450. – Éleslövészet 1.0

A sok üresjárat, unatkozás és egyéb kamutevékenység soha nem erősítette a katonák és a hadsereg közötti szoros érzelmi kapcsolat kialakulását (hogy finoman fogalmazzunk), de azt el kell ismernünk, hogy az éleslövészet az mégiscsak egy olyan esemény, ahol és amikor az angyalbőrt viselő végre érzi, hogy na kábé ez az, amiért itt vagyunk. Zweitakt barátunk most az első éleslövészetéről osztja meg velünk emlékeit, pontosabban azok első részét. Folytatása nemsokára következik.

No, ezekre az alkalmakra igazán emlékszem.

Az első éleslövészet… Amit megelőzően – amint itt már sokan megénekelték – végigpróbáltuk végtelen + 2x, hogy mit, hogyan kell csinálni, hogyan kell mozogni a lőtéren, töltényhüvelyeket tárazgattunk ki-be, stb., hogy majdan (mind a 9 skulóval) nehogy valami botorságot cselekedjünk. Öregjeink mondták, hogy a tisztek majd bézbólütővel járnak mögöttünk, hogy aki forgolódik, az kap. Beszélték, hogy az öregjeink öregjei közt volt is egy srác, annak elakadt a csúzli, és elkezdett fektében megfordulni. No, azt úgy leütötte egy főhangya, buktabili ide, emberi jogok oda, a srác kiterült, aztán fellocsolták. Hülye volt. Pont. Elakadt AMD-vel nem forgolódunk, ennyi.

A meglepetés az volt, hogy amikor mi a laktanyában simán ing-zubbony viseletben voltunk, atletta sem kellett, akkor indulás előtt a tisztek közölték: vastag boxot a surcira, és atletta, ing, zubbony, mikádó. Püspökszilágyi lőtér híres, vagy inkább hírhedt volt a mikroklímájáról. No, nem banánt termesztettek, hanem olyan hideg volt ott mindig, hogy el se hittem volna, ha nem látom. Szitkozódtunk is a Gazon, hogy mi a fenének a mikádó, itt gyulladunk meg, f…kivan. És jött a megvilágosodás, ahogy befordultunk a lőtérre vezető lejtőre. A lőtér egy kisebb medencében feküdt, csak a hideg levegő gyűlt az alján. Míg mi Újpesten ing-zubbonyban, kényelmesen, addig a lőtéren szolgálóknak már javában mikádó volt a viselet.

Amikor kiértünk Püspükszilágyra, hűvös, de szép idő volt, szeptember, kellemes meleg napsütés, száraz, puha fűben heverészés, amíg egy spéci, AMD-re csatolható, féligáteresztő tükörrel mindenkinek egyesével ellenőrzik a fektében a célratartási készségét. Érdekes egy szerkentyű volt, tulajdonképpen a tokfedél zárópöcke és a célgömb közé rugóval akasztott szerkezet, ami kis féligáteresztő tükröcskét tartott a célzó szeme, és a célzóalkalmatosságok közé. Feküdtünk, célra tartottunk, és a tiszt felülről lenézve a tükörre látta, hogy jól tartjuk-e a 8-as sz. álló alak alsó széle közepén a csúzlit.

Aztán szépen lement az egész cécó, ahogy kellett…

Sajnos nem tudtam emlékhüvelyt vételezni, mert a lövészet után mindenkit egyesével végigmotoztak, surranó le, karok oldalra, tapi. A sittes módszert meg valahogy nem érte volna meg a dolog…

Aztán jött a második, az úgynevezett sorozatlövés-kiképzés.

A laktanyán belüli gyakorlás sem tetszett már annyira. Hűvösre fordult az idő, és a fű szinte állandóan vizes volt.

