035. – A kunsági Bermuda-háromszög

Stancili1 most következő két története közül az első végre talán megoldást ad az emberiséget régóta marcangoló Bermuda-rejtélyre (ezek szerint csak egy presszót kell keresni a karibi térségben is), a második pedig a virtuális légitámadások klasszikusává nemesedhet, ha ti is úgy akarjátok.

Megosztanék én is két történetet veletek. A helyszín Kiskőrös, időpont: 1990.

Jött egy hívás valamelyik este, hogy ég a nádas Soltvadkert és Akasztó között, segítsen be a honvédség kicsit, lévén hogy van tűzoltószakaszunk. ÜTI intézkedik, alakulat (amely állt egy darab 1953-as Csepel tűzoltóautóból és 6 katonából: két öreg, két gumi és két kopasz megoszlásban) elindul este 10 felé, már sötétben. Ahogy illik, el is tévedtek, s mivel a baj nem jár egyedül, valami földúton a Kunság közepén le is rohadt a kiérdemesült Csepel. Se előre, se hátra, a semmi közepén, éjjel.

Öreg harcos nem azért lett őrvezető, hogy ne oldja meg a problémát; logisztika indul: két kopasz nekivág a sötétben pislákoló két fénypont felé, egyik jobbra, másik balra, vagyis egyik be Akasztóra, hogy rugdaljon elő valami telefonbirtokost és csörögjön be a laktanyába, a másik pedig természetesen a közeli tanyára, borért. A kiérdemesültebb harcosok addig kártyázgatnak.
 

Mondjuk érdekes, ahány hadgyakorlaton voltunk a környéken, gyakorlatilag bárhová bekopoghattunk borért-pálinkáért, nem fordult elő, hogy nem volt a gazdának, csak annyit kérdezett: üveget-kannát hoztatok vagy adjak?

Szóval, a telefonálni szalasztott kopasz sikerrel járt (a másik is, ő bor/pálinka kombinációval tért vissza). A laktanyában az ÜTI felkeltette a szervízcsapatot, és utánuk küldte a szervíz DAC-ot (nagy böszme román teherautó, dobozos felépítménnyel). Nem örültek, volt vagy hajnali 1 óra, de elindultak. Eljutottak egészen a laktanyától pár száz méterre álló Róna presszóig, ahol megálltak kicsit pihenni, meg magukhoz venni némi folyékony buzdítást. Sokat.

Az ÜTI-nek gyanús lett egy idő után, hogy erről a csapatról sincs több hír; elvesztek, mint hajó a Bermuda-háromszögben. Riadóztatta hát az ÜGYAL-t (Ügyeletes Alegység), induljon el az is, egyszerre két Urallal, hátha ez a technika is lerohadt, haza lehessen húzni mindkettőt.

Az ÜGYAL-nak nem volt nehéz dolga, azonnal kiszúrták a Róna presszó mellett szépen leparkolt DAC-ot (meg hát meghallották a "Mához egy hétre már nem leszek itt" című örökzöldet), beálltak ők is az Uralokkal a DAC mellé szépen, majd bementek körülnézni. Annak örömére, hogy megtalálták őket, persze ittak is kicsit. Ottragadtak ők is szépen.

Közben lassan hajnalodni kezdett, a tűzoltók némileg kijózanodtak, és egy arra járó traktorossal elkezdték visszahúzatni magukat. Természetesen a gyenge láncszem itt is a Róna presszó volt: meglátták az egymás mellé szépen beparkolt három teherautót, azonnal lefékezték a derék polgárt, majd vele együtt benéztek, mi történik itt.

Bent az ÜTI közben egyre idegesebb lett, hisz úgy nézett ki, bárki lép ki éjjel a laktanyakapun, az eltűnik örökre, kiesik a téridőből. Bepattant az UAZ-ba, elindult megkeresni a harcosokat. Meglettek. Szép sorban leparkolva a Csepel, a két Ural, a DAC, plusz a traktor, ugye, körben boldog honvédekkel. A barátom, aki ott volt és látta, azt mondta, hogy kiszállt az UAZ-ból, és egy perc alatt öregedett öt évet :) Aztán leült a fűbe, és csak ennyit mondott: "30 éve vagyok tiszt, de én ilyet még nem láttam. Azannyukbetyárkurvaúristenit!"

