Úgy tűnik, daneel barátunk mostanra visszavonhatatlanul a rövid életképek specialistájává nőtte ki magát a Milstoryblogon. A múltkori három után következik újabb három.
Hol a századnapló?
Ez is Nagytarcsán történt 1985-ben. Javában végeztük áldásos tevékenységünket, mint laktanya műszerészek, amikor egyre több helyről jött a panasz, hogy az egyik századosnak igencsak furcsa szokása van. Amikor ő volt ügyeletben az éj kellős közepén belopózott a szunyókáló (neadjisten: az ágyában alvó) ügyeletes asztalához és „kölcsönvette” a századnaplót. Reggel, eligazításkor kérte az összes szolgálatban lévő ügyeletest, hogy jelenjenek meg nála a századnaplóval. Persze akitől (akiktől) az éjszaka elcsente, üres kézzel mentek. Jött a büntetés! Volt aki a századnaplón aludt, de állítólag onnan is kicsente! Ki kellett találni az ellenszert. Bementünk a híradó raktárba, alkalmas eszközök után kutatva. Találtunk is (ha jól emlékszem) zümmereket, amit rossz koncentrátorokból szereltünk ki. Innen már egyszerű volt a feladat.
Az épület 3 szintes volt, mi a másodikon voltunk. Az első emeleten a másik híradó század volt, így elsősorban ők voltak veszélyben. Tehát ők is kaptak egy zümmert, meg mi is. Egy mikrokapcsolót rejtettünk el a bejárati ajtón, amit bekötöttünk egy szabad telefon vonalra, ami felfelé ment, így láthatatlanná tettük a jelzőrendszert. A zümmer is valahol az asztal mögött volt elrejtve. A jelzőn volt egy kapcsoló, amivel aktiválni lehetett, így nappal nem működött. Arra, hogy a „könyvtolvaj” hányszor próbálkozhatott, már nem emlékszem, de ettől kezdve bárki jött be éjjel, azt már jó előre tudtuk.
Szvetluska
A kevésbé művelteknek :-): telepíthető mobil fénytechnikai berendezés helikopterek számára.
Volt szerencsém, egy ilyen versenyen részt venni. Gyengéden megkértek, hogy önként jelentkezzem! Hát, ha már ilyen szépen megkértek (és főleg, hogy saját elhatározásomból, önként jelentkeztem), nekiálltunk gyakorolni a feladatot. Az országos verseny abból állt, hogy időre egy (kb. 120 cm széles) T alakú fehér lepedőt kellett kiteríteni, majd bójákat kellett kirakni különböző pontokra. Sajnos arra már nem emlékszem, hány bóját és hogy pontosan hová, de emlékeim szerint úgy kellett elhelyezni, hogy 4 db. helikopter pontos leszállási helyét megadjuk.
Volt hozzá természetesen egy aggregátor, egy kapcsolódoboz, jó vastag gumiborítású kábelek, és vízálló csatlakozók, melyeket egy szerszámmal lehetett összenyomni (lengő aljzat, katonai kivitelben). A bójákon különböző színű (piros és fehér) lámpák voltak, ezek helye fontos szerepet játszik a telepítéskor, ugyanúgy mint a repülőtereken. Tehát a feladat: minél hamarabb egy működőképes leszállópálya beüzemelése. Teljesen logikátlanul az izzók sorosan voltak kötve, így ha egy kiégett, a többi sem világított. Aki karácsonykor próbált már fényfüzért javítani, az tudja, milyen jó kis feladat. (Mindegy honnan kezded, mindig az utolsó lesz a rossz!) A verseny előtt sikerült valamennyi izzót vadi újra cserélni (ennek még szerepe lesz a történetben).
Tehát mentünk az országos versenyre, amit Börgöndön tartottak. Csak egy mellékszál: a verseny ’84 vagy ’85 telén volt (már nem emlékszem pontosan), de valamikor 2005 környékén volt ott egy modell-repülőgép verseny, és mivel épp Agárdon tartózkodtunk, így elmentünk. Nem lehetett ráismerni a környékre! Nyugodt szívvel ajánlanám bármely filmrendezőnek, ha filmet forgatna a „Globális atomháború után 1000 évvel” című filmhez, helyszínnek.
Tehát megérkeztünk. Lepukkadt egy hely volt már akkor is, legalább is a Vasvárihoz képest. Reggel ért bennünket a meglepetés: éjjel ónos eső esett, és mivel a teherautó platóján volt a Szvetluska (ponyva nélkül), minden ráfagyott a vaslemezes platóra. Összefagytak az egymásra rakott bóják, és az is kérdéses volt, indul-e majd az aggregátor ilyen állapotban. Nagy nehezen lefeszegettük a technikát és vártunk a „startra”.