A történetekhez hozzátartozik, hogy az őrségben unalmamban is olvasgattam [OFF: Tényleg! Nincs valakinek egy eladó példánya a Magyar Néphadsereg Szolgálati Szabályzata c. könyvből? Megvenném! Kösz! ON], meg egyébként is igencsak forgattatták velünk a szolgszabot, és nem csak azt a részt olvastam el, amit mutattak, hanem az érdekesebb fejezeteket is. “No, ezt jó lesz tudni, mert még jól jöhet!” jellegű, főként a bakák pihenőidejére, jogaira vonatkozó részeket tanulgattam, hogy alkalmasint akkor is tudjam majd idézni, amikor éppen “nyomást gyakorolnak rám”…

Így tisztában voltam vele, hogy a második lőkiképzésen a tüzelőállást (fekvő, térdelő, álló) szabadon megválaszthatja a baka. Addigra azért akklimatizálódtam annyira, hogy tudtam, mi az az – itt a blogon szintén már többször megénekelt – önvédelmi bociszem, valamint kiválóan tudtam megakadás nélkül a legnagyobb baromságokat is jelenteni. A lőgyakorlatot megelőző napokban a laktanya mindenféle füves részein mást sem lehetett látni, mint, hogy a bakák gyakorolgatják unásig a lőtéri viselkedést. Akkoriban sok eső esett, majd elállt, megint esett, megint elállt, és ebben az ütemben futkorásztunk hol tanterembe elméletet, hol a fűre gyakorlati ismereteket szerezni. Egy szó mint száz: nem volt kedvem a laktanyában a vizes fűben fetrengeni zubbonyban a hideg földön. Tiszta felfázás és (nem utolsó sorban) macerás fegyveranyag-karbantartás várt volna rám. Épp elállt az eső, kivonultunk a focipályára. Szépen fel is vonultunk, rajvonalba rendeződtünk, majd elhangzott:

– Lővonalba!

Előresétáltunk úgy 5 lépést.

– Lőállásba!

Előreléptünk még egyet, stukker lábhoz.

– Lövőhelyzetbe!

Többiek lefekszenek, vállukhoz emelik az AMD-t. Én szépen álltam, bal láb előrébb, jobb láb hátul, kontraposztos tartás, fegyvert vállhoz emelem.

Üvöltés harsan:

– LŐHELYZETBE!!!

Én állok szakadatlan, célra tartott fegyverrel.

– NEMHALLOTTA??? LŐHELYZETBE!!! ÖNHONVÉDVAGYMIAFASZOMMÁ!!!

Ezt már a fülembe ordította, így kénytelen voltam reagálni, de ugye, töltetlen fegyver nincs, fegyverrel nem forgolódunk, más parancs nem hangzott el, ezért csak úgy, elhúzott szájjal oldalra szólék:

– Jelentem, abban vagyok!

No, itt a törmnek elkezdett egy picit szalajtani a bicaj, jópár másodperc döbbent csend következett, a többiek fektükből felpillantottak, itt esemény lesz, ezt jó lesz látni. A tarkómmal is láttam, hogy lilul a törm feje, de valami azért neki is felderenghetett, mert mire újra elkapta a hajtást, egész csendesen, bár kissé rekedtebben szólalt:

– Mi van, maga állva akar majd sorozatot lőni?

– Jelentem, igen!

– No, ott leszek, de ha meglátom, hogy csak letérdel, vagy lehasal, olyat teszek, amit magam is megbánok!!!

– Értettem.

Mondanom sem kell, a többi raj ezután mind állva kívánt lőni, és azt is gyakorolta…

Gyakorlat után bevonultunk a századszintre, csúzlipucolás után állunk sorba, hogy leadjuk a stukkert. Századpéká vigyorogva kinéz a szobájából, hogyaszongya:

– Hű, de fázós a század, b@ssza+, Kukker (itt nem “Optika” volt a szemüvegesek beceneve), amióta maga állva akar lőni! De aztán a lőtéren meglátjuk! Ott nem árt majd fekve lőni, mert ha állva szart lő, addig fekszik, amíg egy tölténnyel 3 tízest lő!!!

