BigJoe édesapjával már találkozhattunk párszor ezeken az oldalakon. Mai története elég hosszú ugyan, de úgy gondoltam, nem lenne célszerű kettőbe vagy háromba tördelni, hiszen a sztori fonalát vétek lenne megszakítani.
Olvassátok tehát az ÖregBig visszaemlékezését az átkosból, amikor bizony elő-előfordult, hogy a katonáknak nem csak a haza és a dolgozó nép védelme volt a feladatuk. A nyitókép logikájára pedig majd a történet végefelé fény derül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves Milstoryblog-szerzők, olvasók és kommentelők!
A bloggazda bokros teendői miatt (sajnos a bloggerkedésből továbbra sem lehet megélni…) a szokásos nyári szünet első részét kénytelenek vagyunk előrehozni májusra. A jó hír az, hogy a várólistán per pillanat úgy 30-35 sztori vár beszerkesztésre, tehát a júniusi újrakezdéstől számítva legalább három hónapig biztosított az utánpótlás.
Az elkövetkezendő négy hetet tehát azzal tölthetitek (sok más egyéb mellett), hogy egyrészt visszaolvassátok a régi posztokat, másrészt pedig előkotorjátok memóriátokból a még ott lapuló történeteket és elkülditek őket nekem.
Kellemes májust kívánok mindannyiótoknak!
tiboru
Megszokhattátok, hogy Szögyi történetei elé már nem nagyon írok bevezetőt, hiszen elég nehéz felvenni a szerző fordulatszámát, a stílus pedig egyenesen utánozhatatlan.
Mai posztja elé is csak annyit írok felvezetőül, hogy a szórakozás (a többszörösen összetett mondatok ellenére) most is garantált, no és a vizuális fantáziájú olvasók (mint annyiszor) most is előnyben vannak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Janicsár egy minimalista túlélőgyakorlatról számol be mai írásában, melynek során ismét bepillanthatunk a szombathelyi bázisú MN 3715 gépesített lövészezred dolgos hétköznapjaiba. Az írás roppant szuggesztív: most, a nyárba hajló április végén szinte mi is a csontjainkban érezzük 1985 legelejének hidegét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem kell ahhoz katonának vagy obsitosnak lenni, hogy belássuk: az élet számtalan területén a meghatározó élmények az elsőhöz kapcsolódnak. Az első cigi sokkal emlékezetesebb, mint a tízezredik, az első éleslövészet, az első gránátdobás, az első csók, az első lerészegedés, az első szerelem, az első…, naszóval, műfajtól függetlenül az első roppant fontos és megmarad az emberben. Zweitakt barátunk sem akart lemaradni, s mai posztjában (a címnek megfelelően) az első katonaélményeiről mesél. És ha vannak kiemelkedő „első” élményeid, várjuk őket a kommentek közé! Persze csak ha tűrik a nyomdafestéket :-)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Örömmel tapasztalom, hogy a jócskán késve beköszöntött tavasz megbizsergette a mindeddig read only üzemmódban működő kollégákat, s egyre többen jelentkeznek saját katonatörténeteikkel. Ebbe a csoportba tartozik mai szerzőnk, Stocky is, aki egy dupla írással mutatkozik be szakértő közösségünknek. Látni fogjátok, hogy módszeres, precíz ember, aki kronológiai sorrendben vetette virtuális papírra emlékeit, tehát egy előhanggal és a bevonulással kezdi memoárjait.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Noha pilotax barátunknak nem ez a székfoglaló posztja (azt itt olvashatjátok újra), mégis csak most, a másodiknál használja ki a lehetőséget, hogy pár mondatban bemutatkozzon a Milstoryblog úri katonai közönségének, majd beszámoljon egy olyan történetről, aminek komoly pedagógiai vonzatai voltak, ráadásul olyan finom módszertannal, ami kizárólag az ejtőernyősöknek adatik meg.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kelempájsz barátunk már eddig is tanúbizonyságát adta, hogy annak ellenére, hogy városi gyerek, a természet mindig is közelebb állt hozzá, mint a Nagykörút vagy az Astoria zsúfoltsága és benzingőze. Mai posztjában ismét kultúrmissziót teljesít: túl azon, hogy megismerteti olvasóit egy amatőr, de jól képzett gombász-határőr (vagy határőr-gombász?) élményeivel, még étvágyat és kedvet is csinál egy jó gombaételhez.