Ahogyan az a posztcímnél is látható, a Milstoryblog (lassacskán araszolva a harmadik évfordulónk felé!) elérkezett a 350. katonatörténetünkhöz.
A gép (no és az irányított véletlen…) régi bajtársunkat és levelezőnket, Kelempájsz tizedest dobta, így őt éri az a hallatlan megtiszteltetés, hogy ilyen szép kerek számmal ünnepelheti a mai (a tőle megszokott módon ismét természetközeli, hangulatos és persze határőrségi) posztját.
A népi bölcsesség ezúttal is megbízhatónak bizonyult: a fent említett csalánba tényleg nem ütött a fent említett mennykő, mert ha megtette volna, akkor most nem írhatnám meg ezt a kis beszámolót.
Az alábbiakban részletezett esemény 1977 februárjában történt, amikor már öreg katona voltam és a centim is napról napra biztatóan rövidebb lett.
Egy szép, napsütéses délutánon szolgálatba indultunk Atamán nevű bajtársammal a Vörös-kereszthez. Atamán barátom vasi srác volt, Alsóújlakról vonult be, egyidős katonák (csizmatársak) voltunk. A szolgálatunk 14.00 órától 22.00 óráig tartott. Kifelé és befelé is ellenőriznünk kellett a nyomsávot. Elindultunk tehát, annak rendje-módja szerint, és elfoglaltuk az őrhelyet a Vörös-keresztnél. Erről a keresztről már beszéltem a virtuális járőrszolgálat és a téli portya alkalmával. Manapság jó állapotban van, de akkor ütött-kopott, viharvert volt, elhagyottan és némán állt a kopár hegygerincen vezető út mellett. Itt volt a csatlakozásunk Hétforrással. A telefonoszlopon két dugalj is volt, mindkét őrsre be tudtunk szólni. Más kapcsolatunk nem is volt az őrsökkel, mindkettő jó egyórányi távolságra volt, a lövés sem hallatszott be innen.
Akkoriban még nem nőtt fel az erdő, a kereszt mellől Magyarország felé messzire el lehetett látni. Ausztria irányában kevésbé volt jó a kilátás, mert az út szélén kefesűrűségű, fiatal fenyőerdő állt (mára már impozáns fák lettek).
Ácsorogtunk, mászkáltunk, beszélgettünk és unatkoztunk Atamán bajtársammal. Az idő pompás volt: február ellenére olyan gyönyörűen sütött a nap, hogy a mikádót is levettük, és zubbonyban sütkéreztünk a verőfényben. A levegő hihetetlenül tiszta volt: a Somlót is láttuk, pedig az vagy 60 km-re van a határtól. Jellegzetes alakja jól felismerhető volt, ahogy kiemelkedett a párából.
Aztán közeledett az alkonyat: egyre hűvösebb lett, visszavettük a mikádót. Amint besötétedett, feltámadt a szél is. Felhők jöttek, eltakarták a csillagokat, majd távoli morgás hallatszott; zivatar közeledett. Ezen csodálkoztunk is, hiszen ebben az évszakban nem szokott villámlani. De már hozzá voltunk szokva az időjárás szeszélyeihez, végül is határőrök voltunk, és ahogy a kiképzésen a századparancsnokunk mondta: „Kibírják az elvtársak, nincsenek csokoládéból!”. Tényleg bírtuk is egy darabig, de aztán kezdett sok lenni a jóból. Az eső úgy ömlött, mintha egy óceán zúdult volna a nyakunkba, a szél pedig teljes erővel vágta az arcunkba, miközben az ég egyre fenyegetőbben morgott. Mit tehettünk? Behúzódtunk az előbb említett, kefesűrűségű sarjerdőbe.
Alig helyezkedtünk el, hallottam, hogy szól a zümmer: így hívtuk azt a jellegzetes, zümmögő hangot, amit a telefon adott ki, amikor bentről hívták az őrhelyet. Tudtam, miről van szó: Feri bajtársam hív, ő a csöves (határőrizeti ügyeletes), értesíti a kinn levő járőröket, hogy a vihar miatt kikapcsolta az elektromos jelzőrendszert. Feri is csizmatársunk volt (nekem is, Atamánnak is), ekkor már szakaszvezetővé lépett elő.
