Azt hiszem, minden különösebb rizikó nélkül elmondhatjuk, hogy Nedecz barátunkat lassan a Milstoryblog fagyás- és hidegügyi belső szakértőjévé léptethetjük elő. Mai történetében ismét a zord tekintetú, zúzmarás bajszú Tél tábornokkal lefolytatott egyik lokális ütközetéről mesél.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves milstorys bajtársak!
Magánlevélben többen kérdeztétek már, hogy van-e nyilvános email-lista a BlogRepublikon regisztrált felhasználókról. Nos, az a helyzet, hogy megértéseteket kell kérnem, de ez a lista (amelyen per pillanat kábé ezerkétszáz nick, illetve az ezekhez kapcsolt email-cím található) kizárólag az admin számára látható, és szerintem ez így is van jól…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban volt egyszer egy fesztivál. Ezen az – évente megrendezésre kerülő – rendezvényen az egyik katonai felsőoktatási intézmény két (munkaköre miatt nyáron ráérő) derék tanereje orosz kocsmát szokott volt nyitni – kezdődik Estván mai visszaemlékezése, s mi érdeklődve (s talán kicsit szorongva) várjuk a folytatást…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves olvasók!
Visszajelzéseitekből tudom: elég sokan kerültetek olyan helyzetbe, hogy regisztráltatok a BlogRepublikon, majd amikor (bármilyen okból kifolyólag) új jelszót akartatok igényelni, valami izé került a palacsintába: vagy nem kaptátok meg az új jelszót, vagy a visszaigazoló email kallódott el, vagy nem működött se a régi, se az új password, stb…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Akárhogyan is próbáltam, nem tudtam nőnapibb posztot keríteni, mint ezt a konyhásat. És ez persze nem azt jelenti, hogy szerintem a nőknek a konyhában a helyük!
Akárhogyan is van, minden milstorys nevében pusszantom a csajokat!
Úgy látszik, a múltkori étkezdés poszt Dogoo barátunkat is megihlette, aki papírt-ceruzát, akarom mondani billentyűzetet ragadva most elénk tárja, hogy annó neki milyen csellós élményei voltak. Cuppanjatok rá és ízlelgessétek!
Elvileg főiskolások vagyunk, ott pedig illik lenni gólyabálnak is. Ha meg már gólyabál, oda nyitótánc is dukál, s mivel benne voltam a táncegyüttesben, én is érintett lettem a dologban. Bizonyos szempontból jól is jártam, mert a bál előtt három hétig mindennap próba volt, szolgálat és egyéb basztatások alól felmentve; hiába, azért nem vagyunk mi akárkik. Ez abból is lejött, hogy a zenei kíséretet a Légierő Fúvószenekara szolgáltatta, ők lettek a rézf@szú baglyok, mi meg a piros dolmányos varnyúk (pedig nem is dolmány volt, amiben táncoltunk, hanem mente). Szerettük egymást a zenekarral – írja Szögyi, majd lendületesen folytatja is:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A laktanyák sehol a világon nem arról híresek, hogy a jeles ünnepek alkalmával válogatottnál válogatottabb szórakozási lehetőséget biztosítanának a kényszerből odabent tartózkodóknak. És hát mit csinál a katona, ha unatkozik, ráadásul sokan is vannak? Hát persze: amit BigJoe és társai is csináltak: kultúráltan elfoglalja magát…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az államhatáron szolgáló katonák munkájának csúcsát, mintegy a koronát a szolgálaton a határsértő elfogása jelenti. Túl azon, hogy automatikusan jutalomszabadság (és a bajtársak, valamint az elöljárók elismerése) jár érte, igen jót tesz az egyéni, továbbá a testületi önbecsülésnek is.
A határon (főként éjszaka) minden riadó éles harci helyzetet jelent békeidőben is, vagyis fokozottan észnél kell lenni. Kelempájsz tizedes újabb története következik a Kőszegi-hegységből.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Katonatörténetek visszatérő motívuma a fegyvernemi sovinizmus. Azoknak mondom, akik esetleg nem tudnák: a fegyveresek általában csak kívülről nézve tartanak össze, ha önmagukat a civilekkel szemben kell meghatározniuk; belső életük és egymáshoz való viszonyulásuk egyik meghatározója az, hogy ki melyik testülethez (azon belül melyik haderő- vagy fegyvernemhez, esetleg szakcsapathoz) tartozik, milyen egyenruhakiegészítőt, jelvényt, sapkarózsát, esetleg vállapot vagy cipőfűzőt visel. Egy tanulságos történet következik Nedecz barátunktól.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ugye emlékeztek még Pista huszárra? Miután leszerelt, megnősült és jöttek szépen sorjában a gyerekek. Összesen nyolcan, abból két fiú, a többi lány. Ezeknek a lányoknak egyike az én nagymamám, de most nem ő az érdekes, hanem az idősebbik fiú, aki valami rejtélyes okból az István nevet kapta a keresztségben – folytatja Estván a családi történetek sorozatát blogunk oral history-fejezének legújabb bejegyzéseként.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Otthonról csomagot kapni a seregben: óriási öröm, mihez foghatót talán csak a börtönlakók érezhetnek, amikor az ideiglenesen szabadlábon tartózkodó hozzátartozók és barátok szolidaritása ebben a tárgyiasult formában is megnyilvánul. Annál viszont kevés bosszantóbb dolog van, mint amikor a többkilós csomagból a címzettnek maximum egy bejglivéggel vagy apró sülthúsdarabkával kell megelégednie. Hiripiri barátunk azonban nagy irodalomkedvelő, amint azt látni fogjuk…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ez a sztori furcsán fog itt hatni, mert úgy kezdődik, hogy leszereltem. Megünnepeltem böcsülettel, elkezdtük már péntek este, egészen addig, míg vasárnap délfelé eléggé egyértelmű pozícióban ébredtem fel a barátnőmön, és nem tudtam felidézni, hogy most elalvás előtt befejeztük-e azt, amit elkezdtünk, vagy pedig belealudtam – kezdi Szögyi a mai posztot, majd lendületesen folytatja is…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt mindenki tudja, hogy az ember legjobb barátja a kutya. BigJoe barátunk nem hivatásos állatpszichológus ugyan, de az az érzésem, hogy volt idő, amikor ezzel a sommás megállapítással vitába szállt volna, ha teheti…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ugye nálatok is elterjedtek voltak a bece-, ragadvány- és gúnynevek? Valami miatt a katonák a legritkább esetben szólítják egymást az igazi, családtól örökölt neveken. Ez a jelenség Kelempájsznak is feltűnt, aki mai írásában egy csinos csokorba gyűjtötte össze a támával kapcsolatos észrevételeit, s érdeklődve várjuk a kommentek közé az olvasók hasonszőrű emlékeit.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves barátaim, kollégák, bajtársak! Egykori, jelenlegi és jövőbeni egyenruhások!
