A katona (na meg olykor a civil is) néha meg van győződve arról, hogy orbitális nagy ötlete támadt, amihez csak az archimédeszi heuréka, esetleg a newtoni gravitációelmélet születése fogható. Aztán persze jön az isteni igazságszolgáltatás (nevezhetjük torkosborz-effektusnak is), ahogyan azt Proletair mai visszaemlékezésében is látni fogjuk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mai, jubileumi posztunkban egy csöppet szakítunk a klasszikus katonaimidzzsel. Proletair ugyan blogunk egyik legnépszerűbb témájával kezdi (az őrszolgálattal), de aztán elkalandozik és egyfajta egyenruhás Brehm Alfrédként mutatja be egy átlagos, a civilizációtól egészségesen távoli őrhely állatvilágát.
És még mondja valaki, hogy a katonák szakbarbárok…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonasztorik jelentős részét a sorállomány szemszögéből van alkalmunk megcsócsálni. Ezekben a történetekben a kiképzők általában a vérmedve, Drakula gróf és egy különösen rosszindulatú zombi legfontosabb jellemvonásait olvasztják magukba.
Proletair most bebizonyítja, hogy a kiképzők (na jó: egyes kiképzők) is emberből vannak, és – ahogy mondani szokás – a kérges, szőrös külső olykor érző lelket takar. Alaposan.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Igen, megint eltaláltátok: ha Proletair, akkor ejtőernyős-sztori. És akkor is mulatságos, ha már most borítékolni merem, hogy a kommentek között lesz legalább három, melynek szerzője más főszereplővel, más időponttal és más helyszínnel ismeri a történetet, amiben semmi kivetnivalót nem látok, elvégre miért pont az ernyősöknek ne lenne saját folklórjuk, ha már az idióta lovagokéval tele van a világirodalom?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mindenkori katona – és ezzel remélem, senkit nem bántok meg – elég egyszerű létforma: ha van mit ennie, innia és nem fázik, olyan rosszul már nem tudja érezni magát. Proletair mai története (érthetetlen módon) nem ejtőernyős-sztori, viszont rögtön cáfolja is az imént általam felfektetett axiómát; látni fogjuk ugyanis, hogy elképzelhető a mindeddig elképzelhetetlen: a katona nem fázik, mégis szarul van.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ugye senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy ha proletair, akkor ejtőernyős sztori?
A mai történet – akárcsak a népmesékben – egy nemes bosszúról szól, ahol a legkisebb juhászbojtár (akarom mondani a legdörzsöltebb szerződéses őrmester) tanári módszerekkel igazságot szolgáltat a gonosz király (vagyis a nagyképű százados) ellenében, akiről itt és most teljesen adekvát kijelenteni, hogy sík ideg lehetett. Na meg azt, hogy nem bírta a sódert.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Proletair ma egy ejtőernyős mondás explicit magyarázatával szolgál, valamint rávilágít arra, hogy (az elsődleges nyelvérzék által sugalltak ellenére) az "ugratóparancsnok" beosztás nem az április elsejei tréfák és átverések koordinálóját jelenti. Legalábbis nem az ejtőernyősök között.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Katonáéknál – mai szerzőnk, proletair szerint is – a tervezés legalább olyan jelentős szerepet tölt be, mint az ifjú házasok esetében. A különbség csak annyi, hogy egyenruháséknál nem a hüvelyhőmérőzés dívik segédmódszerként.
Vagy legalábbis nagyon-nagyon reméljük.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Proletair kolléga története aprócska foltot ejt az ejtőernyősök közmondásszerű összetartásáról kialakult makulátlan képen. Alulírott látott már hordágyon elvitt ernyőst, akinek (állítólag) nyílt lábtörése volt (nekünk nem mutatták meg, a kérdéses testrészt egy mérsékelt tisztaságú lópokróccal takarta be az enyhén részeg szanitéc), úgyhogy az éjszakai ugrás miatt szorongó egykori mélységi felderítő történetét teljes átérzéssel tárom elétek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
