Folytatjuk suendoc színes és rövid életképekkel megtűzdelt beszámolóját, amelyben rendre felbukkannak azok a tipikus figurák, akiknek végül is utólag csak hálásak lehetünk. Hiszen ha ők nincsenek, mi a francról is lehetne sztorizgatni egy katonatörténet-blogon?!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Újabb hangulatos életképek következnek, suendoc billentyűzetéből. Ismét találkozhatunk a magyar harckészültségi kiképzés olyan hagyományos módozataival, mint az őszi lombszedés, továbbá értékes információkat kapunk a honvédségi gépkocsik legendás hadrafoghatóságáról.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Örömmel konstatálom, hogy Vászka is kedvet kapott egy vegyes (történelmi és családi) tabló megrajzolásához, melynek főszereplője a szerző nagyapja, a történelmi kor pedig az egymilliószor (de továbbra is állítom: nem elégszer!) megénekelt második világháború, illetve az azt követő bő évtized.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Folytatjuk Dogoo családi elbeszélését, melynek első részét ide kattintva olvashatjátok. A mai fejezetben további szubjektív életképeket kapunk a második világháború hétköznapjairól, valamint felbukkan az őrszolgálatot ellátó katonák visszatérő élményeinek egyike, a rejtélyes neszezés.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A milstoryblog szerkesztőjeként többször is hangsúlyoztam, hogy nagyon értékelem azokat a posztokat, amelyek régi, katonai vonatkozású történeteket elevenítenek fel. Az alábbiakban Dogoo családi visszaemlékezés-füzérének első részét olvashatjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász újabb emlékkoszorúja következik abból az ominózus harminc katonanapból, amit „népgazdaságilag fontos munkaköre” miatt a Magyar Néphadseregben eltölteni volt kénytelen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász barátunk életképeinek második felvonása kerül ma sorra. Ismételten felhívom a tisztelt olvasóközönség figyelmét, hogy mai szerzőnk mindösszesen 30 (harminc) napig volt katona és ennek ellenére ennyi sztorija van. Beleborzongok, hogy mit bírt volna kiadni magából, ha lehúzza az akkoriban (1979-ben) esedékes két évet…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Paddington azokról a régi időkről mesél nekünk három rövid történetet, amikor olvasóink és szerzőink többsége még a csattogó szárnyú falepkét tologatta a nappali szőnyegén, és fél szemmel a Négy páncélos és a kutyát vagy a Kloss kapitányt nézte a fekete-fehér képernyős tévében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász kolléga tényleg csak beleszimatolt a Néphadsereg illatába, de ehhez képest nyitott szemmel és fülekkel vészelte át Pécsett azt a harminc napot. Ébersége gyümölcse több apró történet, amelyek első kötegét ma nyújtjuk át nektek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mivel nagyvonalúságomnál már csak a jóságom közismertebb, ma két történetet is olvashattok Art tollából. Mindkettő főszereplője Géza honvéd, aki katonának ugyan tökéletesen alkalmatlan volt, de legalább lehet róla ilyen sztorikat mesélni. És gondolom, mindenki egyetért velem abban, hogy Gézákra minden hadseregnek szüksége van.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves kis életképek következnek a nyolcvanas évek Néphadseregének zalaegerszegi hétköznapjaiból, Dezsőnek köszönhetően. A történetekben van élő egér, tévétorna, nők utáni vágyakozás, valamint testépítő, ahogy illik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
