389. – A lőszer

Mi, egykori és jelenlegi katonák (illetve rend-, határ-, börtön- és kormányőrök, vagyis mindenki, aki valaha is egyenruhát viselt) tudjuk, hogy milyen fontos kérdés az utánpótlás. Nos, ma ismét egy új kollégát köszönthetünk az örvendetesen bővülő Milstory-klubban: cattani barátunk egyfelől a hajdani zöldbarettesek táborát erősíti, s egyúttal a gyakorló rendőrök soraiba tartozik. Olvassátok hát a székfoglaló posztját, amelyet (ígérete szerint) továbbiak követnek majd.

Kedves bajtársak! Előzetesen hadd mondjak egy pár szót magamról és militarista vonatkozásaimról. Az életkorom miatt nem lehettem sorkatona, de mindig is közel éreztem magamhoz ezt az életmódot; gyermekkorom óta valamilyen fegyveres szervnél képzeltem el a jövőmet. Végül is a Határőrségre esett a választásom, mely annak idején – még ha csak nyomokban is – de emlékeztetett a Honvédség fegyelmére. Mindig is büszke leszek rá, hogy hordhattam a legendás zöld barettet a turulmadaras felvarróval! Napjainkban már a Rendőrség kötelékében őrzöm az államhatárt.

Szóval pár éve (még határőrként) új járőrparancsnokot kaptam egy nálam sokkal idősebb, igazi régi vágású fatörmelék (főtörzsőrmester) képében. Nagyon rendes, bár kissé egyszerű lelkivilágú volt. Arcán már barázdákat húztak az élet megpróbáltatásainak könyörtelen ekéi, orra alatt az elmaradhatatlan „felcsatolható egyenbajusz”. Annyit még érdemes róla tudni, hogy éjszakás szolgálatokban szívesen nézegetett színes mozielőadásokat, melyeket a szemhéja belső felére vetített ki… (talán ma már leírhatom ezt, hisz azóta már elévült).

Szóval egyik eseménytelen éjszakás szolgálatunkban, még az „előadás” megkezdése előtt beszélgettünk a régi időkről, így jött fel a szó egyik – még sorállományú határőrként átélt – kalandjáról.

Éjszakás szolgálat: kollégám (itt még kopaszként) kisétál a jpk-val a meghatározott TP-re (tájékozódási pont) és intenzív figyelésbe kezd (hiába, már akkor is szeretett moziba járni…). A jpk persze kiakad: milyen dolog már, hogy a kopter itt pihenget, ő meg majd figyelget. Úgy gondolta, bosszúja csendes lesz és könyörtelen. Szép óvatosan kivette a kopasz AK-jából a tárat, abból 2-3 lőszert, majd a tárat visszahelyezte a fegyverbe. Persze a reggeli fegyverleadásnál hiányzott a lőszer. Kollégámnak fő a feje, hisz este még megvolt. Járőrparancsnoka és az ügyeletes (aki persze be volt avatva) mondták neki: takarítsa csak fel a hosszú folyosót, meglesz az a lőszer (a hosszú folyosó tényleg baromi hosszú volt!).

Meg is lettek, persze a folyosó különböző pontjain elrejtve, amit egyedül kellett szegénynek végignyalnia. Mire a sztori végére ért, én is mosolyogva summáztam a történetet:

– Ez egy jó lecke volt akkor neked; gondolom, ezek után már nem mertél aludni…

– De igen – mosolyog az egyenbajusz alatt – csak legközelebb már ráfeküdtem a fegyveremre…

21 hozzászólás

 1. kelempajszmadar1 — 2012-12-04 09:34 

Üdvözlet az új kollégának! Remek kis székfoglaló, valóban. Várom a többi történetet!
Egyszer magam is elaludtam az őrhelyen. Szombathely mellett van egy bájos kis falu: Perenye. Itt voltam biztonsági őr, amikor szünöse-majori a lőteret kellett lezárni. Én is ráfeküdtem a géppisztolyra, aztán snitt. A bajtársaim ébresztettek fel, és abban a percben megjelent a törzsfőnök. Ha csak egy perccel előbb ér oda, futira kerülök. Elég nehezen hevertem ki.
Határőr kézszorítással: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 2. zweitakt — 2012-12-04 09:53 