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Előre leszögezném, hogy ez a történet nem ivászatról, nem idióta tisztekről, s még csak nem is fegyverekről szól. Olyan, a véletlen által összekerült emberek a szereplői, akik 18 hónapra megvalósították a címben szereplő Dire Straits dal címét, vagyis Fegyvertársak vagy Bajtársak– írja daneel kolléga a bevezetőjében, s mivel a szerzőnek ez az első posztja a Milstoryn, külön is köszöntjük!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A közszolgálati rádió főadójának legendás komolyzenei vetélkedője 1969-től 2007-ig volt megkerülhetetlen viszonyítási pontja a magyar nyelvterületen élő (óhazai és határokon túli) rádióhallgatók déli programjának. Saját tapasztalatból mondom: ha tehette, még az is meghallgatta, akinek prioritási listáján a komolyzene elég hátul helyezkedett el. Csapos barátunk egy régi adásra mereng vissza: közel negyven évvel ezelőtt történt a Kiliánon…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Határőrségi ismereteim alapjait a körmendi tiszthelyettes-képzőn szereztem. Nagyon jó emlékek fűznek ahhoz a két évhez, amit ott töltöttem. Élveztem, hogy végre elszakadhattam a szüleim néha túlzásba vitt aggódásától. Alföldi gyerekként a táj is nagyon tetszett arrafelé. Azóta is úgy gondolom: abban a két évben váltam gyerekből férfivá, nyegle középiskolásból hivatásos határőrré. Bár sorkatona nem voltam, de úgy gondolom, ez a két év simán felért egy 6 hónapos honvédségi szolgálattal. Nálunk is elég komoly alaki foglalkozások voltak, melyeket nagyon szigorú kiképzők tartottak. Egy ilyen alaki foglalkozás körül bonyolódtak azok az események, amelyek a következő történetem apropóját adták – vezeti fel mai posztját cattani kolléga, majd így folytatja:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Janicsár barátunk túllép a sima katonatörténet-beszámolókon, s mai posztjában a rendszer (akarom mondani: A Rendszer) filozófiai alapjait feszegeti. Mi – és miért – történik velünk? Honnan jövünk és hová tartunk? Milyen törvényszerűségek tartják vasmarkukban a mindenkori körülményeket, s van-e ezekből menekülési lehetőség?
Valljuk csak be: egyenruhában (majd később polgári életünkben) mindannyian feltettük magunknak ezeket a kérdéseket, még akkor is, ha nem ilyen cizelláltan. A válaszokat mindenkinek önmagának kell megkeresnie; janicsár most a saját példájával hozakodik elő.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves milstorys barátaim!
A Goldenblogot kihagytuk a tavaly (és valószínűleg az idén is ezt fogjuk tenni), de van itt egy új lehetőség, egy vadiúj (ezúttal nemzetközi) blogverseny, melynek részleteit ide kattintva olvashatod el.
Egy kis vívódás után úgy döntöttem, hogy benevezem a Konteóblogot; veszítenivalónk nincs, legfeljebb kattintgattunk egy jót és a végén megnézzük, hogy kik voltak jobbak nálunk.
Ha úgy gondolod tehát, hogy a Konteóblog megérdemel egy jó helyezést, nincs más dolgod, mint rá(nk) szavazni. Regisztrálni nem kell, csak egy email-címet megadni. Ha nyerek egy külföldi utazást, természetesen részletes beszámolókra és helyi konteók kivesézésére számíthattok.
Itt a lehetőség, hogy egy kattintással kifejezd ragaszkodásod és elkötelezettséged a Konteóbloghoz. Ennek érdekében kattints itt alul a bannerre, majd a ciklámenszínű (?) “vote” gombra ott jobboldalt. Ezután már csak az emailcímedre küldött linkre kell kattintanod és regisztrálták is a szavazatod.
Sajnos citromaillel nem működik…
Ezt április 15-ig megteheted, s nem csak te, hanem a teljes családod, barátaid, rokonaid, munka- és osztálytársaid, továbbá az összes háziállatod is, már ha rendelkezik egy saját emaillel és rendszeres olvasónk.
Most (2013. március 30-án) a Konteóblog a második a világranglistán (voltunk már elsők is…), és a kanadai kolléga erősen jön felfelé a harmadik helyen, úgyhogy ha a húsvéti hajtás után még beleférne egy voks részedről, megköszönném.
