389. – A lőszer

Mi, egykori és jelenlegi katonák (illetve rend-, határ-, börtön- és kormányőrök, vagyis mindenki, aki valaha is egyenruhát viselt) tudjuk, hogy milyen fontos kérdés az utánpótlás. Nos, ma ismét egy új kollégát köszönthetünk az örvendetesen bővülő Milstory-klubban: cattani barátunk egyfelől a hajdani zöldbarettesek táborát erősíti, s egyúttal a gyakorló rendőrök soraiba tartozik. Olvassátok hát a székfoglaló posztját, amelyet (ígérete szerint) továbbiak követnek majd.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

388. – Morzsák

A mai poszt buksitizedes barátunk tollából származik, aki összeszedett pár apró olyan történetet (vagy inkább emlékmorzsákat), amelyek egy-egy különálló posztot önmagukban nem töltenének ki, de elsikkadni hagyni sem akarta őket, hiszen mindenki katonaemlékei tele vannak ilyen szösszenetekkel, amelyek alkalomadtán nem többek, mint egy-egy futó íz, árnyalat, hangulat, érzés…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

387. – Buktunk

Többször is említettük már ebben a blogban (s aki volt katona, az enélkül is nagyon jól tudja), hogy az őrszolgálat mindig is különleges helyet foglalt el az egyenruhások életében. Ökörködés és poénkodás ide vagy oda, mégiscsak éles feladat, valódi lőszerekkel, felelősséggel, s – nem utolsósorban – komoly mulasztás esetén a katonai ügyészség virtuális rémképével a lehetséges végkifejletek között. Zweitakt kolléga most egy ilyen történetet mesél, amely – remélem – sokakban ébreszt majd fel őrszolgálatos emlékeket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szolgálati közlemény – új fejléc!

Kedves barátaim, szerző- és olvasótársak!

Ahogyan azt láthatjátok, mától új fejléccel jelenik meg a Milstoryblog. A képet az egyik kedves barátom (Slezák Ilona) készítette, sk. Megköszönnék nektek mindenféle visszajelzést a kommentek között, ami az új dizájnt illeti. Nézzetek körül a többi blogon is, a Konteót kivéve hamarosan mindegyiken látható lesz a változás.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

386. – Bűn és bűnhődés

Újabb kollégát üdvözölhetünk a Milstoryblog szerzői között. Nrich68 barátunk azon visszaemlékezők számát gyarapítja, akiken (az angyalbőrben eltöltött időszakra visszarévedve) nem kizárólag kellemes emlékek lesznek úrrá. Ennek ellenére (a pártatlanság és az objektivitás jegyében) örömmel helyt adunk az ő történeteinek is, hiszen – mint az már többször megismételtük – blogunk nem akar mesterségesen egy rózsaszínű felhőt képezni a sorkatonaság köré, s egyik célunk pont az, hogy az évek távlatából minél sokszínűbb és reálisabb képet fessünk magáról az intézményről.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

385. – Siófok

Mai posztunkban Lensver barátunk még mindig a főiskolai élményeiről mesél, de már egy kicsit idősebben s tapasztaltabban, mint a múltkori, bemutatkozó írásában. A történetben – micsoda meglepetés! – jelentős szerepet kap az alkohol, a Balaton, valamint a végzős bolyais tiszthallgatók állóképessége és találékonysága. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy eme két alaptulajdonság nélkül nem hallgató a hallgató, s nem katona a katona…  

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

384. – Papám haptákban

A Katonatörténetek hasábjain több ízben kaptak helyet elődeink visszaemlékezései, ezekhez szeretnék hozzájárulni magam is. Az én Papám is volt katona, s időnként mesélt nekem érdekes dolgokat azokról az időkről. Történetei tanulságosak, és akár hiteles beszámolónak is tekinthetők. Remélem, tetszeni fog olvasóimnak – vezeti fel Kelempájsz bajtársunk a mai posztot, amely blogunk oral history részlegét erősíti, idősebb Kelempájsznak pedig további jó egészséget kívánunk!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szolgálati közlemény – Vatera-szavazás!

