370. – Haynau újratöltve

Ha jól számolom, ez a tizedik poszt a Milstoryn, amelyben a nyugati határszél őrzőinek egykori legendás fegyelmi tisztje (becenevén Haynau alezredes) felbukkan. Megegyezhetünk abban, hogy az azért jelent valamit, hogy ennyi év elteltével emléke még ilyen intenzíven él az egykori határőrök között.

Ma Bömbi székfoglalóját olvashatjátok a témáról. Még csak annyit, hogy ez a nick Hushegyi Róbert alezredest fedi, akinek könyvét annó, még a nyári szünet előtt mi is szíves figyelmetekbe ajánlottuk.

A következő írással azokat szeretném igazolni, akik azt vallják, hogy Haynau elvtárs nem is volt kegyetlen. (Annyira!)

Főiskolás csapatgyakorlaton voltam az egyik őrsön. A parancsnok úgy döntött, hogy már elég nagyfiú vagyok ahhoz, hogy hajnalban egyedül menjek lökni (azaz ellenőrző szolgálatba). Teljesen szabálytalan volt a dolog, ellenben (ahogyan azt mindannyian tudjuk, akik valaha is egyenruhát hordtunk) a létszámhiány az bizony nagy úr!

Úgy adódott, hogy mindjárt az első járőr akkorát bukott nálam, hogy még az unokájukat is hadra lehetett volna vágni. A „taccsvonalról” felhívtam az Öreget a lakásán, aki először nem kapott szikrát, majd közölte, hogy tisztes távolságból én is vonuljak be a járőrrel. Bent az őrsön megállapította, hogy a „csínytevés” Haynaunál az „öt évtől kötélig” kategóriát súrolja. A helyzetet súlyosbította, hogy a járőrpékának már csak néhány napja volt leszerelésig. Négyesben megállapodtunk, hogy a szituáció átköltjük egy „feddés” vagy „megrovás” kategóriásra, amit aztán úgy betanultunk, mint az esti imát.

Haynau azonban már az őrs kapujában sejtette, hogy enyhén szólva is hazudunk, azonban a leszerelés előtt álló határőr látványa meglágyította a szívét, beleegyezett egy őrsparancsnoki felelősségrevonásba. Azt azonban nem vette be a mája, hogy a jövő nemzedéke (ez én voltam) még tisztté avatása előtt vétkezzen, ezért hát összes haragjával ellenem fordult. Teljes bizonyossággal állította, hogy soha nem lesz belőlem határőrtiszt. Ezt ugyan akkoriban sokan állították, de ennyi év távlatából annyit tudok mondani: csak eggyel többen lettek, akik rosszul tippeltek.

Haynau ígéretet tett, hogy csapatgyakorlatom ideje alatt mindent el fog követni, hogy a hadnagyi váll-lap soha ne kerüljön az egyenruhámra.

Eltelt egy kis idő, minden csoda három napig tart, a dolgos hétköznapok elfeledtették az esetet.

Egyik este a „kopasz” hadnagy volt a „csöves” (vagyis  a fiatal hadnagy volt az eligazító), amikor mi – szabadnaposok – is zárásba mentünk kimaradás helyett. Az esemény elég hamar lezajlott, de már senkinek nem volt kedve átöltözni. A hadnagy – hogy megvigasztaljon bennünket – felajánlotta, hogy az én vezetésemmel, gyakorló ruhában az UAZ-zal bemehetünk a búfelejtőbe egy ampulla sörre. Megkötés csak annyi volt, hogy a sofőr nem ihat alkoholt, nekem pedig a kocsma előtt lévő TBK (telefon) csatlakozóról 10 percenként be kellett jelentkeznem.

Nem vicc, tényleg ott volt egy oszlopon a TBK-csatlakozó, csak a készüléket kellett rácsatlakoztatni.

Mivel sokáig nem maradhattunk, nem ültünk le; a söntésnél álltunk (így több fért belénk), háttal a bejáratnak. A korsó és közöttem lévő kontaktus kellős közepén valaki a vállamra tette a kezét. Hátrapillantottam: maga Haynau személyesen, széles vigyorral az arcán.

– Na ugye megmondtam, hogy soha nem lesz magából tiszt?!

Először majdnem félrenyeltem, de hamar rájöttem, hogy szemtelennek kell lennem.

– Elnézést, de ha ön szolgálatban van, mit keres a kocsmában? Ha meg nincs, akkor meg ne zavarjon az ivászatban!

