Törzsolvasóinknak nem kell bemutatnom Vérnűsző Barom kollégát, aki barokkos körmondataival és kritikai észrevételeivel legalább annyi rajongót szerzett már magának, mint ellendrukkert. Hasonlóan eddigi sztorijaihoz, mai története egy újabb elmekórtani eset bemutatása a hajdani Magyar Néphadsereg egyik kiemelkedő generálisának aktív közreműködésével.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Biztosan már bennetek is felmerült a kínzó kérdés: vajon hogyan tudott csajozni egy sorállományú határőr a nyolcvanas évek Magyarországának nyugati szélén? Nos, james megadja a választ, s egyúttal a segítségünket is kéri egy roppant jelentős, érzelmi töltetű kérdésben. Kiemelten számítunk az USA-ban élő olvasóink közreműködésére!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amint azt látni-olvasni fogjátok, The Elf már-már felháborítóan együttérzőnek bizonyul az egykori sorozóbizottságok tagjaival szemben, ugyanakkor – amennyiben még létezne kötelező katonai szolgálat – rövid írásának átböngészését részemről kötelezővé tenném a sorozás előtt álló ifjoncok számára: rengeteg hiábavaló erőlködéstől kímélné meg őket az alábbi tudományos mű.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kevés felemelőbb dolog van annál az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetében, mint amikor a szövetséges hadseregek katonái együtt képzik magukat a közös (és gonosz) ellenség elleni fellépés, a béke megvédése, a nemzetközi terrorizmussal szembeni határozott intézkedések foganatosítása, a demokrácia védelme… bla-bla-bla… érdekében.
Ennél csak az a szívetmelengetőbb, ha a Szövetség katonái együtt ugranak ejtőernyővel, majd együtt rúgnak be, mint az állat, ahogyan az Proletair mai írásából is fényesen kiderül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A közelharc, a test test elleni küzdelem gyakorlása szerves részét képezi a korszerű katonai kiképzésnek. És amint azt látni fogjuk Dogoo sztorijából, egy hererúgás akkor is roppant kellemetlen tud lenni, ha a szenvedő alanynak történetesen nincs is ilyen testrésze.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A jól megérdemelt nyári pihenőt követően Vérnűsző Barom újult erővel folytatja a Magyar Néphadsereg viselt dolgait megéneklő történetsorozatát, melynek mai, legújabb fejezetében egy technikai újítás előéletét boncolgatja. A sztori ismét tele van tanulságokkal, melyek közül kiemelendő a következő: soha ne bízd katonára kocsid alvázvédelmét!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A konzervatív ízlés nem kifejezetten a sorkatonák sajátja; gondoljunk csak az ezeken az oldalakon már többször bemutatott ital-preferenciákra, netán az étkezéssel vagy a tisztálkodással kapcsolatos élményekre. Dogoo egy érdekes alfajról írta legfrissebb posztját: egy katonáról, aki a pornó vizuális élvezetében volt konzervatív. És ezért szívatták is rendesen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy elhantolás sohasem tartozhat a kellemes élmények közé, még akkor sem, ha katonai tiszteletadással történik; és itt nem csak a néhaira gondolok, akinek – most őszintén – már nagyjából minden mindegy.
Krux kolléga mégis egy temetésre, pontosabban annak előzményeire és utózöngéjére emlékezik első itteni posztjában, s egyúttal betekintést nyújt a díszelgők lelki és fizikai szükségleteinek kulisszái mögé.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Éneklés nélkül nincs hadsereg – legalábbis annó elképzelhetetlen volt egy-egy katonai megmozdulás hangszálpattogtatóan üvöltött, lelkesítőnek szánt katonanóta nélkül; én sem értem igazán, hogy ezt a témát miért nem veséztük még ki alaposan. Szögyi egy – méltánytalanul rövidre sikerült – posztban emlékezik meg az ikonná nemesedett Kossuth-nótáról.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vannak témák, amelyeknél nem szabad okoskodni, hanem a nagy elődökhöz kell fordulnunk, hogy biztosak legyünk abban: nem hibázunk.
„A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett.” – írja Márai Sándor, s ehhez csak annyit tudunk hozzátenni, hogy a katona és a bor mindig is olyanok voltak, mint a penge és a nyél, a sör és a buborék, a politikus és a korrupció: elválaszthatatlanok.
