461. – A bukta

Posted on by
23

Számos izgalmas momentuma van a békebeli katonaéletnek, de azt hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy a riadó ezek közül is kiemelkedik: az ember (pláne a katonaélet elején) úgy érzi, hogy végre van értelme mindannak, amit csinál. A riadó végül is nem egyéb, mint az éles helyzetre való felkészülés csúcsa, annak meg- és bemutatása, hogy (egyénileg és csoportosan egyaránt) elsajátítottuk azokat az ismereteket, amelyek a katonát valóban katonává teszik…

Hát ez az elmélet. Lássuk janicsár gyakorlati meglátásait a témával kapcsolatban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

460. – Egy szegény kiképző panaszai 1.0

Posted on by
34

Szögyiről az eddigi posztjai alapján annyi, de ANNYI mindent el tudunk képzelni, hogy szinte belegondolni is fizikai fájdalommal jár, de hogy kiképzői szerepben is fellépett, azt – valljuk be – elég nehezen…

De a hadsereg a meglepetések örök területe, úgyhogy dőljünk hátra és folytatásokban ismerkedjünk meg barátunk ezen oldalával is. Ma az első fejezet következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

457. – Éleslövészet 2.0

Posted on by
24

Zweitakt kolléga ma ott folytatja a püspökszilágyi éleslövészet történetét, ahol a múltkor abbahagyta. Nem akarom fájdítani a szívét, csak annyit mondok, hogy (szerintem) az első igazi sorozatlövés által biztosított élmény és adrenalinlöket bizony semmi máshoz nem hasonlítható…

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

456. – Páncélozott menü

Posted on by
69

Szinte biztosra veszem, hogy a katonatörténetekben elég nagy százalékban szerepel a kaja (az étel, az ennivaló, stb.), hisz Napóleon óta tudjuk (biztosan) hogy a katona leginkább a gyomrával menetel. Az is elő szokott fordulni a történetekben, hogy XY bevonult honvédnak/határőrnek/folyamőrnek és mire eljött a leszerelés ideje, felszedett 5-10 kilót. Mondjuk a 10 kiló plusz azért nem rossz, de tényleg hallottam már ilyet (ha ezt leosztom kettővel, akkor is 5) – vezeti fel proletair barátunk a mai, leginkább a gasztromilitary (vagy a militarygasztró) műfajához sorolható posztját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

454. – Statisztéria

Posted on by
22

A kommenista idők kultúrkampfjának egyik tipikus momentuma volt a katonák szerepeltetése minden olyan tömegrendezvényen, ahol a „tömeg” szót komolyan illett venni. A katona olcsó volt (hogy ne mondjam: ingyér lehetett igénybe venni), utasításhoz szokott, nem voltak túl magas igényei, sőt, még hálás is lehetett, ha a megszokott semmittevést nem a laktanyában, hanem valami civilközeli helyen folytathatta. Janicsár egy ilyen emléket elevenít fel a mai posztjában. Ha ti is voltatok hasonló helyzetben katonaként (filmforgatás, egyebek), érdeklődve olvasnánk ezekről az élményekről a kommentek között.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

453. – Három rövid életkép

Posted on by
13

Mindenkinek vannak olyan történetei, amelyek terjedelmi szempontból nem érnének meg talán egy külön posztot, viszont kár lenne őket elsikkadni hagyni. Ma a daneel kolléga által beküldött, úgynevezett rövidsztorik közül mutatunk be hármat, mindenféle különösebb rendszerezési elképzelés nélkül.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

452. – Lövöldözünk…

Posted on by
10

“Miben különbözi a katona a normális embertől? Többek között abban is, hogy néha lövöldözik. Nekem az nagyon néha volt… Az elsőt még izgatottan vártam, hogy na, milyen is lesz… a második az már csak olyan volt, hogy tudjuk le megfelelően, a harmadikat meg már a hátam közepére sem kívántam… Igaz, többet sem lőttem a 30 hónapos szolgálatom ideje alatt.”

Fogadjunk, hogy a rutinosabbak kitalálták: szögyi következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

451. – Elégedetlenkedők

Posted on by
19

Pilotax mai története egy örök problémát elevenít fel, egy olyan konfliktusforrást, ami a mindenkori hadseregek sajátja, Észak-Finnországtól Dél-Argentínáig: a seregen belüli fegyvernemi különbségtételt, illetve az elit-alakulatok kérdését. A bloggazda nagy empátiával olvasta a most következő sorokat, hiszen ugyancsak ejtőernyősként sorkatonáskodott, s a posztban említett feszültségeket testközelből ismeri, noha egy hadsereggel odébb, s tíz évvel később szolgált.  

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Szolgálati közlemény – Átirányítás

Posted on by
3

Kedves milstorys bajtársak!