Erre mondják, hogy se köpni, se nyelni nem tudott! Kiviharzott a kocsmából. Sejtettem, hogy az őrsre megy, ezért rögtön utána felhívtam a hadnagyot, aki utasított, hogy vonuljunk be.

Amikorra beértünk, Haynau már nem volt az őrsön.

Történt ugyanis, hogy a hadnagy azonnal értesítette az Öreget, aki bement az őrsre és még mielőtt Haynau egy szót szólhatott volna, az Öreg leteremtette, imigyen:

– Mi közöd van hozzá, hogy én hogyan jutalmazom meg a jól szolgáló embereimet?! Maradj otthon a seggeden, ne az én határőreimet b*szogasd!

Haynau azért igyekezett gyorsan eltűnni, nehogy a szemembe kelljen nézni! Ekkor láttam utoljára.

31 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2012-09-13 08:08 

Viva Orspk!

 2. szkv — 2012-09-13 09:28 

Bömbi: OLVASÓI DICSÉRETBEN RÉSZESÍTELEK.
Kár hogy a könyvedből kimaradt.
Szeretem volna látni az arcát, amikor lezajlott a párbeszéd és amikor az őrs pk közölte vele a nem minden napi mondandóját.
Haynau elvtárs egy alkalommal számomra feltett egy kérdést hogy kit kell megbüntetni ha a katona kimaradáskor, szabadságon, eltávozáson valamilyen kihágást, vagyis szabályzat szegést követ el ?. Röviden válaszoltam. Jelentem aszt aki a szabályzatot megszegte. Szkv elvtárs nem jól tudja, mert az eligazítót kell felelősségre vonni. A következő válaszom röviden csak ennyi volt. Értettem. Majd folytattam hogy kérek engedélyt kimaradásra menni Szombathelyre. Az eligazítást az alezredes elvtárs tartsa meg. De felvázoltam neki hogy az lesz az első tevékenységem, hogy valamilyen módon vétek a szabályzat ellen (Nem volt nehéz.) és az ale elvtársat fogják felelősségre vonni mivel ön tartotta meg az eligazítást. Had dicsekedjek vele. Az őrs pk (Bömbi te ismered), csak annyit mondott, ales elvtárs most embere akadtál. Haynau röviden közölte velem (Nem ordítva) hogy távozzon. Értettem és életemben még olyan gyorsan nem hagytam egyetlen egy hivatalos helységet mint akkor. Mindenki meglepetésére, utólag sem kreált belőle ügyet.

 3. szkv — 2012-09-13 09:31 

@Bigjoe(HUN):
Bigjoe: Tőlem kérted , Bömbitől meg kaptad.
Tekintsed szülinapi ajándéknak.

 4. kelempajszmadar1 — 2012-09-13 09:41 

Ez igen! Pompás történet felejthetetlen “barátunkról”! Nagyon köszönöm a beszámolót. Különösen örülök, hogy végre hivatásos határőr tiszt is megszólalt ezen a blogon! Amíg olvastam, megelevenedett előttem a múlt, szinte láttam magam előtt Haynau jellegzetes holdvilágképét és krumpliorrát.
Nálunk, Hörmannon is voltak stiklik, amiket Haynau kötéllel jutalmazott volna. Egyik téli éjszakán a zárócsoport nem bontakozott szét a határon, hanem megálltak az utolsó olyan helyen, ameddig még el tudott menni az öreg Csepel teherautó (rendszáma: RF-55-79). Itt aztán beszélgettek, közben néhány percenként bejelentkeztek az őrsre, hogy “na, én már itt vagyok, én meg már emitt, stb”. Jó nagy hó volt, térdig ért.
Másnap a politikai tisztünk végigjárta a határvonalat. Közben nem esett a hó, tehát a zárócsoport lábnyomainak látszani kellett volna. De nem látszottak. Lett is nagy ricsaj belőle! Őrsparancsnokunk, aki afféle igazi üvöltő dervis volt (ennek ellenére nem volt rosszindulatú ember, évekkel később össze össze is tegeződtünk) iszonyú hangerővel fejezte ki rosszallását. Aztán az egész banda egy trappban futott ki a legtávolabbi zárási helyre, ami kb. 8 kilométerre volt az őrstől, mélyen lent az Írottkő alatt, a Sötét-völgy végében, egészen a Kalapos-kő lábánál. Csak azért az Írottkőn keresztül, hogy legyen egy kis szintkülönbség is, ne sík terepen fussák le a távot -már ha Hörmann esetében lehet sík terepről beszélni. De parancsnokunk nem dobta fel az ügyet Haynaunak. Igaz, hogy ezért őt is meghurcolták volna, no meg az őrslegénység létszáma rögtön a felére-harmadára csökkent volna.
Jómagam egyszer követtem el “szolgálat alóli fondorlatos kibúvást”: -10 fok volt, és szerény becslés szerint is 100 km-es szél fújt. Süvöltött, vágta a havat a képünkbe, a fák recsegtek-ropogtak, azt hittem, megvesz minket az Isten hidege. Löketparancsnokként kellett volna kimennem éjféltől reggel 4-ig. A járőrök külön kérték is, hogy menjek ki, mert akkor gyorsabban telt az idő nekik is, ha négyen dumáltunk. Meg is ígértem nekik. De -ma is pirulok miatta- megszegtem az adott szavamat. Beültünk a kutyakonyhára, a kihűlt sparhelt tetején vészeltük át a négy kampót. Szerencsére nem derült fény a cselekményre (talán még a vasajtót is körbehegesztették volna rajtam, ha kiderül). “Egy évtől öt évig, öt évtől kötélig!”
Maradok továbbra is határőr kézszorítással, amit kölönös örömmel küldök Hushegyi alezredes úrnak (akivel szeretnék végre személyesen is találkozni), köszönettel a nekem dedikált könyvéért:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 5. buksitizedes — 2012-09-13 10:12 