Vérnűsző Barom ma a borfogyasztás és a katona szerves kapcsolatáról értekezik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász (úgy is mint lépegető tépegető szexkavátor) egy újabb repteres történettel örvendezteti meg a nagyérdemű olvasótábort. A mai sztori főszereplője Ferihegy egykori… hogy is mondjam..? Szóval egy hajdani szerelő, akrobata, extrém sportoló, meg amit akartok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sorozásról már olvashattunk posztot, de ahány ember, annyi sorozós történet. Ma Dogoo meséli el, milyen volt az első személyes (mondhatni testközeli) kontaktusa a Magyar Néphadsereggel.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A nemzetközi fegyverbarátság (mint olyan) nem ismeretlen fogalom a Kárpát-medence tájain. Még a hézagos történelmi ismerettel rendelkezők is tudják, hogy a magyar katonának voltak már osztrák, német és szovjet harcostársai is, még ha nem is teljesen önszántunkból.
Proletair egyike volt azon magyar honvédeknek, akik a NATO-csatlakozást követően az elsők között próbálhatták ki, milyen érzés egy zászló alatt gyakorlatozni a jenkikkel.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász mai posztja a milstory azon belső sorozatához tartozik, amely a blog családi oral history vonulatát erősíti. Többször említettük már ezeken az oldalakon, hogy (a saját katonasztorikon túlmutatóan) bátorítjuk apáink, nagyapáink és dédapáink háborús történeteinek megörökítését. Ez a legkevesebb ugyanis, amit megtehetünk azért, hogy katona- és civil szellemük továbbéljen. És ha már nincsenek közöttünk: nyugodjanak békében…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ezeken az oldalakon már többször olvashattunk arról, hogy a seregben kevés pihentetőbb beosztást lehet elképzelni egy isten háta mögötti harcállásponton teljesített szolgálatnál. P. Tarator kolléga hasonló helyen töltött el egy kis időt úgy hat évvel ezelőtt, s mai posztjában egy olyan rendkívüli eseményről számol be, ami végül meg sem történt, viszont a dolgok tényleg olajozottan mentek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csak nagyritkán engedem meg magamnak azt a luxust, hogy a nyitóképen kívül ne szerkesszek be egyetlen illusztrációt sem. A mai poszt (amely Vérnűsző Barom irodalmi vénáját dícséri) ilyen kivétel: adjátok át magatokat a betűk, a szavak, a mondatok élvezetének, amit szerintem minden kép csak negatívan befolyásolna.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vegyük csak sorra, milyen állatokkal találkozhat(ott) katonai szolgálata alatt egy átlagos, anyaországi honvéd: kutya, macska, patkány, különféle madarak, sündisznó, esetleg lapostetű… Egyik sem valami nagy kihívás, ugye?
Nos, egy határral arrébb azért másként mennek a dolgok. Dogoo egykori munkatársa egy életre szóló élményt szerzett, valahol a Kárpátok szent bércén.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Obsitos kollégáról eddig is tudtuk, hogy egy hangyányival korábbi generáció része, mint olvasóink többsége, mai írásából viszont kiviláglik, hogy az engedély nélküli eltáv nem a fenenagy demokrácia találmánya.
Igaz, mostanában viszont arra nem kell számítani, hogy a tűzijáték után a rádióból értesülünk arról, hogy csapataink (majdnem) harcban állnak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha Stüszi Vadász, akkor komoly összeget lehet feltenni arra, hogy itt ismét egy repteres sztori leselkedik ránk orvul, a kattintás után.
A mára rendelt történetben egy rakoncátlan pótkerékről, egy önfeláldozó repülőgépszerelőről és (vélelmezhetően) több, hirtelen erősen viseltessé vált elvtársi alsóneműről olvashatunk. No meg a legnagyobb rendezőről, az életről a fizikáról.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vérnűsző Barom – a tőle megszokott stílusban és fordulatokkal – egy alkalmi ismerőséről mesél ma nekünk, akinek élettörténete első blikkre is megérdemelne szerintem egy minimum tízrészes sorozatot valamelyik reality csennelen. Tényleg jó lenne tollvégre kapni; aki hallja, adja át…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