@kelempajszmadar1:
Hej, Mókus/Mogyorós Pele Bajtárs… egyszer???? Talán úgy értetted: “Az egyik alkalommal, amikor…”
;-)))

 3. zweitakt — 2012-12-04 09:55 

“felcsatolható egyenbajusz”- ez mekkora már!
Látom is magam előtt! Az összes jutubos MH-s videon ott figyel a HT-k ábrázatján:-)))

És a történet is tanulságos….

 4. kelempajszmadar1 — 2012-12-04 11:38 

@zweitakt: No igen, pontatlanul fogalmaztam. De kinn a határon nem aludtam el, csak egyszer, pár másodpercre, riadóban. Ültem a földön, és egy percre leesett a fejem, azt álmodtam, hogy valami rózsaszínű WC-n ülök. A bajtársam lökött meg, igaz, ő se volt jobb állapotban: este 3/4 11 óta kinn voltunk, és már hajnali 4 óra volt. Hogy teljes legyen az örömünk, délután 4-kor lett vége a riadónak. Azt a napot nem felejtem el!
Üdv: Kelempájsz

 5. stoppos — 2012-12-04 14:08 

Kreatív megoldás a problémára. :)

 6. Bigjoe(HUN) — 2012-12-04 14:46 

Üdvözlet kedves Hőrendőr!
Melyik határon voltál?

Mi megtámadtuk az alvó bajtársat.
https://milstory.blogrepublik.eu/2011/10/14/303_orszolgalat_reloaded/
Tisztán tudományos/szociológiai/filozófiai/etc…. szempontok miatt.

A jelenlegi egyenruhán hordod a madarat?
Szoktam figyelni, hogy kinek van.
Azokat kicsit többre tartom, mint az átlag rendőrt.
(Madaras még nem büntetett meg……míg sima igen:(
Persze ez csak véletlen.

 7. cattani — 2012-12-04 19:40 

@Bigjoe(HUN): Üdv! Jelenleg a szerb határon szolgálok.
A tiszthelyettes képzőt Körmenden végeztem így Vas és Zala megyében is valamennyire ismerős vagyok, sőt Vas megyét tartom a második otthonomnak. Néha átruccanok oda, mert vannak ott barátaim. Sőt Kelempájsz posztjai óta eldöntöttem hogy egyszer elzarándokolok a Hörmann forráshoz is :-)
A köznapi egyenruhámról azóta sem vettem le a turult, de a kék gyakorlón (amit általában viselek) nem állna jól. Van még két sztori a gépemen, ha azok megütik a blog színvonalát és nem leszek leszavazva írok még :-)

 8. kelempajszmadar1 — 2012-12-05 07:44 

@cattani: Nem leszel leszavazva, olvasatlanul is azt mondom, hogy megüti a blog színvonalát. A két sztorit várom, sőt: várjuk, még sőtebb: nem csak kettőt!
Hörmannt különösen ajánlom figyelmedbe, a katonatörténetektől függetlenül is csodaszép környék.
Határőr kézszoríással:
Kelempájsz tizedes

 9. Estván — 2012-12-06 23:26 

Valóban, ftőrm.-től fölfelé szinte kötelező a bajusz. Néha “ácskapocs” formátumban :)

Amikor alapkiképzésen a harcászat kiképzés témája az árnyékos erdőben szundikálás volt, furfangos rajpk.-ink lopkodták az alvóktól az AMD-ket. Aztán jó hangosan felolvasták a fegyverek számait, és nem kevés fekvőtámaszért cserébe lehetett őket visszakapni. Látszólag az én csúzlim is úgy hevert mellettem, mint ami éppen úgy pottyant le, de csak látszólag! A fegyverszíjon ugyanis átdugtam a karomat, de ez nem látszott, mert sátorlappal voltam betakarózva. Megpróbálták azt is elcsenni, de persze felébredtem arra, hogy megmozdult a szíj. Felnéztem az őrvezetőre, és csak annyit mondtam: nana! Erre suttogva válaszolt: látom maga figyel, nagyon helyes!
És így történt, hogy az EE 8725 fegyverszám nem hangzott el az erdő csöndjét felverve :)

 10. Estván — 2012-12-06 23:34 

@cattani: A turulért nektek nem szólnak? Ferihegyen pl. már mindenkivel, mindenhonnan leszedették… Viszont nyáron a Ludovika fesztiválon láttam egy alezredest, a társasági zubbony gallérján kék parolival, viszont a zseb fölött turullal. Hiába, vannak az egyenlők és az “egyenlőbbek” :)

 11. cattani — 2012-12-07 20:05 

@Estván: Nálunk ebből semmi gond nincs. Még a megyei vezérkarban is viselik a turult akik határőrök voltak. Nem gondoltam volna, hogy máshol ez probléma.

 12. Estván — 2012-12-07 23:35 

@cattani: Ez így lenne normális. Csak ebben az országban valamiért beidegződött egyfajta “a múltat eltörölni” mentalitás. Csomó olyasminek próbálják a nyomát is eltüntetni, ami előzőleg 20-30 évig tökéletesen megfelelt. Sőt, annak idején azok a dolgok is az előző “régi rossz” helyett jöttek.

 13. tiboru — 2012-12-07 23:52 

@Estván:

Az ORFK-n már több kisebb-nagyobb cirkusz is volt azért, mert a volt határőrök “klikkesednek”. Meg is vádolták őket (nem mondom meg, hogy ki, de pizsamás), hogy olyanok, mint az illegalitásban a kommunisták: összetartanak, konspirálnak és várják, hogy eljöjjön az ő idejük :-)

 14. cattani — 2012-12-09 23:22 

@tiboru: Ezt nem gondoltam volna. Az ORFK-sok biztos azt hiszik, hogy a régi határőrökből álló föld alatti árnyékkormány egyszer csak átveszi a hatalmat. Ahogy az egyik (amúgy full kattant) nyugdíjas exkollégám mondogatta: “a láthatatlan kéz visszanyúl!” Sosem értettem ezt mire mondja, de lehet ő már tudott valamit… :D

 15. Bigjoe(HUN) — 2012-12-15 00:24 

Nekem is lenne lőszeres történetem, az egyik börtönnel végződött. A másik meg ijedelemmel. Amig egybe rakom egy kis előzetes: Mi őríztük a laktanyában a fegyver és lőszer raktárakat. Na de kecskére káposztát? Aztán volt egy buzgó őrpk aki túlzásba vitte a takarítatást, vagy csak az unalom

 16. nedecz — 2012-12-15 01:56 

@tiboru: Sajnos a pizsama és az ész ritka kombináció…

 17. bbela — 2013-01-27 21:05 

Üdv mindenkinek 1979 be történt a sztori Biharkeresztesen. Én voltam a járőrparancsnok éjszakai szoliba mentünk ki Ártándra. Az uazal még kimentünk a vasút állomásra eligazításra. Az eligazítás után kint várakoztunk a kocsi mellet vártunk a sofőrre.
Természetesen ment a dumálás a hölgyek volt a téma. Jött a sofőr beugráltunk az uazba. Kimentünk Ártándra kiszállunk a kocsiból. A haver illetve a járőrtárs kérdi tőlem hogy hol a csúzlija. Sápadok el nem tom mondom.Az ennyim az meg van. Jön a kilós botrány kitör ordítás stb….
Nekem már lelki szemeim előtt megjelent a hadbíróság futkosó.
Csörög a telefon bent az üti szobájában a kilós tajtékozva veszi fel, a vonal túlsó végén a vasutasok, közlik hogy találtak egy géppisztolyt természetesen betárazva. Szóval az én Nagy Laci barátom mert így hívták a jól képzet Határőrt az uaz oldalának támasztotta a fegyvert. Mikor a sofőr megjött kocsi elindult a csúzli beledőlt a sárba. Hál istennek a vasutasok megtalálták. Az egész kb. húsz percig tartott az elhagyástól a megtalálásig.Ügy azért nem lett belőle mert éppen előléptetés előtt állt az öreg Lovász ő volt a FEPP parancsnok. Így aztán elsikálták az ügyet.

