Tudjátok, hogy nem szoktam csak úgy ajánlgatni, de ez a poszt a Cinkről minden további nélkül megéri, hogy elolvassátok. És ha gondoljátok, kommenteljétek is itt, a Milstoryn (már ha nincs cinkes regisztrációtok).
Nem tudom, a blog olvasói közül hányan élték át a mai poszt címében megfogalmazott tevékenységhez kapcsolódó érzést. Vélelmezem, hogy nem sokan; a Második Magyar Hadsereg egykori katonái, akiknek ez tömegesen megadatott (igaz, bárcsak ne adatott volna…) már nem nagyon vannak abban a helyzetben, hogy blogokat olvasgassanak… Nos, közel harminc évvel ezelőtt janicsár barátunk magyar egyenruhában bizony átlépte a magyar-szovjet határt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Milstoryblog régi szerzője, wendiii barátunk egy jó adag fotóval lepett meg bennünket, amelyeket a kubinkai harckocsimúzeumban készítettek, egy ottani kirándulás kapcsán. A képanyag terjedelme miatt két rendhagyó posztban fogom bemutatni nektek a gyűjteményt. Nézzétek, olvassátok és csorogjon a nyálatok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mai posztjával BigJoe is belép azon szerzőink szépen gyarapodó sorába, akik őseikre, azok katonakorára emlékeznek a Milstoryblog oldalain. BigJoe mai posztja azért is különleges, mert egy füst alatt két generációról is említést tesz, hogy a minden korban felbukkanó oroszokról ne is beszéljünk.
Papírzsepi barátunk (aki amúgy a Lemilblog legfrissebb szerkesztője) itt, a Milstoryn is bemutatkozik. Mindjárt egy olyan történettel szolgál, amely egyfelől családi vonatkozással is bír, másfelől a nemzetközi fegyverbarátság új dimenzióját villantja fel, harmadrészt pedig a pálinka (mint egyetemes értékmérő) mindent megoldó képességére világít rá.
Dogoo barátunk a nőnapi posztja után egy komorabb/komolyabb témával folytatja: egy második világháborús magyar levente rövid története következik, akiből a Néphadsereg repülőse lesz; hát kell ennél izgalmasabb pályafutás egy katonának..?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt, hogy az ember a szovjet rendszerben (és főleg a szovjet hadseregben) fogyóeszköznek számított, már számtalanszor hallottuk, de békeidőben valahogy olyan költői túlzásnak tudtuk be az ilyen beköpéseket. Lajos mai rövid, de annál elgondolkoztatóbb sztorija arra hívja fel a figyelmet, hogy az a Kafka nevű prágai csávó tényleg tudott valamit…
Persze mindez még jóval a haderőreform előtt történt…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vászka barátunk erkölcsi színezetű katonai sztorit kapott elő a ládafiából, közvetlenül egy – kicsit megzöldült – jegygyűrű mellől. A tanulságot úgyis mindenki levonja magának, részemről csak annyit bocsátok előre, hogy meglepően olcsó ékszerekre tömegek vevők a mai napig; aztán másnap ugyanők állnak sorba a kapitányságon feljelentést tenni. De ez egy másik történet…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
