Címke: határőr

363. – Riasztások

Posted on by
27

Olvasóink tudják, hogy a katonatörténetek egyik leghálásabb témája az őrszolgálat. Ezen nincs is semmi csodálkoznivaló, hiszen a békeidőben szolgáló katonának meglehetősen kevés alkalma nyílik arra, hogy lőtéren kívüli helyzetben éles lőszerrel ellátva teljesítsen szolgálati feladatot (a határőrizet persze egészen más tészta). Mai posztjában BigJoe két riasztásáról számol be. Biztos vagyok abban, hogy a történetek hatására bennetek is felelevenednek a saját, hasonló sztorik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

361. – Ismét Hermes

Posted on by
41

Buksitizedestől a múltkor akkor búcsúztunk el (egészen pontosan: ő akkor búcsúzott el tőlünk), amikor – naplójában – befejezte a dunakeszi kutyás kiképzést, megkapta a második (tizedesi) krumplivirágot, majd egy dobozos UAZ-zal és egy zászlóssal visszadöcögtek Sopronba, azzal a céllal, hogy a gyakorlatban (magyarán: élesben a határon) kamatoztassa mindazt, amit belevertek megtanítottak neki és a kutyájának.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

360. – Haynau másik arca

Posted on by
11

Barátunkat, Haynaut, a Szombathelyi Határőr Kerület fegyelmi tisztjét Kelempájsz kolléga már bemutatta egy előző posztban. Közismert és feledhetetlen ember volt, bármelyik, ott szolgált korosztályt meg lehet kérdezni: mind emlékszik rá éppúgy, mint szállóigévé vált híres mondására, amelyet számos alkalommal idéztünk itt, a Milstoryblogon is: „Egy évtől öt évig, öt évtől kötélig!”. A teljesség kedvéért Kelempájsz ma a címszereplő jellemének másik, talán kevesebbek által ismert oldalát mutatja be.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Könyvajánló: Határőrök voltunk

Posted on by
39

Egy rövid könyvajánló erejéig megszakítjuk a katonatörténetek közlését, de nem kell megijedni: a blog alaptémájától azért nem távolodunk el.

Egy hajdani határőr-kolléga könyvét szeretném a figyelmetekbe ajánlani, amire nedecz barátunk és szerzőtársunk hívta fel a figyelmemet. És hogy a legautentikusabb szájból halljátok a szükséges tudnivalókat, átadom a szót a könyv szerzőjének, Hushegyi Róbert nyugállományú határőr alezredesnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

356. – A Vasfüggöny

Posted on by
28

Hozzászokhattatok már, hogy – a klasszikus katonasztorikon messze túlmutatóan – Kelempájsz barátunk írásai olykor elkalandoznak a blog szigorú értelemben vett tematikájától, s idegenforgalmi, históriai vagy természetrajzi érdekességekkel tágítják a bajtársi olvasóközönség látókörét. Mai posztjában (tőrőlmetszett határőrként) ismét tudományos-történelmi népszerűsítésbe kezd, ugyanakkor tartja magát a Milstory fő vonulatát jelentő katonatörténetek követelményeihez, hiszen elsősorban saját katonaélményeiből merít.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

355. – Dunakeszin

Posted on by
17

Buksitizedes barátunk ott hagyta abba múltkori posztjában a történetét, hogy a Brennbergbányához tartozó Hermes-őrsről (ahol a határőr-alapkiképzést kapta) felkerekedik és elindul a Dunakeszin található (és a Belügyminisztériumhoz tartozó) kutyás kiképzőközpontba.

Lássuk, hogyan folytatódik az ebes sztori.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

353. – Poroltós történet

Posted on by
30

Aki másnak vermet ás… az elfárad, vagy poros lesz – értelmezi újra mai posztjában BigJoe a klasszikus közmondást. Akit megkísértett már egy combos, ingerlően kereded, izgatóan piros színű poroltó, az tudja, hogy egy unatkozó ember nehezen tud ellenállni egy ilyen kísértésnek. Nem is beszélve egy még jobban (ráadásul társaságban) unatkozó katonáról…

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

350. – Csalánba nem üt a mennykő!

Posted on by
42

Ahogyan az a posztcímnél is látható, a Milstoryblog (lassacskán araszolva a harmadik évfordulónk felé!) elérkezett a 350. katonatörténetünkhöz.

A gép (no és az irányított véletlen…) régi bajtársunkat és levelezőnket, Kelempájsz tizedest dobta, így őt éri az a hallatlan megtiszteltetés, hogy ilyen szép kerek számmal ünnepelheti a mai (a tőle megszokott módon ismét természetközeli, hangulatos és persze határőrségi) posztját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

347. – Egy szomorú eltáv

Posted on by
6

Az eltávozásokról általában mindenkinek jó, szép és kedves emlékei vannak. Találkozunk a családdal, levetjük az egyenruhát, iszunk egy-egy sört a cimborákkal anélkül, hogy figyelő tekintetünk szüntelenül a környezetet pásztázná a VÁP felbukkanásától tartva, s nem azon agyalunk, hogy mit teszünk, ha valamelyik vadászkopó-szaglású őrmester megérzi rajtunk a feleseket… BigJoe mindezekkel szemben egy olyan kivételes eltávról mesél ma, amely nem a kellemes emlékeket ébreszti fel benne.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

344. – A Hörmann-forrás legendája

Posted on by
46

Blogunk olvasóinak biztosan ismerős a címben szereplő forrás; több szerzőnk tett már említést róla, amikor sorkatonai (bocsánat: sorhatárőri!) emlékeik felelevenítése közben a Kőszegi-hegység turistalátványosságairól is szót ejtettek.

