431. – Rémisztő világosság

Szerintem abban minden katonaviselt ember egyetért, hogy micsoda nagy különbség van fegyverdörrenés és fegyverdörrenés között. Egészen másként szól teszem azt egy lövészeten, megint másként egy figyelmetlen fegyvertisztogatás közben, bent a körletben, s ismét másként egy éles őrszolgálatban. Arról pedig, hogy hogy szól egy ilyen éles harci feladat végrehajtása közben, ráadásul a nyugati határon, ahol – akárhogy is nézzük – mégiscsak két ellenséges világrendszer nézett farkasszemet az átkosban… nos, erről ki is lenne kompetensebb beszámolni, mint Kelempájsz barátunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

425. – Tűz a határon

A következő történetben szerepelnek magyar és szerb tűzoltók, magyar és szerb határrendészek, szóval ez egy igazán multikulturális milstory lesz – kezdi cattani barátunk a történetet, s mivel mi mindannyian a sokszínűség szószólói vagyunk, érdeklődve várjuk a fejleményeket. Külön öröm, hogy végre a tűzoltókat is megemlíti valaki, mert ugye nem csak nekem hiányoznak az igazi tűzoltósztorik ebből a blogból..?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

418. – A tiltott gyümölcs

Kelempájsz barátunk már eddig is tanúbizonyságát adta, hogy annak ellenére, hogy városi gyerek, a természet mindig is közelebb állt hozzá, mint a Nagykörút vagy az Astoria zsúfoltsága és benzingőze. Mai posztjában ismét kultúrmissziót teljesít: túl azon, hogy megismerteti olvasóit egy amatőr, de jól képzett gombász-határőr (vagy határőr-gombász?) élményeivel, még étvágyat és kedvet is csinál egy jó gombaételhez.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

415. – Dupla dobbantás

Határőrségi ismereteim alapjait a körmendi tiszthelyettes-képzőn szereztem. Nagyon jó emlékek fűznek ahhoz a két évhez, amit ott töltöttem. Élveztem, hogy végre elszakadhattam a szüleim néha túlzásba vitt aggódásától. Alföldi gyerekként a táj is nagyon tetszett arrafelé. Azóta is úgy gondolom: abban a két évben váltam gyerekből férfivá, nyegle középiskolásból hivatásos határőrré. Bár sorkatona nem voltam, de úgy gondolom, ez a két év simán felért egy 6 hónapos honvédségi szolgálattal. Nálunk is elég komoly alaki foglalkozások voltak, melyeket nagyon szigorú kiképzők tartottak. Egy ilyen alaki foglalkozás körül bonyolódtak azok az események, amelyek a következő történetem apropóját adták – vezeti fel mai posztját cattani kolléga, majd így folytatja:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

406. – Nótafa! Nótát!

A katonák életében (függetlenül a korszaktól és az ideológiától) mindig is jelentős szerepet játszott a nótázás. Egy laktanyai udvar, egy alakulótér, egy kiképzőközpont évszázadok/évezredek óta elképzelhetetlen (volt?) alakizó, menetelő szakaszok és rajok nélkül, akik torkuk szakadtából énekelték az aktuális kurzus által kívánatosnak tartott katonanótákat, amelyek között voltak abszolút felvállalhatóak, s voltak… hát, valljuk be: kevésbé felvállalhatóak is. Kelempájsz barátunk a zenei emlékeiről mesél ma nekünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szolgálati közlemény – Határőr-találkozó

Kedves kollégák, bajtársak, olvasók, szerzők!

A Milstoryblog Határőr Tanszékének Doktori Tanácsa megragadja az alkalmat és (fegyvernemi sovinizmustól teljesen mentes) baráti jobbot nyújtva minden ráérőt meghív 2013. március 16-án, szombaton Fertőrákosra, a Csapó Imre nyá. hőr. törzszászlós kolléga által fenntartott Vasfüggöny Múzeumba. A pontos cím: Fertőrákos, Fő utca 242. A találkozónak nincs különösebb apropója, tehát ünnepi tortával vagy díszbeszéddel senkinek nem kell készülnie, mással persze lehet :-)

Az esemény koordinátorai: szkv és Kelempájsz barátaink.

Itt a kommentek között lehet jelentkezni és megbeszélni a részleteket. Minden résztvevőnek jó szórakozást kíván tiboru bloggazda, aki fizikai valójában sajnos nem tud ott lenni, de várja a beszámolót és a képeket!