S a dolog eképpen le is zárult aznapra.

16 hozzászólás

 1. kelempajszmadar1 — 2013-10-22 08:38 

Mi a sorozatot szinte mindig állva lőttük. Megmarkoltam a tárat -az AK-nak nem volt elöl markolata- aztán ratata!
Volt még határmenti “A” és határmenti “B” lőgyakorlat is. A határmenti “A” nappal történt, oldalt futó alakra kellett lőni. Térdelő helyzetből adtam neki, le is feküdt egyből. A “B” lőgyakorlat ugyanilyen volt, de azt éjjel csináltuk. Pár másodpercre megvilágították a célt, aztán eloltották a reflektort. Mi pedig durrbele.
A céltábla automatikusan elfeküdt, amikor találat érte, de a lőtéren a toronyban szolgálatot teljesítő srác gyakran besegített: elfektette ő maga, hadd lássuk úgy, hogy a lövészet kitűnően sikerült.
Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 2. pilotax — 2013-10-22 09:02 

Zweitakt barátom biztosan sokkal fiatalabb lehet mint én, hogy ilyen friss emlékei vannak a lövészetekről. Nem tudom miért ,annyi emlékem van a negyven évvel ezelőtti dolgaimról, de a lövészetek ebből teljesen kiestek. Egyetlen lövészetről vannak nagyon halvány emlékeim, pedig biztosan volt több is, nyilván legalább időszakonként egynek kellett lennie. Lehet el kellene kezdeni szedni a Cavintont? Tartalékosi időmből jól emlékszem több lövészetre is, de a sorkatonai szolgálati időbeli lövészetek elvesztek. Annyira azért emlékszem, hogy a takarékosság volt a fő szempont, három db lőszert lőhettünk és a hüvelyt is addig kellett keresni amíg mind a 3 meg nem lett.

 3. komojtalan — 2013-10-22 10:59 

Mikor és hol vették ilyen komolyan a lövészetet? Nem mondom nálunk is volt némi előregyakorlás, de az szinte elméleti volt, na meg fegyverpucolás. 3x lőttem összesen, de mivel állandóan szolgálatban volt a fegyver az őrszázadnál, heti-két heti rendszerességgel volt fegyverpucolás, most is simán szét-össze tudnék szerelni egy AMD -t, na nem mintha a többi fegyver olyan nagy ördöngösség lenne. Mi is Püspökszilágyiba jártunk, de ha tegnap megkérdezi valaki nem tudtam volna :-). 2x 6 egyes lövés volt, viszont vagy 2., vagy 3. időszakban géppuskával is volt lövészet, a célt sem láttam szinte (800 méter?), de valamiért eldőlt :-). Ugyanakkor dobtunk kézigránátot is. A biztosítószeget mindenki megtarthatta, talán meg is van valahol, töltényhüvely mizéria nálunk nem volt.

 4. kelempajszmadar1 — 2013-10-22 12:20 

A kézigránát biztosítószegével remekül lehetett a gatyamadzagot befűzni. Nekem sokáig megvolt, de aztán -mivel civilben nem fűzögettem gatyamadzagot- elveszett az évszázadok viharában.

 5. zweitakt — 2013-10-22 15:21 

@pilotax:
Bizony, tejfelesszájú kölök vagyok hozzád képest, (74es kiadás, 94-95szolgálat) de azért az MHSZből még nekem kijutott: Repülőmodellezés, és rádióamatőrködés területén… A behívásom során ez utóbbit valahogy nem vették figyelembe….