Fantasztikus írás, de még a hozzászólások is egy-egy miniposztot jelentenek. Köszönöm!

 6. kelempajszmadar1 — 2012-09-13 12:10 

Buksitizedes, Szkv, Nedecz Bajtársak, és még akit érdekel!
A közeljövőben szeretnénk megismételni a múltkori kis határőr találkozót, “korra és rendfokzatra való tekintet nélkül, a legradikálisabban” (idézet Haynautól), sörrel és delírium tremenssel egybekötve. Az én elfoglaltságaim miatt október első felében, valamelyik pénteken lenne jó, esetleg ugyanott (Déli pályaudvar sörözője). Természetesen más fegyvernemek képviselőit is szívesen látjuk!
Zweitakt Kolléga! Tiborut megkértem, hogy küldje át Neked a privát címemet. Válaszolt is, hogy átdobta. Nem tudom, megkaptad-e?
Továbbra is maradok üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 7. nedecz — 2012-09-13 12:41 

Jelentkezem,Alezredes Úr!
Köszönöm a történetet,komolyan örülök neki,hogy végre egy hivatásos Határőr tiszt is írt ide.Még sok ilyet kérnék,ha lehet! :)
Hát igen.
Az én időmben már Haynau nem “működött”. Talán jobb is,mert történtek olyan dolgok néha,hogy minimum agyvérzést kapott volna és a bűnösöket nem felköti,hanem fejjel lefelé élve elássa.Sok-hál’ Istennek-nem derült ki…( Pl:Kethelyben a szél elől elbújás a nyaralóba,Csempészúton a sörözés,Hétforráson a fényes nappali “szomszédolás”.)Néhány azonban igen és a bűnösök csak a kőszegi parancsnok “rugalmas reagálásának” köszönhették,hogy nem lett komoly bajuk.
Két kivétel volt,amire emlékszem.
Egy esetben a vasútállomásnál lévő őrhelyen nem találta az EJ a járőrt.Jelezte a csövesnek,ő a zárást kiküldte.(Volt szerencsém benne lenni.)Kutattunk egy ideig,de eredmény nélkül.Ekkor visszahívtak minket és mire visszaértünk a két madár bejelentkezett a szolghelyről,hogy “esemény nem történt.”De addigra a csöves is jelentett a kerületnek…
Elég hamar kiderült,hogy a Fehér Sasban voltak kicsit idogálni…
Elég olcsón megúszták-szerintem-egy-egy hét fogdával Szombathelyen+ vagy 60 napi eltáv és kimaradás megvonással.
Egy esetben meg a túloldalon elfogott határsértő mószerolta be a mi járőrünket.
Azt állította,hogy látta őket az átszökés közben.
Tény,az idő és a hely stimmelt,a szakaszukon belül is volt a dolog.Éjszaka történt,talán ez mentette csak meg őket,de alaposan meg lettek hurcolva.

