Buksitizedes barátunk ott hagyta abba múltkori posztjában a történetét, hogy a Brennbergbányához tartozó Hermes-őrsről (ahol a határőr-alapkiképzést kapta) felkerekedik és elindul a Dunakeszin található (és a Belügyminisztériumhoz tartozó) kutyás kiképzőközpontba.
Lássuk, hogyan folytatódik az ebes sztori.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mai írásunkban Estván barátunk egy másik férfiősének történetei közül szemelgetünk.
A szerző dédapja (Pista huszár) és nagy-nagybátyja (Pista határvadász) után ezúttal anyai nagyapja (az ő keresztneve kivételesen Lajos volt) sorkatonai szolgálatának három apró mozzanatát kötötte egy csokorba, az ezerszer áldott (és átkozott) ötvenes évekből.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Aki másnak vermet ás… az elfárad, vagy poros lesz – értelmezi újra mai posztjában BigJoe a klasszikus közmondást. Akit megkísértett már egy combos, ingerlően kereded, izgatóan piros színű poroltó, az tudja, hogy egy unatkozó ember nehezen tud ellenállni egy ilyen kísértésnek. Nem is beszélve egy még jobban (ráadásul társaságban) unatkozó katonáról…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szögyi írásai általában nem igényelnek különösebb bevezetőt. Most sem teszek mást, csak betördelem mai posztjának első bekezdését:
Éldegéltem jókedvvel-bőséggel-szívatással, mint hal a kőporban, mígnem egyszer a második évben egy tanulmányi kirándulás alkalmával az akkori tanár el nem árulta, hogy a tanszékvezető már kikészítette nekem a selyemzsinórt. Maga a kirándulás sem volt egy túl szokványos, nem nagyon illett bele sem a katonai, sem a „normál” főiskolai életbe.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vannak dolgok, amik már a történelem részei, könyvek százai íródtak róla. Ilyen a második világháború is, amit nagyapáink, dédapáink megéltek. Voltak, akik elestek, s voltak, akik túlélték.
Proletair barátunk anyai nagyapjának állít emléket azzal, hogy töredékesen fennmaradt sztorijait, emlékezete által hiányosan megőrzött életét, történetét most blogposztba önti, az oral history sorozatunk részeként.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogyan az a posztcímnél is látható, a Milstoryblog (lassacskán araszolva a harmadik évfordulónk felé!) elérkezett a 350. katonatörténetünkhöz.
A gép (no és az irányított véletlen…) régi bajtársunkat és levelezőnket, Kelempájsz tizedest dobta, így őt éri az a hallatlan megtiszteltetés, hogy ilyen szép kerek számmal ünnepelheti a mai (a tőle megszokott módon ismét természetközeli, hangulatos és persze határőrségi) posztját.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Most pedig elmesélem bevonulásom és az első eltáv között eltelt három hét történetét. Mivel megpróbálom szöveghűen visszaadni az élményeket, előre is elnézést kérek a kissé vulgárisabb nyelvezet miatt, bár tudom, hogy ezeket mindannyian át- és megéltük – vezeti fel Wendiii barátunk a mai posztot, s mi csak bólogatni tudunk: bizony, katonaként hallottunk mi cifra dolgokat…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Buksitizedes a múltkor megígérte, hogy végigvezet bennünket a kilencvenes évek eleji kutyás sorhatárőr-életút különböző szakmai állomásain.
Mai posztjában az alapkiképzést és az őrvezetői előléptetést követő momentum, Hermes bemutatása következik (ami nem azonos az istenek hírnökével).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az eltávozásokról általában mindenkinek jó, szép és kedves emlékei vannak. Találkozunk a családdal, levetjük az egyenruhát, iszunk egy-egy sört a cimborákkal anélkül, hogy figyelő tekintetünk szüntelenül a környezetet pásztázná a VÁP felbukkanásától tartva, s nem azon agyalunk, hogy mit teszünk, ha valamelyik vadászkopó-szaglású őrmester megérzi rajtunk a feleseket… BigJoe mindezekkel szemben egy olyan kivételes eltávról mesél ma, amely nem a kellemes emlékeket ébreszti fel benne.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha visszábblapozunk, láthatjuk, hogy Superman már felbukkant itt a Milstoryn, én pedig most Batmanről mesélnék kicsit. Ez a fedőnév Fehérváron a logisztikai zászlóalj egyik (akkor még) századosát takarta, akinek jelenléte színesítette az egyhangú laktanyai hétköznapokat. Hogy személyisége erősítette vagy megcáfolta a hivatásosokról kialakult sztereotípiákat, azt ki-ki döntse el maga – írja Estván a bevezetőjében. És akkor lássuk a medvét, akarom mondani Batmant.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy-egy katonai kollégiumi szobában a körletek, falak kidekorálása mindig is neuralgikus pontot jelentett, főleg az elöljárók szemében. Érzéssel, tapintattal és finom lélektani megközelítéssel azonban mindig van esély arra, hogy a megfelelő magyarázatot előadva a főnököknek eredményesen megmagyarázzuk az esztétikai hogyanokat és a miérteket. Szögyi barátunk pedig – ahogyan azt tudjuk – mindig is erős volt alkalmazott pszichológiában..
