A tavaszi szünet után újult erővel kezdjük (azaz folytatjuk) a katonatörténetek közlését. Ismét megkérek minden régi és új olvasót, hogy küldjön sztorikat, mert per pillanat már csak 10-12 beszámoló van a várólistán!
Szögyi barátunk ezúttal egy idegen tollal ékeskedik, de becsületére szóljon, hogy ezt már az első mondatban bevallja.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves bajtársak,
ma elkezdjük a Milstoryblog tavaszi szünetét. Ha minden jól alakul és nem jön közbe rendkívüli esemény, kábé egy hónap múlva folytatjuk. Arra biztatok mindenkit, hogy kutakodjon a katonaemlékei között és küldjön még történeteket. Hamarosan (nagyjából május június második felében) elérjük az 500-ik posztot – ha ti is úgy akarjátok!
Kellemes tavaszt kívánok!
tiboru
Az NBH-nak (Nemzetbiztonsági Hivatal, 2010 óta Alkotmányvédelmi Hivatal) valamiféle adótornyait őrizték a 2. őrszázad katonái Csévharaszton, köztük BigJoe kolléga „B Soldier” nevű barátja a 95/1-es vonulásból. Most az ő egyik katonaemléke következik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Többször volt szó ezeken az oldalakon arról, hogy a hadsereg (s ezen belül a felderítők) működésének a híradás bizony igen fontos eleme. Ha jól működik, a fene se foglalkozik vele, de ha nem, akkor jön a Nagy Szivattyú. Pilotax kolléga egy hasonló esetről számol be az alábbiakban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szolnokon kitört a tavasz, ennek egyik folyománya volt, hogy a negyedéves zászlósokat elvezényelték az avatás előtti csapatgyakorlatra. Kicsit megritkultunk, azért egy teljes évfolyam hiánya meglátszódik minden főiskolai életen. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor egy vasárnap este, amikor a helyi tisztiklubban éppen azon töprenkedtünk, hogy mit is tehetnénk minél hamarabb és minél jobbat a hazánkért, beköszöntött hozzánk Mandarin, aki a fent említett kontingensbe tartozott.
Ugye nem is kéne feltétlenül megneveznem a szerzőt? Háperszehogy szögyi… Lássuk, mi történt később.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy csendes hétvégén Heman cimborám ET-zni akart. El is indult, kivárta a sorát. A sorban vadászok is álltak, amiből aztán baj lett, ugyanis a hatásvadászok kiszűrték a beszélgetéséből, hogy a 3. őrben szolgál. Gyorsan közrefogták, vonal megszakít, majd szóban inzultálni kezdték. Aztán tettlegességre is sor került, mert Heman viszonylag gyorsan felkapta a vizet – kezdi BigJoe az adyligeti belső villongások újabb fejezetét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Pilotax olvasgatta daneel kolléga konyhai történetét, ami eszébe juttatott egy saját, ugyancsak konyhás sztorit. Arról volt már szó itt a blogon, hogy az ejtőernyősök más mércével mérettettek meg kajaügyileg (is). Részükre hozták létre az úgynevezett kettes normát, ami majdnem kétszerese volt a Néphadsereg egyéb szerveinél a napi étkezésekre fordított költségvetési keretnek. Na, ennek tudatában olvassátok az alábbi történetet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Legutóbbi posztom legvégén megígértem, hogy elmesélem azt az orbitális kummantást, amit a tökszar csúzli miatt úsztam meg. Hát íme, eleget teszek vállalásomnak – írja Zweitakt kolléga, s mivel a tettek embere, bele is vág a mondandójába.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szögyi katonatörténeteit úgy három és fél éve kedvtelve olvasgatjuk (az eddigi 47 történetével messze ő a legtermékenyebb szerzőnk itt a Milstoryn), s eljött az idő, hogy visszanyúljunk a gyökerekhez. Lássuk, honnan jött ez az arc és mik voltak az első tétova lépései a repülési mánia felé vezető kanyargós ösvényen, hogy költőien fejezzem ki magam. Ha majd megjelenik a Szögyi Összes, majdnem biztos vagyok abban, hogy ezzel a poszttal fog kezdődni, miként abban is, hogy ha a MÉM Repülőgépes Szolgálatnak lesz egy dokumentum-kötete, ennek az írásnak feltétlenül szerepelnie kell benne.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem tudom, a blog olvasói közül hányan élték át a mai poszt címében megfogalmazott tevékenységhez kapcsolódó érzést. Vélelmezem, hogy nem sokan; a Második Magyar Hadsereg egykori katonái, akiknek ez tömegesen megadatott (igaz, bárcsak ne adatott volna…) már nem nagyon vannak abban a helyzetben, hogy blogokat olvasgassanak… Nos, közel harminc évvel ezelőtt janicsár barátunk magyar egyenruhában bizony átlépte a magyar-szovjet határt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kelempájsz kolléga mai posztja most sem nélkülözi a tőle megszokott, csöndesen nosztalgikus, lírai hangulatot, ugyanakkor azt sem tartom kizártnak, hogy vita kiváltására is alkalmas. A sorállomány és a hivatásosok közötti viszony mindig is neuralgikus pontja volt a laktanyák és az őrsök belső életének, s mindenkinek megvannak a szubjektív történetei a témáról. A szerző visszaemlékezéseit követően érdeklődve várjuk az olvasók pro és kontra élményeit.