Ismét egy olyan történet kerül terítékre, amelyből kicsit elkésve bár, de megtudjuk, hogyan is lehetett (volna) megúszni a katonaságot egy enyhe beszédhibával. A sztori (egyáltalán nem) szenvedő alanya Tschöppy volt, akinek ilyetén történő távolmaradásával nemcsak a Honvédség, de az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete is szegényebb lett – blogunk olvasóiról nem is beszélve.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mihály barátunk rövid, de annál hangosabb történettel írja fel magát a sztoribeküldők listájára. Túl azon, hogy megtudjuk, hogyan vesztette el dobhártyája érintetlenségét, a történetet (főleg annak legvégét) elolvasva az embernek óhatatlanul eszébe jut az egykori Néphadsereg illetékeseinek édes jó anyukája.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Úgy tűnik, JoeP-nek tökéletesen igaza van abban (is), hogy az antikatonák körül a tér és az idő görbületei valóban a legviccesebb helyzeteket képesek előidézni. Mai adagunkban jelentős szerepet kap egy faág, a robbanó gyújtózsinór, valamint a háttérből diszkréten felbukkanni látszanak a szovjet szövetségesek is, elvégre a dicsőséges nyolcvanas években vagyunk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Proletair ma egy ejtőernyős mondás explicit magyarázatával szolgál, valamint rávilágít arra, hogy (az elsődleges nyelvérzék által sugalltak ellenére) az "ugratóparancsnok" beosztás nem az április elsejei tréfák és átverések koordinálóját jelenti. Legalábbis nem az ejtőernyősök között.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A nyitóposztot visszaolvasva látható, hogy a katonatörténetek kifejezést meglehetősen széleskörűen értelmezzük, hiszen kifejtettük, hogy más egyenruhások (vámosok, bévések vagy akár polgári védelmisek) sztorijait is várjuk.
Ez itt egy rendőrtörténet, amit ExSün küldött (én csak megszerkesztettem egy kicsit, a szerző áldásával), csak hogy egy kis kéket is keverjünk az eddig domináns zöldbe. A színdinamikások meg ne szóljanak semmit! Amúgy meg örömmel látjuk, hogy logikából és problémamegoldásból a rendőri vezetés ugyanott szigorlatozott, mint a katonák.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csütörtökön, vagyis alig 24 órával ezelőtt ott hagytuk abba, hogy Méreg főtörzs döbbenten szembesül azzal a (számára legalábbis) sajnálatos ténnyel, mely szerint hősünk (Droidfigyelő kolléga, aka K’vááááááács honvéd) orvosi felmentéssel rendelkezik a gázálarc vonatkozásában.
Bevallom, eredetileg hétfőre akartam időzíteni a második részt, de a merészségnek és a férfias helytállásnak is van határa: nem mertem bevállalni, mert megszimatoltam a levegőben a lincselés finom illatát.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A többrészes posztok szerelmesei (tudom, hogy sokan vagytok!) ismét dörzsölhetik a markukat, mert Droidfigyelő kartács egy háromezer szavas (21 ezer karakteres) írással lepett meg bennünket, amelyet kénytelen vagyok két részletben elétek tárni.
A sztorit olvasgatva-ízlelgetve azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a reménnyel, hogy a jövőben mai szerzőnk további katonaélményeit is módunkban áll majd megismerni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Subotei története arról győzi meg az olvasót, hogy a kreativitás és a játékosság néha az első látásra lehetetlen küldetésnek tűnő problémák megoldásához is hozzásegíti az embereket – miért lenne ez másként a tápos katonáknál?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP önvallomása (hogy ne mondjam: coming outja) folytatódik, az előzményeket itt, itt és itt tudjátok elolvasni. A mai rész egyik-másik megállapításával nem feltétlenül értünk egyet (előre látom például, hogy a szerző által használt „mindent betöltő agresszív debilitás” kifejezés vitára fog ingerelni pár egykori továbbszolgálót), de összességében ismét csak valódi gyöngyszemet görgethetünk a képernyőn.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Che olvasónkat sem lehet kifejezetten egy Rambó pályafutású katonának nevezni, de története neki is van. Nem is akármilyen: a hadsereg emberi arcát véljük felvillanni látni egy futó tizedmásodpercre, ami a Petőfi laktanyában egykoron sürgőforgó, hadkieges hivatásosok esetében felér egy dicshimnusszal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Régi olvasónk, aki a Vérnűsző Barom nickkel nyomul a világhálón, egy kedves, emberi történettel lepett meg bennünket, melynek olvastán mindenki, aki fogadott már női látogatót egy laktanyában, elismerően csak sóhajtani tud.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP katonatörténetének következő állomása – a szerzőtől immáron megszokott stílusban – mélylélektani vetületekkel is rendelkezik. Ugye emlékszünk a már-már lovagregénybe illő találkozásra a főnökével? Ha nem, ide kattintva eleveníthetjük fel az előző részben foglaltakat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Katonáéknál – mai szerzőnk, proletair szerint is – a tervezés legalább olyan jelentős szerepet tölt be, mint az ifjú házasok esetében. A különbség csak annyi, hogy egyenruháséknál nem a hüvelyhőmérőzés dívik segédmódszerként.
Vagy legalábbis nagyon-nagyon reméljük.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogy a szólás is mondja: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Ahogyan azt látni fogjuk, a fizika alaptörvényeinek ismerete – valamint az idejétmúlt VIII. (református) parancsolaton történő átlépés – nagymértékben megkönnyítheti egy századnyi katona téli hónapjait.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
JoeP barátunk nagy sikerű elbeszélésfolyamának következő felvonását olvashatjátok a lenti “Folytatás” link után; a gyengébb memóriájúak ide kattintva eleveníthetik fel az előző részt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Molnibalage-tól nem meglepő, hogy repülős sztorival jelentkezik, ráadásul (mint precíz reálértelmiségi) még a forrást is megadja, pedig ez itt igazán nem elvárás.
A történethez magához meg csak annyit, hogy a részegeken és a gyanús nőkkel óvszer nélkül szeretkezőkön kívül minden bizonnyal a lógós katonáknak is külön védőszentjük van ott fent, akinek innen is mindent köszönünk!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Titus Pullo Urbino mai négy rövid történetével fényesen bebizonyítja, hogy egy katonasztorinak nem kell feltétlenül hosszúnak lennie ahhoz, hogy jó legyen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonák minden problémára megtalálják a megoldást. Ezt az axiómát molnibalage mai története is alátámasztja (noha axiómaként – ugye? – erre nem is lenne szükség).
Az itt rögzített technikát NE próbáld ki otthon! Vagy ha mégis ezt teszed, készíts fotókat és dobj nekünk egy képes posztot róla!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Örömmel jelentem, hogy JoeP olvasónkból sikerült további sztorikat kipiszkálnunk. A mai eresztés egy kis fizikai munka felidézésével kezdődik, hogy utána az intellektuális és művészeti kihívásoknak történő katonás megfelelésről essék pár szó. Talán nem lövöm le a poént, ha spoilerezek egyet és elárulom, hogy a szerző mindkét területen fényeset alakított.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Molnibalage törzsolvasónk egy NATO-szövetséges hadsereg őrkatonájának esetét meséli el, aki egészen biztosan nem fog feltűnni a Bíbor Szív kitüntetés viselőinek névsorában, s arra is mérget vehetünk, hogy a Balkán-félsziget IQ-bajnokságán sem fog elérni pontot érő helyezést, ugyanakkor ismételten bebizonyosodik a mindenkori fegyveres erők egyik alaptézise, mely szerint nincs veszélyesebb az unatkozó katonánál.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
