkoriban ugyanis a hosszú, lágy, szürke gumibotot használta. Ennek legjobb tuladonsága volt, hogy amikor a válladra ejtették, akkor a vége a seggeden csattant, kis repedést idézve elõ a lágyabb részeken. Volt szerencsém tapasztalni némi rockkoncerteken, amikor a kerítéshez szorított emberkéket a rendõrök kutyákkal és gumibottal igyekeztek távoltartani. Behajtották a kutyust a kerítés és a tömeg közé. Akkor tapasztaltam elõször hogy egy képzett németjuhász mekkorákat tud ütni a szájkosárral! Utána jött a gumibot…

Szóval a készültség túllõtt kicsit a célon, nem maradhatott el a megtorlás. Mivel keresztapám volt a parancsnok, neki kellett elvinni a balhét.

Megérti ugye, X elvtárs? Ez politikai ügy. De nem feledkezünk meg magáról, megígérem! Tényleg nem feledkeztek meg, leült Debrecenben két hónapot. Minden hétvégére hazajött, csak annyit kértek, hogy ne kujtorogjon a városban! Ugye megérti? Következõ évben valamelyik nemzeti ünnep alkalmából  két rendfokozattal elõléptették a megfelelõ illetményemeléssel együtt. Fõtörzszászlósként szerelt le, ez volt akkor a legmagasabb rendfokozat, amit tiszthelyettes elérhetett.

A zászlós rámszól:

– Vegyen magához papírt, ceruzát, és írja össze hogy a tiszthelyettes elvtársak mit kérnek a boltból. Ott van az õrszobán két üres málhazsák. Valamelyik társával kimennek ide a sarki ABC-be és bevásárolnak.

– Rendben, Fõnök, megyek összeírni…

Nagy meglepetésemre a lista 90%-át alkoholneműek teszik ki. A közönség igazi gourmandkét válogat, háromféle sör, borok és pálinkák meghatározott fajtái kerülnek a listára. Az üzletvezetõ már jórészt összekészítette az adagot, pontosítjuk a rendelést és már pakolunk is. Kérjen a nevemben elnézést X. õrmester elvtárstól – mondja a boltvezetõ – hogy ma nem tudok az általa kedvelt borral szolgálni, nem érkezett meg a rendelés. De holnapra feltétlenül beszerzem! Azannyát, ezek aztán jól élnek itt! – szólal meg mellettem a másik málhazsákot cipelõ kolléga…

A tisztikonyháról megérkezik a vacsora. A szakács kiosztja, aztán megvesztegeti az õrséget. Kaptok ti is vacsit, meg holnap reggelit és ebédet is, ha rendbeteszitek a tálalót. Áll az alku, hiszen ez nem munka! Porcelántányérok és rozsdamentes evõeszköz. Álom a legénységi konyha mindig zsírosnak tûnõ mûanyag vackaihoz képest. Félóra alatt ragyog minden, a tiszti kaja bõven megéri a kis pluszmelót.

Éjféltõl vagyok felállítva a legénységi folyosón, egy óra felé hangos ricsaj a kapunál. Valaki csenget, közben ököllel veri az ajtót. A futva érkezõ parancsnok ajtót nyit, benyomul a VÁP õrjárata. Csöpp emberkét cipelnek a hónaljánál fogva. Hullarészeg, de az agresszív fajtából, intenzíven rugdalózik. A VÁP-osok szívesen megkötnék a lábát, de akkor le kellene tenni. Elcipelik az első zárkáig és nagy lendülettel behajítják, a túlsó fal állítja meg. Mire a közeg ráfordítja a lakatot, a koma már a rácsnál van és egy szép adag nyálat sercint a zárral bajlódó szakaszvezetõ arcába. Na, ezt most agyonütik – gondolom én. De nem. A szakaszvezetõ elvonul a mosdóba, lemossa az arcát és csõretöltött felmosóvödörrel tér vissza. A vízzel végigönti az őrjöngő delikvenst, majd beköp a rácson és elvonulnak.

A koma kicsit még öszefüggéstelenül motyog és káromkodik, majd ledõl a hat szál lécre, ami a priccset képezi. Vékony felsõ és nadrág van rajta, csurom víz. Félóra múlva már annyira vacog, hogy  csak cérnát kéne fûzni a fogába, aztán megvarrhatnák vele a laktanya összes szakadt holmiját. Jön a váltás, a parancsnok int, hogy menjek vele. Leteszem az AMD-t, aztán felmarkolom a három szabad pokrócot. Egyet kettéhajtva aláteszünk a vacogó egyénnek, kettõvel betakarjuk. Kifelé menet megáll a szemem a folyosóra hajított cuccán. Fura kerek sapi, rajta felirat: Dunai Flotilla. Mi a fene, nekünk még ilyen is van? Most esik le, hogy a komán igazából nem a szabvány kimenõzubbony van, hanem matrózblúz! Azért volt olyan furcsa…

Reggel 6-kor újra én következem. A matróz plédbe burkolózva, imádkozósáska módjára ül a priccsen, ütemesen elõre-hátra ingázva valami litániafélét motyog magában. Délután 2 óra körül megjön érte az alakulatától egy százados, mint kiderül a parancsnoka. Sajnálkozva mondja a zászlósnak: – Ez a legény a legjobb hajógépészem, most csukhatom le vagy két hétre. Válik a felesége, attól borult ki ennyire.

Csomagolás, takarítás, orségváltás, aztán irány az ideiglenes haza: a laktanya.

4 hozzászólás

 1. flanker — 2016-11-16 12:28 

A csókosok már akkor is csókosok voltak ;)

 2. Bigjoe(HUN) — 2016-11-16 18:50 

Kossuth laktanya. De sokat jártam arra…pl. a fogdájában nem voltam soha…

 3. imerfi — 2016-11-17 11:35 

Mái napig emlékeztet ha elmegyek a debreceni helyőrségi fogda előtt, hogy milyen sokat jártam oda katonaként, kb. fél évig hordtam a reggeli – ebéd – vacsorát az őrségnek, ill. fogva tartottaknak, a Kossuth laktanyából 78 ban, Iszonyat nyomasztó volt belülről, mindig alig vártam hogy kijöhessek. Egyszer néztem meg milyen a cella, nem hiszem hogy becsap az emlékezetem, első benyomásom egy disznó ólra emlékeztetett, ahol a karám a mennyezetig rácsos volt, az ajtó is alacsonyabb lényegesen az átlagtól, és nem volt lebetonozva, nekem ez jön le, nem hiszem hogy képzelgek, de bennem így maradt meg. Azt tudom hogy a laktanyában lévő fogda egy wellness központ volt ahhoz képest, ugyanis élveztem a vendégszeretetüket 10 napig.

 4. antikati — 2016-11-18 19:20 

@imerfi:

Nem volt egy Hilton, az biztos! Én 75-ben voltam arrafelé, akkor az őrség még hidegkaját vitt magával. Le volt betonozva a cella, még az ágyláb is betonból készült. Mint írtam, a fekvőhely 6 szál sima fenyőléc matrac nélkül. Persze ha azt nézzük hogy a VÁP többnyire csak részeg és-vagy fegyelmezhetetlen katonákat hozott ide, akkor valahol érthető a spártai szigor. Ha a minimalista berendezést beszennyezte az őrizetes, akkor mosott és kész. Ha egy rendes ágyat rondít össze, azt ugye valakinek ki kell mosnia.
A normálisan viselkedő szabályszegőket (dobbantás, késés,
tisztelgés hiánya, tiltott helyen tartózkodás) a laktanya ügyeletes tisztjének adták le és ment a rendes fogdába.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.