403. – Leszerelés

Szorgalmas és hűséges olvasóink tudják, hogy ezeken az oldalakon az elmúlt években számos milstory-szerző megemlékezett a leszerelés napjáról. Ezt a blogot zömében kérgesszívű aktív katonák és obsitosok látogatják, akik nem arról híresek, hogy mindenféle piszlicsáré emléken csak úgy elérzékenyülnének, de sokak szeme sarkába az egyenruhában eltöltött utolsó órák felidézése bizony még évtizedek után is egy kis, khm, ráadás-nedvességet csal. Buksitizedes barátunk sincs ezzel másként.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

400. – Löketek

A Milstoryblog négyszázadik (!) sztoriposztjában (hurrá, hurrá, hurrá!) ismét jelentkezik cattani kolléga, aki aktív határrendészként ma két olyan éjszakás szolgálatról szeretne mesélni nekünk, melyeknek nem volt ugyan részese, de közvetlen kollégáival estek meg és – ahogy ő mondja – még mindig mosolyt csal arcára, ha eszébe jutnak. Látni fogjuk, hogy a két történetnek van némi népmesei íze, melyben a jó szereplő (határőr járőr) legyőzi a gonoszt (az ellenőrző elöljáró).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

397. – Rémisztő sötétség

Azt már többször megállapítottuk, hogy a határőröknél kevés katona kerül közelebb a természethez. Rendszeres járőrözés tavasztól télig, erdő, hegyek, ösvények, vadcsapások, apró neszek, furcsa fények… És bármennyire is felnőttek vagyunk, bármekkora fegyver is lóg a vállunkon, akárhány skulóval is rendelkezünk, a természet (vagy illene talán nagybetűvel írni: a Természet) mindig képes arra, hogy (minden racionalitáson túl) megérintse bennünk a kisgyereket. Nedecz ma egy hasonló élményéről számol be a tisztelt klubtagoknak. És persze várjuk a félelemmel kapcsolatos katonaélményeket a hozzászólások közé!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

392. – Önkéntes határőrök

Az átkosban a Határőrségnek (az olyan alapfeladatain túl, mint az államhatár közvetlen őrzésével és védelmével összefüggő teendők) bizony komoly társadalmi küldetése is volt. Biztosan sokan emlékeztek még az önkéntes határőrökre, akiket a helyi lakosság köréből verbuváltk, és időnként komoly segítséget nyújtottak a határőröknek. Általában információkkal látták el az őrsöt, pl. ha valami idegen bukkant fel a faluban, és volt olyan ostoba, hogy a kocsmában kezdett érdeklődni a határ iránt. Kelempájsz bajtársunk most egy olyan történettel szórakoztat bennünket, ahol az önkéntes határőrök is szerepet kapnak, noha diszkréten csak a háttérben; a főszerepben egy belevaló százados és három sorállományú határőr tűnik fel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

389. – A lőszer

Mi, egykori és jelenlegi katonák (illetve rend-, határ-, börtön- és kormányőrök, vagyis mindenki, aki valaha is egyenruhát viselt) tudjuk, hogy milyen fontos kérdés az utánpótlás. Nos, ma ismét egy új kollégát köszönthetünk az örvendetesen bővülő Milstory-klubban: cattani barátunk egyfelől a hajdani zöldbarettesek táborát erősíti, s egyúttal a gyakorló rendőrök soraiba tartozik. Olvassátok hát a székfoglaló posztját, amelyet (ígérete szerint) továbbiak követnek majd.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

388. – Morzsák

A mai poszt buksitizedes barátunk tollából származik, aki összeszedett pár apró olyan történetet (vagy inkább emlékmorzsákat), amelyek egy-egy különálló posztot önmagukban nem töltenének ki, de elsikkadni hagyni sem akarta őket, hiszen mindenki katonaemlékei tele vannak ilyen szösszenetekkel, amelyek alkalomadtán nem többek, mint egy-egy futó íz, árnyalat, hangulat, érzés…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

380. – Sminyu

Egyszer már előálltam egy történettel, ami szocialista hazánk legnagyobb nyugati kapujában történt anno, amikor határőrként koptattam ott a surranót. Most közreadok egy másik sztorit, remélem, hogy ez is tetszeni fog. Talán mondanom sem kell, hogy a szereplők neveit természetesen megváltoztattam – kezdi james, és azt kell mondanom, hogy én, aki már ismerem a sztorit, garantálom, hogy mindenki kiválóan fog szórakozni, különösen a fejlett vizuális fantáziával rendelkező olvasók…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

377. – Az első hónap az őrszázadnál

Pacika barátunk előző története ott ért véget, hogy egy szakadt ponyvájú IFA-val zötyögtek Csévharaszt felé.