Ma régi bajtársunk, Kelempájsz kolléga döntött úgy, hogy egy kis kultúrtörténeti érdekességgel, valamint spontán idegenforgalmi kedvcsinálóval helyezi képbe olvasóinkat a Hörmann-forrás vonatkozásában. Nem klasszikus katonasztori ugyan, de nagy örömmel biztosítok neki helyet a blogon. Biztos vagyok abban, hogy ti is értékelni fogjátok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

343. – Kutyásnak születni kell!

Posted on by
89

Új szerzőt köszönthetünk köreinkben, buksitizedes barátunk személyében. A kolléga blogunk – már eddigi is roppant erős – határőr-lobbiját erősíti, s a megküldött történetekbe beleolvasva azt kell mondanom, hogy nincs miért szégyenkeznie: a sztorik nem csak az egykori határőrök, hanem minden exkatona nosztalgiázó igényét kielégítik, s a civileknek is szereznek majd jó pár kellemes percet. Köszöntjük tehát buksitizedest, és lássuk a székfoglalóját itt, a Milstoryblogon!

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

341. – A HŐR elitje

Posted on by
16

Minden fegyveres testületnek megvan a maga elitje: mindannyian hallottunk az amerikai Haditengerészet SEAL-jeiről, az ugyancsak jenki szárazföldiek Delta Force-áról, az izraeli sayeretekről, a brit ejtőernyősökről, és még folytathatnám… Az egykoron létezett (majd a Rendőrségbe felháborító módon beolvasztott) magyar Határőrség elit alakulatának a határvadászokat tartották, akikről BigJoe barátunk emlékezik meg a mai posztjában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

340. – Apró élmények

Posted on by
45

Van néhány olyan történetem, amelyek (terjedelmileg vagy tartalmilag) önállóan – szerintem legalábbis – nem állnák meg a helyüket, de így egy csokorban talán… Mindegyik lenti eset nagyon mélyen megmaradt bennem; melyik ezért, melyik azért. Megpróbálok időrendben haladni a történések közt. Mindegyik történet kőszegi – írja Nedecz, majd elénktárja a szóbanforgó négyszálú csokrot.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

337. – Borkóstolás

Posted on by
20

A leszerelés előtti napokat minden laktanyában belengi valami megmagyarázhatatlan (azaz inkább nagyon is megmagyarázható) atmoszféra. Az ember lelkileg (khm, és nem csak lelkileg…) már rákészül a kinti életre, fél lábbal már a kerítésen kívülinek érzi magát, ugyanakkor feje fölött még ott lebeg a hadbíróság és a futi nyomasztó szelleme. BigJoe erről az időszakról osztja meg velünk egyik emlékét, melyhez hasonlót (valljuk csak be) mindannyian feleleveníthetünk magunkban, s erre mindenkit bátorítunk is a kommentek között…

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

336. – Fagyos objektum

Posted on by
31

Azt hiszem, minden különösebb rizikó nélkül elmondhatjuk, hogy Nedecz barátunkat lassan a Milstoryblog fagyás- és hidegügyi belső szakértőjévé léptethetjük elő. Mai történetében ismét a zord tekintetú, zúzmarás bajszú Tél tábornokkal lefolytatott egyik lokális ütközetéről mesél.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

330. – Majdnem elfogás

Posted on by
12

Az államhatáron szolgáló katonák munkájának csúcsát, mintegy a koronát a szolgálaton a határsértő elfogása jelenti. Túl azon, hogy automatikusan jutalomszabadság (és a bajtársak, valamint az elöljárók elismerése) jár érte, igen jót tesz az egyéni, továbbá a testületi önbecsülésnek is.

A határon (főként éjszaka) minden riadó éles harci helyzetet jelent békeidőben is, vagyis fokozottan észnél kell lenni. Kelempájsz tizedes újabb története következik a Kőszegi-hegységből.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

329. – VÁP és fegyvernemi sovinizmus

Posted on by
24

Katonatörténetek visszatérő motívuma a fegyvernemi sovinizmus. Azoknak mondom, akik esetleg nem tudnák: a fegyveresek általában csak kívülről nézve tartanak össze, ha önmagukat a civilekkel szemben kell meghatározniuk; belső életük és egymáshoz való viszonyulásuk egyik meghatározója az, hogy ki melyik testülethez (azon belül melyik haderő- vagy fegyvernemhez, esetleg szakcsapathoz) tartozik, milyen egyenruhakiegészítőt, jelvényt, sapkarózsát, esetleg vállapot vagy cipőfűzőt visel. Egy tanulságos történet következik Nedecz barátunktól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

328. – Ajándék a határról

Posted on by
6

Ugye emlékeztek még Pista huszárra? Miután leszerelt, megnősült és jöttek szépen sorjában a gyerekek. Összesen nyolcan, abból két fiú, a többi lány. Ezeknek a lányoknak egyike az én nagymamám, de most nem ő az érdekes, hanem az idősebbik fiú, aki valami rejtélyes okból az István nevet kapta a keresztségben – folytatja Estván a családi történetek sorozatát blogunk oral history-fejezének legújabb bejegyzéseként.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →