520. – A század anyja

ncoTroppauer barátunk folytatja a mesélést ott, ahol a múltkor abbahagyta:

Ahogy végigolvastam a kollégák történeteit, szép lassan megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy talán nem mindenhol voltak annyira sötétek a tiszthelyettesek, mint nálunk Szegeden. Persze itt se mindegyik volt az, de azért akadt egy-két díszpéldány. Most egyikükről lesz szó, nevezetesen Bandi törzs elvtársról, a nevet megint nem írom ki. Nem tudom, most mivel foglalkozik az életben, de ne bántsuk, ha nem muszáj – bár rászolgált.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

517. – Kinek az anyja?

anyaTroppauer kolléga új szerzőnk (innen is üdv!), róla annyit kell tudnunk, hogy Szegeden kezdte táposként 1980-1981-ben, majd később megjárta Ercsit és Fehérvárt is. De át is adom neki a szót:

Alapkiképzés alatt történt, még igen kopaszok voltunk, talán az első hetünket töltöttük. Kiképző rajparancsnokaink hallgató elvtársak voltak, de egy-két továbbszolgáló, „keményvállapos” is akadt köztük. Ezek közül kitűnt bunkóságával B. tizedes – neve maradjon a feledés jótékony homályában –, aki Rambo módjára, szájában gyufaszálat pörgetve osztotta az észt. Egy jellemző epizód például, mikor vonul a szakasz reggelizni: „Haladjunk emberek, haladjunk, nem érünk rá!” üvölti folyamatosan. Majd az éppen előtte elhaladó katonára förmed: „Maga meg hova siet!?”.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

265. – Szegedi nosztalgia

Furcsa dolog a nosztalgia – kezdi ZöPö a mai posztját, majd így folytatja:

Képes utólag megszépíteni olyan emlékeket, amelyek a maguk idején egyáltalán nem tűntek olyan kellemesnek vagy éppen felejthetetlennek. Ilyen a sorkatonai szolgálat emléke is. Nem kell messzire menni, hogy megmagyarázzuk: fiatalok voltunk, erősek, egészségesek és végül egy-másfél év küzdelem után legyőztük a helyzetet, amelybe (általában akaratunk ellenére) csöppentünk. Soha nem szerettem persze, legfeljebb elnézően mosolyogva megértettem azokat, akik egymásra licitálva tódították, hogy itt vagy ott mennyire rossz volt – akkor inkább borítanának rá fátylat, ne dicsekedjenek vele.
 

265. – Szegedi nosztalgia

Furcsa dolog a nosztalgia – kezdi ZöPö a mai posztját, majd így folytatja:

Képes utólag megszépíteni olyan emlékeket, amelyek a maguk idején egyáltalán nem tűntek olyan kellemesnek vagy éppen felejthetetlennek. Ilyen a sorkatonai szolgálat emléke is. Nem kell messzire menni, hogy megmagyarázzuk: fiatalok voltunk, erősek, egészségesek és végül egy-másfél év küzdelem után legyőztük a helyzetet, amelybe (általában akaratunk ellenére) csöppentünk. Soha nem szerettem persze, legfeljebb elnézően mosolyogva megértettem azokat, akik egymásra licitálva tódították, hogy itt vagy ott mennyire rossz volt – akkor inkább borítanának rá fátylat, ne dicsekedjenek vele.
 

062. – Mimikri

A sorkatonák jelentős részét (főleg a táposokat) egyetlen cél foglalkoztatta a tömeghadsereg időszakában: minél kevésbé feltűnően túlélni az egészet. Ha az ember alkalmazkodóan belesimul a környezetébe, erre jelentősen megnőnek az esélyei.

Amint azt látni fogjuk, ZöPö kollégának ezt a célkitűzést nem sikerült maradéktalanul megvalósítania.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

045. – Szegedi szex-drájv

ZöPö mai posztja csak úgy csicseg a hormonoktól és gonoszsággal fejeződik be. Mindkettő természetesen a katonákban dúlt annó, amikor még a nyár nyár volt, a Terike Terike, a krumplileves meg krumplileves.

Hej, fiatalság, bolondság! Hej, sportbeosztás! Hej, amikor még azt sem tudtuk, hogy ki az az urológus és mit csinál…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

045. – Szegedi szex-drájv

ZöPö mai posztja csak úgy csicseg a hormonoktól és gonoszsággal fejeződik be. Mindkettő természetesen a katonákban dúlt annó, amikor még a nyár nyár volt, a Terike Terike, a krumplileves meg krumplileves.

Hej, fiatalság, bolondság! Hej, sportbeosztás! Hej, amikor még azt sem tudtuk, hogy ki az az urológus és mit csinál…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

034. – A Kicsi és a kocsi

A mai poszttal ZöPö olvasónk is bebocsátást nyert a szerzők egyre tágabb körű klubjába. Nagyvonalúan hozzájárult ugyanis, hogy a saját blogjában már megjelent, és katonasztori-gyanús történeteket átemeljük ide, mindannyiunk okulására és szórakozására.

Mai főhősünk egy mélynövésű katona, valamint a sereg közmondásos, kizárólag belterjes logikával értelmezhető működési rendszere és személyzeti politikája.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….