Morogva, kelletlenül hagytam ott a viszonylag védett helyet, és felvettem a telefont. Közben már igazi égiháború dúlt: szüntelenül villámlott, az egész világ egy mély, basszushangú dübörgés volt. Kicsit összezördültem Ferivel, mondván, hogy tudom jól, zivatarban ki kell kapcsolni azt a nyavalyás jelzőrendszert, ki se kellett volna szólnia. Most itt állok alig 3 méterre a drótoktól, fejem fölött a hírvonal vezetékei, és a villámok itt csapkodnak körülöttem. Feri lehurrogott, hogy ne dumáljak, minden járőrt ki kell értesítenie és punktum. Jó, letettem a kagylót, visszamentem Atamán mellé. A telefon úgy 30 méternyire volt tőlünk.
Talán egy fél perc telt el, amikor leszakadt az ég. Először nappali világosság támadt, különös, kékeslilán hunyorgó fénnyel. Tisztán láttuk, ahogy a fák hajladoznak a szélben, és a telefonból hatalmas durranás hallatszott. Pár másodperc múlva a fény kihunyt, újra sötét lett, és ekkor ért el hozzánk a hang. Én még ekkora dörgést nem hallottam. Határozottan úgy éreztem, hogy a föld remeg a lábam alatt; azt hittük, a hegy ment arrébb…
Atamánnal már olyan „minden mindegy, lesz ami lesz” hangulatban voltunk. A telefonból hangzó durranás hatására iszonyú röhögés tört ránk: úgy hahotáztunk, mintha az évszázad legjobb viccét hallottuk volna. Mondtam neki, hogy a kagyló biztosan szétrobbant, de aztán láttuk, hogy egyben maradt. De a membrán biztosan megrepedt – gondoltam.
Az igazi égiháború ezután kezdődött. A villámlással egyidejűleg hallottuk a dörgést is, olyan volt, mintha a fejünk körül csapkodna a mennykő, nyilván azért, mert hegyen voltunk. Még mindig röhögtünk, aztán felakasztottuk a géppisztolyt meg a tártáskát egy 20-30 méterre levő fára és otthagytuk. Mondtuk, hogy vigye, akinek ilyen időben is kell. A fegyver vasból van, a vállunkon lóg, még idevonzza a villámot. A lőszerkészlet akár fel is robbanhat.
De nem történt semmi. A vihar két órányi tombolás után elcsitult. Az ég kiderült, a csillagok is előjöttek. Újra felvettük a tártáskát és a fegyvert.
Gondoltam, hogy a telefonnak annyi, de kipróbáltam. Hívtam Hörmannforrást, de a vonal töksüket volt. Na jó, nem lep meg – gondoltam, aztán csak úgy próbaképpen átdugtam a kagylót a másik csatlakozóba. Legnagyobb meglepetésemre minden tökéletesen működött, a membrán túlélte a megpróbáltatást. Hétforráson felvette az ügyeletes, kértem, hogy kapcsolja Hörmannt. Próbálták, de nem sikerült, még Szombathely és Bozsok felől sem: Hörmannforrás el volt vágva a külvilágtól.
Atamánnal a parancs szerint jártunk el. 21.00 órakor elindultunk befelé a nyomsáv mentén, ami itt a műút mellett húzódott. Mintegy négy szektornyit (800 métert) tettünk meg, amikor láttuk, hogy jön az úton az öreg Csepel teherautó (ma is emlékszem a rendszámára: RF 55-79). Árpi barátunk vezette. Az Olvasó már ismeri őt: a nagy berúgások kapcsán említettem, hogy őt itatta le pocsolyarészegre az elhárítós tiszt, egyetlen felessel.
Az autó megállt, Árpi kiszólt, hogy minden rendben van-e, gyerekek? Mondtuk, hogy OK. Mire ő azzal folytatta, hogy mennek Kőszegre a műszerészekért. Az őrsön nincs se áram, se telefon; majd meglátjuk, ha beérünk.
