Éneklés nélkül nincs hadsereg – legalábbis annó elképzelhetetlen volt egy-egy katonai megmozdulás hangszálpattogtatóan üvöltött, lelkesítőnek szánt katonanóta nélkül; én sem értem igazán, hogy ezt a témát miért nem veséztük még ki alaposan. Szögyi egy – méltánytalanul rövidre sikerült – posztban emlékezik meg az ikonná nemesedett Kossuth-nótáról.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szerintetek melyik az a tevékenység, amit az egyszeri katona bevonulás után 48 órával már készségszinten elsajátított? Merthogy az esszenciája benne van a mindenkori alakulótér betonjában, a laktanyai falakban, a lőtér levegőjében és tán még az ezredzászló anyagában is, Oslótól Buenos Airesig.
Bizonyám: a kummantás. Proletair tudományos meghatározással kezdi, majd (mintaszerű pedagógusként) példákat is említ. Reméljük, tucatjával olvashatunk továbbiakat a kommentekben. És tőletek várom annak a kínzó kérdésnek az eldöntését, ami katonakorom óta foglalkoztat: tudomány-e a kummantás, avagy művészet?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nincs is szebb egy korrektül megkomponált zárógyakorlatnál, amikor a felderítő katona koncentráltan ad számot az elmúlt hónapokban elsajátított ismereteiről. Proletair sem maradhatott ki a tutiságból, és gondolom senkit nem lep meg, hogy a katonák a polgári lakossággal történő fraternizálást sem hagyták ki a gyakorlandók közül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nőnap lévén, stílszerűen mi mással is emlékezhetnénk meg a másik, általunk annyira kedvelt, tisztelt, szeretett és becézett nemről, mint egy csajos katonaposzttal, ezúttal Dogoo szerzői közreműködésével. Külön örülnénk, ha a kommentelők között ezúttal az eddigieknél nagyobb számban bukkannának fel a hölgyek: ez az ő ünnepük (nem kizárólag a katonalányoké!), s kérjük őket, fogadják virtuális kézcsókunkat és ezt a szál virágot!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy jó mélységi felderítő nem jön zavarba, ha földön vagy levegőben kell helytállását bizonyítania. Proletair most bebizonyítja, hogy a harmadik elem sem áll távol egy felkészült bercsényistől, főleg, ha a sors (vagy egy ragyogó taktikai kombináció) egy női pólóedzést is a medencébe szervez.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katona (na meg olykor a civil is) néha meg van győződve arról, hogy orbitális nagy ötlete támadt, amihez csak az archimédeszi heuréka, esetleg a newtoni gravitációelmélet születése fogható. Aztán persze jön az isteni igazságszolgáltatás (nevezhetjük torkosborz-effektusnak is), ahogyan azt Proletair mai visszaemlékezésében is látni fogjuk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mai, jubileumi posztunkban egy csöppet szakítunk a klasszikus katonaimidzzsel. Proletair ugyan blogunk egyik legnépszerűbb témájával kezdi (az őrszolgálattal), de aztán elkalandozik és egyfajta egyenruhás Brehm Alfrédként mutatja be egy átlagos, a civilizációtól egészségesen távoli őrhely állatvilágát.
És még mondja valaki, hogy a katonák szakbarbárok…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt ugye mindenki tudja, hogy a konzerv egy olyan, ónozott fémlemezből készült tárolóedény, amelyben általában élelmiszer található, s amelyet megtöltése után hermetikusan lezárnak, a tartalom megromlását megelőzendő. Katonáéknál igen elterjedt.
Sorhajóhadnagy kolléga a konzerv sokoldalú felhasználását mutatja be. A történetet nem csak katonáknak, hanem kirándulóknak és mókakedvelő tábortűz-megszállottaknak is a figyelmébe ajánljuk; kertben, terasz mellett, tömegben garantált a siker.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonasztorik jelentős részét a sorállomány szemszögéből van alkalmunk megcsócsálni. Ezekben a történetekben a kiképzők általában a vérmedve, Drakula gróf és egy különösen rosszindulatú zombi legfontosabb jellemvonásait olvasztják magukba.
Proletair most bebizonyítja, hogy a kiképzők (na jó: egyes kiképzők) is emberből vannak, és – ahogy mondani szokás – a kérges, szőrös külső olykor érző lelket takar. Alaposan.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Igen, megint eltaláltátok: ha Proletair, akkor ejtőernyős-sztori. És akkor is mulatságos, ha már most borítékolni merem, hogy a kommentek között lesz legalább három, melynek szerzője más főszereplővel, más időponttal és más helyszínnel ismeri a történetet, amiben semmi kivetnivalót nem látok, elvégre miért pont az ernyősöknek ne lenne saját folklórjuk, ha már az idióta lovagokéval tele van a világirodalom?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ugye senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy ha proletair, akkor ejtőernyős sztori?
A mai történet – akárcsak a népmesékben – egy nemes bosszúról szól, ahol a legkisebb juhászbojtár (akarom mondani a legdörzsöltebb szerződéses őrmester) tanári módszerekkel igazságot szolgáltat a gonosz király (vagyis a nagyképű százados) ellenében, akiről itt és most teljesen adekvát kijelenteni, hogy sík ideg lehetett. Na meg azt, hogy nem bírta a sódert.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Katonáéknál – mai szerzőnk, proletair szerint is – a tervezés legalább olyan jelentős szerepet tölt be, mint az ifjú házasok esetében. A különbség csak annyi, hogy egyenruháséknál nem a hüvelyhőmérőzés dívik segédmódszerként.
Vagy legalábbis nagyon-nagyon reméljük.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Proletair kolléga története aprócska foltot ejt az ejtőernyősök közmondásszerű összetartásáról kialakult makulátlan képen. Alulírott látott már hordágyon elvitt ernyőst, akinek (állítólag) nyílt lábtörése volt (nekünk nem mutatták meg, a kérdéses testrészt egy mérsékelt tisztaságú lópokróccal takarta be az enyhén részeg szanitéc), úgyhogy az éjszakai ugrás miatt szorongó egykori mélységi felderítő történetét teljes átérzéssel tárom elétek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
