Proletair kolléga története aprócska foltot ejt az ejtőernyősök közmondásszerű összetartásáról kialakult makulátlan képen. Alulírott látott már hordágyon elvitt ernyőst, akinek (állítólag) nyílt lábtörése volt (nekünk nem mutatták meg, a kérdéses testrészt egy mérsékelt tisztaságú lópokróccal takarta be az enyhén részeg szanitéc), úgyhogy az éjszakai ugrás miatt szorongó egykori mélységi felderítő történetét teljes átérzéssel tárom elétek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csavarhúzós kolléga történetét olvasva csak arra tudok gondolni, hogy ennyi év elteltével akárki akármit is mond, a jó szakembereket előbb-utóbb még a Varsói Szerződés hadseregeiben is utolérte az elöljárók megbecsülése.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amint azt látni fogjuk, AZP olvasónktól nem idegen a filozófia. Mai posztunk egy kicsit túllép a nevetős-térdcsapkodós történetek felszínén és arra készteti az olvasót, hogy egy pillanatra tényleg elmerengjen a múlton, de leginkább a jövő generációin.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Itt van JoeP második története is, amelyből kiderül, hogy szerzőnkben a mélyenszántó elmélkedésre és a frappáns megfogalmazásokra való hajlam igen mélyen gyökerezik, hiszen – nagyon bölcsen – azt írja: „a seregben az embert vagy szopatták vagy szopatott”.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
AZP-23 kolléga egészen biztosan valami nagyon távoli országban, és annak is egy még távolibb helyőrségében szolgálhatott, hiszen az a történet, amit a kolbászról és a hadtápfőnökről ír, egyszerűen nem eshetett meg sem a Magyar Néphadseregben, de a Magyar Honvédség egyetlen alakulatánál sem.
(OFF: külön büszke vagyok erre a nyitóképre, amit egy régi francia kolbászreklám plakátjáról nyúltam – durva, ugye?)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mint minden szakmának, foglalkozásnak és mint majdnem minden társadalmi rétegnek, a katonáknak is megvan (megvolt?) a saját terminus technicus-tartománya, amit egyszerűen csak katonaszlengnek neveznek. És mindenki tudja, hogy jó katonasztori nincs legalább egy-két ilyen kifejezés nélkül.
JoeP olvasónk írásait olvasva bukkantam erre a (sajnos rövid) kvíz-linkre, amit igencsak szórakoztatónak találtam, és feltételezem, nektek sem lesz ellenetekre átböngészni – s egyúttal próbára tehetitek memóriátokat.
Természetesen a kommentek között a szlengszótár szabadon bővíthető, s aki érez magában elég kakaót, magát a kvízt is folytathatja itt lent, a hozzászólásaiban.
Kérünk, hogy őszintén és kozmetikázás nélkül tárd közösségünk elé a kvízben elért eredményed. Cserébe megígérjük, hogy a következmények emberségesek lesznek.
És természetesen mindannyiunk nevében köszönöm ervinnek, GroundZer0-nak, a kvíz összeállítójának.
Hála istennek, jönnek a sztorik rendesen, már vagy tizenöt figyel a gépemen, sorára várva.
Az első ebben a sorban JoeP olvasónké, aki hozzájárulását adta, hogy blogjából átemeljek két történetet. Ez a „nagyon első” sztori itt a blogon – és mint ilyen, külön köszönet JoeP-nek azért, mert megtörte a jeget!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Tiborublog kommentjeinek olvasása során egyre többször vettem észre, hogy a hozzászólók (ilyen-olyan témához kapcsolódva) felelevenítik saját katonaélményeiket, megosztva velünk azokat a történeteket, amelyek elszenvedői megélői ők maguk voltak (esetleg hozzátartozójuk, barátjuk, ellenségük, a szomszéd, stb.).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