Én leginkább a csatlakozástól féltem, mivel normális körülmények között is csak fogóval lehetett a harang formájú csatlakozókat összenyomni. Fagyott állapotban vagy összenyomja az ember, vagy eltörik a fogó, vagy egyszerűen betojik az erőlködéstől. Persze mindezt időre! Szóval elindult a verseny, és meglepően jól haladtunk. Az áramfejlesztőnk is könnyen indult (hiába, a szovjet technika!) a mínuszok ellenére. Utolsó lépés: a fények bekapcsolása a „vezérlőpulton” keresztül. Nem világít! Gyors ellenőrzés a csatlakozáson, minden rendben! Valamelyik izzó rossz! Mivel indulás előtt átnéztem valamennyi új izzót, mindjárt gyanakodni kezdtem. Körülnéztem, mialatt ellenőriztem őket, és az egyik csapat épp ráérő tagja csak vigyorgott felém. Ekkor már sejtettem, miről lehet szó! Gyorsan, szisztematikusan átnéztem az izzókat, és találtam egy nem fényes, kicsit korrodált példányt. Kicseréltem és lőn világosság! A másik csapat hozott egy kiégett izzót, amit valószínűleg még az este kicserélt nálunk. Elképesztőnek tartottam, hogy képesek voltak ilyen módon csalni egy olyan versenyen, aminek semmi tétje nem volt! Ezek után el tudom képzelni mire képesek egyes versenyzők, amikor euró-milliók a tét! Tudom, én egy kihaló „fajhoz” tartozom :-)
Háromszoros Kiváló Század vizsga
Az első posztomban már említettem, hogy a bevonulásunk időpontja (augusztus) és a 18 hónap katonai szolgálat lehetőséget adott a kiváló század cím elérésére, három alkalommal. Ezt használta ki a századparancsnokunk. A kétszeres kiváló század elérése, emlékeim szerint csupán adminisztrációs műveletekből állt, túl nagy energiát nem igényelt. A harmadik vizsga előtt viszont behívott a századpk, hogy ez már komolyabb lesz, mint az előző kettő. Ugyanis a hadügytől jönnek ellenőrizni a századot, és egész nap árgus szemekkel figyelik majd minden mozdulatunkat. Számíthatunk néhány ezredesre, de ne lepődjünk meg, ha tábornok is lesz az ellenőrök közt. Ezért kérte, válogassuk ki a megbízható társainkat, akik itt maradnak a vizsga alatt a laktanyában, a többit be kell küldeni szolgálatba.
A második fontos döntés az volt, hogy ki legyen az ügyeletes ezen a napon? Lehet találgatni!
Szóval elérkezett a nagy nap, meg lett tervezve minden perc, csak arra kellett figyelni, minden a tervek szerint történjen. Sokaknak az adott erőt a „játékra”, hogy – egyszerű sorkatonaként – hogyan fogjuk megvezetni a „szakértő bizottságot”. Mókára vettük tehát a figurát, ami talán túl jól is sikerült…
Kezdődött a nap. Ahogy számítani lehetett, a bizottság már ébresztő előtt egy negyed órával megérkezett. Jelentés, blabla-blabla, eddig O.K. Elhangzott az „Ébresztő, föl!”, na, ez okozta a küldöttségnél az első meglepetést! Ugyanis én ezt egy mikrofonba kiáltottam, és minden hálóban zengett a hangom. Viszont az egyik ezredes elindított egy stoppert. Ezek szerint ezek tényleg nem viccelnek! A másik kinyitott egy dossziét és valamit írt bele. „Na nehéz napunk lesz, ha ez így folytatódik!” – gondoltam. Elhangzott a „Sorakozóra felkészülni!”, majd a „Reggeli tornához sorakozó!” következett.
Itt viszont engem ért meglepetés, ugyanis szinte egyszerre vágódott ki az összes háló ajtaja, és mint az őrültek, rohantak sorakozni. A „stopperes” csodálkozva nézett órájára, majd beírta az időt. Szerintem nem lehetett 10-15 mp-nél több. Mint kiderült, a sorakozó elhangzása előtt mindenki az ajtó mögött állt, méghozzá „álló-rajtban”, ezért voltak ilyen hihetetlenül gyorsak. A reggeli torna, a reggeli, és az eligazítás után következtek a napi foglalkozások. A bizottság addigra szétszéledt, nem tudtuk, melyik tagja épp merre lehetett. A napirend szerinti foglalkozás témája a géptávíró műszaki felépítése, annak ismertetése. Ez már mindenkinek a könyökén jött ki, újat nem igazán lehetett mondani. A tizedes-műszerész beosztásomnál fogva én tartottam meg az „előadást”. Mivel nem lihegett senki a nyakunkban, kicsit mi is fellélegeztünk, hogy mégsem olyan nehéz ez a vizsga. A „hallgatóság” szokása szerint újságot olvasott, rejtvényt fejtett, amőbázott.
A műszerész társam korábban érdeklődött a digitális technika iránt, és nekem egy kicsivel több ismeretem volt róla, így ezt kezdtük megbeszélni. A digitális áramkörök egyszerűsítése Boole-algebra segítségével témát gyakoroltuk éppen (telerajzolva a táblát logikai kapukkal és függvényekkel), amikor váratlanul megjött az egyik „observer”! Letörölni a táblát már nem volt idő, logikai kapuk az elektro-mechanikus géptávírókban (telex) nem igazán találhatóak, átfutott az agyamon, mi a fenét mondok, ha megkérdezi, hogy mi van a táblán? Jött a szabályos jelentés, miszerint épp a géptávíró műszaki ismertetése folyik, és rámutattam a táblára. Most már mindegy volt! Ő ránézett a táblára, bólogatott, beírt valamit a jegyzeteibe majd elment.
Az ebéd után el is távozott a vizsgabizottság. Így lettem én (és pár társam) háromszoros kiváló katona, és így segítettük hozzá a századparancsnokunkat a háromszoros kiváló századparancsnoki címhez, ami egy (vagy két) soron kívüli rendfokozat-emelést jelentett a számára, és ha jól emlékszem, felvételi nélküli bejutást is a főiskolára.
32 hozzászólás
1. pilotax — 2013-11-26 08:43
Irigyellek a memóriádért, hogy ilyen apró részletekre is emlékszel. De amint látom a Kiváló katona és Kiváló… egyéb mozgalomról neked is megvan a véleményed. Egy még meg nem jelent posztomban én is írok róla néhány keresetlen szóval, finoman szólva sem elismerően. Tőlem az első alkalommal azért tagadták meg a címet (ez volt az első, de nem engedtem, hogy még egy legyen), mert meghatározott volt a kiadható címek száma, és annak akinek odaítélték súlyos családi problémái voltak, és ezzel akarták orvosolni a bánatát.
Gratulálok a kis színesekhez!
2. daneel — 2013-11-26 10:01
@pilotax: Köszönöm az elismerő szavakat! Ahogy múlik az idő, a régi dolgokra jobban emlékszem, mint a nemrég történtekre….. Mit is akartam mondani?….. :-)
3. pilotax — 2013-11-26 10:51
@daneel: Küldjek Cavintont?::))
4. janicsar — 2013-11-26 19:32
A „Kétszeres Élenjáró” kitüntetésig jutottam. Ahogy a többség is. Az élenjárásért két nap jutalomszabadság járt, igaz, a másodikat csak leszerelés után kaphattuk volna meg, akkor meg már mindegy volt.
Mi különben úgy tudtuk, hogy a dolog a következő logikát követi: a tisztek az élenjárásért pénzjutalmat kaptak, márpedig az ugyanúgy járt, mint a prémium a civileknek (sokfelé ma is). De élenjárni csak úgy lehet egy ezred esetében, ha a háromból legalább két zászlóalj élenjárt. A zászlóalj akkor volt élenjáró, ha legalább két százada; a század akkor, ha legalább két szakasza; a szakasz akkor, ha legalább két raja. A rajon belül, gondolom, szintén a kétharmados – minősített! – többség volt az irányadó. Így mivel a prémium járt, muszáj volt élenjárnia a megfelelő számú katonának, akár akarta, akár nem, akár megérdemelte, akár nem. Szóval a nagyon gázos eseteket leszámítva (fenyítettek, gyengélkedők, miegymás) mindenki élenjárt, hogy a létszám meglegyen. Tele is volt az „él.”
5. daneel — 2013-11-26 20:05
@janicsar: A szerénységem miatt ( és mert tökre el is felejtettem ) nem írtam meg, hogy kétszeres élenjáró rajparancsnok is lettem! :-) Mindig, időben szóltak, épp mi lettem! Épp akkor, amikor közölte velem a századírnok, hogy hány jutalomszabi jár érte! :-)
Üdv. Daneel
6. pilotax — 2013-11-27 15:08
Kénytelen vagyok a milstory.blog úri közönségét elmarasztalni az utóbbi időben tapasztalható kommentelési érdektelensége okán. Szerintem pedig egészen jó történetek jelentek meg legutóbb is. Nekem például kimondottan nagyon tetszettek daneel kolléga kis színesei.