Aztán a derék résztvevők kaptak fejenként 5 nap fogdát, ami nem volt nagy ár az élményért :)

A másik történet:

Hadgyakorlat kinn a pusztán, laktanya kivonul, és háborúsdit játszik, ami abból áll, hogy fel-alá rohangálunk, mint a mérgezett egér, a tisztek meg mindenféle színű ködgyertyával imitálják a különféle csapásokat (mittomén; sárga: vegyi támadás, kék: atomvillanás, zöld: légitámadás, stb.) Mindnél mást és mást kellett csinálni, légitámadásnál például hanyattvágtuk magunkat, és elkezdtünk az AMD-vel felfele "lőni", azaz kiabáltunk, hogy ratatatata, mert töltényt nem kaptunk.

Szóval, aznap túl voltunk vagy két vegyi támadáson, három atomvillanáson meg talán a marslakók invázióján, amikor hopp! légitámadás! Előírásszerűen hanyattvágtuk magunkat, lőttünk felfelé, mint ökör, egyedül Kovács honvéd maradt állva, mi több: ugrált, integetett, lengette a sapkáját, örült nagyon. Grünwald őrnagy nézte (nem hitt a szemének), aztán csak megkérdezte:

-Maga mi a faszt csinál?!
-Őrnagy bajtárs! Nézze, a MIEINK!

A gyakorlat tíz percre félbeszakadt, a heveny röhögés miatt leállt a háború.

23 hozzászólás

 1. ZöPö_ — 2009-07-01 08:54 

Ez a tűzoltósos sztori nagyon jó! :-) Azt hittem, Szeged volt a laza hely, de ott ilyet nem mertünk volna előadni. Igaz, én ’84-’85-ben voltam baka, az még más rendszer volt.

 2. molnibalage — 2009-07-01 08:57 

Ááááááá! :)

 3. ZöPö_ — 2009-07-01 09:04 

Ja, senkit nem akarok megbántani, de ez a “csak az XY honvéd maradt állva valami poénos megjegyzéssel” olyan, mint a “pincsit mikróban szárító nagymama” vagy “a kavicsot szandálból a betonkeverő mellett kirázó haver” története. Minden laktanya minden évfolyamában előfordult, pontosabban tudni lehetett az X-ről vagy az Y-ról, hogy ő csinálta. Nálunk például az Olivér honvéd adta elő ÁLLÍTÓLAG, hogy amikor “harchoz” volt, ő mélán állva maradt, majd, amikor megkérdezték tőle, hogy ő ugyan miért nem, akkor flegmán közölte, hogy nem akarta magát a szúrós tövisek közé vetni.
– De honvéd elvtárs, én nem látom itt azokat a bokrokat!
– Én se a repülőket…

Most, hogy így eszembe jutott, írok is gyorsan egy posztot Olivérről. :-)

 4. gábornok — 2009-07-01 09:14 

Tipikus kiskőrösi idillek!
Az öreg Grünwald, a szúrós-bajuszos..

‘Bogesz’ (tenisz) örgy. meg reggel 6 órakor ment ki kapálni a szőlejébe, amikor meglátott egy serényen úton lévő zöldruhás hordát persze üres blankával(kaniszterekkel) a kézben. Amikor mesélte elmondta, h rájuk akart volna szólni, h vegyenek már fel valamilyen szabályos alakzatot, ne civil módra kolbászoljanak, hanem katonásan vonuljanak.

 5. RegősBendegúz — 2009-07-01 09:19 

@ZöPö (inda):
Hahó!
Én is akkor voltam Szegeden katona és ismertem P. Olivér honvédot, aki teknőst hozott ajándékba a szpk-nak.:-))

 6. gábornok — 2009-07-01 09:19 

Nóta benne a tűzoltó szakasz nem gyári tüzoltófelépítménnyel bíró Csepzont jelentett, hanem csak egy sima FMG-t.. Remekül, kifogástalanul lehetett vele volna azért tűzre is spriccelni, csakhát a hadrafoghatóság: a mozgásképessége volt véleményes.. Amúgy jó konstrukció volt, 1956-ban tervezték..

 7. tiboru — 2009-07-01 09:30 

@gábornok:

Ahogy mondani szokás: a posztban szereplő képek csak illusztrációk :-)

 8. tiboru — 2009-07-01 09:32 

És további jó kommentelést; nekem orvosi javaslatra most szaunáznom kell, majd két sört innom :-)

 9. 68nyara — 2009-07-01 09:50 

Jaja, az állva maradós rész mindenhol megtörtént, nálunk az a verzió járta, hogy:

-Mi a faszér nem fekszik aga itt?
-Jelentem én fedezékben állok!
-Hol a fészkes fenében van itt fedezék?
-Hol vannak repülők?

Na mindegy ettől még jó a sztori, csak kicsit kevésnek tűnik az 5 nap, nálunk ilyenért olyan 10-15 ugrott volna, ha jókedvében van az ÜTI. (Bár ez attól is függ, hogy éppen ki az ÜTI. Zoli bá biztos megértő lett volna, de a már nem emlékszem milyen örgy. kitépte volna a szívünket egy ilyenért. Nincs itt egy szfvári a 80-as évekből, aki emlékszik a nevekre?)

 10. 68nyara — 2009-07-01 09:52 

@tiboru: mondjál még ilyeneket, aztán majd nézel amikor megkeresünk és elbeszélgetünk veled errőla sörözős szaunázós beszólásról, miközben mi itt rohadunk a melóhelyen 40 fokban…:-)

 11. ZöPö_ — 2009-07-01 09:58 

@RegősBendegúz:

Ezexerint te is exportegér voltál? :-))) Le ne lődd a poént, hogy Olivért hová vették fel, mert az volt a legnagyobb vicc.

Te legalább emlékszel a vezetéknevére, látod, én azt soha nem is tudtam, az ismert okok miatt. :-))) (Ezt se áruld el, majd megírom posztba.)

 12. mgabli — 2009-07-01 10:40 

Hasonlo elmenyem nekem is volt. Ejszakai terepgyakorlaton vettunk reszt szolnokon. A puszta kozepen talaltunk egy tanyat. Tobb hazzal. Mit ad isten egy kis bolt is volt ott. A tulaj meg eppen a szomszed hazban lakott. Torok nem maradt szarazon. Termeszetesen az “elvesztegetett” idot behoztuk. Vak sotetben elindultznk toronyirant iranytuvel. Otperccel korabban erkeztunk a megbeszelteknel. A kisero tiszt latva a banda allapotat annyit kert, hogy a kapun tul mar ne kornyikaljunk.

 13. mgabli — 2009-07-01 10:48 

A masik elmenyem dednagyapanhoz kapcsolodik. Bevonulas utan ket hettel volt az elso latogatasi nap (87-ben) amikor a kulvilaggal lehetett erintkezni. Szoltak a kaputol, hogy egy idos bacsi akar velem beszelni. Sajnos elotte szemelyesen meg nem talalkoztam a dedivel ezert nem ismertem meg. Ja es a 9 x-n mar tul volt akkor. Beszedbe elegyedtunk. Egyszer csak: Fiam hoztam egy kis hazait. Kerdem mi az. Hat egy otliteres butykost vett elo. Azt mondja ez bor, de ha kell hoz palinkat is. A szavam egy pillanatra elalt. Elmeseltem neki, hogy azok az idok mar nem jarnak. Ezert ma mar fejbeloves jar. Nem igazan ertette. Meg elt ot evet utana. Nyugodjek bekeben.