Tényleg megláttuk. Már a kapunál feltűnt, hogy a csengő gombja helyén nagy lyuk van az oszlopon, maga a nyomógomb pedig vagy öt méternyire hevert a földön. Benn töksötét volt, a srácok elemlámpával világítottak. Feri elénk szaladt, két kézzel megmarkolta a karomat, és azt mondta:
– Kelempájsz, madárkám, képzeld: majdnem meghaltam! Ilyen még nem volt, B+! Veled dumáltam, emlékszem, még durrogtál is, mert odahívtalak a telefonhoz. Amikor befejeztük, hívtam a másik járőrt. Nyomom a zümmert, a fülemen a telefon, amikor az ajtóból szóltak, hogy „Feri!” Mi az? – mondtam, és odafordultam. Ezzel a mozdulattal önkéntelenül levettem a fülemről a kagylót, és ekkor: BUMM!!! Hatalmas durranás, a telefonból félméteres láng csapott ki; ha a fülemen lett volna, betakarja a fejemet. Hirtelen töksötét lett, és a fejemre esett valami (mint később kiderült, a kapucsengő harangja volt). Köpni-nyelni nem tudtam! És ti? Jól vagytok? Nem lett semmi bajotok, B+?
Biztosítottuk mindketten, hogy semmi gáz. Aztán ő is megnyugodott, mert az ijedtségen kívül más baja nem történt. A csengőharang csak egy kicsit koppintott a fejére, de a lángnyelv rossz benyomást tett rá.
Az őrsügyeletes szobája viszont romokban hevert. Mindkét rendszer fénytablója (Hörmannforrásnak kettő volt, 40 szektor) szétégett, a falon hatalmas koromfoltok, a földön vakolatdarabok. Utána három napig küzdöttek a műszerészek, mire helyrepofozták az SZ100-at. Mi nem sajnáltuk, addig se volt riadó. Igaz, amíg megjavítják, határzárásban kellett volna kinn lenni az egész társaságnak, de tudtuk, hogy ez képtelenség.
Hát így történt, hogy katonák voltunk, de szerencsére csak égiháborúban vettünk részt, azt pedig ép bőrrel megúsztuk.
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
42 hozzászólás
1. szkv — 2012-05-08 09:28
Kelempájsz bajtárs, hát igen csak nagy mázlitok volt.
Bizonyára Haynau elvtárs, mint védőszent őrködött felettetek.
2. kelempajszmadar1 — 2012-05-15 14:57
Szkv Bajtárs!
Haynau biztosan azért vigyázott ránk, hogy ne tudjunk villámcsapásra való hivatkozással kibújni a büntetés alól, és ne tudjuk megelőzni magunkon a Magyar Népköztársaság törvényes ítéletét: egy évtől öt évig, öt évtől kötélig!
A fogdában is éppen ezért vették el a lecsukottaktól a derékszíjat.
Nem igaz, hogy nincs a szolgálatellátással probléma, azért nincsenek ügyek, mert az ellenőrző járőr nem fedi fel a kihágásokat, tehát nem végzi jól a dolgát!
Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
3. adani — 2012-05-08 09:59
Nem semmi történet, az már biztos. A villám tud csúnya dolgokat művelni. Felrémlik egy másik történet valahonnan, mikor épp valami NATO-s csapatot vártak ,akik jöttek felmérni mi mindenünk van ezért parancsba volt adva, hogy minden működőképes híradástechnikai meg egyéb cuccot kitenni a sportpályára, üzemkészen. Vagyis jó magas antennákat is kinyitva. Este meg vihar volt és bár egyesek szóltak ,hogy nem jó ötlet egy lapos placc kellős közepén egy antennaerdőt hagyni ekkora viharban, nem érdekelt senkit a parancs az parancs, maradt minden úgy. Ki lehet találni mi történt másnap a NATOs- küldöttség csak az amperszagot érezte meg a feketére sült selejtezésre váró technikát nézhette meg.
4. optikahonved — 2012-05-08 13:21
Honvéd, határőr tisztek, tiszthelyettesek kérek engedélyt megszólalni.
Az amperszagos történet Tomcat army reportjában található meg. A történetet kérésemre egy milstory blogos elvtárs küldte el nekem pár hónapja, vagy egy éve.
5. adani — 2012-05-09 09:58
Az megvan mikor tréleren vittek egy híradós kocsit ott is felhúzva hagyták az antennát és az akkor lett selejt mikor átmentek egy vasúti átkelőn, ahol hozzáért a felsővezetékhez az antenna.
6. kelempajszmadar1 — 2012-05-08 10:25
Először is hálás köszönet a Bloggazdának a kerek számért!