7. Bigjoe(HUN) — 2013-11-27 17:13
A feddést vettem.
Kérek engedélyt meghunyászkodni.
A Boole-algebra nagy kedvencem volt a suliban. Nem csodálom, hogy a löketnek fogalma sem volt, hogy mi van a táblán.
Ez a kiváló katona jut. rdsz. 94-re eltűnt.
Persze lehet, hogy a 3. őrszd-ban nem volt olyan aki ezt kiérdemelte volna.
Mi másban jártunk élen….
És másért kaptunk juti szabit.
Én konkrétan megnyertem a Ki mit tud? c. Hőrségen belüli vetélkedőt.
Aminek később súlyos következményei lettek. De ez egy hosszú történet.
8. szkv — 2013-11-27 17:58
Hol a századnapló: Ha sorállományú volt a „csöves” (Határőrizeti Ügyeletes), akkor a belszolgálatnak, reggel az elsőnek érkező hivatásosnál kellet jelentkezni és jelenteni hogy a szolgálat alatt milyen események történtek.
Nálunk az ügyeleti naplóhoz a szolgálatba lévő belszogálaton kívül másoknak nem lehetett hozzá férni, mivel az egy zárható fiókban volt elhelyezve.
De a letolás esete fenn állt, mivel ha a belszolgálat nem vette észre az érkező hivatásost és nem várta a bejárati ajtóval szembe a folyosón, akkor a dörgedelmekböl nem hiány. Mivel nekünk más riasztónk nem volt mint a oldalsó kisajtót (nem az utcára nyílott) rendszeresen vizeztük hogy minél jobban zörögjön. Másik módszer kissé fárasztóbb volt, mivel a clubszoba ablakán keresztül kukkolva figyeltük hogy mikor melyik hivatásos lép ki a lakása ajtaján.
Nálunk is osztogatták a különböző címeket: élenjáró, kiváló, a legmagasabb amit egy sorállományú elérhetett a HATÁRŐRSÉG KIVÁLÓ KATONÁJA, mellyel jutalom szabi és pénz is járt.
Pár élen járó címet számtalan dicséretet (melyben volt élenjáró raj pk) sikerült begyűjteni. Egy alkalommal közel voltam a HATÁRŐRSÉG KIVÁLÓ KATONÁJA címhez, de nem kaptam meg. Indoklás: Aki rendszeresen elalszik a Tv híradó alatt az nem lehet kiváló. (A valós indok más volt, de már nem érdekel)
Mikor e-pár sort írom, eszembe jutott egy 39 évvel ezelőtti esemény:1974 november 27-én 17.50 h-kor állt meg az autó amely kivitt a bucsui őrsre.
Akkor is szerda és szintén sz@r volt az idő, mint most.
SZKV BUCSU
9. daneel — 2013-11-27 20:51
@szkv: Nálunk, szigorúan két dolog lehetett a századügyeletes asztalán: a századnapló és a telefon. Volt is egy kis vitám az egyik örmivel aki egy borítóval lefordídott könyvet is talált az ellenőrzésekor. A könyvet megfordította, hosszasan nézte a címet, majd szó nélkül elment. A könyv címe Relativitás és kozmonológia volt. :-)
Üdv. Daneel
10. kelempajszmadar1 — 2013-11-28 08:16
Jómagam is kaptam egy szép jevényt: elnyertem a Kilián Haditorna Bronz Fokozatát.
Később elértem az „Alegység Élenjáró Katonája” címet. Adtak egy ezüst stráfot, amit a kimenőruhára kellett felvarrni „bal felől, a szív iránt”. Kijött egy stáb Szombathelyről, aztán az őrs hátsó falánál lefényképeztek, és egy szép köszönőlevéllel hazaküldték a szüleimnek.
Meg is kapták! Szegény mutter kis híján rosszul lett, amikor meglátta a nagy, hivatalos borítékon a pöcsétet, hogy Határőrség, meg minden, és a címzést nem én írtam! Rögtön a szívéhez kapott, hogy aszongya: „Jaj, biztosan meghalt, agyonlőtték!!!” Aztán reszkető kézzel kinyitotta a borítékot, de csak egy fényképet talált benne, meg egy szépen hangzó levelet, miszerint köszönik, hogy ilyen remek fiút nevelt a szocista haza javára, aki a szolgálatot odaadóan és becsületesen látja el, a rábízott fegyverzettel és felszereléssel gondosan és figyelmesen bánik, szóval kirívóan rendes, stb., stb. Ez a levélke még ma is megvan otthon.
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
11. daneel — 2013-11-28 08:53
@kelempajszmadar1: Üdv. Kelempájsz Bajtárs!
A Kiváló Katona cím nem járt nálunk semmi plecsnivel, csak jutalom szabadság. A levélen van vörös csillag? Mert akkor tiltott önkényuralmi jelkép rejtegetése a vád! :-) Hajnau nevelőapátok biztos tudná, mi lenne ez esetben a büntetés! Vörös csillag…… A rendszerváltás (?) után, találtunk a munkahelyen egy doboz Kiváló Dolgozó kitüntetést. Mivel épp karácsonyhoz közeledtünk, és nem találtunk díszeket, ezzel díszítettük fel a karácsonyfánkat. Nagyon szép lett! Amikor meglátta a főnök, ránk nézett, csak annyit mondott: Ne marháskodjatok!….Szedjétek le!
Üdv. Daneel Szkv. Budaörs-Nagytarcsa
12. szkv — 2013-11-28 09:26
@kelempajszmadar1:
Anyám is hasonlókat élt át mikor az első hivatalos levelet meg kapták a szüleim. A riadalmat még tetézte hogy a postás, aki arra volt hivatott hogy a postai küldeményeket a megadott címre kézbesítse, már a postától a lakhelyünkig mindenkinek elhíresztelte, hogy honnét jött a levél és mire a postás a megadott címre érkezett már egy pletyka csapat a házunk előtt várakozott a „friss hír csemegére”. Mikor anyám elmondta hogy miről értesítették, már nem is volt olyan érdekes a hír. A többi levél már lelkileg már nem volt megrázó.
13. szkv — 2013-11-28 09:43
@daneel:
Lehet hogy az őrmi azért távozott csendben, mert titokban már elméleti szinten készítette a HADITERVET egy estleges kozmozbeli támadás realitásáról.
Nálunk sem lehetett akármi az ügyeletes asztalon.
Telefon, egy füzet amely a szolgálatba induló járőrök adatait tartalmazta, hadrendi szám szerint . Most egy hadititkot árulok el. Az én hadrendi számom 5-ös volt, a katonaigazolványom első oldalán még most is megvan.
Olvasni való: A HATÁRŐRSÉG által szerkesztet hetilap lehetett.
Nálunk a hivatásos állomány nem törekedett arra, hogy az őrsügyeleti naplót „galád módon” megszerezze.
SZKV BUCSU.
14. zajec — 2013-11-28 09:47
@kelempajszmadar1:
Höhö. Engem a Nyírbátori Határőrkerület zászlaja előtt fényképeztek le. A levelet a munkahelyemre is elküldték. A szövetkezet elnöke meg is jegyezte később, hogy, ” látja, embert csináltak magából”. Mer’ előtte?
15. kelempajszmadar1 — 2013-11-28 10:03
@szkv: Nagyon komoly szóbeli dícséretben is részesültem: hadnagyunk azt mondta, hogy kiérdemeltem a „Varsói Szerződés Legelb@szottabb Katonája” megtisztelő címet is. De erről nem küldtek levelet haza.
Azt is mondta, hogy olyan vagyok, mint Svejk, mire én azt válaszoltam neki, hogy a hadnagy elvtárs pedig olyan, mint a Dub hadnagy, ezen jót nevetett. Egy évvel később összetegeződtünk. Kár, hogy nincs már köztünk. Igen jó fiú volt.