 6. zweitakt — 2013-10-22 15:24 

@komojtalan:
1. Honvéd Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj…
Az M48 dobálása a sorozatlövészeten volt, azt Tiboru bajtárs későbbre tartogatja. Az éjszakai lövészetről szólót meg még ő sem kapta meg, de már készül…

 7. Bigjoe(HUN) — 2013-10-22 18:02 

@zweitakt:
hm.. én is hasonló adatokkal rendelkezek, bár én az MHSZ-hez lövöldözni jártam (Ők másnak nevezték, de a lényeg az ugyan az)
Mi egy Hőr Ikarusszal mentünk nem túl messzire..a Dunát láttam, de különben meg bóbiskoltam, mert 24 órás szoli után voltunk.
Nálunk volt úgynevezett speciális lövészet volt. (Már írtam?)
25 zizinek írtunk alá és megkaptunk 20db-t.
Amikor szóltam, hogy de 25 írtam 20-at kaptam kizavartak a sátorból:(((((
Úgy rémlik, hogy voltak egész alakos álló célok, felbukkanó, és mozgó célok.
Meg minden felé agyament előképzés:
A fegyvert nem adhatja…nem teheti…csak vezényszóra….
– Megindulás terepszakasza -sárga zászló
– Tűznyitás terepszakasza – vörös zászló
– töltő-ürítőhely (azaz WC, mert ott lehetett csak pisálni…..) – zöld zászló
– és tovább nem emlékszem
De a lényeg, hogy csak a tényleg veszélyes műveleteket kellet betartani (tűznyitás terepszakaszánál max 3 ember lehetett azok is egy vonalban).
Meg a fegyver ürítést nézte meg Angel, aztán elhangzott a “Dögölj le!” vezényszó és mindenki fetrengett.
Tártasi a fej alatt és pihi.
Közben néztük, hogy ki mit lő.
A részeg ht. csigatárral a Dögész “ágyújával” megszórta a domboldalt (ez nagyon látványos volt a nyomjelzős zizik miatt).
Ezt követően a ht-k pisztollyal is lőttek, mi közben ettük a zöldborsó konzervet kolbásszal, napon melegítve.

 8. Rókakígyó — 2013-10-22 18:24 

Hadd ajánljam a hétvégi Kőszegi-hegység túrám képeit a fácsén:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.184563371732623.1073741853.100808660108095&type=1

Minden ami kell: Hörmann forrás, Stájerházak, Vöröskereszt, Hétforrás

 9. janicsar — 2013-10-22 18:58 

Ahogy írtam, nálunk volt bőven lövészet meg kislabda-hajigálás is, a biztosítószegeket összegyűjtöttem, aztán mégis lábuk kelt.
Amit viszont még érdekes lehet elmondani: nem csak a pályán lőttünk, hanem olykor a járműből (BMP) is. Ez úgy történt, hogy a géppisztolyt rögzítettük az erre a célra szolgáló csőkulcsban (elfelejtettem, hogy valójában hogyan hívták, hátha valaki majd segít), majd az egészet beforgattuk a nyílásba, amelynek zárófedelét persze belülről lehetett elforgatni. A fegyver biztonságos rögzítéséhez elég sok gyakorlásra volt szükség, ha sikerült, akkor a kulcs az egész AMD-t megtartotta a csövénél fogva.
Tűzparancsra aztán nyomattuk kifelé tüzet. A periszkópon elvileg látni lehetett volna a célt, de a valóságban soha semmit sem láttunk. Gondolom, itt nyilván nem is a célzott lövés volt a lényeg, hanem az, amit az angol úgy hív, hogy “suppressing fire” (magyarul zárótűz?). Mi az egészből két dolgot érzékeltünk leginkább: a pillanatokon belül beálló süketséget és a járműben csörömpölve széthulló hüvelyek tömegét (akármennyit eltehettünk volna, elszámolni sosem kellett velük, de nemigen volt hol tartani, mert persze a körletben szigorúan tiltva volt).
Van egy kétperces, de remek demonstrációs film a youtube-ról, ebből jól kirajzolódik a BMP-s élet, mindjárt az elején a fent ismertetett művelettel: http://www.youtube.com/watch?v=v2Qo5HOuHeo

