Spájdernecc kolléga egy kicsit nehezen induló, de később annál vidámabbá váló reggeli tornához fűződő élményeit osztja meg velünk, amit még mókásabbá tesz, hogy tudjuk: az egész a MH hegyi kiképzőbázisán történt, ráadásul télen, egy gyöngéd (sajnos név nélküli) tornatanár jóvoltából.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….



ZöPö mai posztja csak úgy csicseg a hormonoktól és gonoszsággal fejeződik be. Mindkettő természetesen a katonákban dúlt annó, amikor még a nyár nyár volt, a Terike Terike, a krumplileves meg krumplileves.
Subotei mára rendelt történetében látni fogjuk, hogy a seregben a nyelvi lelemény és a kreatív, spontán történetmesélés kéz a kézben járnak az őket kiváltó artikulálatlan beszédfoszlányok értelmezési próbálkozásaival.
Atrox sztoriját olvasva az ember óhatatlanul elgondolkozik azon, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha a hadseregben mindenkit arra köteleznének, hogy – kifejezetten az alegység-ügyeletesek és a továbbszolgáló őrmesterek kedvéért – kizárólag olyan családneveket viseljenek, mint a Nagy, Kiss, Kovács vagy Zmrzlina.



Droidfigyelő őrszolgálati alaptanfolyama 
A mai poszttal ZöPö olvasónk is bebocsátást nyert a szerzők egyre tágabb körű klubjába. Nagyvonalúan hozzájárult ugyanis, hogy a
Nolik nickű olvasónk (akinek hőseiről szemfüles olvasóink rögtön látni fogják, hogy egy szomszédos, ámde régi formájában azóta megszűnt állam hajdani hadseregében szolgáltak) az emberiség örök kérdéseinek egyikét járja körül, igényes, mondhatni irodalmi stílusban. Mivel (talán tévesen) feltételezzük, hogy katonasztorikat kiskorúak nem olvasnak, a 18-as karika kihelyezésének gondolatát (rövid hezitálás után) elvetettük.
Ugye senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy ha proletair, akkor ejtőernyős sztori?
Droidfigyelő kartárs 