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A most következő kis történeteknek – melyekkel pilotax kedveskedik a mélyen tisztelt olvasóközönségnek – csak annyiban van köze a katonai szolgálathoz, hogy az MHSZ-es előképzésben estek meg. Ha lennének itt olyan – fájóan ifjú – kollégák, akik nem ismerik ennek a betűszónak a feloldását, nekik elmondom, hogy az MHSZ a Magyar Honvédelmi Szövetség rövidítése, ami az ántivilágban a szocialista ifjúság honvédelemre nevelésének volt az elsődleges, félkatonai intézménye, melynek keretein belül sport- és szabadidős tevékenységeket is szerveztek, sok tízezer tizen- és huszonéves legnagyobb örömére.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A korszerű katonai ismeretek művelői külön fejezetben (hogy azt ne mondjam: külön tudományág keretein belül) foglalkoznak a hadsereg és a polgári lakosság közötti intézményes kapcsolatok fejlesztésének jelentőségével. Ez az úgynevezett CIMIC, s jelen blog gazdájának annó még egy kétkredites, féléves tantárgyat is ért az egész a boldogult emlékezetű Nemzetvédelmi Egyetemen. BigJoe mai posztja bizonyíték arra, hogy a katonai-civil együttműködés a Néphadseregtől sem volt teljességgel idegen, noha egy kicsit mintha másként értelmezték volna, mint mi az előadásokon.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
“Az eltávok a katonai főiskolán mondhatni automatikusak voltak hétvégenként, kivéve annak, aki nem (szóval nekem az első fél év elteltével), a szolgálatok meg szakaszszinten voltak leosztva. Minden hónap elsején jött a szkpkh (aki közülünk való volt), hogy ennyi és ennyi szolgálat van hónapban, ki mit vállal.”
Ugye ismerős a stílus és a helyzet? Igen, eltaláltátok: szögyi folytatja azon napok megörökítését, amikor a sors furcsa fintora révén kiképzőként tevékenykedett (az első részt itt olvashatjátok).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vannak ezen a blogon olyan témacsoportok, amelyek egyszerűen megunhatatlanok és bármennyit is beszélünk/írunk róluk, mindig marad egy kis hiányérzet az olvasóban, mert mindenkinek vannak vonatkozó emlékei és történetei, amelyek megosztásra várnak. Ilyen örökzöldek az őrséggel, őrszolgálattal kapcsolatos sztorik, amelyek janicsár barátunk mai posztjában is felbukkannak. Helyszínünk a szombathelyi Garasin Laktanya.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Úgy látszik, a téli szünet jót tett az új jelentkezők bátorságának: Zolcsi67 is úgy döntött, hogy kilép a read only üzemmódból és posztíróként is bemutatkozik a tisztelt kollégáknak (s ezáltal ő lett a kereken 100. szerzőnk, hurrá, hurrá, hurrá!).
Legelső posztja két olyan témát is boncolgat, amelyek már szóba kerültek ezeken az oldalakon: az egyik a katona és a természet (ezen belül az állatok) kapcsolata, a másik pedig az ugyancsak többek által szóba hozott gasztrovonulat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A közismert, gondolom főként a szakácsnők és a fiús anyák által előszeretettel terjesztett mondás szerint a férfiak szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út. Nos, ha ez így van, akkor a katonákra (mint a férfitársadalom mindenkori, egyik legjellemzőbb és legkarakteresebb alcsoportjára) hatványozottan igaz ennek érvényessége. Miklós, (akit zsurnalisztaként is ismerhetünk) aki ezt a nosztalgianyelvészeti posztot ma asztalunkra, akarom mondani képernyőnkre teszi, régi olvasónk, de csak most lépett be a szerzők kasztjába. Innen is üdvözöljük és biztatjuk további visszaemlékezős megnyilvánulásokra!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mai, évadkezdő posztjával a Milstory végre kilépett a nemzetközi színtérre! Régi barátunk és szerzőnk, Optika kolléga ugyanis nemrég indított egy blogot az angol nyelv tanulásával kapcsolatos élményeiről. Aki tud angolul, kérem látogassa és ossza meg. A nyelvtanulással összefüggő régi emlékek felidézése a szerző eszébe juttatott két apró szösszenetet, amelyek a Magyar Néphadseregben történtek meg vele. Ez a bejegyezés angol változatban (nem szó szerinti fordítás) az említett blogon már meg is jelent.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Pilotax barátunk egy újabb ejtőernyős történettel örvendezteti meg a minden bizonnyal karácsonyi bevásárlási lázban égő olvasókat. Mivel a megszokott téli szünet előtt ez az idei utolsó milstory, engedjétek meg, hogy mindenkinek boldog, békés ünnepeket kívánjak. Ha minden jól megy, találkozunk valamikor 2014 januárjának második-harmadik hetében. És persze továbbra is várom a katonatörténeteket!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sok szó esett már ezeken az oldalakon a fegyvernemi sovinizmusról, de valljuk be: az sem szokatlan jelenség katonaberkeken belül, ha egy fegyvernemen (sőt: laktanyán) belül is kialakulnak olyan (kibékíthetetlennek tűnő) ellentétek bizonyos alegységek között, amelyek aztán megállíthatatlanul nőttek, mint hólabda a havas lejtőn. BigJoe az egyik ilyen régi ellenségeskedésről, a belső VÁP és a közönséges halandók közöttiről emlékezik meg.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