 18. szkv — 2013-01-28 15:37 

@bbela:
bbela: Hát igen csak nagy szerencsétek volt hogy olyan vasutasok (Egy kis dicsekvés: Olyanok lehettek mint én, 42 évet töltöttem a vasutas pályán) találták meg a fegyvert akik becsülettel értesítettek benneteket.
Egy kérdésem lenne : Miért volt a fegyver betárazva a gk.ba szállás előtt ?.

Egy alkalommal mi is elkövettünk egy vakmerő dolgot, amelyről Kelempájsz barátom még talán te sem tudsz. Ha az kitudódik, illetve Haynau fülébe jut, a szombathelyi Bal 2-be előjegyzés alapján ( Az utolsóknak kettő hónap várakozási idő) kerültünk volna be.
Az elkövetett cselekmény ideje, helyszíne: 1976 tavasz, Szombathely Ady tér, Busz állomás melletti park. Tisztes továbbképzésről indultunk vissza. Létszámunk csekély volt, amely azt jelenti őrsönként egy fő így voltunk 16-an. Fegyverek Gúlába össze rakva.Csapat egy része a padokon fekszik, másik része nedű felderítésre indul. Az őr szerepet vállaltam, de ez nem mentesített volna a büntetés alól. A beszerző körút nem volt sikeres mivel a környéken lévő vendéglők, nappali időszakban igen betartották (Nem a katonák) azt hogy FEGYVERES TESTÜLETEK TAGJAI NEM LÁTOGATHATJÁK. Szerencsénk volt az biztos, már azért is a Rendőrség a kérdéses parkkal majdnem szembe van.
Szkv BUCSU.

Ui. Tavaszra tervezgetek egy Biharkeresztesi vonal beutazást.

 19. kelempajszmadar1 — 2013-01-29 07:42 

@szkv: Nálunk is volt egy szép eset. A Hosszú-hát légvonalban olyan 3 km-re van Hörmannforrástól, és vagy 300 méterrel lejjebb. Szkv. Bajtárs, te emlékszel rá, a Stájerházaktól nincs messze.
Történt egy szép napon, hogy a járőr a Hosszú-hátról bevonult. Feri barátom (akiről a villámcsapás kapcsán írtam) volt a csöves (határőrizeti ügyeletes). Feri kérdezte a díszes járőr egyik tagját: -Hol a géppiszolyod, b+? Mire a csóka a fejéhez kapott: -Hűha! LENT MARADT A HOSSZÚ-HÁTON!!! No erre lett is nagy riadalom, a srác egy trappban indult neki a sötétségnek, meg járőrcsapásnak, amit mi Stájeri közelítőnek neveztünk. Lefelé még hagyján, de visszafelé küszködnie kellett az erős emelkedővel is. Mégis kb. háromnegyed óra alatt megjárta az utat, oda-vissza.
Végül meglett a fegyver, meg a benne levő tár, 20 db lőszerrel. Ott volt a fának támasztva, ahol hagyta. Így aztán megúszta a balhét. Vaddisznó biztos teljes hangerővel közölte volna vele, hogy hová való, Haynau pedig beledarálta volna a fasírtba, ha megtudja. De nem tudta meg senki, így hát minden jó, ha a vége jó.
Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 20. szunditj — 2013-02-22 23:03 

