220. – Gáz!


A vegyvédelmi gyakorlatok mindenkiben mély nyomokat hagytak; gondoljunk csak vissza a hányásszagú gázálarcokra, a kánikulában (esetleg a kopogós fagyban) felrántott gumiszerkóra, a taknyunknyálunkegybefolyik helyzetekre, a harákoló köhögésekre és köpésekre… Nos, Zweitakt kolléga sem úszta meg, aminek (szigorúan a blog szempontjából) őszintén örülünk! 

Én az 1. Honvéd Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj (Kispetkó, Újpest) sorállományába tartoztam a ’94-’95 szezonban. Tudom-tudom, tejfelesszájú kölök… Hozzátartozik a sztorihoz, hogy minden haveri italozgatás során, megfelelő bevitelt követően kötelező jelleggel elő kell adnom az "1994 márciusának idusán felszállék a BKV 56-os elektromos vontatású, kötött pályás viszonylatára, amellyel az Akadémia megállóig közlekedtem…" kezdetű opuszt, ami arról szól, hogy én biza önként vonultam be sorállománynak…

Ez egy másik történet; most csak annyit ebből, hogy a KaÜ nemhogy felpillantott (fektében a KaÜpihenőben) a KaÜhá szavára, hanem maga is kikerekedett szemmel jól megnézett magának ("Miafasztakarszbevonulni?!?!"), majd kiküldte a kapu elé a KaÜhát körülnézni, hogy nem kényszerít-e valaki, vagy nem csak brahi-e az egész önkéntes bevonulnék dolog… Ezt majd a legközelebbi berúgáskor felveszem, mert emlékezetből nem megy olyan jól, és megírom!

No, a jelen sztori:

Sok más laktanyától eltérően a tisztek többsége tök normális volt, kivéve néhány tipikus harcsabajszos, kispöcsű kövér (fő(törzs))őrmestert…

Minden délután volt “foglalkozás”. Hol alaki kiképzés, hol akadálypálya, hol elméleti gyakorlat (bizony, a II. vilháb. robbanószereiről belénk vert elméleti tudást a modelleken kellett gyakorlatban bemutatva igazolni!), hol felkészülés eltávra, helybetopira… És azok a szép szerda délutánok, amikor a vegyvédelmi gyakorlatot vezette Szabó László törzsőrmester.

Megjegyzem, jó fej és fasza gyerek volt, de kőkemény katona: volt egy barátnője, aki lefitymálta katonai hivatását; erre ő berakta a csajt a kocsiba, behozta a laktanyába, és végigkergette az akadálypályán, és mehetett a kiscsaj a fenébe… láttuk, röhögtünk…

No, ilyen szerda délutánokon az örült a legjobban, aki szoliba ment, vagy onnét jött, mert az kimaradt a jóból. Én általában 24/24-ben nyomtam az őrparancsnoki szolgálatot, de ekkor valahogy egy 48 órás szünetet kaptam, hát én is részt vehettem az általános könnyed testmozgásban… Aki ezeken részt vett, az általában igen csendesen, és úgy tért vissza, mint a vert hadsereg; mint akit slaggal locsoltak, úgy megizzadt mindenki. No, a megafon beszólt, hogy: pihenő állomány, épület előtt sorakozó! Kötelező felszerelés: ÖFNI (magyarul: teljes vegyó), hordtáska, rohamsisak. Ezután szépen irány a szerraktár, felkapta mindenki a behegesztett csúzlit, fatáras tártáskát, oszt’ irány a sportpálya, és ott a következő hangzott el:

– Kétsoros oktatási alakzatban sorakozó! Sebesültek – sebesültvivők!

Aki volt katona, most ugorjon.

(egymással szemben két sor, kábé 5 m kihagyva közte)

– Gázkészültség!

Ja, itt elmondanám, hogy teljes vegyvédelmi felszerelés rajtunk. A legviccesebb része az esőköpenyszerű, csigabigának becézett cucc volt, amit a hátunkon hordtunk, szépen feltekerve egész a nyakunknál. Előre jött a derékszíjig két hózentróger belőle, ez tartotta hátul-fent, hátra egy szimpla szíjjal volt a derékszíj alá befűzött gatyamazzagnak (nem gatyamadzagnak!) nevezett bűrövhöz csatolva.

Volt egy kioldózsinór, amit ha megrántottunk, a csigabiga kigurult, és bele lehetett bújni az esőkabátba. Jó súlya volt, az embernek belekapta a golyóiba a nacit rendesen. Úgyhogy aki felvette, egész pofás muffot növeszteni látszott… A csigabigát mindig púderozni kellett, hogy ne ragadjon össze. Akit szerettek, annak titkon 5-6 marék, vagyis úgy fél kiló púdert is belecsomagoltak a csigájába. Ha legördült, köd lett…

Nos, gázkészültség! vezényszóra a szimatszatyrot a derékon körbekanyarított gurtnival kellett rögzíteni, a gázálarcra feltekerni a szénszűrőt, szatyor becsukására szolgáló hajtókát a táska mögé, a derekunkhoz tűrni.

