450. – Éleslövészet 1.0

A sok üresjárat, unatkozás és egyéb kamutevékenység soha nem erősítette a katonák és a hadsereg közötti szoros érzelmi kapcsolat kialakulását (hogy finoman fogalmazzunk), de azt el kell ismernünk, hogy az éleslövészet az mégiscsak egy olyan esemény, ahol és amikor az angyalbőrt viselő végre érzi, hogy na kábé ez az, amiért itt vagyunk. Zweitakt barátunk most az első éleslövészetéről osztja meg velünk emlékeit, pontosabban azok első részét. Folytatása nemsokára következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

291. – A gyengusz

Hát a gyengélkedő is egy más világ. Elkülönített rész az elkülönített részben, állam az államban. Senki ne abból induljon ki, amiket első világháborús filmekben látott, tehát nagy hodályokat, nyöszörgő, a reinkarnáció szélén álló emberekkel, már minden mindegy tekintetű szemekkel siető nővérekkel, aggódó arckifejezésű orvosokkal, ahol már semmi sem történik, ahol mindenki várja sorsa beteljesülését. Beletörődve, csendben. Ez így egy toposz – mondja Franta, aki a gyengélkedőről ír egy második székfoglalót.
 

269. – Kopaszságom története


Zweitakt
kolléga mai (rekordokat döntögető hosszúságú) posztjában egy dokumentarista alaposságával elemzi sorkatonai szolgálata pár emlékezetes momentumát. Eredetileg két részben akartam betördelni, de aztán beláttam, hogy ez így (egyben) olvasandó. És remélem, hogy a poszt végén feltett kérdésére szakszerű választ fog kapni! 

 

220. – Gáz!


A vegyvédelmi gyakorlatok mindenkiben mély nyomokat hagytak; gondoljunk csak vissza a hányásszagú gázálarcokra, a kánikulában (esetleg a kopogós fagyban) felrántott gumiszerkóra, a taknyunknyálunkegybefolyik helyzetekre, a harákoló köhögésekre és köpésekre… Nos, Zweitakt kolléga sem úszta meg, aminek (szigorúan a blog szempontjából) őszintén örülünk!