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Blogunk olvasóinak biztosan ismerős a címben szereplő forrás; több szerzőnk tett már említést róla, amikor sorkatonai (bocsánat: sorhatárőri!) emlékeik felelevenítése közben a Kőszegi-hegység turistalátványosságairól is szót ejtettek.
Ma régi bajtársunk, Kelempájsz kolléga döntött úgy, hogy egy kis kultúrtörténeti érdekességgel, valamint spontán idegenforgalmi kedvcsinálóval helyezi képbe olvasóinkat a Hörmann-forrás vonatkozásában. Nem klasszikus katonasztori ugyan, de nagy örömmel biztosítok neki helyet a blogon. Biztos vagyok abban, hogy ti is értékelni fogjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Új szerzőt köszönthetünk köreinkben, buksitizedes barátunk személyében. A kolléga blogunk – már eddigi is roppant erős – határőr-lobbiját erősíti, s a megküldött történetekbe beleolvasva azt kell mondanom, hogy nincs miért szégyenkeznie: a sztorik nem csak az egykori határőrök, hanem minden exkatona nosztalgiázó igényét kielégítik, s a civileknek is szereznek majd jó pár kellemes percet. Köszöntjük tehát buksitizedest, és lássuk a székfoglalóját itt, a Milstoryblogon!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Újabb színfolt (és nem is akármilyen!) a Milstoryblogon: kameraservice kolléga egy saját készítésú, közel félórás filmet küldött a szerkesztőségnek, melynek rövid történetét a lenti “Folytatás” linkre kattintva olvashatjátok – no és természetesen megnézhetitek a szóbanforgó alkotást is.
És persze (az operatőrrel és a rendezővel együtt) én is nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Minden fegyveres testületnek megvan a maga elitje: mindannyian hallottunk az amerikai Haditengerészet SEAL-jeiről, az ugyancsak jenki szárazföldiek Delta Force-áról, az izraeli sayeretekről, a brit ejtőernyősökről, és még folytathatnám… Az egykoron létezett (majd a Rendőrségbe felháborító módon beolvasztott) magyar Határőrség elit alakulatának a határvadászokat tartották, akikről BigJoe barátunk emlékezik meg a mai posztjában.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Van néhány olyan történetem, amelyek (terjedelmileg vagy tartalmilag) önállóan – szerintem legalábbis – nem állnák meg a helyüket, de így egy csokorban talán… Mindegyik lenti eset nagyon mélyen megmaradt bennem; melyik ezért, melyik azért. Megpróbálok időrendben haladni a történések közt. Mindegyik történet kőszegi – írja Nedecz, majd elénktárja a szóbanforgó négyszálú csokrot.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mindannyian hallottuk már a munkalassító sztrájk fogalmáról, aminek az a lényege, hogy a munkavállaló (tiltakozása jeleként) az összes szabályt az utolsó betűig, a legmerevebben betartja. Nos, van ennek egy katonai változata is, amikor az alárendelt úgy teljesíti a kapott parancsot, hogy szándékosan nem bonyolódik bele annak értelmezésébe. Jogászok talán úgy mondanák: az utasítás betűjét veszi figyelembe, s nem annak szellemét.
Mai szerzőnk, rdos kolléga (akit testületileg üdvözlünk!) egy ilyen katonasztorival tartja meg székfoglalóját a Milstoryblogon, s abban is biztos vagyok, hogy többeteknek lesznek idevágó emlékei.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt, hogy Szögyi a dolgos hétköznapokon nem mindig viselkedett úgy, mint ahogyan az egy jövendőbeli katonatiszttől elvárható lett volna, nos, ezt eddig is tudtuk. Lássuk azonban, hogy ehhez képest hogyan telt egy (kevésbé dolgos) szombat délutánja a Kiliánon.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A leszerelés előtti napokat minden laktanyában belengi valami megmagyarázhatatlan (azaz inkább nagyon is megmagyarázható) atmoszféra. Az ember lelkileg (khm, és nem csak lelkileg…) már rákészül a kinti életre, fél lábbal már a kerítésen kívülinek érzi magát, ugyanakkor feje fölött még ott lebeg a hadbíróság és a futi nyomasztó szelleme. BigJoe erről az időszakról osztja meg velünk egyik emlékét, melyhez hasonlót (valljuk csak be) mindannyian feleleveníthetünk magunkban, s erre mindenkit bátorítunk is a kommentek között…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt hiszem, minden különösebb rizikó nélkül elmondhatjuk, hogy Nedecz barátunkat lassan a Milstoryblog fagyás- és hidegügyi belső szakértőjévé léptethetjük elő. Mai történetében ismét a zord tekintetú, zúzmarás bajszú Tél tábornokkal lefolytatott egyik lokális ütközetéről mesél.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