Lássuk, hogy teltek a kolléga napjai Ócsán, abban a titokzatos laktanyában, amelyről évtizedeken keresztül csak annyi szivárgott ki, hogy az Állambiztonsági Szolgálat (később a Nemzetbiztonsági Hivatal) egyik telephelye és rejtélyes objektuma. Az esetleges hívatlan fürkészeknek mondom: nem kell izgulni, sem állam-, sem szolgálati titkot nem fogunk felfedni…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

376. – Elfogások

Néhanapján volt egy-egy elfogásunk (nekem is, de azt majd kicsit később). Zömében románok voltak „terítéken”. Mivel terepszakaszunk hegyvidékes volt, ezért elég sok „THS”-ünk volt (tiltott határátlépés, amiről az osztrákok értesítettek minket, ha elfogták a delikvenseket). Semmi extra nem volt az elfogásokban, mert a határsértők az utakat használták és belesétáltak a járőrbe, aki igazoltatta őket és már adta is le a drótot. Nem volt menekülés, ellenállás – kezdi mai memoárját buksitizedes a határőr szolgálat legfőbb szakmai elégtételét jelentő momentumról.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szolgálati közlemény – Határőr találkozó

A különböző fegyveres testületek rangját, tekintélyét és súlyát – sok más egyéb mellett – az is mutatja, hogy az egykor ott szolgált harcosok (egykori rendfokozattól, hajdani beosztástól és szolgálati helytől függetlenül) mennyire tartják fontosnak, hogy időről időre találkozzanak egymással, visszaemlékezzenek a régi (szép vagy kevésbé szép) időkre, s megigyanak egymás társaságában egy-két pohár ezt-azt.

Nos, a nyugati határszél hajdani őrzői ebből a szempontból is példát mutatnak. Kelempájsz barátunk rövid beszámolója következik egy idei nyári eseményről.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

370. – Haynau újratöltve

Ha jól számolom, ez a tizedik poszt a Milstoryn, amelyben a nyugati határszél őrzőinek egykori legendás fegyelmi tisztje (becenevén Haynau alezredes) felbukkan. Megegyezhetünk abban, hogy az azért jelent valamit, hogy ennyi év elteltével emléke még ilyen intenzíven él az egykori határőrök között.

Ma Bömbi székfoglalóját olvashatjátok a témáról. Még csak annyit, hogy ez a nick Hushegyi Róbert alezredest fedi, akinek könyvét annó, még a nyári szünet előtt mi is szíves figyelmetekbe ajánlottuk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

368. – Kutyák, tavasz, tábornok…

Buksitizedesről tudjuk, hogy határőrnapjai jelentős része a négylábú bajtársak társaságában telt. Mai posztjában (ahogy egy korrekt, jó kollégához illik) meg is emlékezik róluk, de egy valódi országos parancsnok is felbukkan az emlékei között, no meg a tavasz – hiszen a természetről történő megemlékezés nélkül tán nem is létezik igazi határőr-történet…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

366. – Rejtélyes történet

Bizonyára mindannyian találkoztatok már különös esetekkel, amikor az ember úgy érzi, hogy a sorsát megfoghatatlan erők irányítják. Előérzeteink olykor megsúgják a dolgok kimenetelét, de azokat nem mi döntjük el, hanem valami láthatatlan hatalom, mi pedig befolyásolni nem tudjuk, csak átéljük őket – vezeti fel Kelempájsz barátunk a mai, kicsit X-aktás hangulatú posztját. Itt az idő, hogy olvasóink a kommentek között megosszák velünk azokat a megmagyarázhatatlan élményeiket, amelyeket fel mernek vállalni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

364. – Határőr alapkiképzés

A nyári szünet után – melynek során remélhetőleg kipihentétek magatokat – újult erővel dübörög a Milstory. Egy új kollégát köszöntünk, aki (talán nem túl meglepő módon) blogunk eddig is roppant karakteres határőr-vonulatát erősíti. Pacika az alapkiképzés – mindenki számára felejthetetlen – időszakáról mesél nekünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….