Határőr üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
16. dafko54 — 2013-11-28 11:54
Szervusztok . A szüleim nem tudom mit érezhettek ( Apám kisebb-nagyobb megszakítással végigharcolta – az ő szlogenjével : voltam mindenkivel , mindenki ellen , ha nem mentem volna előre hátulról biztosan agyonlőnek, előremenetben volt esélyem , mivel megszülettél…. – a II. háborút „karpaszományos őrvezetőként ” a Határvadászoknál ) , miután bevonulásom után néhány nappal a postás vitt nekik egy cukros zsákot , amiben az a civil ruha volt , mikor azon a bizonyos reggelen elmentem otthonról – a zsák ma is a birtokomban van . ” Természetesen” a KIlián Haditorna ( ha jól emlékszem az elnevezésre ) ezüst fokozatát is magaménak tudhatom és a háromszoros Egység Élenjáró Katonája megtisztelő címet is . Kiválót , azért nem kaphattam , mert sem a KISZ , sem pedig az MSZMP tagja nem voltam – valószínűleg ez is a feltételrendszer kritériuma lehetett. Amiről Kelempájsz Bajtárs írt – fényképezés az örs valamelyik falrészlete előtt – , hogy felvétel készült a bizonyos címet elérő katonáról ez bevett szokás volt a mi időnkben ( 1976 ). Az érdekesség az a dologban hogy a 2011-es találkozó (33 év után ) alkalmával egy ilyen képhez jutottam hozzá. Az a „kopasz” katonatársam , aki előszőr látta el „éles” sorompókezelő szolgálatát velem , később a FEP parancsnoka lett. Mikor megszűnt a Határőrség , a kerületi laktanya folyosójának faláról „megmentette” többek között a rólam készült fotót is , ami vagy két évtizedig „példaképül” szolgált az utódoknak . Tőle kaptam meg több mint három évtized után ezt a fotográfiát – maga a felvétel borzalmas , de ne csodálkozzunk , hiszen hozott „anyagból” készült. Üdvözlettel Mindenkinek.
17. daneel — 2013-11-28 13:30
@kelempajszmadar1: Egyszer a századparancsnok nekem is mondta, ilyen elfuserált katonát ritkán látni.
Pontosan ez úgy történt, hogy épp „mentünk háborúba” és amikor engem meglátott teljes menet felszerelésben mosolyogva csak ennyit mondott:
– Hogy néz ki maga T. !
– Jelentem, nem tudom mire gondol az alhadnagy elvtárs!
– Akkor, kerítsen egy tükröt nézze meg magát!
Hát, kerítettem és megnéztem. Láttam már magam egyszer- kétszer tükörben, de ez a látvány nekem is megrázó volt! A gyakorló több számmal nagyobb volt a kelleténél. A vegyvédelmi köpeny rögzítő szalagja már többször elszakadt, így egyre rövidebb lett. Ahhoz, hogy szabályosan befűzzem a nadrágszíjba azt feljebb kellett húzni, így a szíj már a bordáimat nyomta. A sisak meg olyan nagy volt mint egy szafari-kalap. Alatta meg a nyolcvanas évek nagy fémkeretes szemüvege. Nem tudom, ki mennyire vizuális típus! Kár hogy nem készült róla kép! :-)
Üdv. Daneel
18. kelempajszmadar1 — 2013-11-28 15:22
@daneel: Üdv, kedves Daneel Bajtárs! Úgy emlékszem, hogy a levél fejlécén volt valami vörös csillag, vagy hasonló (horogkereszt nem volt, ezt szeretve tisztelt Haynau atyánk talán enyhítő körülménynek tudja be). Afféle formanyomtatvány volt, aminek volt egy üresen hagyott része, azt töltötték ki olyan szalagos írógéppel, amire még biztosan sokan emlékeztek: sor végére érve mindig csilingelt. Uhogy (Szkv, ezt a szót Te igen jól ismered!) tényleg tiltott önkényuralmi jelképet rejtegetek.
Ja, az a könyv, amiről írsz, nem „kozmonológia”, hanem „Relativitás és kozmológia” címre hallgat (William J. Kauffmann a szerző). Nekem is megvan otthon. Én egyébként Rejtőt olvasgattam, meg az őrsön volt egy szerény kis könyvtárunk, onnan is lehetett szemezgetni. A sok bárgyú tanmese (HK: Határőrök Kiskönyvtára sorozat) mellett akadt néhány klasszikus is.
Jómagam is terjesztettem könyveket: Kőszegen a könyvesboltban átvettem bizományba egy adagot, aztán kiraktam a klubszobába, és árultam. A pénzzel és az el nem adott könyvekkel persze elszámoltam. Sokszor a srácok kérték, hogy melyik könyvet szerezzem meg nekik. Jó volt, mert reggel hétkor vitt le a Robur Kőszegre, a könyvesbolt viszont tízkor nyitott ki. Addig a krimóban töltöttem az időt, néhány alkalom után már ismertek legalább látásból. Mindig akadt beszélgetőtársam, leginkább idős bácsik. Odajöttek, hogy „Jó napot, hol szolgál, vitéz úr? Hörmannon? Hétforráson?” -aztán igen kedvesen elbeszélgettek velem. De azért még tudtam magamról, amikor a bolt kinyitott.
