443. – Latrinaproblémák

A tájékozódás legfontosabb kelléke című posztban írtam, hogy egyszerre három mfcs. szállítása történt meg a Mi-8-cal. Ugyebár felderítő szakmai szempontból több hiba is volt a dologban. Az alapszabály szerint a felderítő csoportoknak nem szabad egymásról tudniuk, hiszen akkor fogságba eséskor elárulhatták a másik csoport helyét és megadták az esélyt az ellenségnek, hogy könnyen, gyorsan felszámolhassák a kirakott felderítő csoportokat – vezeti fel pilotax kolléga a legújabb posztját, majd lendületesen folytatja is:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

442. – Lovasportya

A Milstoryblog oldalain sok szó esett már a katonai szolgálat nehézségeiről, az őrség lassan múló óráiról, a sötétségről, Tél tábornok kegyetlenségéről, de a katonaság kellemesebb oldaláról kevesebbet olvashattunk.

Ezt a részleges hiányt szeretné most Kelempájsz barátunk pótolni, a tőle megszokott líraisággal és természetszeretettel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

441. – Túlélés 2.0

Janicsárról már eddig is sejtettük, hogy nem igazán nevezhető a Magyar Néphadsereg feltétlen rajongójának. A mai posztban felvillantott, s egy téli kitelepülés életképeit tartalmazó posztja futó benyomásunkat meggyőződéssé változtatja: a tél és a hideg még a megrögzött militarysok kedvét is el tudja venni a katonáskodástól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

440. – Bumeráng

Nyíregyházán már betagozódtam abba, hogy amikor pl. úszóverseny volt, akkor szólt az Ácsjani, hogy szögyi, beírattalak. Oké, speciel úszni azt még tudtam, nem úgy, mint Béla, aki szintén be volt írva, csak azt felejtettük el tőle megkérdezni, hogy egyáltalán tud-e. Hát éppen azt nem tudott – írja szögyi barátunk, aki ismét aktivizálta magát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

439. – A bika újonc

Az már többször bebizonyosodott, hogy a Milstoryblog szerzői, olvasói és kommentelői számtalan dologban egyetértenek, s most is biztos vagyok abban, hogy kevesen fognak ellenkezni azzal a kijelentéssel, hogy vannak (voltak, és lesznek) olyan emberek, akik személyiségük, habitusuk és a világhoz való hozzáállásuk miatt egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy surranót húzzanak. Egy ilyen esetről számol most be daneel kolléga.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

438. – Az (ulti)tudás hatalom!

Azt, hogy a fegyveres testületeknél a kártyatudás néha komolyabb karrier-építő (vagy simán kényelem-biztosító) tényező, mint a szakmai ismeretek, azt mindannyian eddig is sejtettük. Arról pedig, hogy magyar földön ez a jelenség évtizedes múltra tekint vissza, arról pilotax barátunk mostani posztjából is bizonyosságot szerezhetünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szolgálati közlemény – Nyári szünet

Gondolom egyetértetek azzal, hogy mindenki (még a bloggazda is) megérdemel egy kis pihenőt. A nyár hátralevő részére a Milstoryblog most felfüggeszti az általatok beküldött történetek közlését. Kívánok mindenkinek kellemes pihenést, hűsítő italokat, továbbá igények szerinti mennyiségben árnyékot és napsütést.

Találkozunk szeptember elején!

tiboru

437. – Kubinkai kirándulás 2.0

Wendiii barátunk (a múltkori nagysikerű első rész után, amelyben szovjet és német vasakat vehettünk szemügyre) folytatja a híres oroszországi harckocsimúzeumban tett látogatás dokumentálásának bemutatását. A mai szöveghez csatolt képek tartalmazzák (többek között) a múzeum magyar vonatkozású anyagait is, amit sokan hiányoltak az első részből.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

436. – Rezi

A Magyar Néphadsereg legendás kiképzőbázisáról már többen írtak, s most Janicsár barátunk is csatlakozik a névsorhoz. Szokása szerint nem ereszti bő lére a mondandóját, de – amint azt már észrevehettük – hangulata bizony van az írásainak. Lássuk, milyen emlékei vannak tehát a Rezin (Reziben?) eltöltött három hétről.  

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

435. – Kubinkai kirándulás 1.0

A Milstoryblog régi szerzője, wendiii barátunk egy jó adag fotóval lepett meg bennünket, amelyeket a kubinkai harckocsimúzeumban készítettek, egy ottani kirándulás kapcsán. A képanyag terjedelme miatt két rendhagyó posztban fogom bemutatni nektek a gyűjteményt. Nézzétek, olvassátok és csorogjon a nyálatok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

434. – A híd (vége) túl messze volt

A különböző katonai szakszolgálatok és fegyvernemek közötti, legendásan hatékony és gyümölcsöző együttműködés többször volt már témája az itteni katonasztoriknak. Azt pedig, hogy a katona (az elektromos áramhoz és a vízfolyáshoz hasonlóan) mindig a legkisebb ellenállás irányába halad, nem tőlem halljátok először.