A Milstoryblog itt, a december elején beharangozott új helyen várja a visszaemlékezéseket, a saját (vagy családi) katonatörténeteiteket. A szabályok (ha egyáltalán beszélhetünk szabályokról egy ilyen baráti társaságban) nem változtak: minden fegyveres és/vagy egyenruhás szervezet egykori és jelenlegi tagjainak történeteit várom; olyan sztorikat, amelyek szerintetek érdemesek arra, hogy megörökítsük őket az utókor számára. Lehetnek vidámak vagy szomorúak; lehetnek tanulságosak vagy simán szórakoztatóak, és származhatnak apáinktól, nagyapáinktól, barátainktól vagy szomszédainktól – a lényeg, hogy valamiféle kapcsolatuk legyen az egyenruhával. Az sem lényeges, hogy katona, rendőr vagy tűzoltó, esetleg börtön- vagy határőr a főszereplő, aki lehet hazai vagy külföldi – nem számít. Ha beleolvasol az eddigi, több mint 300 történetbe, érteni fogod, hogy mire gondolok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves barátom!
A BlogRepublik nyitóoldalán legalul egy donate gombot láthatsz, amelynek megnyomásával a PayPal rendszeren keresztül (vagy bankkártyásan) mostantól pénzben is kifejezheted lájkolásod a Milstoryblog irányába. Nincs minimális összeg, és természetesen mindez abszolút önkéntes. A beérkező pénzt a BlogRepublik blogjainak létrehozására, karbantartására, fejlesztésére és fenntartására szeretném fordítani.
Szóval ha gondolod…
Köszönöm!
tiboru
Kedves barátaim, kollégák, bajtársak! Tisztelt szerzők és olvasók, jelenlegi és exkatonák, rendőrök, határőrök, tűzoltók, vám- és pénzügyőrök, bévések, titkosszolgák és szimpatizánsaink! Hajdani és jövendőbeli fegyveresek!
Mindenféle általános fennforgások és személyes fejlemények miatt a Milstoryblog mától jó egy hónapig szünetel. A bloggazda nem pihen ugyan, de a bloggal most egy ideig sajnos nem lesz ideje foglalkozni. Az elképzelések, továbbá a remények szerint valamikor január első felében (valamilyen formában) újrakezdjük, vagy itt, vagy valahol máshol. Nagyon remélem, hogy ez a jó kis csapat nem széled szét az elkövetkezendő öt-hat hétben, hiszen sokkal nagyobb szívásokat is túléltünk már az elmúlt években/évtizedekben. Az obsitos mindig is számíthatott bajtársaira, így én is számítok rátok.
Egyelőre nincs semmi teendőtök, csak az, hogy időről időre nézzetek ide vissza és tartsátok fenn a Milstoryblog szellemét, szellemiségét. És persze törjétek a fejeteket, emlékezzetek és küldjetek sztorikat!
Mert mindenkinek van egy története…
Üdv, boldog ünnepeket, viszlát 2012 januárjának közepén!
tiboru
Itt minálunk a Milstoryn is volt már több olyan poszt, amely az éjszakai őrséggel foglalkozik; azzal a furcsa érzéssel, amikor az ember ott áll a töltött fegyverrel a nagy semmi közepén (legalábbis úgy érzi…), s az addig megszokott környezet egészen új arcát mutatja az olykor bizony megszeppent hősiesen feladatát teljesítő katonának. BigJoe most egy hasonló élményről számol be.
Biztos vagyok benne, hogy sorkatonai szolgálatának ideje alatt mindegyikünk adott több-kevesebb konyhaszolgálatot, ami alatt megismerte a címben szereplő épületet kívül-belül. Estván most az ezzel kapcsolatos emlékeiből szedett össze egy csokorral. Tehát: első szakasz, első raj! Irány az étkezde, ne tarts lépést, in-dulj!
Kelempájsz kolléga mai posztjában erősen nosztalgikus (és bizony egy kicsit szentimentális) húrokat penget, de az vesse rá az első követ, aki nem tud olyan katonaemlékeket előkotorni a memóriájából, amelyek első körben nem az ideges borzongást, hanem a jólesően sajgó érzelmeket aktiválják…