Nálunk a kiosztandó lőszert úgy tárolták, hogy egy lécbe volt fúrva 30 luk, így pont egy tárnak megfelelő skulót lehetett beleállítani. Ezeket a léceket pedig az ÜTI-szoba páncélszekrényében tartották. Lőszer leadásánál így nem lehetett sumákolni, rögtön látszott ha hiányzik akár egy darab is.
Egyszer pénteken este, már sötétben értünk vissza egy gyakorlatról a Bakonyból. A kocsikkal először a zászlóalj épületéhez álltunk be, hogy a holmikat kipakoljuk. Valamiért nem az épület előtti aszfaltútra álltunk, hanem a mögötte levő földútra. Amikor leadtuk a kocsinként egy tár lőszert az ÜTI-nek, az egyik adagból hiányzott EGY (!) darab. Hatalmas balhé lett belőle. A srác emlékezett rá, hogy útközben, amikor kivette a tárat a fegyverből, még megvolt az összes (ha valaki emlékszik, a táron alul volt egy kis luk, amin ha benne volt mind a 30 skuló, látni lehetett az utolsót). Csak a kocsiban vagy már a laktanyában tűnhetett el. Kihajtották az egész társaságot keresni. Jó félórát kerestük, „kiráztuk” a kocsiját is, a tök sötétben zseblámpák homályában tapicskoltunk a földön, mire nagy nehezen meglett. Amikor kiugrott a kocsiból, a döccenéskor a skuló kipattant a tárból és persze gurult amerre látott. Ráadásul szürke hüvelye volt, amivel még álcázta is magát. Ennyivel később tudtunk kipakolni, aztán még az autókat elvinni a telephelyre és végül lefeküdni a körletben. Mindez EGY DARAB rohadt töltény miatt!!!
A Bakony egyébként tele volt vele. Amerre előttünk az oroszok jártak, elég volt kicsit feltúrni az avart és mindig lehetett találni mindenféle fajtájú töltényt. Egyszer még páncéltörő rakétát is találtunk állványon, elfelejtették kilőni. Csak amíg a mi töltényeink hüvelye szürke volt, addig az övéké sima réz. Ebből is volt balhé.
Duna 85-ön megszökött tőlünk egy srác és elvitt egy AMD-t és két tár lőszert. A pk-k első ijedtségükben (katonai logikával) beszedtek tőlünk minden lőszert, majd kihajtottak minket csatárláncban üres tárakkal, hogy hajtsuk fel őt (a parancs az volt -isten bizony-, hogy határozott léptekkel és elszánt ábrázattal vonuljunk, így biztosan nem mer ránk lőni, ha esetleg akarna). Aztán rájöttek hogy ez így nem jó, kiadták újra a lőszereket és kerítettek valahonnan egy lövészszázadot, így aztán mi is, a lövészek is, helikopterek is, sőt még az oroszok is őt keresték (szerintem szerencséje volt, hogy nem azok akadtak rá). Nap végén újra beszedték a lőszert a lövészektől. Óriási botrány lett belőle. Mert még többet is adtak le, mint amennyit kaptak. Ezen kívül a zöme szürke volt, de volt egy csomó rézszínű is. Hova lettek a hiányzó szürkék? Honnan vannak a rézszínűek? Honnan lett több? Utólag már nem lehetett kideríteni hogy ki mit adott le és persze senki nem vállalt semmit. Zengett az erdő, de nem tudtak mit csinálni.

 21. scaevola — 2013-02-23 00:38 

@szunditj:

Mi is találtunk lôszert, a laktanya területén, elásva.
Elôször csak 1db 12,5-ös lövedék került elô a földbôl, annak a lôporát centitemetés során elégettük, de késôbb több láda lôszert kiástunk a gyalásóinkkal. Olyan sok volt, hogy azt már nem mertük nem jelenteni.

A 12,5-ös hüvelyt elhoztam/elloptam emlékbe. A bocskai sapkát elkobozták, mikor leszereléskor haza akartuk vinni… azt sajnálom nagyon, mert direkt beleírtam minden eszközöm sorszámát.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.