Vérnűsző Barom mai írásában is hozza a (lassan minden olvasónk által) megszokott formáját: filozofikus, merengő, kesernyés, ironikus, talán szomorkás is ez a visszaemlékezés-fejezet, s mára meggyőződésünkké vált, hogy ha pályaválasztási tanácsadásra adná a fejét, Vérnűsző kolléga csak az esküdt ellenségeinek ajánlaná a haza fegyveres szolgálatát.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Katonaviselt ember tisztában van azzal, hogy minél kisebb egy helyőrség és a laktanya, továbbá minél messzebb van a főparancsnokságtól, az ott szolgálóknak annál derűsebbek a napjai. 68nyara kolléga katonasága úgy kezdődött, mint bármelyikünké – a folytatásról pedig meséljen ő maga.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Biztosan sokan ismeritek azt a kínai közmondást, mely szerint egy tízezer mérföldes út is az első lépéssel kezdődik. Ezt emberi nyelvre úgy fordíthatnánk le, hogy nem kell csüggedni, kopasz; Rommel tábornagy katonáskodása is a bevonulással és az első nappal kezdődött!
Optika ma elmeséli a saját nulladik, valamint első napját a seregben. És vele együtt kíváncsiak vagyunk a tiétekre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rejtőn szocializálódott olvasóinknak nem ismeretlen az az antikatona-típus, amelyik egy fogadáson odalép a tábornokhoz, barátságosan rámosolyog és azt mondja: Portás úr, hívjon már nekem egy taxit!
Úgy látszik, ilyesmit nem csak Vanek úr tudott produkálni. Limbekcs kolléga egy Gronyár becenevű honvédről ad rövid, de találó jellemzést.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Obsitos barátunk a hajdani Magyar Néphadsereg egyik szakaszának harcérintkezéséről és csúfos megfutamodásáról ír mai posztunkban. A tanulság csak annyi, hogy a régi szocialista típusú megközelítés az egész nép háborújáról (ahol ugye a nemzet minden fia és lánya, sőt kutyája kapát-kaszát ragadva hősiesen küzd a betolakodó ellenséggel) ezek szerint nem is volt olyan hülyeség.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha nem vagyunk elég körültekintőek (meg akkor is, ha azok vagyunk) bármelyikünkkel előfordulhat, hogy autózás közben finomságot gázolunk: nyulat, őzet, sündisznót… Azt hiszem, jól emlékszem, hogy ilyenkor a vadat elméletileg le kell adni a területileg illetékes vadásztársaságnak, máskülönben lopásnak minősül. Mai posztunkban látni fogjuk, hogy Vérnűsző Barom körültekintőbben vezet, mint akármelyikünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Anus Pannonius ma egy méretes idegen tollal ékeskedik (ő is csak olvasta a történetet), de a sztori olyan jó, hogy ezúttal kivételt teszek, s másodközlés gyanánt betördelem.
Ha az eredeti szerző jelentkezik, természetesen megemlékezünk róla is.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mi, ezen blog szerzői és olvasói, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a kultúra és a hadsereg mindig is kéz-a-kézben járt. Ezen alapigazság egyik tanúja és krónikása Garael, aki az egyenruha és a film- és zeneművészetek találkozásáról írja mai posztunkat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Obsitos kolléga egy kettős időutazásra hív bennünket. Első körben úgy 43 évet repülünk vissza, egy olyan korszakba, amikor (digitális trükkök híján) a magyar filmkultúra még megengedhette magának, hogy a tömegjeleneteknél tényleg tömeget filmezzen. Na és honnan lehetett tömeget szerezni..? És hogy miért kettős időutazás? Majd meglátjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Feák Derenc mai oktatóposztja morálfilozófiai tanulságokat is hordoz, ugyanakkor bármelyik politológia- vagy pszichológia-szak hallgatóinak megvitatandó témát kínál. Ha azt mondom, hogy 1976-ot írunk, és az első szabad, demokratikus választásról olvashattok, amelyre a Magyar Néphadseregben került sor, biztosan felvonjátok a szemöldökötöket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vérnűsző Barom mai írása a régmúltba repít vissza bennünket, amikor nemcsak az internacionalista érzelmek kötötték össze Közép-Európát (ugyancsak Közép-)Amerikával, hanem a mély konspiráció, továbbá a közös eszmék iránt érzett szüntelen aggódás is. A sorsjegyekről nem is beszélve.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy jó mélységi felderítő nem jön zavarba, ha földön vagy levegőben kell helytállását bizonyítania. Proletair most bebizonyítja, hogy a harmadik elem sem áll távol egy felkészült bercsényistől, főleg, ha a sors (vagy egy ragyogó taktikai kombináció) egy női pólóedzést is a medencébe szervez.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vajmaci újra lecsap. Mai két története egy tényleg korrekt parancsnokról szól, aki a kormányőrök (aktuálisan: köztársasági őrezredesek) nem túl változatos napi teendői közepette is emberként tudott viselkedni. Biztosak vagyunk abban, hogy odaát is ő szervezi a szolgálatot, és szabadidejében jókat sakkozik a kollégákkal. Nyugodjék békében!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Új szerző kopogtat, a szépnevű Anus Pannonius személyében. Első posztjából máris megtudjuk, hogy egyes elöljárók a Flottillánál sem örvendtek túl nagy népszerűségnek, valamint egy újabb verzióban visszaköszön a vv-cuccos katona esete az anyagcserével.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ugye mindenki álmodozott már arról, hogy – sorállományúként – olyan igazán elegánsan megszívasson egy hepciáskodó tisztest, de lehetőleg úgy, hogy ne pattintgassák feje fölött a függelemsértés vagy neadjisten a katonai bűncselekmény virtuális korbácsát?
Frogeye kollégának ez 1986 tavaszán maradéktalanul sikerült. Nem is csodálkozunk, hogy az élmény 24 év elteltével is friss maradt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vérnűsző Barom posztját olvasgatva (meg újraolvasgatva) az az érzésem támadt, hogy egy késői Rejtő-kézirat sorait tartom a kezeim között. És még mondja valaki, hogy a Magyar Néphadseregben nem tudtak élni a sorállományúak; ezek után már egészen biztos vagyok abban, hogy a nagy Levin képe ott virított a laktanyakonyhák falán.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem szoktunk versekkel felvezetni egy military-posztot, de itt és most elkerülhetetlennek érezzük:
Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?
William Blake (azaz inkább Szabó Lőrinc) óta tudjuk, hogy a szimmetria nem mindig kóser. ZöPö barátunk soronkövetkező rövid írásában mindjárt mélylélektani kórismét is felvázol a katonákról.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nedecz a 16-17 évvel ezelőtti sorállományú határőrök mindennapjait színesebbé tevő eseményekről mesél mai posztjában, amit áthat a nosztalgia és a (majdnem) mindent megszépítő idő hangulata. Kétségtelen: a nyugati határszélen annó izgalmasabb lehetett szolgálni, mint egy közép-magyarországi laktanyában.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katona (na meg olykor a civil is) néha meg van győződve arról, hogy orbitális nagy ötlete támadt, amihez csak az archimédeszi heuréka, esetleg a newtoni gravitációelmélet születése fogható. Aztán persze jön az isteni igazságszolgáltatás (nevezhetjük torkosborz-effektusnak is), ahogyan azt Proletair mai visszaemlékezésében is látni fogjuk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Újabb sztori Optikától, amelyből a katonaéletet belülről nem ismerők is megtudják, hogy ez a beöntés csak abban hasonlít ahhoz a másikhoz, hogy mindkettő roppant kellemetlen tud lenni, de ha túl vagyunk rajta, haveri körben mindkettőről nagy röhögések közepette lehet mesélni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