Engedjétek meg, hogy felhívjam a figyelmetek a Konteóblog legújabb posztjára, amelyben a Konteókönyv megjelenéséről, a megrendelés menetéről ejtek néhány szót. Azért fordulok külön hozzátok, mert a konteósok mellett ti vagytok a leghűségesebb, legmegbízhatóbb olvasóim, akiknek segítőkészségéről és kollegialitásáról már sokszor megbizonyosodhattam.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

450. – Éleslövészet 1.0

Posted on by
16

A sok üresjárat, unatkozás és egyéb kamutevékenység soha nem erősítette a katonák és a hadsereg közötti szoros érzelmi kapcsolat kialakulását (hogy finoman fogalmazzunk), de azt el kell ismernünk, hogy az éleslövészet az mégiscsak egy olyan esemény, ahol és amikor az angyalbőrt viselő végre érzi, hogy na kábé ez az, amiért itt vagyunk. Zweitakt barátunk most az első éleslövészetéről osztja meg velünk emlékeit, pontosabban azok első részét. Folytatása nemsokára következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

449. – Bambi

Posted on by
17

Az ellentétpárok bemutatása a művészek egyik kedvenc (noha olykor már kicsit elcsépeltnek tűnő) módszere: a síró bohóc, a gyöngéd vasgyúró, az izmait megfeszítő kisegér, a puskacsőbe dugott virág, s még sorolhatnánk. Hasonló ellentétpárt alkot minden olyan kettősség, ami a katonát (a legférfiasabb szakmák egyikét) érző szívű, neadjisten állatszerető embernek mutatja be. Őrvezető barátunk most egy valóban megtörtént (ráadásul hazai) sztorit prezentál, röviden, de annál lényegretörőbben. Remélem, az eset további állatos emlékeket ébreszt bennetek, amelyeket várunk a kommentek közé.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

448. – Potrien

Posted on by
23

A mai poszttal sokadszor bizonyosodik be, hogy kultúránk valójában mennyit is köszönhet a felejthetetlen és utolérhetetlen Rejtő Jenőnek. Mert istenbizony nagyítóval kell olyan magyar laktanyán keresni, ahol ne szolgált volna egy olyan tiszthelyettes (bocsánat: altiszt), akit modora, habitusa és általános viselkedése miatt a sorállomány (sőt, gyakran a többi hivatásos is) ne becézett volna Potriennek. Janicsár ma a szombathelyi verzióról mesél.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

447. – Konyhai történetek

Posted on by
49

A seregben konyhásnak lenni egyesek szerint maga a megváltás: a mennyország és egy velnesz-szálló kombinációja, elvégre annyit és akkor eszel, amennyit és amikor akarsz, nem csesztetnek az alakizással, megúszol egy csomó hülye elfoglaltságot. Mások szerint ez maga a pokol, mert az, amit egy laktanyai konyhán lát az ember, egy életre elveszi a kedvét minden olyan tevékenységtől, ami a gasztronómiával akárcsak a legtávolabbi kapcsolatban van. Nos, talán nem meglepő: daneel barátunk inkább kettes, mint egyes.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

446. – Újabb riasztás

Posted on by
4

Többször volt már arról szó itt, ezeken az oldalakon, hogy az őrszolgálat mindig is alkalmas volt arra, hogy egy kis adrenalinlöketet adjon az amúgy unatkozó katonák véráramába. Hiába tudtuk, hogy milyen kicsi a valószínűsége egy valódi Eseménynek, azért a legnyugodtabb, leghalvérűbb katona (avagy határőr) vérnyomása is felment egy csöppet, amikor átvette a fegyvert, a fullos tárat, s kiballagott (vagy pláne ha riasztáskor kirohant) az éjszakába. BigJoe barátunk egy hasonló emlékét osztja most meg velünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Szolgálati közlemény – Konteókönyv

Posted on by
24

Kedves bajtársak, szerzők és olvasók!

Mai szolgálati közleményünknek két apropója is van, s mivel a katonaember nem arról híres, hogy sokáig köntörfalazna, ha mondanivalója van, én is belevágnék. Nektek is jobb, ha túlesünk rajta, elvégre biztosan ismeritek a mondást: engedd magad, hamarabb szabadulsz :-)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

445. – Nők a reptéren

Posted on by
18

Nem, ne nézzétek meglepődve a naptárat, jól emlékeztek: október elseje van és nem március nyolc, úgyhogy szögyi mai posztjának semmiféle különösebb nőnapi apropója nincs. Csak hogy megadjam az alaphangot: minden kolléga tisztában van azzal, hogy az egyenruhásoknál úgy általában, s a repülősöknél különösen (katonáknál és civileknél egyaránt) erőlteljes hímsovinizmus uralkodik. És akkor jöjjön a poszt, amiért a szerző ikszedik alkalommal fog felkerülni a feministák feketelistájára.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

444. – Őrhelyek

Posted on by
17

Nagyjából 25 évvel ezelőtt rendkívül súlyos kihágás lett volna (ha kiderül) a laktanya őrhelyeiről akárhol is beszámolni: családnak levélben, újságcikkben … Hogy kedvenc blogszerző társaim egykori Haynauját idézzem: ez minden bizonnyal az 5 évtől kötélig terjedő kategória lett volna. Pedig mindenki, aki ott volt katona vagy a szomszédságában lakott, nagyon jól tudta, hol vannak az őrtornyok, aminek bizony komoly hasznát lehetett venni – vezeti fel Optika a zalaegerszegi laktanya egykori belső titkait felfedő posztját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →