006. – A fűtő

Csavarhúzós kolléga történetét olvasva csak arra tudok gondolni, hogy ennyi év elteltével akárki akármit is mond, a jó szakembereket előbb-utóbb még a Varsói Szerződés hadseregeiben is utolérte az elöljárók megbecsülése.

A nyolcvanas évek második felében voltam előfelvételis katona, honvéd rendfokozattal. A Magyar Néphadseregnél szokásos cifra módon az alakulatom nagykanizsai volt, de Táborfalvára volt vezényelve. Ott építkeztünk ugyanis, mert velünk – mint nem-építőszázaddal – ez olcsóbb volt.

Volt ott egy tiszti szálló nevű épület, ahol a mi tisztjeink és tiszthelyetteseink laktak (4-5 fő), mi meg sátraztunk a mínusz 18-ban is. Na, oda kerültem fel fűtőnek, és oda is költöztem. Néha jött egy-egy alakulat a lőtérre, ilyenkor a szálló kihasználtsága megugrott és a rendfokozatok átlaga is nőtt.

Második ilyen alkalommal valami – magát elitalakulatnak tartó – társaság érkezett (bajai vaskuti laktanya). A lakótárs-tiszt elvtársak meglepően barátságosak voltak; egyik este megemlítették, hogy vége a jó időknek, mert holnap jön a Rocky (R. J. akkor alezredes, azóta dandártábornokként nyugdíjazták, legalábbis a Google szerint), szóval vége az esti (szolid) borozgatásoknak, és ami azt illeti, szerencsésebb volna, ha az alakiságomat legalább elégséges szintre hoznám.

Az építkezés miatt nálunk tudniillik abszolút elfogadott volt a gyakorló alsó – melegítő felső kombó, illetve bármi, ami a honvédségi készletből összekombinálható volt.

Ha már ilyen kedvesen kértek, felvarrtam a hiányzó gombokat a zubbonyomra, kifényeztem a zsírt régen látott surranót, még a katonai etikett olyan régen használt szófordulatait is átismételtem, mint pölö a "kérek engedélyt áthaladni".

Éppen a reggeli rutin kapcsán vittem ki a szemetet egy bádogvödörben, és – mint az az unalmas rutinok közben gyakran megesik – gondolataim messze jártak a rögvalótól; talán ennek tudható be, hogy igen vidáman tekintettem a végtelenbe. Valami azonban azt súgta, hogy szokatlan dolog történik; nem lehet véletlen, hogy a tőlem jobbra álló emberek folyamatosan végeznek relatív hátráló mozgásokat. Jobban szemügyre vettem a dolgot, és kiderült, hogy a tisztek állnak valamiért egymás mellett, én meg előttük haladok el. Sőt, a valószínű ok meg velem szemben: két százados között egy bajszos alezredes magasodott, ők jöttek szembe. Kitérő manőverrel igyekeztem szépíteni a helyzetet, de Rocky rám förmedt:

– Katona!! Miért nem a vastag derékszíj van magán?!
– Jelentem, ez is megtartja! (Ebben semmi lázadó él nem volt, utóbb tudtam meg, hogy van egy olyan szabály, hogy a vékony derékszíj csak a pufajka takarásában fogadható el, amúgy a vastag szíj használandó)
– Ugye, maga nem az MN47xx alakulatból való? (Nem volt hülye, rögtön látta, hogy neki nem lehet ilyen katonája).

Szóval ilyen bevezető után nem volt meglepő, hogy szóvá tette: mi az, hogy egy honvéd elfoglal egy szobát, a tisztjei (egy része) meg kint sátrazik a lőtéren?! Három napra rá az akarata lecsorgott a szolgálati úton, én meg parancsot kaptam a szoba kiürítésére. Kénytelen voltam kiköltözni a kazánházba, ami – valami rejtélyes okból – egy, a ház oldalához biggyesztett akvárium volt.

Jó, víz nem volt benne, de üvegből volt a fala, azaz ha nem lobogott a tűz a kazánban, akkor hideg volt.

Odatettem a szalmazsákokat a kazán mellé, de így is három óránként begörcsölt a vádlim a hidegtől; erre felébredtem, kimasszíroztam, majd megraktam a kazánt, jó alaposan. De előtte belerúgtam a keringetőszivattyúba, amitől az olyan hangot adott, mintha egy kalapáccsal ütögetnék a központi fűtés vascsövét. Ez tartott, amíg újra le nem feküdtem, akkor egy másik irányú rúgással üzemállapotot váltottam és elcsendesedett.