Másodszor, Szkv Bajtársnak: lehet, hogy ha Haynau is ott lett volna, akkor a tártáskák meg a fegyver mellé felakasztott volna minket is, mert önként lefegyvereztük magunkat szolgálatban. Csak halkan jegyzem meg: kíváncsi lennék, mit csinált volna ő a mi helyünkben? Ijedős nem volt, azt tudom, de lehet, hogy ő is ugyanazt tette volna, mint mi.
Harmadszor, Adani Bajtárs: Igen, éppen az ilyen esetek elkerülése érdekében ki kellett kapcsolni az SZ100-at villámlás idején. Amikor a zűr elülte után megjelentek az illetékes elvtársak, első dolguk volt, hogy felütötték a rendszernaplót: kikapcsolták-e, ki, és mikor? Szerencsére Feri teljesen tiszta volt, be volt naplózva minden. Képzelhetitek, mit kapott volna, ha nem intézkedik időben!
Az, amit leírtál, az idiotizmus magasiskolája. Érthetetlen, hogy miért nem volt felelőse.
Üdv: Kelempájsz tizedes
7. buksitizedes — 2012-05-08 12:57
Gratulálok Bajtársam az íráshoz, nagyon izgalmas. Éppen indulni készültem bokros teendőim ellátásra, amikor megláttam a posztodat: a prioritásokat felcseréltem…
Első reakcióm az volt, hogy ezt a sztorit egy horror filmben is el lehetne sütni, csak nem ilyen happy enddel… :-)
8. szkv — 2012-05-14 20:00
Kelempájsz bajtárs: Kiegészítem az elsőnek írt írásomat.
Haynau elvtársat azért írtam, mint védőszentet, mert csak neki volt joga a HATÁRŐRT fenyíteni, a már közismert formában. Egy évtől, öt évig. Öt évtől kötélig.
De mivel a fenyítési szankciókba nem tartozott a villámlás, mint fenyítési mód. Ezért mint védőszent őrködött felettünk.
Valamikor 1975-ben a Déli határszakaszon, sajnos történt halálos eset a villámcsapás végett.
Vasutas pályám alatt sok-sok vihart éltem át.
Gyakran okozott a biztosító berendezésben károkat.
A nyílt vonali sorompók közül az egyiket szinte rendszeresen tette tönkre a villámlás.
Talán a szerencsének és a védőszentemnek köszönhetem hogy amikor a vihar tombolt és kint kellet lenni a vonat mellet a forgalmi ténykedést (Vonatmenesztés céljából) elvégezni és a villám nem látogatott meg.
9. stoppos — 2012-05-08 11:13
Feri második szülinapja is lehetett volna a címe. Durva. :)
10. kelempajszmadar1 — 2012-05-08 14:13
No meg egy kicsit az enyém is. Fél perccel előbb tettem le a telefont.
No meg az volt még a nagy mák, hogy vitatkoztam a Ferivel. Ha csak azt mondom, hogy OK, és rögtön leteszem a kagylót, akkor egy kicsit hamarabb hívta volna a másik járőrt. Az felvette volna, és éppen beszéltek volna, amikor az ajtóból a srác odaszólt Ferinek. Beszéd közben már nem vette volna le a füléről a kagylót, még akkor sem, ha az ajtó felé fordul. Biztosan leperzselte volna a fél fejét, és kaphatott volna egy kis ampert is. Erre mondtam korábban, hogy néha tökmindegy volt, kinn van-e az ember a vadonban, vagy benn az őrsön.
Üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
11. stoppos — 2012-05-08 16:02
Nem katonai, de elmesélem neked, mert illik ide:
Malajziában voltam, ott történt ez a beszélgetés:
A dohányzóban két elmélyülten angolul társalgó malájt találtam:
– Jövő héten mennem kell a Fülöp szigetekre. Rádaásul most épp választás van. – mondta épp az egyik.
– Az miért olyan ijesztő? – kérdeztem rá hirtelen.
– Olyankor megölik egymást. – mondta.
– Nofene. Macsettés demokrácia?
– Olyasmi. A politikai ellenfelektől így a legegyszerűbb megszabadulni.
– Jó időpont az utazásra. Én nem mennék olyan helyre, ami túlságosan ártalmas az egészségre.
– Miért? Honnan tudod, hogy akkor tovább fogsz élni? – keleti filozófia.