 10. daneel — 2013-10-22 19:00 

Én egész katonaidőm alatt összesen 4 (azaz négyes) db lőszert lőttem ki.
3 db-ot egyes lövéssel, és 1 (azaz egy) db-ot pedig sorozatban. :-).
Valamennyi a tábla előtti dombban landolt, mégis ledőlt a táblám. Persze, a toronyban lévő srác húzta le. Nálunk is össze kellett szedni a hüvelyeket, nagyon spóroltak a lőszerrel.
Viszont az első három hónapban heti 2-3 fegyverkarbantartás volt, de itt legalább 1 óráig nem piszkált bennünket senki.
2-3 kötelező lövészetet úgy úsztam meg, hogy épp akkor volt „fontos bejelentkezése” valamelyik rádiósnak, amikor épp én következtem volna. Persze fontosabb volt a lőtér biztosítása, mint az én lövöldözésem.
Kézigránát…. Én csak „műanyag gránátot” dobtam el, de azt is a nagy igyekezetemben (mivel, tudtam rossz dobó vagyok), legalább 30-40 fokkal más irányba repítettem.
Egy rózsabokorban landolt. Amikor látta az őrmi mit produkáltam mondta, ha éles gránátot kell dobnom, szóljak neki előre, hogy mindenki időben fedezékbe vonulhasson.

Rókakígyó (8)!
Nagyon jók a képek, nekem a közeliek tetszettek jobban.
( Ilyenkor derül ki, megdicsérve egy-egy saját képemet rá kell döbbennem, más is tud fotózni! )
Üdv. Daneel

 11. tiboru — 2013-10-22 19:39 

@Rókakígyó:

Gratula, nagyon klasszak lettek!

 12. Rókakígyó — 2013-10-23 06:32 

Köszi, köszi.

 13. Rókakígyó — 2013-10-23 13:08 

@daneel: én mondjuk nemigen tudok fényképezni, de a dicséret sosem káros. Akinek tetszenek a képek, azok csak bátran like-olják az oldalt. Lesz még itt sok túra:)

 14. zwumba — 2013-10-24 12:12 

Nekem van egy példányom Szolg.szabályzatból talán a 70-es évekből,de majd előkeresem és pontosítok.

 15. zweitakt — 2013-10-25 20:58 

@kelempajszmadar1:
Láttalak a TV-ben!;-)
Jó kis film volt! Érdekes, tanulságos!
Amennyire meg tudtam ítélni, a hivatásosok kevésbé egészséges lelkülettel szereltek le, mint a sorozottak…..

 16. kelempajszmadar1 — 2013-10-28 09:45 

@Rókakígyó: Kedves Rókakígyó Bajtárs! Remek képek, köszönet érte! Jómagam is ott jártam a múlt héten, Szkv Bajtárssal. Szerdán (okt. 23.-án) megnéztük a bucsui őrsnél az egykori elektromos jelzőrendszer nyomvonalát meg a határt, másnap pedig a Kincs-pihenő-Óház-tető-Vörös-kereszt-Zeiger-nyereg-Hétforrás-Trianoni-kereszt-Kálvária-Kőszeg útvonalat jártuk be. De már kevés gombát találtunk. Majd küldök beszámolót róla Tiborunak.
Zweitakt Kolléga: a hivatásosok is különféleképpen élték meg, de ők érthetően másképpen látnak dolgokat. Csütörtökön Kőszegen találkoztam a volt őrsparancsnokommal, aki a filmben is említette, hogy emlékszik rám. Amolyan igazi határőr öleléssel köszöntöttük egymást, igen jó volt újra látni őt 20 év után. Mi nem haragszunk egymásra, annak idején sem, ma meg még kevésbé. Az élet így hozta, vagy más szóval: nekünk ezt dobta ki a gép.
Bajtársi üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.