– GÁZ! 5 sec, gázálarc fel, szörcsögést lehet megkezdeni!

– ÖFNI-t ruhaként fel!

Ekkor csigabiga ki, két gumiharisnya a lábra, és az egészet összepatentolni. Eredmény: befelé minden jött, kifelé semmi. Mindenki fürdött a levében, közben röfögött a gázmaszkban.

Ide ugorjon, aki átugrotta az előző részt.

Tehát jobb oldalt álltak a “sebesültek", bal oldalt a segítők. A segítő nyakába kapta a sebesültet, annak csúzliját, és futott (vagy inkább támolygott) vele egy kört a pályán; utána örült, ha élt.

No, volt egy 120 kilós kancigány srác, Farkas volt a neve, de mindenki csak Barkasznak hívta; jó gyerek volt, szerette a vaskos tréfákat, még akkor is, ha ő volt a szenvedő alany.

Barkasz tehát felkapta a kábé 40 kilós kopasz honvédet, aki neki jutott (harchelyzetben ugye minden előfordulhat!!), oszt’ lekocogta a magáét. Aki beért a célba, azt játszotta, hogy a társával cserélgették egymás szénszelencéjét az épp viselt maszkon ide-oda, amíg a többiek be nem futottak, vagy ott nem maradtak a pályán.

Aztán: CSERE!

Minden fáradt alak felugrott a társa vállára, és uzsgyi! Barkasz társának szemében akkor látszhatott a páni félelem igazán, amikor rájött, hogy Barkasz KOMOLYAN GONDOLJA a sebesültmentési gyakorlatot (naná! tudja meg a kopasz, mi az a háború!).

Nem kellett több, Barkasz (birodalmi lépegetőt megszégyenítő lassú léptekkel) odahaladt a 40 kilós kopaszhoz, ráfeküdt a hátára, és úgy is maradt. A srác gyakorlatilag kispárnának volt elég neki. Ez alatt mi a "mentéssel" voltunk elfoglalva, csak később vettük észre a HELYZETET! Csak azt láttuk, hogy a Szabó törzs a térdét csapkodva fuldoklik a röhögéstől.

Mi is odanéztünk s a következőket láttuk:

Barkasz a feje tetejére tolta a gázálarcot, kackiásan állt a halántékán a szűrő, homloka közepén a membrán alukupakja, és "fekvecigizett", karikákat fújt a füstből (gyönyörűeket tudott fújni, irigyeltük is tőle…), mialatt a hóna alatt vergődött a 40 kilós, aki kétségbeesve próbált szabadulni; kaparta a füvet, hisz a gázálarc alatt alig kapott levegőt, pláne, hogy Barkasz is rajta feküdt…

Szabó törzs (fuldokolva a röhögéstől):

– Mi a f@sz Barkasz?!?

Válasz:

– Amíg nem jön a rokibusz (az UAZ mentőt hívtuk így a menetgyakorlaton), gondoltam rágyújtok…

Itt az járt rosszul, akit vittek, mert az azonnal nyekkent a salakon… Volt, aki belehányt a gázálarcába a röhögéstől…

A szolgálatosok meg nem értették, miért ért véget aznap hamarabb a délutáni foglalkozás, pláne ilyen jó hangulatban.

11 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2010-12-01 08:43 

Nálunk a sátorba gáz verzió volt, az egymástvivős csak gázálarc nélkül. De a szép az volt, h menet közben is időnként kaptunk egy-egy vv ruha felvételi parancsot. Na az utálatos volt.
Azt hittem, h a régi típusú vv ruhakontingenst már rég eladtuk a horvátoknak. Mintha az akasztói juhász ebből gazdagodott volna meg.

 2. ZöPö_ — 2010-12-01 11:11 

Nekünk már csak esőköpenyként fungált a vv-ruha (be is rohadtak rendesen). A szénszűrőből folyt a szénpor, membrán minden tizedik álarcba, ha jutott. Persze, utászok voltunk…

Aludt valaki két vv-köpenyből összegombolt “sátorban”? Nem vicc, a Duna85-ön láttam ilyet, nem irígyeltem őket.

