386. – Bűn és bűnhődés

Újabb kollégát üdvözölhetünk a Milstoryblog szerzői között. Nrich68 barátunk azon visszaemlékezők számát gyarapítja, akiken (az angyalbőrben eltöltött időszakra visszarévedve) nem kizárólag kellemes emlékek lesznek úrrá. Ennek ellenére (a pártatlanság és az objektivitás jegyében) örömmel helyt adunk az ő történeteinek is, hiszen – mint az már többször megismételtük – blogunk nem akar mesterségesen egy rózsaszínű felhőt képezni a sorkatonaság köré, s egyik célunk pont az, hogy az évek távlatából minél sokszínűbb és reálisabb képet fessünk magáról az intézményről.

Az ellógott reggeli torna és a mocskos csajka, avagy bűn és bűnhődés…

Megmondom őszintén, már elég régen hallottam a Milstoryblogról, de bennem a katonaság berkein belül eltöltött tápos év olyan keserű élményeket és emlékeket ébreszt fel ((már maga a szó is…), hogy – mint minden, erre emlékeztető dolgot – ezt a blogot is elkerültem. Aztán amikor egy kollégám állandó röhögését hallottam, mégiscsak rávitt a lélek, hogy elolvassam. Némelyik sztorin én is jókat derültem, de egy Optika nevű szerző Zalaegerszegi nosztalgia című cikke alaposan felkavart. Hogy Zalaegerszegre elmenjek, az még hagyján, de hogy önszántamból betegyem a lábam oda, ahova egy évig mint egy börtönbe be voltam zárva?!

Pedig (legalábbis eleinte) nem voltam kifejezetten antikatona. Próbáltam a tőlem elvárható legjobbat kihozni magamból, de a sors (1986 őszén) összehozott egy rendkívül kellemetlen tiszttel [a bekezdés további része a szerző utólagos kérésére törölve. tiboru].

Ő volt az, aki rettenetes módon megkeserítette az életemet. Tudomásom szerint a rendőrségtől került át a honvédséghez. Úgy éreztem, hogy kicsit úgy viszonyult a sorkatonákhoz, mint amit korábban a rossz fiúknál megszokott. Mindig úgy éreztem, hogy szeméből a katonák felé mindig a megvetést, a lenézést árad. Pedig amúgy a többi hivatásoshoz képest művelt volt, ja és rendkívüli erejű. Ha a zászlóalj gyalog ment a gyakorlótérre, az élen ment és gyilkos tempót tudott diktálni. Óriási fegyelmet követelt, ami nem is lett volna önmagában baj, de úgy éreztem, hogy mindezt állandó fenyegetéssel, kegyetlenséggel érte el. Neki köszönhetem, hogy tulajdonképpen rám rohadt a lakat.

A körletelhagyási engedélyemben ugyanis mindösszesen 3 sornyi bejegyzés volt egy teljes év alatt: az eskü napján kimaradás Zalaegerszegen, egy szabadság karácsonykor, valamint az utolsó, már nyáron, a leszerelés előtt pár héttel, a civilért.

Túléltem az alapkiképzőt és nyúl lettem, mint sokan mások. Mondták, hogy utána már nem lesz olyan szar: eltáv is lesz, szabi is lesz. Ahogy láttam, sok dolog már nem volt tényleg olyan vészesen kemény, például sokan a reggeli tornát is kezdték kihagyogatni. Nem igazán szerettem korán kelni és a sötétben tornázni, sétálgatni, de általában nem lógtam. Mindössze egyszer próbáltam sunnyogni és rögtön bukás is lett.

Egyik reggel sem a körletpéká tizedes srác, sem a helyettese nem volt bent a körletünkben. A ZNTI sem nézett be. Többen úgy gondolták, remek alkalom ez a lógásra. Pechükre hagytam magam meggyőzni, amiért súlyos árat fizettem (fizettünk). Jött a törzsfőnök ellenőrzésre és hallottuk az óriási nagy üvöltözést a szomszédból. Gáz van! Volt, aki ki tudott mászni az ablakon, s volt, aki elbújt. Nekem maradt a bukás, mint még kb. 15 társamnak.