– Nem tudom. De az esélyeim nagyobbak. – nyugati filozófia.
12. SzJoe — 2012-05-08 17:23
A villám bizony csúnya dolgokat tud csinálni! Tavaly a következő történt velem: Szolgálati helyem egyik alegységében egy vihar alatt a villám tönkretett pár telefonkészüléket/vonalat. Parancsom: hárítsam el a meghibásodásokat. Parancs, értettem! Nekiugrottam, s már majdnem végeztem a melóval. Egyszer csak leszakadt az ég. Gondoltam, az érpárat még a csatlakozóba csavarozom, és abbahagyom a vihar ideje alatt. Majdnem sikerült is. A csupaszolt drótokat a kezemben tartva dugtam a másik végén már telefonnal rendelkező csatlakozóba, amikor nagy villanás. Pont. Arra eszméltem, hogy vészesen közeledek a föld felé, a telefonkészülék helyén egy darab műanyag ég pattogva, egy kolléga pedig érdekesen bámul rám… A kezemben tartott telefonvezeték már elpárolgott, amit először nem is értettem! Mint kiderült, közvetlen villámcsapás esete forgott fennen, amit csak pár óra múlva, a helyi kórház Sürgősségi Osztályán fogtam fel, amikor a monitorra kötöttek rá. Semmi bajom nem lett, még a drótok sem égtek bele az ujjamba! Viszont a telefonkészülék rajtam keresztül megsemmisítő csapást kapott! A folytatást inkább nem írom le, mert …
Ennyi lenne a témához illő történetem.
Mindenkinek nyugodt szolgálatot!
13. szkv — 2012-05-14 20:12
Hasonlót az egyik munkatársam élt át amikor a 25000 volt 125kw teljesítményű (Nem elírás) feszültség alatt lévő felső vezetékre (Villany mozdonyok üzemelése céljára épített), felrakta a földelő rudat. Következmény: Nagy szikraeső közepette a földelőrúd felső része leolvadt. A kollégának nem lett semmi baja, mert a földelésre előírt szabályokat betartotta.
14. szunditj — 2012-05-15 15:56
Biztosan nem tartotta be, mert akkor megelőzte volna a feszültségkémlelés. És akkor nem földel. Tudom, mert szakmabeli vagyok. Sokat tudnék mesélni mellényúlásokról és rongyá égett alállomásokról, de ez már nem katonai téma, hanem iparági.
15. adani — 2012-05-30 09:59
Kb. 2-3 hetes hír volt ,hogy Orosházán agyonütött egy vezetéktolvajt az áram, bele is halt. A valóságban a színes fémgyűjtő úgy gondolta, hogy neki kell egy kis álúmínium ezért fogott egy vasfűrészt aztán ucu neki mászott egy 120 KV-os villanyoszlopra fűrészelni a vezetéket. Az áram meg azt mondja, hogy takarodj. Oszlop alján széndarab találós kérdésre megadta a választ.
16. Bigjoe(HUN) — 2012-05-08 17:58
A villám csapás szörnyű és kiszámíthatatlan.
Az én kedves anyósomnak mellé csapott.
17. kelempajszmadar1 — 2012-05-09 07:43
Vigasztalódj, BigJoe!
Tudod, mit mondtak az ókori bölcsek:
„Nem fog az vízbefúlni, akinek az istenek kötelet szántak!”
Üdv: Kelempájsz
18. Bigjoe(HUN) — 2012-05-09 18:56
Köszi!
Megvigasztalódtam, akkor még van remény:)
(Különben nincsen semmi bajom az anyósommal – majd ezt is elmondom az orvosnak alkalomadtán, nehogy valami szövődménye legyen-, de tényleg mellé vert a villám.)
19. szkv — 2012-05-09 05:52
Rendőrségre bemegy egy ember akit nem az idei nap barnított.
Biztos úr baj van.
Hát mi az a baj kérdi a rend őre.
Hát az kérem hogy a villám agyon vágta a jegyzőt.
No és ez számodra miért baj, kérdi a rend őre.
Csak az a baj feleli a barna ember, hogy a nyele a kezembe volt.
