Stüszi Vadász (úgy is mint lépegető tépegető szexkavátor) egy újabb repteres történettel örvendezteti meg a nagyérdemű olvasótábort. A mai sztori főszereplője Ferihegy egykori… hogy is mondjam..? Szóval egy hajdani szerelő, akrobata, extrém sportoló, meg amit akartok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász mai posztja a milstory azon belső sorozatához tartozik, amely a blog családi oral history vonulatát erősíti. Többször említettük már ezeken az oldalakon, hogy (a saját katonasztorikon túlmutatóan) bátorítjuk apáink, nagyapáink és dédapáink háborús történeteinek megörökítését. Ez a legkevesebb ugyanis, amit megtehetünk azért, hogy katona- és civil szellemük továbbéljen. És ha már nincsenek közöttünk: nyugodjanak békében…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha Stüszi Vadász, akkor komoly összeget lehet feltenni arra, hogy itt ismét egy repteres sztori leselkedik ránk orvul, a kattintás után.
A mára rendelt történetben egy rakoncátlan pótkerékről, egy önfeláldozó repülőgépszerelőről és (vélelmezhetően) több, hirtelen erősen viseltessé vált elvtársi alsóneműről olvashatunk. No meg a legnagyobb rendezőről, az életről a fizikáról.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadászról már tudjuk, hogy szakmai pályafutása egy részét Ferihegyen abszolválta, így az ántivilágban fogant repteres történetei akkor is folytatódnak, ha kifejezett military-vonatkozással nem igazán bírnak. Biztosan nem bánjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy nemzetközi repülőtér mindig izgalmas helyszíne a váratlan és érdekes eseményeknek, még akkor is, ha egy olyan, harmadlagos frissességű légikikötőről van szó, mint a nyolcvanas évek Ferihegye. Hát még ha a világtörténelem olyan, kiemelten fordulatos időszakáról beszélünk, mint a három évtizeddel ezelőtt kitört irak-iráni háború. Stüszi vadász kolléga akkoriban Ferihegyen kavart, s ma ő mesél nekünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász újabb emlékkoszorúja következik abból az ominózus harminc katonanapból, amit „népgazdaságilag fontos munkaköre” miatt a Magyar Néphadseregben eltölteni volt kénytelen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász barátunk életképeinek második felvonása kerül ma sorra. Ismételten felhívom a tisztelt olvasóközönség figyelmét, hogy mai szerzőnk mindösszesen 30 (harminc) napig volt katona és ennek ellenére ennyi sztorija van. Beleborzongok, hogy mit bírt volna kiadni magából, ha lehúzza az akkoriban (1979-ben) esedékes két évet…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász kolléga tényleg csak beleszimatolt a Néphadsereg illatába, de ehhez képest nyitott szemmel és fülekkel vészelte át Pécsett azt a harminc napot. Ébersége gyümölcse több apró történet, amelyek első kötegét ma nyújtjuk át nektek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