 14. Nolik — 2009-07-01 10:50 

:-)))
Kiváló poszt, gr.
Én civilből tudok egy hasonló “Bermuda-presszó” sztorit. Szülőkkel élő két huszonéves srácéknál az idősebbik hiányzott a vasárnapi ebéd kezdetéről. Anyuka az öccsét elküldte a felkutatására. Fél óra múlva az öcsi se tért még vissza, ekkor anyus apjukat szalasztotta, majd fél óra múlva kénytelen volt a szolgálati nyújtófával a sarki presszóból az ünnepi ebédhez terelni a T. Család hímállományát. Egyébként teljesen átlagos, konszolidált család, nem szétcsúszott, tróger kocsmatöltelékek, csak valahogy az az egy vasárnap olyan ottragadósra sikeredett.

Tiboru, részévünk, mekkora szivacs lehet ilyenkor sörözni meg szaunázni:-).

 15. Szalacsi_Dezső — 2009-07-01 11:05 

@tiboru:
Szaunaaa??? Sööör???
Mit képzel, maga itt a Dali?
A Mohamedali??

 16. Lucius Flavius Arrianus — 2009-07-01 11:05 

Nos hát, történt volt még az átkosban, hogy az én kedves barátomat, jónevű nőgyógyász orvost, gyakorlat ürügyén berántották két hétre. Barátom – hogy is mondjam – nem volt a katonás rend mintaképe: a gyakszi második reggelén álomittasan, övéből kilógó ingben, nyakkendő nélkül, papucsban(!) kódorgott az alakulótéren, amikor is eléhozta az ördög K. őrnagyot, aki vonalasabb volt Rákosinál és butább Czinege Lajos honv. min. et.-nál, egyszóval maga a rémálom.
– Hogy néz ki maga, katona?!? Tisztelegni nem tud?!? És mi ez a… ez a…
Nem részletezném: a jó doktor két nap fogdát kapott. No most, mit tett isten, három nap múlva az egész alakulat megkapta a kötelező oltást. Mindenki szabaddá tette a bal vállát, és barátom szépen immunizálta az egész társaságot. Mikor K. őrnagyra került a sor, a sötét gondolatoktól gyötört doktor felszólította, hogy tegye szabaddá a JOBB vállát, amit a múltból ittfeledett dinoszaurusz megtett, és az oltótű egy KICSIT mélyebbre szaladt, mint az általában szokásban volt.
Barátom a gyakorlat hátralévő részét K. őrnagy hajkurászásával töltötte. Ha meglátta, elébe pattant, és jobb karjával feszesen tisztelgett. A második hét elején a kínban verejtékező, jobb karját emelni nem tudó ásatási lelet sírós hangon imígyen szólt:
– Menjen innen… hazamehet, csak menjen már, menjen, maga hentes…

 17. Szalacsi_Dezső — 2009-07-01 12:51 

@Lucius Flavius Arrianus:
Eztet kicsit részletgazdagabban egy külön posztban is megírhattad vóna!

 18. szs. — 2009-07-01 14:26 

És hogy egy égető kérdést is feltegyek: mi lett a nádassal? :)

 19. Mentula — 2009-07-01 16:19 

@szs.: Bissztoss leégett, az összes környékbeli szőlővel egyetemben. Így alakulhatott át a terület megnevezése Arany-háromszöggé :)

 20. gábornok — 2009-07-01 18:07 

hadmernok.hu/archivum/2008/3/2008_3_szombati.pdf

A 74. oldalon látható a 40 éves (sz:1968) Folyadékos Mentesítő Gépkocsi.
Jó, h nem közelkép, látszana a rozsda marja, nem ragyog..

 21. Kőmíves Kelemen — 2009-07-01 18:23 

Ezek az alkesz Bermuda-háromszögek úgy látszik mobilisak térben és időben :)
Nálunk az építőiparban gyakran feltűnnek.

 22. RegősBendegúz — 2009-07-05 08:16 

@ZöPö (inda): Exportegér voltam az 1. századból. P. Olivér felejthetetlen, az egyetlen ismerősöm, aki bevonult Hollywoodba. Biztos láttad a Borat című filmet. Na…?

 23. Bigjoe(HUN) — 2013-01-11 08:48 

Ez a legjobb történet..tele talányokkal….szárazföldi Bermuda 3szög.
Ki itt belépsz ……. a térképről lelépsz!
És ahogy egy viccben van: “Egyszer elvesztem én is…”

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.