Köszönöm! És kedden itt folytatódnak a katonatörténetek!
Újabb friss belépőt köszönthetünk, fzr kolléga személyében. Öröm az örömben (ha lehet ilyet mondani), hogy új barátunk a katonaélet igazságtalanul elhanyagolt vetületéről, a katonazenei életről írta székfoglalóját. És most ne a hagyományos, cintányéros, indulókat harsogó katonazenekarokra gondoljatok, hanem a hatvanas évek közepének beathangulatú bandáira. De nem is szaporítom tovább a szót, következzék tehát fzr és az Albatros.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elöljáróban el kell mondanom, hogy mivel a búvár egészen jól elvan a víz alatt, ezért a Rendőrség egyes víz alatti kutatásokhoz a katonai búvárok segítségét szokta kérni.
A mai két sztorink is ilyen esetekhez kapcsolódik – így indítja mai búváros történeteit BigJoe kolléga, akinek édesapjáról már tudjuk, hogy ennél a szakcsapatnál töltötte katonaideje jó részét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bár őszintén remélem, hogy mire a poszt megjelenik, a tél már az utolsókat rúgja, azért egy kis aktualitása van mai írásomnak. Igaz, én nem tudok olyan telekről beszámolni, mint az egész katonaidejüket a természet (néha nem annyira) lágy ölén letöltött határőr bajtársak, vagy a huzatos toronyban órák hosszat ácsorgó-toporgó őrök. Kapus élménybeszámoló következik megint, ezúttal arról, hogy mik történtek 2000/2001 telén, a koronázóvárosunkban elterülő, annak latin nevére keresztelt honvédségi objektumban – Estván így vezeti fel a mai posztját, s ami a téltemető jelleget illeti, mi is csak remélni tudjuk, hogy elkezdődött végre az igazi tavasz…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor a Killiános elsőévesek kitelepültek Csobánkára…, hajjaj. Illett nekünk is megkapni a hegyikiképzést vagy mi a franc volt a fedőneve. Mindenesetre mivel akkor már a Star Wars után voltunk, a Csobi van Kenobi szólás terjedt el a században.
Vasárnap ebéd után gépjárműre, az okosok persze behúzódnak a ponyva sarkába, ott jó meleg van (de megmarad a büdös is!), a még okosabbak meg kiültek a plató végére. Ebből kifolyólag, ahogy csattogtunk át Pesten, naná hogy az egész belső fertály a nyakunkba szakadt, alig tudtuk megvédeni harcálláspontjainkat. Kora tavasz volt, már csiviteltek a fák, rügyezett a pénisz, nyiladoztak a csajok, volt bőven látnivaló – kezdi Szögyi ezzel a sokat ígérő természeti képpel.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Pilotax kolléga régi olvasónk, s mostanra érlelődött meg benne az elhatározás, hogy – mintegy minőségi ugrást végrehajtva – belép a szerzők csoportjába. Róla már az első posztjában kiderül, hogy egy kicsit több (és mélyebb) kapcsolata volt az egyenruhával és a hadsereggel, mint itt a legtöbbünknek, ezért kiemelten örülök neki, hiszen tovább tudja árnyalni a katonaemlékekhez fűződő érzelmi viszonyulást, s más szögből látja a dolgokat, mint a hajdani sorállomány.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
“Emlékeim szerint 2000 meleg augusztusában pattant ki az akkori századparancsnokunk fejéből a (szerinte) remek gondolat, miszerint kellene csinálni egy kis harcászkodással egybekötött menetgyakorlatot. A századpéká nem volt szívbajos ember, a távot 100 (száz) kilométerben határozta meg, a gyakorlat időtartamát négy napra. Ez így nem hangzik olyan szörnyűnek, hiszen így 25km/nap átlag jön ki, ezt meg egy mélységi felderítőnek meg ugye fél lábon hahotázva is végig illene csinálnia…”
Láthatjuk, hogy Proletair mai történetének első bekezdése megint alkalmas arra, hogy felhívja magára az olvasó figyelmét. Lássuk, hogyan folytatódik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ratesz kolléga – aki totál új hús a szerzői névsorban és innen is üdvözöljük! – néhány rövid szentesi kalandot gyűjtött csokorba nekünk, amelyek az ottani búvárszázadnál eltöltött katonaideje alatt keletkeztek, illetve történtek meg.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