Mi, a lebukottak felsorakoztunk a zászlóalj épülete előtt. Olyan reggeli póttornát rendezett nekünk, hogy míg élek, nem felejtem el. Kegyetlenül meghajtott bennünket, nagyjából egy órán keresztül. A belünk kilógott, ami még szerintem hagyján. Lógtunk, ez a büntetés, gondoltuk, de ezzel nem ért véget a dolog. Hivatalosan nem kaptunk egyéb büntetést, fogdát, laktanyafogságot, de a könyvünk a körletelhagyási engedéllyel együtt a páncéljába került. Szerintem ez nem felelt meg az akkori törvényeknek sem. De a törvény nem nagyon érdekelt senkit. Volt, aki próbált könyörögni, a lelkére hatni, de persze minden eredmény nélkül. Ki tudja milyen elvek alapján, a beragadt könyvek lassan kerültek vissza a századszintre. Volt, akinek már két hét után visszaadták, de az esetemben erre csak karácsony előtt került sor. Addigra mindenki túl volt már (legalább egy) szabadságon és több eltávozáson. Annyit elért, hogy én soha többet nem lógtam a reggeli tornáról. És mondom: a pót reggeli tornát a kegyetlensége ellenére megérdemeltem, de szerintem a helybetopi már túlzás volt, de vitázhattok ezen.

Szépen csordogált az idő. Jött a január, február, leszereltek az öregek. Valamikor jött egy rovancs. Szépen felsorakoztunk az alakulótéren, a motyónk nagy pokrócba csomagolva. Én a társaság szélén álltam. Ez úgy zajlott le, hogy mondták az elvileg kintlévő honvédségi tárgy nevét, amit – ha megvolt – felmutattunk. Ha nem, akkor pedig HTK, azaz Hova Tette Katona. Nekem megvolt mindenem, ámde a csajkában (hogy, hogy nem) benne volt a pár hónappal azelőtt valami gyakorlaton kapott főzelék maradéka. Hát mit mondjak, jócskán büdös volt. Mutattam a mellettem állóknak, volt kis rötyögés. Hát nem arra jött a törzsfőnök ? Bukás újra…

Másnap reggel a zászlóalj-kihallgatáson ott álltam a szőnyeg szélén. Pechemre nem volt ott a zászlóaljparancsnok, aki talán enyhébben ítélte volna meg ezt a súlyos bűnt, amit a mocskos csajka jelentett. A jól megérdemelt büntetés 10 (tíz!!!) nap a piros 9-ben. De még ez is hagyján, de a szokásos bónusz büntetés (aminek a törvényességéről ugyancsak nem vagyok meggyőződve): 6 hónap kedvezményektől megfosztás, tehát a könyvem a páncéljába került. A katonaidőmből meg hátra volt még 5 hónap. Na jó, 2 hónap után a büntetés további része elengedhető, de erre az esetemben nem került sor, pedig szinte mintakatona lettem, de valahogy a lakat rárohadt a páncélra. A civil ruháért is csak azért mehettem haza személyesen a leszerelés előtt, mert a zászlóaljparancsnok kiadta, hogy minden leszerelő katonát haza kell engedni. Szóval hazamehettem a civilért. Szépen felsorakoztunk, amikor indultunk a kapuhoz a törzsfőnök odajött hozzám és megkérdezte: „Katona! Tiszta a csajkája?”. Szívesen visszaszóltam volna neki, de hát ő volt az erősebb.

Nem állítom, hogy mindig minden szabályt betartottam. De azt állíthatom, hogy amikor stiklit követtem el, az mindkét esetben kőkeményen meg lett torolva, talán mert rosszkor voltam rossz helyen. Amikor büntiben voltam és mindent elkövettem a csorba kiköszörülése érdekében, akkor az viszont senkinek nem tűnt fel. Úgy látszik, tényleg jóvátehetetlen hibát követtem el az ellógott reggeli tornával és a mocskos csajkával…

22 hozzászólás

 1. krux — 2012-11-22 09:38 

Egy koszos csajkáért 10 nap fogdát kaptál??? Ilyen “elvek” mentén kiszabott büntetés esetén engem agyonlőttek volna. Vígasztaljon a tudat – ennyi év távalatából is -, hogy legalább egy bunkó hivatásos mindenhol akadt.