 3. Nűnű — 2010-12-01 12:08 

Nekem a nagyapám volt vegyvédelmis. Annak idején azt mondták neki, ha vegyipari tanuló lesz, és a sajóvalamicsodai hadigyárban dolgozik, akkor nem viszik el katonának. Ez az 50-es évek elején volt, akkor 2 éves volt a szolgálat, ráadásul tombolt a koreai háború, így elég kecsegtetőnek tűnt az ajánlat.
Azt mégis elvitték. Vegyvédelmist csináltak belőle (sorállományú volt, nem hivatásos). Mesélte, hogy a cigányok nem igazán figyeltek oda az oktatásra, csak odabent a gázkamrában visítoztak, hogy a nácik meg akarják őket ölni!

 4. falugazda — 2010-12-01 12:28 

97 nyarán, hosszútávú vez. gyak. a kopasz sofőröknek. Árnyékban kb. 35 fok. A szerencsétleneknek egy darabon, komplett vv-ben is kellett vezetni (szennyezett terepszakasz). A bepárásodott gázálarcból a srác csak árnyakat látott, én mondtam merre is tekerje a kormányt. Gyorsan levettettem vele.

 5. Adani — 2010-12-01 12:31 

Ha jól emlékszem itt volt olyan történet valakitől ,h ő felmentést kapott a szemüveg miatt a gázálarc viselés alól így elvileg mentesség járt az ilyen gyakorlatra is. De egy übergeci parancsnok meg erre közölte,h ok a felmentés az felmentés gázálarcot adja ide, de nyomás be a gázkamrába. Gázálarc nélkül meg kb. olyan lehetett, mintha literszámra zabált volna meg vmi jó erős indiai chilliparpikát amihez képest az Erős Pista is ipari tanuló.

 6. vega2 — 2010-12-01 13:40 

@Nűnű: Sajóbábonynak hívják a települést és Északmagyarországi Vegyi Múveknek a gyárat. TNT-t és növényvédőszert valamint poliuretán lágyhabot (szivacs) gyártott. Én ott nyomtam le egy évet a katonaság előtt.

 7. Kelempájsz — 2010-12-01 14:22 

Sátorban gáz nálunk is volt. Libasorban meneteltünk a gázkamrában körbe-körbe, amikor szólt a főtörmelék, hogy aszongya: “ellőtték a tömlőt!” és akkor lélegzetvisszafojtva le kellett tekerni a tömlőt, és a szelencét közvetlenül rá a sisakálarcra. Aztán azt is ellőtték, és akkor a szánkba vettük a szelencét. Aki nem vigyázott, annak taknya-nyála egybefolyt, mire végeztünk. Szerencsére én kutyás lettem, így megszabadultam a gázálarcos produkcióktól (a kutyára nem lehetett ráadni).
De volt egy tizedes, aki a kopaszokkal este felvetette a kotonruhát és úgy sikáltatta fel velük a körletet meg a folyosót. Valami nagy vezér unokanagykabátja is közöttük volt. A csókát másnap lefokozták.

 8. Libero — 2010-12-02 08:59 

@Kelempájsz: Btw meg is érdemelte a tetűje…hátszél ide, v oda.

 9. Wendiii — 2010-12-02 13:19 

Kecskeméten szintén “sátorba gáz” volt a buli neve. Ráadásul nekünk csak a sátorban volt szabad felvenni az álarcot, miután elkezdett terjengeni a gáz a levegőben. Még külön parancsba is adták, hogy lélegezzünk mélyeket. Mint kiderült ezt bátran megtehettük, mert a puszta közepén, ahova a sátrat felállították, éppen erős szél fújt, maga az építmény meg olyan huzatos volt, hogy semmit nem éreztünk az egészből.

Mindenesetre az vicces jelenet volt, mikor az egyik srác felpróbálta a kabátot, és rájött, hogy deréktájon van egy rész, ami felfújható volt. Ezt ő el is követte, ami miatt úgy nézett ki, minthaegy kenuban ülne, aminek átszakadt alja, és lábbal hajtja, mint Flintstone a kocsiját.

 10. Dogoo — 2010-12-02 18:54 

Üdv:
A vegyvédelmi cuccot mi is utáltuk, cipelni és felvenni is.
Az alapkiképzésen ismertettek meg bennünket ezzel az örökbecsű ruhadarabbal.
Menetgyakorlat volt az aznapi menü. A bepárásodott gázálarcokban csak csetlettünk -botlottunk. A föld úton még úgy ahogy elboldogultunk, az előttünk haladó övébe kapaszkodva. Majd a mókás kedvű tisztjeink bevezényelték a csapatot a susnyásba. Az volt az igazi móka.
A gázálarccal még tanuló koromban megismertettek. Nekünk még volt olyan, hogy honvédelmi nap. Az egyik oktatónk hithű ortodox munkásőr volt és elintézte nekünk, hogy megfuttassák a társaságot gázálarcban. 16 évesek voltunk.

 11. halby — 2010-12-03 12:18 

@Wendiii: Az pont arra volt kitalálva: folyón átkeléshez úszógumi :-)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.