20. szkv — 2012-05-13 11:36
EGYKORON A HATÁRON SZOLGÁLÓ HATÁRŐRÖKNEK NEM ADTA KI, VIHAR ELŐRE JELZÉSEKET. NEM VOLT HŐSÉG RIADÓ, AZ Ú.V, SUGÁRZÁSRA SEM FIGYELMEZTETTEK.
21. szkv — 2012-05-15 06:38
Kelempájsz tizedesnek Hörmanforrás:
A közelgő szülinapod alkalmával, a fegyveres testületek köszöntésével köszöntelek, ERŐT EGÉSZSÉGET TIZEDES (ELVTÁRS) BAJTÁRS.
A védőszent amely akkor a Vöröskeresztnél megmentett, továbbra hűen őrködjön feletted és sok szép emléket tudjál velünk megosztani.
Május 27-én a SÖRÖZŐ BIZOTTSÁG MAJD ELDÖNTI HOGY KÉPLETESEN MILYEN BEÍRÁS KERÜLJÖN A SZOLGÁLATI LAPODRA.
22. kelempajszmadar1 — 2012-05-15 08:34
Köszönöm a jókívánságokat, kedves Bajtársam! A születésnapom mindig arról jut eszembe, hogy aznap mentem ki az utolsó szolgálatomba, Hétforráson, a Mélyárok nevű helyre. Ma a Vasfüggöny túraút (Zöld jelzés) megy éppen ott. 1977 május 16-án, délután kaptam egy tábla csokit a srácoktól, aztán indulás -ezúttal utoljára.
Legközelebb, a söntésbe történő bevonulásunk alkalmával, a söröző bizottság előtt felelevenítjük majd az emlékeket, remélem, hogy az időközben napvilágra került kihágásaim miatt nem lesz szigorú a fenyítés. Haynau ma már csak fellegekből tud lefenyegetni: „egy évtől öt évig, öt évtől kötélig!!!”
Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
23. nedecz — 2012-05-15 10:07
Csatlakozom én is a fenti jókívánsághoz! 100 ilyen napot még!
24. buksitizedes — 2012-05-15 12:54
Na, végre, hogy itt vagy. :-)
25. nedecz — 2012-05-16 12:30
:)
26. kelempajszmadar1 — 2012-05-17 09:40
Köszönöm a jókívánságokat, kedves Bajtársaim! Tegnap, 17:00 órakor volt éppen 35 éve, hogy a csokimat betettem a járőrtáskába, és elindultam a határra -UTOLJÁRA. Éjjel kettőkor egy fába belevéstem, hogy „Kelempájsz, utolsó szoli!” és a krumplivirágokat meg a tizedesi stráfjaimat a felirat mellé felragasztottam technokollal, majd elindultam befelé.
Most, mikor ezeket a sorokat írom, éppen fél 10 van, és 13:00 órakor lesz 35 éve, hogy felszálltam a teherautóra (immár civilben). Az autó bevitt Szombathelyre, ahol leadtam a géppisztolyt (BM37235) és ismét civil lettem. A Határőrség azóta csak emlék.
De nem rossz emlék.
Üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
27. ltcolonel — 2012-06-14 17:13
Nagyon jó sztori, csak eléggé veszélyes lehetett. Hasonló történt velünk is a Szombathelyi Ker. Tartinál. Nyári lovasjárőr szolgálat közben viharba kerültünk.Még az elment hogy percek alatt bőrig áztunk. Hanem a lovak a sorozatos villámlás és dörgéstől megvadultak.Minden fele kiakartak törni, a fejüket le akarták nyomni,hogy utánna első két lábra,majd hátra rugva leakartak vetni magukról. Ugy tudtuk megfogni őket hogy a kengyebe állva, a szárat a fejük magasságában csukló köré tekerve, fejüket felhuzva tartani. Csak ez nem volt egyszerü. Mer a kantár szijjazatot ugye a lovászok időnkét bekenték valami box félével. igyaz csuszott a kezünkbe.
28. ltcolonel — 2012-06-14 17:19
Üdvölök minden Bajtársat. Sikerült a lányom segitségével regisztrálnom.Az előző hozzá szolásom a lovasjárőr anyári viharbanhoz. Sikerült fent maradni a nyeregbe, és beérni a laktanyába.Amitől a lovak még féltek a vonat füty-volt a Kőszegi vasut mentén. A fentiek leirásba szereplő technikával tudtuk meguszni a mozdony vezetők jól bevált hülyeségeit.