 2. drbumburnyak — 2012-11-22 10:24 

Csatlakozom krux kollégához.Azzal a kiegészítéssel, hogy ha a katonához az agyonlövés illik, akkor engem minimum karóba húzott volna ez a faszi akiről írtál. Nekem a kulacsomban volt fél évig a Csornapusztán szerzett pálinka, mert egyszerűen nem akadt ember aki megitta volna. A beletöltést követő napon már valami rézgálic-szerű színe volt mikor kiöntöttük pohárba…

 3. kelempajszmadar1 — 2012-11-22 10:43 

Egy év alatt háromszor otthon voltál. Ez azért nem olyan rossz eredmény, nálunk mindenféle fenyítés nélkül is hasonló volt az átlag.
Az a H. hadnagy pedig nem lehetett sem bunkó, sem inkorrekt fickó:
“…a többi hivatásoshoz képest művelt volt, ja és rendkívüli erejű. Ha a zászlóalj gyalog ment a gyakorlótérre, az élen ment és gyilkos tempót tudott diktálni” -tehát önmagától is elvárta azt, amit a katonáitól. Az ilyen parancsnokot mi is tiszteltük, még akkor is, ha kilógott a nyelvünk.
“Óriási fegyelmet követelt” -ez katonáéknál így szokott lenni, ebben sincs semmi kegyetlenség. A tiszta csajka nálunk is követelmény volt. Riadó esetén ugyanis mi másban kapta volna a katona a menázsit? A markába? Nyilván nem. Nálunk a lőteret lezáró biztonsági őrség is mindig csajkában kapta a kaját. Nem nagy durranás kimosni egy csajkát, pár perc az egész. Fontosabb volt, hogy mit kaptunk bele, és mennyit.
A reggeli torna sem volt olyan elviselhetetlenül nehéz: két kör laza futás a laktanya körül (Söptei út, Vörös Bika Szálló), utána gimnasztika, összvissz 20 perc volt az egész. Hamar megszoktuk, ki lehetett bírni, sokkal keményebb volt a kiképzés és a határszolgálat. És azt is kibírtuk, eleinte nyögve, később röhögve. De hát a katonaság erről szól.
Üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 4. zweitakt — 2012-11-22 12:47 

Nemtom, Kelempájsz bajtárs, nem mondom, hogy nincs igazad, de igencsak fájhat, ha a többiek mennek, te meg bent figyelsz.
Az meg a legnagyobb pech, ha a hv 2x kummant, az elöljáró 2x ellenőriz, és a hv. mindkétszer bukik… A HT szemében: Ez mindig kummant… ÁÁÁszopóroller.
A Tiszt viszont észrevehette volna azt is, hogy a fenyített igyekszik a hibáját kijavítani. Nekem úgy tűnik, hogy ez amolyan skatulyázós ficere volt, és akár milyen jó katona, parancsnokként emberszámba kéne venni az alárendelteket, ahogy Te is írtad Kelempájsz bajtárs! Inkább ez fájt neked is, Nrich68 kolléga, ugye?
Nálunk inkább emberségesen fenyítettek:
Belépett a tanterembe a szpk (fölvigyázz!)
-Kis Pásztor, megjött a VÁP-tól a betétlapja! Mondok egy számot: 8!
(8 hét bent figyelés)
Kis Pásztor kérő hangon:
-Három?
-Rendben, 8-ból 3: az 5 hét helyben járás!
valaki beszólt:
-Hülye, miért nem mindtál 7-et?!?
Egy tizedes:
-Mert 8+7 az 15! hehe!
Jót röhögtünk, és ment mindenki a dolgára. KIs Pásztor meg 5 hét múlva újra haza.
( Vétség: eltáv. A srácon nem volt sapka a Déli PU-on)

 5. szogyi — 2012-11-22 14:02 

@zweitakt:
VÁP, vasút…..
A nyíregyi állomáson már fütty, palacsinta megvolt, amikor feltűnik az állomásépületből kirongyolva egy katona, sapka a hóna alatt, tökig kigombolkozva, nyargal a vonat után, de a peronon ott áll (mit áll, vigyorog) a VÁP. Honvéd elvtárs egy kicsit lassít, félkézzel belsőzsebbe benyúl, katonakönyv elő, betétlap kitép, odanyomja a főtörzs kezébe, és újra csúcssebességre kapcsol. Elérte a vonatot…

 6. zweitakt — 2012-11-22 15:08 

@szogyi:
Jó műsor lehetett :-D
Mit nem adtam volna a VÁP PK arcának látványáért.
Lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki katonaideje alatt egyetlen VÁPost sem látott? Érdekes, előtte, utána többet is… Ez már Konteóra való parajelenség vagymi.