Aprópopó, HK-sorozat: emlékeztek még rá? Az interneten be lehet szerezni néhányat, íme:
http://www.antikvarium.hu/kereso2.php?q=hat%E1r%F5r%F5k+kisk%F6nyvt%E1ra
Igazi remekművek, soknak már a címe is megdobogtatja a határőr szívét. Jómagam is beszereztem néhányat a magvasabbjából. Ajánlom mindenkinek, a politikai tisztánlátás, a szellemi látóhatár szélesítése és a személyiség épülése céljából:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás
19. janicsar — 2013-11-28 16:49
Olvasni – azt nemigen lehetett. Az alapkiképzés idején egyszer valami kívülről jött civil ember hozott megvásárolható könyveket, tán két könyvet is vettem, de aztán szép lassan kiderült, hogy amikor az ember civilben olvas, akkor katonaként alszik. Erre rímelt az egyik könyv, amit biztosan akkor olvastam, Goncsarov Oblomovja: a főhős tudvalevőleg az első hatvan oldalon csak pihen.
Igaz, később – amikor már járkálhattunk a laktanyában – a könyvtárt szorgalmasan látogattam, de mivel a fentiek értelmében csak helyben olvasásról lehetett szó, ehhez illő, azaz egy-másfél órás olvasmányokat választottam: szép lassan végigolvastam az elérhető teljes Galaktika sorozatot.
Különben volt a könyvtárnak valami sajátos hangulata, el lehet képzelni a polcok abszolút civil környezetében lézengő két tucatnyi gyakorlóruhás fiatal baka összhatását… Nem történt meg egyszer sem, de most elgondolkodtam rajta: érdekes-kontrasztos élmény lett volna, ha belép egy tiszt (mondom, erre példa nem volt), mire a rangidősnek (s ki a rangidős a polcok között?) vigyázz!-t kellett volna vezényelnie…
20. daneel — 2013-11-28 17:03
@kelempajszmadar1: Üdv. Kemempájsz tizedes!
Elővettem az ominózus könyvet. Újra elolvastam azokat a szögletes betűket: „Relativitás és kozmonológia”…. Na még egyszer: „kozmológia”. Vagyis, nem véletlenül írtam emlékezetből kozmonológiát! Lehet hogy most derül ki hogy diszlexiás vagyok? :-)
Én már az újonnan szerzett könyveket csak e-könyv formában olvasom. ( Amióta a 30 évig gyűjtögetett könyvtáramról kiderült, hogy igazából szinte semmit sem ér, mert elektronikus formában a legtöbbjét meg lehet szerezni ingyen. ) Az ajánlott könyveknek meg utána nézek…
Üdv .Daneel
21. Bigjoe(HUN) — 2013-11-28 18:36
„Brekin bluz; brékelő nyúl” meg ilyenek…
Nem tudom, fogták-e az Urak az adást, de az terjeng a neten, hogy 2014.01.01-től újra van sorkatonaság.
Én mán riogatom is a környezetemben elérhető potenciális áldozatokat.
Remélem, most a „lyányokat” is elviszik egy rövid időre…..
22. daneel — 2013-11-28 19:55
@Bigjoe(HUN): Ekkora marhaságot egyetlen épeszű párt sem vezetne be a választás évében! Tuti lenne a bukás!
23. Bigjoe(HUN) — 2013-11-28 21:37
@daneel:
hoax volt. kamu hír. sajnos
24. zweitakt — 2013-11-28 21:58
@Bigjoe(HUN):
No de kérem!
Az eftás miket nem állít!
Én, kérem szépen, 94-ben és 95-ben kaptam kiváló katona kitüntetést, jutiszabival. Kérdeztem is a másodiknál a Madarász százados urat, hogy: No, ezt akkor hogy, tudtommal fenyített nem lehet kiváló, én meg kaptam egy szóbeli…
-Kuss! Elég nehéz volt, de írtam neked egy tiszta szolgálati lapot…..
Hát így lettem 2x kiváló és t.örm.
