515. – A Nagy Kummantás

nyitKelempájsz kolléga felvezetője: a most következő kép némi disputa tárgyát képezte a közelmúltban, a Facebook „Szombathelyi Határőr Kerület” című oldalán. Buksitizedes arra tippelt, hogy a képen látható katona meghalt, én pedig arra, hogy csak be van b*szva. Aztán a kép tulajdonosa és készítője, Pöczön Attila bajtársunk felvilágosított bennünket, hogy szerencsére egyáltalán nem halott, és nincs is beb*szva, a kép beállított jelenetet ábrázol. Ő maga látható rajta éber szolgálatellátás közben. Nekem ez a kis jelenet nagyon megtetszett, ihletet merítettem belőle, annyira, hogy elkértem tőle a képet és engedélyt kértem arra is, hogy az alább következő történethez illusztrációként felhasználhassam. Ugyanis ez a kép akár rólam is készülhetett volna! Attila bajtárs pedig volt olyan kedves, hogy beleegyezett a kép felhasználásába. Ezért itt is kifejezem neki hálás köszönetemet. És ha már róla van szó, megemlítem, hogy számos elfogása volt, igen kiélezett helyzetben szolgált a határon, épp a délszláv háború idején. Érdemes lenne felkérni, hogy kalandjait foglalja írásba és ossza meg velünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

396. – Bűn és bűnhődés 2.0

Nrich68 kolléga úgy két hónappal ezelőtt ott hagyta abba a sztoriját, hogy megkapta a jól megérdemelt büntetést a mocskos csajkáért. 10 napot tölthetett abban az intézményben, amit Zalaegerszegen piros 9-nek hívtak. Ez volt a fogda helyszíne, s az őrség is itt pihent. Utóbbiak a pihenőidejükben őrizhették a fogdásokat, akik gyakran saját surranótársaik voltak. Lássuk, hogyan folytatódott a történet a hűvösön. És persze a kommentekhez jöhetnek a saját fogdás beszámolók!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

386. – Bűn és bűnhődés

Újabb kollégát üdvözölhetünk a Milstoryblog szerzői között. Nrich68 barátunk azon visszaemlékezők számát gyarapítja, akiken (az angyalbőrben eltöltött időszakra visszarévedve) nem kizárólag kellemes emlékek lesznek úrrá. Ennek ellenére (a pártatlanság és az objektivitás jegyében) örömmel helyt adunk az ő történeteinek is, hiszen – mint az már többször megismételtük – blogunk nem akar mesterségesen egy rózsaszínű felhőt képezni a sorkatonaság köré, s egyik célunk pont az, hogy az évek távlatából minél sokszínűbb és reálisabb képet fessünk magáról az intézményről.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

370. – Haynau újratöltve

Ha jól számolom, ez a tizedik poszt a Milstoryn, amelyben a nyugati határszél őrzőinek egykori legendás fegyelmi tisztje (becenevén Haynau alezredes) felbukkan. Megegyezhetünk abban, hogy az azért jelent valamit, hogy ennyi év elteltével emléke még ilyen intenzíven él az egykori határőrök között.

Ma Bömbi székfoglalóját olvashatjátok a témáról. Még csak annyit, hogy ez a nick Hushegyi Róbert alezredest fedi, akinek könyvét annó, még a nyári szünet előtt mi is szíves figyelmetekbe ajánlottuk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

194. – A büntetés

Alhadnagy úr-elvtárs kolléga története annak fontosságára világít rá, hogy a helyes intonáció még egy viszonylag rövid kérdésnél is milyen sokat számít. Mai sztorinkban szerencsére kivégzőosztag nem lép fel, pedig annó (biztos vagyok benne) igény az lett volna rá.