 7. Rókakígyó — 2012-11-22 17:31 

Arról persze nem szól a fáma, hogyan lehetett koszos csajkát eltenni. Olyan ez, mint a svájci frankos hitel (nem erről jut eszembe, hogy vidéken szinte mindenütt meg lehet mostanában estefelé fulladni a szmogban, kevesen használnak már gázt, így tényleg nagy a gáz… legalább 3féle értelemben). Naszóval azt se erőltette senki mégis mindenki sír miatta, pedig a felvevő a hunyó.

Nálunk a mosatlan csajkát nem lehetett elképzelni. Lehet, hogy azért mert sokat használtuk, de oda is figyeltünk rá mindig.
A reggeli tornáról is csak az öregek lógtak, de ők meg nem buktak meg sosem, mert rajtuk kívül senkit sem érdekelt a dolog.

 8. nrich68 — 2012-11-22 22:09 

Egy év alatt nem háromszor, hanem kétszer voltam otthon. Az első bejegyzés mindösszesen az eskü napi kimaradás volt.

Nem a pótreggeli torna miatt rinyálok. AZT MEGÉRDEMELTEM. És ha itt megáll akkor talán ma a tisztelet hangján írnék erről az “emberről”. De hogy kiszabott fenyítés minden nélkül jött hozzá grátisz helybe topi??????
A csajka mocskos volt. Ezért szerintem nem volt arányban 10 nap a sitten. De elfogadom. A grátisz helybe topi azért túlzás volt.

Rosszkor voltam, rosszkor buktam, rossz helyen, rossz embernél. Van aki büntetlenül megtette nap mint nap, annak szerencséje volt.

Akik nem voltak fenyítve ZEG-en akkor, annak egy év alatt átlag 5-6 szabadság jutott, és nagyjából heti – kétheti 1 kimaradás.

És az vesse rám a követ, aki a neki jutó katona idő alatt, mindig minden szabályt betartott. Ilyen a mesében sincs. Kelempájsznak bírom az írásait, de némelyikből kiderül, hogy ő sem tartott be mindig mindent.

És tényleg majd bele szakadtam, hogy az az óriási kedvezmény érjen, hogy töröljék a grátisz büntit. Azt kurvára nem látta senki.

 9. proletair — 2012-11-23 07:51 

Én nagyon ritkán étkeztem csajkából, és persze egy alkalommal benne is maradt a maradék. Egyik szemle előtt belenéztem, és gondoltam kitakarítom. Háztartási sósavat öntöttem bele, lezártam, had rágja a mocskot az anyag, aztán néhány reklámfilmszerű mozdulattal elmosom. Nem volt erre szükség. Mikor fél óra múlva megfogtam a csajkát, hogy viszem fürödni, meleg volt az oldala. Amit kiöntöttem belőle, az olyan volt, mintha magát az alumíniumot öntöttem volna ki. Szégyen, mert még egy évvel előtte a gimnáziumban kémia tagozatos voltam…

Apropó!

Nem kellene már állománygyűlést tartani?