 8. nedecz — 2012-09-13 12:44 

@kelempajszmadar1:
Érdekelne a dolog! :)
Csak a melóm miatt elég rugalmatlan vagyok…De a 28.-a délután nekem tökéletes lenne…
Bajtársam,ha írsz nekem,írok több időpontot is.Most én nem találom a címedet…
Esetleg az Alezredes Úr is eljönne…?

 9. Bigjoe(HUN) — 2012-09-13 21:02 

@szkv:
Köszönettel vettem, nagyon örülök neki.
De szülinapi ajándéknak korai, majd a jövöhónap elején.
De minden elismerésem az Őreg örspk ÚRé, mert volt bátorsága kiállni az embereiért a “retegett” Haynauval szemben.
Elismerésem.
Alesúr, a járőrpk mit követtel el?
Hátha elévült a dolog……
De csak tisztán tudományos szempontok miatt érdekel….

 10. dafko54 — 2012-09-13 21:05 

Jelentkezem Alezredes Úr. Köszönöm a dedikált könyvet én is. Kérdésem lenne. A történetben szereplő “kopasz” hadnagy – aki a csöves volt – nem a keleti végekről ment nyugállományba nem olyan régen – tölgyfaleveles rangjelzéssel ? Igen esetén az “öreg” ( ezek szerint az örsparancsnokok rendszeresített névvel szerepeltek az állomány körében a végeken ) a tavalyi információ szerint még jó egészségnek örvend . Az előzőekben leírtak nem fedik a történetet, akkor “mellélőttem”.

 11. Bömbi — 2012-09-13 22:26 

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a dicséretet. Örülök neki, hogy nem csak a tartalmi rész, hanem a stílus is elnyerte a tetszéseteket! Bár aki olvasta a könyvemet, annak nem újdonság a stílus.
Sajnos az elfoglaltságom miatt nem tudok mindenkinek válaszolni /ez vonatkozik a privát levelekre is/, de igyekszem minden tartozásomat pótolni.
Én is nagyon szeretnék mindnyájatokkal személyesen találkozni, és törekszem is rá. Azt hiszem, szkv. barátom elmondhatja, hogy milyen csodálatos újra felidézni a régi közös emlékeket.
Legnagyobb örömömre sokan követelik a könyvem folytatását, azonban azokra hallgatok, akik azt mondják, hogy a könyvem így kerek és jó, ha tartani akarom a színvonalat, akkor ennél jobbat kell írnom.
Azonban nem mondtam le véglegesen az írásról, még van a tarsolyomban egy-két sztori.
dafko54 rátapintottál, szkv privátban még a nevét is megírta az őrs pk.-nak. Azt hiszem a bajtársaink igazolhatják, hogy valóban szinte minden őrsön a pk.-t öregnek titulálták. Örülök neki, ha az alezredes Úr még mindig jó egészségnek örvend, habár az én szememben már főiskolás koromban öregnek tűnt.
szkv. a járőr pk. és társa nagyon nagy bűnt követtek el, majd személyesen elmesélem, itt legyen elég annyi, hogy közelebb volt a kötélhez, mint az öt évhez. Nem véletlen, hogy nem tudtuk teljes mértékben eltussolni.

 12. Estván — 2012-09-14 00:18 

Határőr Bajtársak, akik képben vannak a dologgal!
Sopronkövesden csak szombaton, vagy vasárnap is nyitva lesz a határőr őrs, illetve megtekinthető lesz a felvonultatott haditechnika és felszerelés? Vasárnap nagyobb esélyem lenne eljutni.
Tényleg elmarad a kutyás bemutató?

Bömbi (alezredes elvtárs/úr) bajtárs!
Hozzám is megérkezett a könyv, tegnap már épp készültem elindulni itthonról, amikor csengetett vele a postás :)
Bármikor a kezembe veszem, görcsös nyihogás jön rám:
– hol a sajátos szóhasználattól
– hol a becenevek keletkezésének magyarázatától
– hol a Szögyi-módra a legjobbkor előkerülő sörös/boros/pálinkás butykosok felbukkanásától
– hol meg simán a teljességgel képtelennek tűnő, de pont ezért hihető eseményektől.
Részemről is olvasói dicséret, és én is jó szívvel ajánlom a könyvet mindenkinek! Azokat a sztorikat, amik nem fértek bele, továbbra is szeretettel várom itt a blogon.
A “Jövök, megyek, intézkedek” versikét pedig meg fogja tőlem kapni egy jelenleg is határőr (vagyis izé… határrendészeti szolgálatot ellátó rendőr) ismerősöm, pl. valami dísztárgy formájában. Persze csak ha szabad, és nem copyright-os!