A fal túloldalán Rocky szobája volt, jó nagy radiátorral, szóval ő sem sokat aludhatott, mert reggel magához rendelt, de meggyőztem arról, hogy ez sajnos ilyen: ha meleg van, zörgés is van, nekem meg az a parancsom, hogy meleg legyen. Napközben én szerencsére valamelyest kipihentem magam, ő viszont rohangált a lőtéren.

Nem nagyon értek a katonai szakmához, mindenestere ambiciózus embernek tűnt (kevés ilyent láttam). Három nap után elment a szobámat addig elfoglaló tiszt, így visszaköltözhettem. Az addigiaktól kimerülten éjjel háromkor nem ébredtem fel a csörgőre, tehát nem mentem ki rakni a tűzre, ami így reggelre kialudt, és mivel igen gyenge hőszigetelés volt, így meglehetősen hideg (kb. 12 fok?) lett a szobában.

Arra ébredtem, hogy a folyosón morgolódnak egyesek, hogy "hát nem igaz, mi van ezzel a fűtéssel, befagy az emberbe a szar is!", így már aggódva léptem a folyosóra, ám velem egyidőben Rocky ajtaja is nyílt. Kipihenten és vidáman nyújtózkodott, csontjait ropogtatta, közben a lehellete ráfagyott a bajszára, majd hangosan így szólt:

– Na katona! Ma éjszaka jól fűtött!

Mire rögtön változott a közhangulat, megindultak a "hát igen, kell is az a kis frissesség reggel!" dörmögések. 

14 hozzászólás

 1. hottentotta — 2009-05-20 10:04 

Kurvajó :D

 2. neménvagyok — 2009-05-20 10:11 

Nocsak!?

Index főoldal ezzel a bloggal is?

Összefonódásra gyanaxom.

:o))

 3. tiboru — 2009-05-20 10:18 

@g.i.:

Ahogy Sir Winston mondta a whisky és a véres marhaszték után, az első szivar és a harmadik pohár portói között: ami jó, az jó!

:-)

 4. neménvagyok — 2009-05-20 10:38 

Szőr Winston napközben pezsgőt fogyasztott jelentős mennyiségben. Este meg viszkit.

 5. nandras01 — 2009-05-20 10:59 

nem ez a rocky volt az, aki nem sokkal a rendszerváltás előtt, az asztalt verve és igen emelt hangon közölte a tiszti állomnnyal, hogy:
“… elvtársak! a hatalmat nem adjuk át “ezeknek”!…”?
az “ezek” természetesen a éppen megalakulófélben levő új pártok voltak…
( ezután persze szép karrirert futott be az “ezek” uralma alatt, mint a többpárti demokrácia elkötelezett híve…)

 6. neménvagyok — 2009-05-20 11:07 

Egyszer – ha megszáll az ihlet – elmesélem hogyan fenyítettem le az ÜTI-t honvédként.

 7. subotei — 2009-05-20 11:49 

Kicsit lement ez a sztori a népmese szintre. Bár igaz, ami igaz, a katonatörténetek nagyobb része valahol ott jár. Hallgattassék meg a másik féll is.

Először is, Csavarhúzós szépöcsém, annyira nem sajnállak, mert amíg a többiek kinn fagytak a jégben, te benn meresztettél a melegben, a szívem meg ne szakadjon. Aztán, amikor a jó világ feleződött – mert a kazános “akvárium” mégsem dobkályhás sátor, ugye – a furfangos juhász bosszút állt a buta bírón.

Jól hangzik ez az MN 47xx is, a probléma csak annyi, hogy ha valószerűvé tennél így egy sztorit, akkor legyél pontos: az a szám MN7809 volt, ami, ugye, nem is hasonlít.