 10. kelempajszmadar1 — 2012-11-23 08:24 

@nrich68: Üdv, kedves Bajtársam!
Szentigaz, hogy én sem tartottam be mindent. Akadt olyan eset, hogy ha elkapnak, futira vágnak: elaludtam az őrhelyen, letértem a menetvonalról, sőt, egy szörnyű, viharos éjszakán nem mentünk ki szolgálatba: a kutyakonyhán elbújtunk, ott húztuk ki a négy órát. Haynau még a vasajtót is körbehegesztette volna rajtam, ha megtudja, de az is lehet, hogy halomra lövetett volna engem.
De az olyan fenyítések, mint a feddés, vagy a helyőrségi fogda, belőlünk csak harsány röhögést váltottak ki: ezek ugyanis beleszámítottak a katonaidőbe. Így járt Kulhanek cimborám, aki részegen eltévedt az erdőben, és nem talált vissza az őrsre. Vagy drága barátom, Hans von Spaxer báró, akiről írtam, hogy gesztenyét sütött szolgálatban, és magát Haynaut kínálta meg. Ezeken a sztorikon még maguk az áldozatok is röhögtek. Mondtuk is: nem számít, pajtás, nem te vagy bezárva, hanem az ajtó! A Nap pedig nem dobja le az ékszíjat, telik az idő.
A fenyítésnek (vagy ahogy nálunk mondták, suhintásnak) megvolt a maga kihordási ideje. Ha letelt az idő, és a manus kijött a jergliből, akkor is eltelt pár hónap, úgy, hogy nem kaphatott kedvezményt (szabi, eltáv, kimarcsi). A kihordási idő természetesen függött a cselekmény és a kiszabott fenyíték súlyától. Pl. Kulhanek három hetet tötött Szombathelyen a bal 2-ben, ő 11 hónap után jött haza először.
Tiszta sor volt, hogy a summantás fenyítést von maga után.
A szigorú, de korrekt parancsnokokra nem haragudtak a katonák, nem éreztük úgy, hogy bűnözőként bánnának velünk (pedig az én századparancsnokom is a Rendőrségtől jött át a Határőrséghez).
Az igazán szemét alakok, akikről a spiclik kapcsán már írtam, mindig kedves, barátságos, jó modorú emberek voltak. Ha nem volt ügy, akkor kreáltak valamit, lehetőleg minél nagyobbat, hogy saját fontosságukat hangsúlyozzák. Az ilyesmiért már nem egyszerű feddés, vagy fogda, hanem minimum futkosó járt volna. Szemtől szembe mosolyogtak, aztán orvul támadtak. Ezektől kellett tartani! Még szerencse, hogy parancsnokaink legtöbbje józanul mérlegelte az ilyesmit, így pl. az őrsparancsnok Hétforrásra be se engedte az elhárítós tisztet. Megmondta neki, hogy “nem jössz te ide nekem bajt keverni!”. Majd összeszedek erről egy külön posztot.
No de nem szaporítom tovább a szót: maradok bajtársi kézszorítással: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 11. Steelman — 2012-11-23 09:19 

Üdv!

Én ugyan nem voltam katona (koromból kifolyólag lehettem volna, de hálistennek sikerült megúsznom), bátyám viszont másfél évig volt, épp a rendszer(?)váltás idején. Ő sok sztorit mesélt nekem anno. Felhívtam a figyelmét erre a blogra, de annyira megutálta a katonaságot, hogy nem akarja összeszedni a sztorikat. Egyet, amit mesélt és kapcsolódik a mostani poszthoz, leírok.
Ő Vácon volt a híradósezrednél mint teherautó sofőr. Nem volt sokat otthon ő se, mert bár egyáltalán nem egy balhés arc, ő is volt párszor rossz helyen a seregben. Ez már öreg katona korában esett meg vele. Kihagyta ő is meg surcitársa is a reggeli tornát egyszer. Persze mikor tűnt volna fel a hiánya, ha nem akkor…Be is rendelték őket zpk. kihallgatásra, a zpk. egy megbízott őrnagy volt, mivel a korábbit parancsnokot áthelyezték vagy nyugdíjazták, már nem emlékszem. Ez nekiállt ott nekik üvöltve szónokolni, hogy a katona meg haza meg kötelesség, stb. Ők meg álltak és látszott rajtuk, hogy kurvára nem érdekli őket az amit mond. Az ürge kezdett egyre jobban bepörögni, és amikor rájuk kérdezett hogy mi a mondanivalójuk, csak annyit mondott bátyám: -És? Na ekkor kaptak fejenként 20 nap szigorított fogdát. A haverja volt olyan hülye hogy szemtelenül meg is köszönje, ő kapott még 20 napot. Kísérték le a fogdára, az őrök nézik a fogdajegyet, bátyám meg mondja, hogy srácok, ez a jegy érvénytelen. Ők néznek meg pampognak hogy honnan veszed? Tessék, itt a szolgálati szabályzat, zpk. max. 15 nap fogdát adhat, az felett csak az ezredpk. Ő pedig a zpk-tól kapott 20 napot. Nézik az őrök, vakarják a fejüket, most mi legyen? Bátyám mondja, hogy semmi gond srácok, leülöm, de ez így akkor is érvénytelen. Le is ülte, bár jó dolga volt ott, ultizott az őrséggel, szolgálatot nem kellett adnia, stb.
Tehát reggeli tornát büntettek máshol is szigorúan. :-)

 12. Bigjoe(HUN) — 2012-11-23 10:19 

Király az új megjelenés!!!!
Gratula Tiboru!