29. tiboru — 2012-06-14 23:47
Isten hozott! Érezd jól magad!
30. nagyviky — 2012-06-27 11:10
Sziasztok, itt is!
„- Kelempájsz, madárkám, képzeld:”
Jaj, ez olyan aranyos megszólítás…! :)
Kedves ember lehetett, aki mondta.
31. tiboru — 2012-06-27 13:24
Üdv, isten hozott! Láss munkához :-)
32. ltcolonel — 2012-10-24 15:00
Ha zúg a szél
Ha zúg a szél,ha mennydörög,
s tombol százezernyi vész,
száz viharral szembeszállva
áll két határőr vitéz.
Puska szemükben és a szemük
messze távolra vigyáz.
Őrt áll büszkén a határon a két
elszánt határvadász.
Kisüt a nap,virág nyílik,elmúlt a fekete gyász.
Azért áll ott oly vidáman az
elszánt két határvadász.
Puska szemükben és a szemük
messze távolra vigyáz.
Őrt áll büszkén a határon a két
elszánt határvadász.
Anyám nyugton hajthatod már álomra fehér fejed,
fiad áll kint a határon, őrzi ezt a szent helyet.
Nem léphet át határunkon rabló soha többé már,
hű fiaid őrzik ezt a szent magyar hazát.
Bajtársak,a szerző ismeretlen. Ez volt a Kőszegi Kiképző Ezred egyik menet-nótája,amit „Nótafa,nótát!” 3-4 vezényszóra minden szakaszban kijelölt nótafa előéneklése után az egész szakasznak énekelni kellett.
A nóta a határőr szolgálat nehézségéről, szépségéről és hazafiasságáról szólt.
33. ltcolonel — 2012-10-24 15:11
Elnézést a második versszak gépelési hibájáért,helyesen így szól:
Puska kezükben és a szemük
messze távolra vigyáz.
34. cattani — 2012-12-04 20:45
Még a Határőrségnél, az egyik kollégámnak szokása volt, hogy szolgálat előtt nem sokkal telefonál be az ügyeletesnek beteget jelenteni (általában akkor, ha az esti alkoholmámor tovább tart a vártnál…). Ilyenkor mindig valami hihetetlen kifogással élt. Pár példa: „leestem a wc-ről”, „a macskám összekarmolta az arcomat”. A kedvencem az volt mikor azt mondta, hogy belecsapott a gömbvillám… :D
35. szkv — 2012-12-05 08:26
@cattani:
cattani: Szemlére felsorakozott a kiképzőzászlóalj.
Megjelentek az elől járok és megállapították hogy az egyik szakasz pk nincs a helyén. Egy rövid kérdés hol van?. Szd pk jelenti hogy ma reggel beteget jelentett. Ha beteg, akkor látogassuk meg és javulást kívánunk neki. De azért az orvost is vigyük magunkkal. Látogatók vagyis az elől járók és az orvos megérkeztek a „beteg” szakasz pk-hoz. Mikor meglátta a dokit, igyekezett mindenféle betegség tüneteit színlelni, ami nem sikerült. Az orvos megállapította hogy „súlyos” szívbetegség tünetei vannak a betegnek. Diagnózis: Tegnap szívott ma beteg. Szolgálatra alkalmas. Mit tehetett, kerékpárra pattant és irány a laktanya.
Kelempájsz barátom te tudod hogy ki volt, de már sajnos nincs köztünk. Nyugodjék békében.
36. kelempajszmadar1 — 2012-12-05 08:39
@szkv: Ja!!! Ő volt az egyik, aki másodmagával kirámolta a kocsmát Körmenden. Emlékszem rá! Amúgy igen jó csóka volt.