 13. Bömbi — 2012-09-14 08:36 

@Estván:
Köszönöm a könyv dicséretét! Nekem már az nagyon jól esik, ha valakit vidámságra derítek vele.
Sopronkövesden tudomásom szerint mindkét nap részletes programok lesznek, ellenben én egyéb elfoglaltság miatt csak szombaton kb. 13 órától leszek ott.
A versikét én is “loptam”, a vámos barátom /szerző/ nyugodjon békében, azt hiszem odaföntről nincs ellenére, hogy terjesztjük a szerzeményét.

 14. szkv — 2012-09-14 08:51 

@kelempajszmadar1:
Kelempájsz: HATÁRŐRNEK, ÉS MÁS FEGYVERNEMNEK VALAMINT TIBORUNAK.
Itt a lehetőség hogy az Ales urat személyesen megismerjétek, nem kell mást tenni mint Sopronkövesdre eljönni, már akinek a szabad idő lehetővé teszi.
SZKV BUCSU

 15. tiboru — 2012-09-14 17:33 

Köszönöm a meghívót, de az adott időszakban külföldön leszek. Kellemes időtöltést kívánok minden résztvevőnek!

 16. kelempajszmadar1 — 2012-09-14 12:46 

Mennék én szívesen, de most nem tudok. Minden résztvevőnek, “korra és rendfokozatra való tekintet nélkül, a legradikálisabban” küldöm határőr üdvözletemet, kézszorítással!
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 17. szkv — 2012-09-14 16:14 

Ha már szóba kerültek elhallgatott cselekedetek, amelyek a kötélen túli fenyítés mértékét (Saját derékszíjjal való felkötés, főbelövés és előtte a lőszer árát, valamint az eljárási illeték kifizetése) is bőségesen meghaladja, én is előszedtem a tarsolyomból egy főben járó bűnt.
Csöves szolgálatot adtam, de ez még nem volt akkora bűn. Habár nézőpont kérdése is lehetne. Hajnalban a mélységi területre nem küldtük ki az egyfős járőrt. Kezdett gyanús lenni hogy a mélységi járőr vajon miért nem jön be.
Hát hamar rájöttünk hogy akit nem küldtünk ki, annak nem kell bejönni. (Ugye milyen szenzációs felfedezésünk volt) Marha nagy szerencsénk volt, mert az egyik hivatásos közben kiment lökni és nem arra kezdett ahova nem küldtük ki a járőrt és hogy még véletlenül se derüljön ki, a szolgálat vezénylésből ki lett törölve, radir segítségével.
Így már a második bűnt is elkövettük. HAMISÍTÁS. De hogy teljes legyen a bűnlistánk, még el is hallgattuk.
Ha ez akkor kiderül az egész belszolgálat Győrig meg sem áll.

 18. dafko54 — 2012-09-14 22:05 

Szervusztok . Egy Határőr ” oldalon ” találtam : A talkumbányai szökés . 1966-os esemény történetét írja le a Vas Népe 2012 06. 17-i számában. A “gugliba” megtalálható. Vajon ezt már Haynau elvtárs vizsgálta? Erről tud valaki közületek közelebbit ? Történet . Azon az örsön , ahol én eltöltöttem 21 hónapot , 1956-os események kapcsán az egész állomány , fel , vigyázz vonulj ki vezényszóval , elhagyta az országot. Kivéve a politikai tisztet, akit mivel nem akart menni ,a zöldségesbe ( nádfedeles téglaépület) zárták . Ezt akkoriban , hittem is , meg nem is. Leszereltem . Volt feleségem örömmel ( vagy nem ) mondta a főnök asszonyának, hogy letelt a katonaidőm X örsön. Nagy lelkesedéssel elmesélte, hogy az ő férje volt az egyetlen aki nem ment nyugatra az ottani állományból. Szóval ilyen kicsi a világ. Üdvözlettel.