A poszt írójának szeretném őszinte részvétemet kifejezni, igen-igen megsúrolták. Valóban túlzó volt a büntetés.
Nálunk ilyen apróságért, pl: csajka, max BTSZ-t adtak, – BalaTonSZelet népiesen- hivatalosan BenT eltöntendő SZabadság.
Ez egy szemét dolog volt, a páciens csak ült a körletében és unatkozott, ebből voltak a bonyodalmak, szívatások, stb.

Amikor egy egész őrszolit vissza zavartak a Rőzse kulacsában “fickándozó lények” miatt, nem igen volt ilyen súlyos bünti.
A Raffaelt megfenyítő szakszi is “csak” egy 30-ast kapott (eltünt könyvről szó nem volt), általánosan jellemző volt a századon, hogy akit befenyítettek az a fenyítés előtt elment egy 2+1-s eltávra. Leülte, majd utána megint elment egy 2+1-re.
Mondjuk akit a Váp vitt el az nem mind volt ilyen szerencsés, vagy aki a szügyészekhez ment az sem.
Vagyis ha a századon megoldhatták akkor viszonylag olcsón meg lehetett úszni.
Persze benne volt a pakliban, hogy minden reggel a szd kantinban tárazott az aktuális őrség/ leváltott őrség.
Gondolom a sok éles zizi+ az AK a sorok kezében minden nap, barátságosabbá tette a dolgokat. Mint ahogy a lövészetek előtt is megszűnt a szívózás, még az állandóan kekeckedők is visszafogták magukat.

Nekünk nem volt reggeli torna csak a KIK.-en.
Sajnos

 13. proletair — 2012-11-23 11:06 

Jó az új skin!

 14. michaelk — 2012-11-23 15:53 

Elolvastam a posztodat, és együtt érzek veled.

Ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, nem történt veled törvénytelenség. Az akkor hatályos Ált/220 Magyar Néphadsereg Szolgálati Szabályzata szerint, a katona járandóságai, azt írja, 2 havonta 1 eltáv, nős, családos katona részére 1 havonta. De fogda fenyítés esetén ez mind nem számít. A sorkatona esetében, pedig 6 hónap után törlődött a fenyítés. A kimaradás, pedig adható volt, és nem járandóság..

Szóval így jártál. És még „rendesek” is voltak, mert a fogdában töltött napjaidat nem húzatták rá veled! Pedig erre is törvényes lehetőség volt akkoriban, max 30 napot, lehetett túlórázni!

Viszont Te egyszerűen belefutottál egy olyan emberbe, aki a keménységet a tahó parasztsággal összetévesztette és még hatalma is volt hozzá, hogy az ötleteit megvalósítsa. Sajnos mindig voltak ilyenek, és ezek az emberek életre szóló élményekkel voltak képesek megajándékozni a z embereiket. Persze őket erről szívesen lemondtak volna

 15. komojtalan — 2012-11-23 21:44 

Lol, még hogy jogos ezekért ennyit kapni? Nálunk akkor simán főbe lőhették volna az egész laktanyát. Reggeli torna: Kisétálunk a sportpályára, nyakkörzés, távolba nézés, de persze ezt is csak a laktanya fele, harmada csinálta. Ki szolgálat miatt nem (kantin, sürgős ellenőrizni való :-) ), ki az idősebbik jogán. Én azért kaptam 30 nap laktanyát (+ 1.5 hónapot nem hivatalosan), mert hárman dobbantottunk és egy szemét feldobott minket. Ráadásul pechemre le volt adva a telefonszámom az AEGÜ -nél, létszám előtt telefonált, visszamentem 1 órán belül, míg a másik 2 kolléga nem, tehát még azt az estét sem töltöttem otthon. Már így is esélytelen lett volna kimagyarázni, de a laktanya felé nem szembejön a századparancsnokom :-)?