Estván barátunk és szerzőtársunk lepett meg egy magánlevéllel, amelynek azonban közösségi vonzatai is vannak. Nem is gondolkoztam túl sokat, amikor úgy döntöttem, hogy eleget teszek a kérésnek, mert az abban foglalt céllal abszolút azonosulni tudok.

A lenti “tovább” után olvashatjátok a minimális mértékben megszerkesztett levelet, s egyúttal arra kérem a Vatera-regisztrációval rendelkező olvasóinkat, hogy (a levélben olvasható érvek alapján) szavazzanak Molnár Sándor kollégára és a gyűjteményére!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

383. – A reporvosi

Hónapok óta nem olvastunk semmit Proletair barátunk tollából, pedig az a helyzet, hogy a Milstoryblog beküldői versenyében sokáig ő birtokolta a „legtermékenyebb szerző” büszke címet. A kolléga most megrázta magát, s a hajózó állomány egyik kötelező púpjáról, az évenként esedékes reporvosi vizsgálatról számol be az érdeklődő tömegeknek. Csak kiegészítésként tenném hozzá, hogy egyszer (az ugrások megkezdése előtt) jómagam is végigmentem egy hasonlón (pedig csak sima sorkatona voltam), úgyhogy teljes együttérzésemről tudom biztosítani. Bennünket még az urológiával is ijesztgettek, de (mint utólag kiderült) vakriasztás volt, viszont vérnyomásemelőként kiválóan működött.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

382. – A köpeny

A Kiliánról sokat olvashattatok ezeken az oldalakon, s Csapos barátunk ezt a sorozatot bővíti mai posztjában, melyben egy – első blikkre szinte hihetetlen – sztorit oszt meg velünk arról, hogy hogyan lett egy sorállományú (ráadásul előfelvételis!) katonának méretre igazított köpenye a Magyar Néphadseregben. Természetesen a fegyvernemi vetélkedésnek itt is jut szerep…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

381. – Az első fenyítés

Ha egyszer valaha valaki a hajdani kiliános hallgatók hétköznapjairól (pláne hétvégéiről) fogja megírni nagydoktoriját (hadtudományból vagy vendéglátóipari ismeretekből, netán az aloholról), a Milstoryblog (s benne Szögyi barátunk visszaemlékezései) megkerülhetetlen forrásmunkát fognak jelenteni számára. A mai poszt egyike az eddig itt megjelent leghosszabb írásoknak, de – miután elolvastam – nem volt szívem kettévágni. Ha elolvassátok, ti is egyet fogtok érteni velem: ezt a lendületet több, mint bűn lenne megakasztani. Adjuk át tehát a szót a szerzőnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

380. – Sminyu

Egyszer már előálltam egy történettel, ami szocialista hazánk legnagyobb nyugati kapujában történt anno, amikor határőrként koptattam ott a surranót. Most közreadok egy másik sztorit, remélem, hogy ez is tetszeni fog. Talán mondanom sem kell, hogy a szereplők neveit természetesen megváltoztattam – kezdi james, és azt kell mondanom, hogy én, aki már ismerem a sztorit, garantálom, hogy mindenki kiválóan fog szórakozni, különösen a fejlett vizuális fantáziával rendelkező olvasók…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

379. – Bealvás

Ha közvéleménykutatást szerveznénk a katonaviseltek között, melynek keretein belül arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy mi a katona legnagyobb ellensége, biztos vagyok abban, hogy az unalom és az idióta elöljáró opciók után szorosan ott szerepelne az álmosság. És ha ügyeletben vagy őrszolgálatban tör rá az emberre, bizony nagyon nem mindegy, hogy ki és hogyan ébreszti. Estván kollégának is volt egy (?) ilyen esete…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

378. – A nevelő célú szívatás

A katonaviseltek jól tudják, hogy többféle célzatú és motivációjú szívatás létezik: van bosszúból végrehajtott és van unalomból elkövetett. Van továbbá kiképzési célú szívatás, s akad, amikor kifejezetten oktatási-nevelési célból kénytelen valaki ehhez a – máskülönben roppant elítélendő, de olykor nagyon hatékony – módszerhez nyúlni. BigJoe ez utóbbira ad most egy példát, de biztos vagyok abban, hogy mindannyian be tudtok számolni hasonló esetekről.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

377. – Az első hónap az őrszázadnál

Pacika barátunk előző története ott ért véget, hogy egy szakadt ponyvájú IFA-val zötyögtek Csévharaszt felé.