Ezt a “Rocky”-izét nem hallottam, de 1981-82-ben Baján voltam sorállományú, akkor érkezett oda Ronkovics József – mert ez a becsületes neve – törzsfőnöknek, őrnagyi rendfokozatban. Annak ellenére, hogy amikor az ezredsorakozón a rettegett laktanyaparancsnok bemutatta, valamint közölte, hogy ő lesz a törzsfőnök, ami óhatatlanul a sziú indiánok üdvözlő harci rikoltását váltotta ki többekből, akik rövid beavatkozás után a fogdán élvezhették találékonyságuk gyümölcsét, szerettük, mert egyáltalán nem volt olyan vadbarom, mint a kollegái többsége. Nem üvöltött, mint az állat, sőt, ember módra viselkedett és beszélt – pedig ő volt a harmadik ember abban a böszme nagy laktanyában. És nem tette tönkre nyomorult kényszer-sorkatonák életét sem tartósan, sem átmenetileg. Mi Ronyónak hívtuk, ami azért mutatja, hogy nem örvendett közutálatnak.

Azt hiszem, csak egyszer rúgtál volna bele abba a szabályzóba, ha legendás laktanyaparancsnokunk vagy hadtáphelyettese lakott volna a fal túloldalán, most nem lenne kedved sztorizgatni az utána történtekről.

Nandras01, ez meg gusztustalan megjegyzés volt. Vagy tudod, ki volt, vagy ne gyalázkodj.

 8. Michael Collins — 2009-05-20 11:53 

Füttyös Lórit ismerte valaki közületek? Pesze ő az enyhébb fokozatba tartozott, hiszen a Bólyin volt “tanár”.

 9. nandras01 — 2009-05-20 17:39 

@subotei: ismertem. igen jól és közelről ismertem. (nem volt a felettesem…) volt egy nem is rövid időszak, amikor szinte napi kapcsolatban álltam vele és tanúja voltam, amikor ott sündörgött a damaszkuszi úton.
az igaz, hogy nem az a tipikus “vadállat” volt – emberszámba vette a katonát, de szmra egy volt csak igazán fontos: a saját karrierje – s be kell imernem, ebben igen eredményes volt…

 10. subotei — 2009-05-21 10:33 

Most pedig súlyosan meg kell hajolnom és elnézést kérnem, mert az idők távlatában összekevertem az Orovecz és Ronkovics neveket. A törzsfőnök-sztori az előbbi nevéhez fűződik, a többi azért stimmel. Bocs.

nandras01: hogy klasszikust idézzek, sokan tolongtak ott, azon az úton. De mit szólsz ahhoz, aki el is jutott a szír fővárosba? Például az amlített helyőrség exparancsnoka, aki ’81-ben a harckészültség rovására négyszáz fős oszlatóék-gyakorlatokat tartatott önszorgalomból a harmincezres összlakosságú város lakóinak megfélelmlítésére, majd a rendszerváltás után a HM személyzeti főnökeként fejezte be aktív pályafutását. Amikor tíz éve saját szememmel láttam szónoki hevületét, saját fülemmel hallottam felindult szavait a fenyegető vörsbarna veszedelemről azt hittem, hiba történt a mátrixban; szerencsére kijózanított, hogy felfordult a gyomrom.

 11. subotei — 2009-05-21 10:34 

Kiegészítés: merthogy ’56 jubileuma volt ’81-ben,

 12. Chuk Sal Mho — 2009-05-21 13:50 

subotei,

En ’86-87-ben voltam bajan (es mint ilyen, 2x taborfalvan), es inkabb az mn47xx remlik, mint a mn7809, de miattam akarmelyik lehet jo.

Az biztos, hogy Rocky neven futott, es ezred ill. dandarparancsok volt.

Ekkor szerveztek at a bajai alakulatot, pl a masik laktanyabol atjottek a hk-sok, dandar cimket kapott, stb…

Es igen, rocky meg a “normalisak” koze tarotozott, olyan arcokkal egyutt, mint Bubu szazadpk (rangot nem mondok, valtozo :), vagy Kranic ormester. A tuzereknel is normalis tiszt, azt hittuk, hogy a stopper viccbol van nala, de eleg hamar rajottunk, hogy nem :)

No es igen, utaltuk a csokosokat, akik epuletben laktak, mi mi “kuzdottunk”.

Udv,

 13. sóskatáska — 2009-05-21 21:13 

tényleg Rockynak hivták és rendes volt a sorállománnyal. Az igazi ganyék a rajparancsnokképző tisztjei voltak.
Off: Étkeztetnem kell a fiamat a többit később

 14. tiboru — 2009-05-21 22:38 

@subotei:

Az őszinte mea culpát külön értékeljük, mert nem egy gyakori jelenség a blogoszférában. Riszpekt.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.