 19. buksitizedes — 2012-09-15 16:14 

 20. ltcolonel — 2012-09-15 19:26 

 21. ltcolonel — 2012-09-15 19:35 

@ltcolonel: Tisztelt bajtárs.A fenti leirásodban a Nardai őrsre ismertem.Rövid időt 1969. február 15-től junius 1-ig énis szolgáltam ott. Utána Kőszegre tisztes iskolára vazényeltek. Az iskola után kiképző tisztes lettem, Nardára nem kerültem vissza.Nardán a pk: Kiss G alez szokta emlegetni az 1956-os átmenetet.

 22. dafko54 — 2012-09-15 22:26 

Szervusz Itcolonel. A ” Felsőszölnöki II. örs ” oldalon ( remélem Tiboru nem haragszik meg ) találsz képeket az említett örsről – 2011 szeptemberi állapot szerint. Az ominózus zöldségtároló is szerepel a képek között – bár eléggé viseletes állapotban , útban erősen a végleges enyészet felé. Én nem tartoztam az örs állományába, mivel én voltam az első “eresztés” , aki a kiképzés ( Csorna ) után 21 hónapot töltött el az újonnan megnyílt határátkelőn ( Bucsu – gondolom SZKV végignézte az építését akkoriban ). Ennek ellenére jó néhányszor voltam töltelékember a riadócsoportban , éjszakánként – természetesen mindig a legjobb álmomból ébresztett a “LULU”. Konyhaszolgálatot adtunk és a takarításból is részesültünk természetesen. Az örs PK-nak csípte a szemét , hogy a FEP-sek elég szabadon vannak, próbálkozott az elején, hogy a mi társulatunkat is macerálja, de a főnökeink egyszer és mindenkorra elrendezték a dolgot . Utána békességünk volt – nem akart alakiztatni, meg egyéb marhaságok. Elég volt nekünk is a folyamatos 24-24, meg a 3 szabadnap egy hónapban ( amiből kettőt, ha összehúztak, mehettem haza Budapestre – a ROBUR mindig hazafelé elvitt a szombathelyi vasútállomásra ). Ennyi. Bajtársi üdvözlettel.

 23. ltcolonel — 2012-09-16 09:05 

@dafko54: Tisztelt Bajtárs. Köszönöm válaszodat. A fent emlitet képeidet láttam már. Siralmas állapotba vannak a volt őrsők. A képeiden láttam ismerőst a Biró ftörm-őt. Őt még a Kőszegi Kiképző Ezred-nél ismertem, csak másik századnál volt szakaszparancsnok.Nardai 1956-ról még,az őrspk.mondta még hogy szemben lévő Csajtán acsendőr pk a volt Nardai őrspk volt abban az időben.

 24. szkv — 2012-09-18 07:55 

@dafko54:
Valóban volt “szerencsém” az építést figyelemmel kísérni, mivel az egyik szolgálati helyünk (Vasút amely az egykori Szombathely- Rohonc- Pinkafői nyomvonal mellet volt.) nem messze volt.
Ti akik a FEPEN szolgáltatok a magasfigyelőt láthattátok, mivel a FEP-től pár száz méterre volt Bucsu irányába.
Bömbinek megadatott hogy eszt a szolgálati helyet mindkét irányból (Egyik évben Bucsu felől, másik évben Narda felől) meg szemlélhette és Bucsu felől még szolgálhatott is ott.
Az 56-os dolog valóban megtörtént. Volt ott egy olyan esemény sorozat, amelyről még nem szabad regélni.
Bömbi barátom ha legközelebb személyesen találkozunk neked elmesélem.
Bajtársi tisztelettel:Szkv Bucsu

 25. shark — 2012-09-30 19:52 

@kelempajszmadar1:

Üdv mindenkinek! Engem is érdekelne egy ilyen összeröffenés, tehát ha lehetne írjatok időpontot.
Bajtársi üdvözletem mindenkinek!

 26. Estván — 2012-10-09 01:17 

Ahhoz képest, hogy Bömbinek hányan a képébe vágták, hogy “soha nem lesz belőle határőr tiszt”, az alezredesként visszavonulás nem is olyan rossz teljesítmény :)

Illetve eszembe jutott egy vicc. Ausztria felől izraeli turistacsoport autóbusza lép be hazánkba. A buszon elismerően bólogatnak, hogy milyen jó fejek a magyarok, hatalmas betűkkel kirakják az átkelőhely tetejére az üdvözlés legismertebb héber szavát. De közben a rabbihoz fordulnak, hogy mondd, bölcs rabbi, mit jelenthet előtte az a “HEGYE”???