 16. hungaryhonved — 2012-11-25 10:16 

Tényleg kellemetlen, ha az igazságtalanság igaz, vagy az ember úgy érzi, hogy extra módon rájár a rúd…
Sajnos az és a mostani világ sem feltétlen a jókat jutalmazza a rosszakat bünteti…
Anno én minden extra hülyeséget megúsztam a SKK-ban. Elég bünti volt az 50 valahány torony 4 és fél hónapra… Így nemigen jutott már más. Ami mulasztás esetleg előfordulhatott, azt elsikáltuk, nem lett nagyobb baj. Voltam bent talán 2 v 3 hetet is egyhuzamban, ami az én időmben (2003-2004) már extrának számított, főleg h végig szolgálatban voltam (értsd: tiktakban toltuk az őrségeket).
1x valami karbantartó szombat még alapon, így nem pénteken mentem haza a többi surcitárssal, hanem szombaton reggel v délelőtt, talán. Azzal kifújt; elkerült a rettegett cselló vagy a főállású AEG. Olyat is csak áthelyezés előtt adtunk, a folyosó másik végén, azt sem kellett letölteni, mert jött értünk őrszd-os ellátónk, a Zieger “csocsi”, az őrült… Őrként egy ÁKN-re voltam mint munkahelyi vezér tervezve, de azt korábban már megírtam…

Csajkát sosem kellett használnom- megjegyzem szerencsére!-, pedig még mindig a felszerelés része.

 17. hungaryhonved — 2012-11-25 10:18 

@proletair:

Hogyaviharbanekéne! =) Támogatom!
Előljáró elé terjesztésre javaslom!

 18. Estván — 2012-11-25 18:37 

@proletair:
@hungaryhonved:

Jó ötlet. Sajnos dicső elődeim közül személyesen még senkit nincs szerencsém ismerni.
Bömbi, Szkv és Depapa bajtársakat is csak fényképről.

 19. dafko54 — 2012-11-25 19:46 

Szervusz. Anno ’76-’78 , 21 hónapon keresztül ( előtte 3 hónap, meg egy kicsi – kiképzés ) 24-24 – es szolgálatba jártunk folyamatosan és egy hónapban 3 szabadnap volt , amire általában mindég jutott valami “program” / pol. oktatás, önkéntes felajánlás, vagy valami rendkívüli dolog / Egy laza konyhaszolgálat, utána éjjelre egy telefonközpont már maga a menyország ( 2 n ? ) volt, főleg télen.Volt olyan hideg is , mikor éjszaka – 24 C volt, méllé meg fújt a szél egy keveset. Gondolom az ilyen időjárásról Kelempájsz tizedes és SZKV már említést tett néhányszor. Nyáron, jó időben az okmányos szolgálatot szerettem a legjobban a megszakadáson ( EJ , Narda-Bucsu között ), mert ott eseményteli volt az idő múlása és gyorsan elteltek az órák. Az ember sok mindent kibír, főleg , ha van összetartás és összetartozás egy viszonylag kis létszámú csoportban. Üdvözlettel.

 20. szkv — 2012-11-26 07:50 

@dafko54:
Szevasz dafko54. Bizonyára emlékszel a Narda-Bucsu csati közelében, bucsui oldalon a vasúttöltésre. (Szombathely Bucsu Pinkafői vasút Magyarországi felszámolt szakasza.) Hát ott gyakran előfordult olyan hideg hogy az AK és a járőr sapkája megderesedett. Maga az Sz 100-ra (Vasfüggöny) nem egy esetben vastag dér telepedett, hogy a sima és a szöges drót szálak egyformának tűntek. No de a hideg az mindenhol hideg, legyen az bárhol egyformán sz@r.

 21. szkv — 2012-11-26 18:50 

@Estván:
Estván: Részemről nincs akadálya egy személyes találkozónak. Estván. Depapa, Kelempájsz, Buksitizedes, Nedecz, szervezzetek egy év végi találkozót.
Szkv. Bucsu.

 22. ltcolonel — 2012-12-05 17:43 

@dafko54: Üdvözöllek Bajtárs.Mint volt Nardai én is megtapasztaltam az időjárás jotékony és káros hatását. 1969.február 16- az első járőrszoli O6-14. A Bucsu felé eső mafi-nál.A menetvonalon derékig érő hóban , én mint járőrtárs voltam a hótaposó. Kiérve sem volt jobb a helyzet. A hó szakadt. a jó Alpesi szél meg épitette a hótorlaszokaz. Látó távolság kb 3m-es.A müszaki zár magasságában hófal.Mindketten felmentünk a mafiba. Ott ugráltunk ütögettük egymás hátát, rugdaltuk egymás csizmáját. A kivitt hideg kaját sem volt kedvünk megenni.De hát kint kelett lennünk.Nagy nehezen letelt, még löket sem jött.Mondta is a járőrvezető nyugi ilyen időben még a határsértők sem indulnak el.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.