Üdv:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
37. ltcolonel — 2012-12-20 16:14
@szkv: Üdvözölek Bajtárs.Volt szerencsém ismerni mind két um: Jómadarat. Sőt az egyiknek F Mikinek a helyettese voltam Kőszegen a Kiképző Ezrednél.1970 szeptember 1-től 1971- február 15-ig.Sok hasonlót megéltem, melette.A másik meg A József nagyon nagy cimborák voltak. Rendfokozatuk az változó lehetett mert mindig volt velük valami balhé.Amugy nagyon jól képzett tisztek voltak, elméletileg és gyakorlatilag .Emberségesek, vagányak voltak. Csak egy nagy bajuk volt.Ugyan is Ezred Kürtösök voltak, hogy Tütü-tütü.Na meg üvegen keresztülvizsgálták a csillagokat. Ezt a megállapitást Szalai Pityu bácsi-tól azaz őreg Putyilovtól loptam.Pityu bácsit ismerhettétek Szombathelyről.Kőszegen meg hát mit lehetett abban az időben nőtlen tisztként, csak inni.Minden este összejövetel volt a Kulacs, a Kongó és a Strucc éttermekbe, néha a Bálház,vagy a Poncitter Borózó-ba.De ezeken a Banzájnokon az Ezred Tistikara, tiszthelyettese is részt vettek, P Jánossal együtt.A Mikit sokszor kelett helyettesitenem a foglalkozások vezetésében, valamint a ráeső Napos Tiszti szolgálatok idejében is.Kisebb regény lehetne irni arról az időkről.
38. ltcolonel — 2012-12-20 16:31
@kelempajszmadar1: Üdvözöllek Bajtárs.A Körmendi kocsma kirámolásárol két hiteles forrásom van. Az egyik az öcsém aki Körmenden volt kiképzésen, majd Szentgothárdon szolgált.A másik meg a Balatonfüredi BM.Üdüllő portársa aki abban az időben volt Szombathelyen sorkatona gépkocsi vezető. Ő vitte hozta a tiszteket Szombathely-Körmend között.Az egyik kocsmába többen megtámadták őket.Hát aztán ennek az lett a vége hogy mindenkit kirámoltak a kocsmából.Azok a Körmendi atyafiak hogy gondolták, hogy két határőr tisztet csak ugy kihantanak a kocsmából. Szegények nem tudták hogy a Katonai Főiskolán 4-évig tanulták vizsgáztak őnvédelemből, cselgáncs-ból, meg támadó közelharcból.Na meg mind ketten jó fizikai állapotba voltak.Soha nem szerettem az erőszakot de a fgglalkozásomhoz kelett hasonló testnevelés.Mind két Bm. tanintézetben, Szombathelyen, és az RTF-en tantárgy volt . Vizsgázni kelett minden féle akkor divatos harcmüvészetből.Szerencsére nem kerültem hozzájuk hasonló helyzetbe, mivel sohasem voltam kocsma járó, ma sem vagyok az.
39. cattani — 2012-12-20 19:18
@ltcolonel: Pont a Chat buli című posztban kérdeztem rá erre a sztorira, de akkor itt is köszönöm a részletesebb leírást.
40. ltcolonel — 2012-12-21 15:52
@cattani: Üdv. Bajtárs.Bocs a mulasztásomért,hogy nem olvastam el az emlitett posztodat.Kisdobos becsületemre igérem utólag elolvasom. Bajtársi üdv.ltcolonel.
41. zajec — 2013-03-07 22:38
A villámláshoz:
Erdélyben, Énlakára érkezve épp holtnak harangoztak. Igen idős bácsi volt a megboldogult. A helyiek elbeszélése szerint másodszor halt meg. Először fiatalon, a cimboráival szénát gyűjtött, oszt’ belecsapott a villám. Meghanyatlott. A komái betakarták lombokkal, hogy ne dongják a hóttat a legyek, és elmentek szekérért. Mire visszaértek, a szegény halott javába’ pálinkázott a falu széli kocsmában. Csak a csizmatalpa hasadt szét.
42. szkv — 2013-05-07 07:09
@adani:
adani: Szerintem azért következett be a vihar miatti „selejtezés” mert az „illetékesek” nem adtak ki, sárga, vagy piros riasztást.
Mi sem kaptunk semmilyen színű figyelmeztetést a határon, de mégis tudtuk hogy vihar lesz, mert az Sz100-as már a vihar közeledtével gyakrabban megszólalt. (Jelzett)
Nyáron az Ú:V sugárzásról és annak esetleges következményeiről, sem kaptunk figyelmeztetést.
Ha most lennék csöves (Eligazító), akkor a járőr felszerelés ellenőrzésekor különös figyelemmel kellene ellenőrizni a nap fény védő kenőcsök meg lététét és rákérdezni hogy a sárga, illetve a piros riasztás esetén mi a teendő ?.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.