68nyara barátunk további négy rövid történettel folytatja balatonfüredi katonaidejének megörökítését. Emlékszünk ugye: a kolléga első vonalbéli harci feladatot teljesített: kultúrfelelős volt a tiszti pihenőben… A sajnálkozást és az együttérző, keserű könnyek szétkenését bátran lehet folytatni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Már majdnem megfeledkeztünk JoeP háziszerzőnkről, aki múlhatatlan érdemként az első posztot jegyezte itt, a milstoryn. Egyszer csak ismét előbukkan, s folytatja a tőle megszokott színvonalú, kicsit filozofáló, kicsit ironikus és nagyon is életszagú történetsorozatát.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mindenkori katona – és ezzel remélem, senkit nem bántok meg – elég egyszerű létforma: ha van mit ennie, innia és nem fázik, olyan rosszul már nem tudja érezni magát. Proletair mai története (érthetetlen módon) nem ejtőernyős-sztori, viszont rögtön cáfolja is az imént általam felfektetett axiómát; látni fogjuk ugyanis, hogy elképzelhető a mindeddig elképzelhetetlen: a katona nem fázik, mégis szarul van.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