Lássuk, hogy teltek a kolléga napjai Ócsán, abban a titokzatos laktanyában, amelyről évtizedeken keresztül csak annyi szivárgott ki, hogy az Állambiztonsági Szolgálat (később a Nemzetbiztonsági Hivatal) egyik telephelye és rejtélyes objektuma. Az esetleges hívatlan fürkészeknek mondom: nem kell izgulni, sem állam-, sem szolgálati titkot nem fogunk felfedni…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

376. – Elfogások

Néhanapján volt egy-egy elfogásunk (nekem is, de azt majd kicsit később). Zömében románok voltak „terítéken”. Mivel terepszakaszunk hegyvidékes volt, ezért elég sok „THS”-ünk volt (tiltott határátlépés, amiről az osztrákok értesítettek minket, ha elfogták a delikvenseket). Semmi extra nem volt az elfogásokban, mert a határsértők az utakat használták és belesétáltak a járőrbe, aki igazoltatta őket és már adta is le a drótot. Nem volt menekülés, ellenállás – kezdi mai memoárját buksitizedes a határőr szolgálat legfőbb szakmai elégtételét jelentő momentumról.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szolgálati közlemény – Határőr találkozó

A különböző fegyveres testületek rangját, tekintélyét és súlyát – sok más egyéb mellett – az is mutatja, hogy az egykor ott szolgált harcosok (egykori rendfokozattól, hajdani beosztástól és szolgálati helytől függetlenül) mennyire tartják fontosnak, hogy időről időre találkozzanak egymással, visszaemlékezzenek a régi (szép vagy kevésbé szép) időkre, s megigyanak egymás társaságában egy-két pohár ezt-azt.

Nos, a nyugati határszél hajdani őrzői ebből a szempontból is példát mutatnak. Kelempájsz barátunk rövid beszámolója következik egy idei nyári eseményről.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

375. – A tégla

Szögyi – aki egész nyáron lustálkodott ugyan, de most igyekszik behozni a lemaradást – a következő mondatokkal nyitja új posztját:

Nos, igen: a tégla meg a szocialista rendszer úgy tartozott egymáshoz, mint a bolhához a kutya. Civilként csak annyit kaptam belőle, hogy egy-két egyetemi koli folyosóján láttam kiplakátolva „Te büdös geci tégla…” kezdetű közleményeket, amiket senki nem mert levenni, viszont a katonai főiskolán – noha nem számítottam rá –  felbukkant egy ilyen is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

374. – A vizsga

Csapos kolléga sokáig csak olvasóként vett részt a Milstoryn folyó, össznemzeti katonatörténet-meséléssel kapcsolatos tevékenységben, most viszont (roppant dicséretes módon) úgy döntött, hogy ő is belép a szerzők közé. Székfoglalója 45 évet repít vissza bennünket a múltba, méghozzá a Kiliánra, ahol (más szerzőinktől is tudjuk) az elmúlt évtizedekben csuda dolgok történtek, s nem csak a hallgatók hétköznapjaiban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

373. – Stoki reloaded

Úgy tűnik, Zweitakt barátunk egy kicsit magára vette az egyik olvasó kommentjét, amikor a múltkori sztorijában a stokik, khm, felborulásáról és ennek körülményeiről, illetve előzményeiről írt. Mai posztjában – mintegy válaszként – egy kicsit alaposabban körüljárja a történetet, s ezt elolvasva talán még azoknak is megvilágosodnak a hogyanok és miértek, akik nem szimpatizálnak kifejezetten a hajdani tisztesek módszereivel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….