De hogy mit tettem érte? Csak azt, amit muszáj volt. Igaz, azt rendesen. (hkhmkhmkhhhh)…;-)
25. zweitakt — 2013-11-28 22:04
@daneel:
Egy ideig az x plebánián a haverommal állítottuk mindig a fenyőfákat, meg a betlehemet. Mindig este mentünk, felszerelkezve műszerrel, két marék izzóval, meg forrpákával. Ugyanis nem mi szedtük le előzőleg.. Úgy éjfélig elmatattunk, mire az érintésvédelmileg a „Magyar SZokványnak” megfelelő trafóra rá sikerült kötni mindent, és működött is. De valahogy mindig úgy sikerült, hogy az összes izzó fehér volt, az istálló körüli égen sárgák, csak a betlehemi csillag volt mindig szép piros… Plajbános úrnak meg volt humora… És egy pohár bor mellett azért nevetve megkért, hogy mielőtt távoznánk, tán cserélnénk ki fehérre…
26. zweitakt — 2013-11-28 22:10
@daneel:
El tudlak képzelni;-))))
Nekem szorított az usanka, csak később sikerült egyet szerezni, ami NAGYOBB volt. Nem szorított, csak egy enyhébb szélben is meg kellett áll alatt kötni, mert lefújta volna. Akkora volt, mint egy lekvárosfazék. Erre viszont nem ment rá a buktabili. Azt is sikerült cserélnem. Ha elképzelsz egy kb. 4 személyes halászlés bográcsot, na, cirka képben vagy. Innét vadásztam azokra a cuccokra, ami nagy volt a tulajnak, és cseréltem vele. hm. SZÉP voltam! De nem szorított sehol;-D Viszont jól mutattam az első sorban a zászlóaljdizsiken… A HT-k meg csóválták a fejüket, mi röhögtünk, ők meg tudták, nem tudnak adni másikat, és olyan hülyét úgysem találok, aki velem cserélné el ezeket a jetire méretezett cuccokat.
27. zweitakt — 2013-11-28 22:13
@zweitakt:
Hja, és amikor be kellett a kopaszoknak mutatnom a Harchoz! vezényszó végrehajtását, az egész cucc előrecsúszott, és szépen „arccal a bogrács felé!” tartásban szegeztem a földön fekve az ellennek a csúzlit. Mert nem volt „szerelvényt igazíts!”
De röhögés, az volt….
28. daneel — 2013-11-29 06:59
@zweitakt: Az első menetgyakorlatra beöltözve, elképesztő látvány voltunk mi is. Meg is állapítottuk, hogy szerintünk mi leszünk az a 3 ezrelék akik átlagosan évente „elhullottak” a Néphadseregben. A menetgyakorlatról visszafelé a tisztesek ( akik leghátul mentek ) a következő tárgyakat „találták” a menetoszlop elvonulása után: 1 db AMD, 1 db vegyvédelmi köpeny( és vagy szimatszatyor), 1 db gyalogsági ásó. Direkt nem szóltak, amikor megérkeztünk a laktanyába, akkor derült ki, hogy kinek hiányzik valamije. Egyedül az AMD-s srácnak szóltak még út közben, nem hiányzik-e valami fontos kelléke?
Üdv. Daneel
29. janicsar — 2013-11-29 09:59
Szerelvények: nem mondom, egy pár akkori fényképért én is sokat megadnék.
De. A rohamsisak mérete emlékeim szerint a bélés méretének változtatásával valamelyest „igazítható” volt, sőt, a bélés és az acél közé még el is fért például egy szerelmeslevél, amit a katona a szöcskén aztán kényelmesen olvasgathatott. Így azért elég jól lehetett rögzíteni. Igaz, alá semmilyen sapkát nem hordhattunk, télen a maszkot viselhettük.
A vv-cucc szerintem önálló posztot érdemel. Az maga volt a horror, úgy részleteiben, mint egészében.
A cserebere nálunk a februári leszereléskor nagyker szinten ment, az öregek gyakorlatilag selejtet adtak le. Akkor szereztem új (nem kopott) sisakot, gyalásót, kulacsot, vvköpenyt, s amire a legbüszkébb voltam, a matrac helyébe pedig szivacsot. Az marha előkelőnek számított, s persze az élre hajtogatás problémáját is megoldotta, egyszer s mindenkorra.
30. pilotax — 2013-11-29 12:49
A mi felszerelésünknek szerencsére nem volt része a rohambili. Több mint három évi szolgálat ideje alatt egyszer sem volt ilyen a fejemen. Mi csak a „postás” sapkát meg az usankát ismertük.
31. Bigjoe(HUN) — 2013-11-29 17:34
@zweitakt:
Ezek szerint a Kív.Kat&Co.. csak nálunk nem volt divatban, persze az simán lehet, hogy érdemtelenek voltunk:(
32. daneel — 2013-11-29 20:23
@Bigjoe(HUN): Mi egy I. lépcsős laktanya voltunk, mindig nyüzsögtek a tábornokok. Volt nálunk a Kulikov marsall, Czinege, Oláh, Kárpáti honvédelmi miniszterek (pont akkor váltották egymást). Stock altábornagy is rendszeresen látogatott bennünket. Gondolom muszáj volt kiváló katonákat „gyártani” egy ilyen fontos helyen. Tehát, nem kell hogy kisebbségi érzésetek legyen, hogy Nektek nem sikerült! :-))
Üdv. Daneel
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.