A nagy hideg (ellentétben mindenféle fizikai törvénnyel és a józan ész által elvárttal) néha nemhogy lelassítaná a katonák agyműködését, hanem fordítva: felgyorsítja azt. Ráadásul ha a természet még más teremtményét is az őrszolgálatos rendelkezésére bocsátja… De inkább olvassátok el Nedecz posztját.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Békeidőben az alakizás tartja össze a hadsereget – ezt a hülyeséget természetesen egy kiképző őrmestertől hallottam, jó emberöltőnyi idővel ezelőtt. Biztos vagyok abban, hogy Vérnűsző Barom őrmije nem beszélt össze az enyémmel, de úgy tűnik, ez az állítás valami kényszeres izé lehet a tiszthelyetteseknél, mert az övé is hasonlóban hitt…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Obsitos történeteinek főszereplője Merész honvéd, akinek mai sztorija azt a furcsa kijelentést mondatja ki velem, hogy néha 10 nap fogda is jótéteményként fogható fel; persze kell hozzá egy bevállalós bajtárs is…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Dogoo barátunk a nőnapi posztja után egy komorabb/komolyabb témával folytatja: egy második világháborús magyar levente rövid története következik, akiből a Néphadsereg repülőse lesz; hát kell ennél izgalmasabb pályafutás egy katonának..?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A rigóképző számos katonatörténet bölcsője volt annó; hlkcica olvasónk most az egyik saját termésűt tárja a milstoryblog műértő közönsége elé, amelyben az alkohol iránti elkötelezettség kemény harcot vív a tudásszomjjal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nincs is szebb egy korrektül megkomponált zárógyakorlatnál, amikor a felderítő katona koncentráltan ad számot az elmúlt hónapokban elsajátított ismereteiről. Proletair sem maradhatott ki a tutiságból, és gondolom senkit nem lep meg, hogy a katonák a polgári lakossággal történő fraternizálást sem hagyták ki a gyakorlandók közül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász újabb emlékkoszorúja következik abból az ominózus harminc katonanapból, amit „népgazdaságilag fontos munkaköre” miatt a Magyar Néphadseregben eltölteni volt kénytelen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy valódi bajtárs – miként a neve is mutatja – a bajban mutatkozik csak meg igazán. Egy frankó kamerádra bármikor lehet számítani, s ha kérünk tőle valamit, önzetlenül siet a segítségünkre.
Mondjam még a közhelyeket? Oké, nem folytatom; Obsitos elmesél egy történetet, ahol a sorkatona-szolidaritás ritkán tapasztalható példájával szembesülhetünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nőnap lévén, stílszerűen mi mással is emlékezhetnénk meg a másik, általunk annyira kedvelt, tisztelt, szeretett és becézett nemről, mint egy csajos katonaposzttal, ezúttal Dogoo szerzői közreműködésével. Külön örülnénk, ha a kommentelők között ezúttal az eddigieknél nagyobb számban bukkannának fel a hölgyek: ez az ő ünnepük (nem kizárólag a katonalányoké!), s kérjük őket, fogadják virtuális kézcsókunkat és ezt a szál virágot!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonahumor nem mindig áll az intellektualitás csúcsán, hogy finoman fogalmazzunk. Néha bizony még a Mikroszkóp Színpad művészei által produkált magasságokat is nélkülözi. Nedecz története ötvözi az őrszolgálat és a teázás nemes hagyományait a bajtársiasság ősi követelményeivel.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vérnűsző Barom legújabb visszaemlékezése egy, a hetvenes évekből származó, közkedvelt cseh(szlovák) bohózat hangulatát varázsolja blogunk oldalaira, s már csak a szigorúan ellenőrzött vonatok hiányoznak ahhoz, hogy az élmény teljes legyen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kézigránátot dobni nagyon macsós dolog. Az ember szeme előtt végigperegnek a háborús filmek vonatkozó kliséi: a marcona katona kezéből kiröppen a halálos szerkezet, robbanás, majd az ellen (önnön vérében fetrengve) kegyelemért könyörög, s közben a háttérben szól a diadalmas induló…
Hlkcica és kollégái azért nem pont így élték át, de legalább röhögtek egy jót.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
68nyara barátunk további négy rövid történettel folytatja balatonfüredi katonaidejének megörökítését. Emlékszünk ugye: a kolléga első vonalbéli harci feladatot teljesített: kultúrfelelős volt a tiszti pihenőben… A sajnálkozást és az együttérző, keserű könnyek szétkenését bátran lehet folytatni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A szellemi-műveltségi vetélkedők minden laktanyában nagyjából olyan szerepet töltöttek be, mint a nyílt szavazások a pártállamok országgyűlésében: adunk a látszatnak, és ha nem az első sorban ülsz, akkor tán még szunyókálni is lehet két forduló között.
Persze egy nem várt fordulat (nem a törvényhozásban, hanem a laktanyában!) bármikor bekövetkezhetett; Vérnűsző Barom mai története egy ilyenről számol be.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mai – proletair által jegyzett – posztnak azt a címet is adhattuk volna, hogy A kettős csoda napja. Hogy miért – nos, ezt megtudjátok a továbbiakban, miként azt is, hogy okos felderítő még az ürítés helyét is úgy választja ki, hogy az a teljesítendő feladat szempontjából a maximális eredményt hozza.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Münci egy olyan szakma képviselőjeként húzott le három hónapot a Magyar Néphadseregben, akikkel még a komancs időkben se nagyon mertek ujjat húzni a hatalmasságok. Lássuk, hogyan katonáskodtak a nyolcvanas évek végén a bányászok, akinek innen is teljes riszpekt és természetesen: Jó szerencsét!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ez a blog nem a napi katonai aktualitásokra szakosodott, de – hosszas vívódás után – úgy döntöttem, nem hagyom ki az elmúlt nap hírét. Arra kérlek benneteket, kommenteljétek ezt a rendkívüli (és szerintem nagyon szomorú) katonasztorit.
Biztosan mindenki hallott róla, de röviden (a tárgyszerűség jegyében) összefoglalom a történteket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A laktanyai konyhákon igazából sohasem hajtottak Michelin-csillagokra az egyenruhás séfek, s a csúcsgasztronómia sem tartozott az elérendő célok közé. Azt meg eddig is úgy tudtuk, hogy a tea kiváló frissítő ital, főleg ha friss alapanyagból készül. Igaz? Vagy mégsem? Döntsük el közösen, miután elolvastuk Musaic mai rövid posztját.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az amerikai filmekből tudjuk, hogy az ottani tinilányok jelentős része fogszabályozót visel, ami aztán számtalan (mókásnak szánt) konfliktus forrása lehet. Péter azonban fiúként, idehaza, s ami a hab a tortán: rekrutaként tapasztalta meg, mi volt az ezredforduló magyar tisztjeiből álló BIZOTTSÁG reakciója a címbeli szerkezetre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mezei nyulakhoz képest a híradósoknak tényleg nem igazán lehetett panaszuk a szolgálatra: mindig volt fedél a fejük fölött, rádiót általában tudtak hallgatni, ráadásul – ahogyan azt TRMN mai posztjából megtudjuk – az italutánpótlás is könnyebben megérkezett, főleg kitelepülések alkalmával.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