BigJoe ismét visszanyúlt a gyökerekhez: mai posztja egy újabb ÖregBig történetet tartalmaz. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

433. – A tájékozódás legfontosabb kelléke

Számos olvasónkhoz és szerzőnkhöz hasonlóan pilotax barátunk a brezsnyevi éra kellős közepén volt sorállományú katona, s tudvalevő, hogy annak a korszaknak a szellemisége erősen rányomta a bélyegét az élet minden területére. És miért ne lett volna így a katonai kiképzés területén is? Teljesen értelmetlen és fölösleges dolgokat tettek ”Rettenetesen titkos!” minősítésűvé. Persze a katonaság mindig is szeretett titkolózni (ez azért érthető), de az értelmetlen titkolózás igencsak csökkentette a megfelelő kiképzési hatékonyságot. Persze ez éles helyzetben erősen a túlélés lehetőségét vette el  a katonától.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

432. – Méz

Kevés ahhoz fogható érzés van egy katona életében, mint ami akkor fogja el az egyszerű, kétkezi hadfit, amikor sorállományúként olyan társaságban bulizik, amelyikben hivatásosok is vannak. Szögyi barátunk ebbe még belekomponálja azt a fílinget is, ami akkor lesz úrrá az egyenruháson, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a partnervadászat során felbukkanó vetélytárs is feljebbvaló…

Tovább nem spoilerezek, olvassátok inkább.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

431. – Rémisztő világosság

Szerintem abban minden katonaviselt ember egyetért, hogy micsoda nagy különbség van fegyverdörrenés és fegyverdörrenés között. Egészen másként szól teszem azt egy lövészeten, megint másként egy figyelmetlen fegyvertisztogatás közben, bent a körletben, s ismét másként egy éles őrszolgálatban. Arról pedig, hogy hogy szól egy ilyen éles harci feladat végrehajtása közben, ráadásul a nyugati határon, ahol – akárhogy is nézzük – mégiscsak két ellenséges világrendszer nézett farkasszemet az átkosban… nos, erről ki is lenne kompetensebb beszámolni, mint Kelempájsz barátunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

430. – A kantinos

Napjainkban, amikor élelmes vállalkozók az átlagos halandótól több százezer forintot is elkérnek egy-egy párnapos tanfolyamért, amelyen állítólag a jó kereskedés és a hatékony üzleti tevékenység rejtelmeit el lehet sajátítani, amikor négy-ötezer forintos könyvek tucatjai figyelnek a polcokon, amelyek arról szólnak, hogy hogy adjunk el bármit bárkinek, daneel kolléga elmeséli, hogy mindezt ő teljesen ingyen, a seregben tanulta meg. Igazi katonai kantinos eddig még nem lépett fel a Milstoryblog színpadán, úgyhogy mi, akik annó csak fogyasztói oldalról ismerhettük a szakmát, érdeklődéssel figyelhetjük a bennfentes információkat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

429. – Őrségváltás

Hosszú (és természetesen igazolt) távollét után Optika kolléga ismét jelentkezik. Mai írásának apropója a zalaegerszegi laktanya belső őrségének élete, illetve időbeosztása. A posztot olvasva nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a boldogult emlékezetű Varsói Szerződés idején mit nem adott volna egy NATO-hírszerző, ha ezt elolvashatta volna.

Ha ugyan nem tudták már akkor legalább ilyen pontosan, hogy mik is folynak egy magyar (szovjet, endékás, csehszlovák, stb.) laktanyában…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

428. – Kultúrák találkozása

A hirtelen jött nyári hőség egy újabb friss húst hozott a Milstoryblog olvasói számára: Emil barátunk azon szerzők számát szaporítja, akik a legendás szombathelyi Hotel Garasin (és az MN 3715) krónikásaiként lépnek fel.

Ahogy az a legtöbbször lenni szokott, beugró posztja a sorkatonaság első benyomásait rögzíti, de a szerzőtől ígéret van arra, hogy folytatás következik!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

427. – A Tápos Barkochba

Janicsár kollégának tökéletesen igaza van abban, hogy a katonaélet nem bővelkedik szellemi, elmebéli élményekben. Valljuk be: bármennyire is intellektuális alkat lenne az ember, a seregben töltött évei/hónapjai nem igazán az elmecsiszolásról szólnak. Ennek ellenére azok a katonák, akik izomkoordinációjuk, lőkészségük vagy parancsvégrehajtási és alkalmazkodási képességeik finomításán túl is szeretnék továbbfejleszteni személyiségüket, mindig megtalálták erre a megfelelő alkalmat, még egyenruhában is. Lássuk, hogy csinálták ezt az MN 3715-ben a táposok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

426. – A repülő deszka

A kecskeméti laktanya – mint tudjuk – a Légierő bázisa, nem szokatlan hát a repülő ojjektumok feltűnése. De egy repülő lécdarab bizony még a sokat próbált katonák képzelőerejét is megmozgatja – kezdi mai posztját egy olyan erős felütéssel Wendiii, amely még a sokat próbált konteósokat is arra készteti, hogy felkapják a fejüket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

425. – Tűz a határon

A következő történetben szerepelnek magyar és szerb tűzoltók, magyar és szerb határrendészek, szóval ez egy igazán multikulturális milstory lesz – kezdi cattani barátunk a történetet, s mivel mi mindannyian a sokszínűség szószólói vagyunk, érdeklődve várjuk a fejleményeket. Külön öröm, hogy végre a tűzoltókat is megemlíti valaki, mert ugye nem csak nekem hiányoznak az igazi tűzoltósztorik ebből a blogból..?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….