Legutóbbi posztom legvégén megígértem, hogy elmesélem azt az orbitális kummantást, amit a tökszar csúzli miatt úsztam meg. Hát íme, eleget teszek vállalásomnak – írja Zweitakt kolléga, s mivel a tettek embere, bele is vág a mondandójába.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Zweitakt kolléga ma ott folytatja a püspökszilágyi éleslövészet történetét, ahol a múltkor abbahagyta. Nem akarom fájdítani a szívét, csak annyit mondok, hogy (szerintem) az első igazi sorozatlövés által biztosított élmény és adrenalinlöket bizony semmi máshoz nem hasonlítható…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A sok üresjárat, unatkozás és egyéb kamutevékenység soha nem erősítette a katonák és a hadsereg közötti szoros érzelmi kapcsolat kialakulását (hogy finoman fogalmazzunk), de azt el kell ismernünk, hogy az éleslövészet az mégiscsak egy olyan esemény, ahol és amikor az angyalbőrt viselő végre érzi, hogy na kábé ez az, amiért itt vagyunk. Zweitakt barátunk most az első éleslövészetéről osztja meg velünk emlékeit, pontosabban azok első részét. Folytatása nemsokára következik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