 27. Bömbi — 2012-10-12 22:19 

Estván!
Valóban sokan nem adtak volna egy lyukas garast azért, hogy belőlem határőr tiszt lesz. Büszke vagyok mindarra, amit elértem a pályán. Ne tűnjön frázisnak, de amit elértem, ahhoz kellett az a csodálatos csapat.
A szójátékhoz nekem is van egy sztorim:
1982-ben nyílt meg Magyarország első autópálya átkelőhelye Hegyeshalomban. Az országban elsőként itt rendszeresítették a számítógépes határfigyelőztetést. Közel száz hölgy közalkalmazottat vettünk fel, akik operátori, terminálkezelői munkakört láttak el. Zömük végzős gimnazista volt. Egyik csinosabb volt, mint a másik. Én akkor kerültem szolgálatszervező előadói beosztásba. A közalkalmazottak szolgálatát is én szerveztem, ekkor még nem csoport rendszer volt, hanem prognózishoz és feladathoz szerveztem az embereket. Egyszer bejött az irodámba a főnököm és megjegyezte: ” Milyen jó neked, hogy ennyi fiatal csinos csajod van! Én nem örülök neki! – mondtam.
Miért nem?
Azért, mert körülbelül azonos korosztály, és olyan csinosak, hogy véleményem szerint azonos időben mennek szülni.
Néhány év múlva, amikor a 26. kismama ment GYES re, berontott hozzám a főnök:
Te ezt honnan tudtad?
Sajnos főnök semmi közöm hozzá, de javaslom, hogy kereszteljük át az átkelőhelyünket GYESHALOMRA!”

 28. szkv — 2012-10-13 07:43 

@Bömbi:
Szevasz Bömbi barátom.
A fent leírtak kár hogy a könyvedből kimaradt.
Te aztán tényleg vonzottad az eseményeket, vagy netán LÁTNOKI KÉPESSÉGEID IS VANNAK.
Hölgyeknek az a bizonyos HALOM kezdetben HEGYES , majd egy idő után GÖRBE és a végeredmény lehet GYESHALOM.
BARÁTI TISZTELETTEL: SZKV BUCSU

 29. zajec — 2013-03-09 20:33 

@szkv: Nemtom’ mit várt a főnök, annyi jó nőt egy csomó jólképzett HÖR-JÖR közé engedni…

 30. szkv — 2013-11-28 18:37 

Löketről vagyis az ellenőrző szolgálatról jutott eszembe: Leszerelésem előtt nem sokkal egyik éjszakai löket szolimban bukott az egyik járőr nagyon nagyot.
Bömbi barátom sorait idézve az ő unokájukat is hadra lehetett volna vágni. Nem túlzás. Aki katonaként volt járőr, illetve őrszolgálatban az tudja hogy mi járt annak aki a felállítási helyét indoktalanul elhagyja. Mélységi járőr ellenőrzéskor a járőr nem volt a szolgálati helyén. Többszöri kiáltásra sem jelentkeztek, de még egy utolsó esélyt adva nekik, várakoztunk. Közben egy motorost ellenőriztünk, aki az éjszaka közepén világítás nélkül közlekedett. Mivel helybéli lakos volt, ezért tovább engedtük. Közben a járőr is előkerült. Hogy hol jártak nem mondták el. Azt hogy akkor hol voltak kb 5 évvel a leszerelés után mondta az aki akkor járőrtárs volt és köszönte meg hogy nem kerültek hadra. Amit elmondott az alapján még a dédunokáját is hadra vágta volna a derék Haynaunk, mivel a boros pohárban keresték a határsértőket. Hogy megtudjanak győződni hogy tényleg nincs a pohárban senki sincs elbújva, ezért a tartalmát kiitták.
Mivel azt nem akartam hogy, Haynau karmaiba kerüljenek ezért figyelési nehézmény (Az későn észlelték az ellenőrző járőrt) került bejegyzésre az ellenőrzési naplóba. Maga a figyelési nehézmény már magában is elég súlyos esemény. Hogy milyen események következtek ezek után, azt nem publikálom.
Tiborunak magán levélben megírtam.

 31. Estván — 2014-05-07 23:33 

Bömbi alezredes úr elvileg egy darabig egyszerre járt a főiskolára a katasztrófák jelenlegi legfőbb megvédőjével.
Ismerte esetleg személyesen? Talán akad az ő szereplésével egy (persze publikálható) sztori is?

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.