Az összes közhelyszótárban benne van, hogy a május a szerelem, az érzékiség, továbbá a német fasizmus feletti győzelem hónapja. Dogoo mai posztja – eléggé el nem ítélhető módon – nem a 65 évvel ezelőtti májusi eseményekkel foglalkozik. A többit itt alant olvashatjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Folytatjuk suendoc színes és rövid életképekkel megtűzdelt beszámolóját, amelyben rendre felbukkannak azok a tipikus figurák, akiknek végül is utólag csak hálásak lehetünk. Hiszen ha ők nincsenek, mi a francról is lehetne sztorizgatni egy katonatörténet-blogon?!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az már számtalan történetből kiderült itt, a milstory-blogon is, hogy a bevonulás és az azt követő alapkiképzés örök emléke marad minden katonaviseltnek. Ahogyan azt látni fogjuk, ilyen szempontból törzsgárda-tagunk, Proletair sem képez kivételt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Újabb hangulatos életképek következnek, suendoc billentyűzetéből. Ismét találkozhatunk a magyar harckészültségi kiképzés olyan hagyományos módozataival, mint az őszi lombszedés, továbbá értékes információkat kapunk a honvédségi gépkocsik legendás hadrafoghatóságáról.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Igen, Vérnűsző Barom mai posztjában ismét egy alapigazság katonai körülmények között történő boncolgatásáról olvashatunk. Mert akárki akármit is mond, tanulni bizony jó. Még akkor is, ha nincs kézzelfogható, azonnali értelme.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadászról már tudjuk, hogy szakmai pályafutása egy részét Ferihegyen abszolválta, így az ántivilágban fogant repteres történetei akkor is folytatódnak, ha kifejezett military-vonatkozással nem igazán bírnak. Biztosan nem bánjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem tudom, felmerült-e már bennetek a kínzó kérdés: hogyan lehet egy felderítőt megkülönböztetni a többi katonától? Természetesen az egyenruha nem játszik…
Hát roppant egyszerű: felderítő az, aki akkor is el tudja hitetni az ellenőrző parancsnokkal, hogy szolgálati feladatot lát el, ha történetesen ágyból ugrasztják ki, s körülötte lépni sem lehet az üres sörösüvegektől. Proletair soros sztorija nem pont ilyen esetet dolgoz fel, de a lényegen – szerintem – ez mit sem változtat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Biztosan ti is emlékeztek, milyen jókat nevettünk annak idején, amikor anyánk felolvasta nekünk A répa című (asszem orosz) népmesét a nagyapóval, nagyanyóval, kutyával, macskával, satöbbivel, akik egymásba kapaszkodva végül nagy nehezen kihúzzák azt a rohadt zöldséget a földből.
Pista mai sztorija bebizonyítja, hogy a meséknek igenis van valóságalapjuk, vagy inkább azt, hogy a valóság gyakran utánozza a képzeletet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Örömmel konstatálom, hogy Vászka is kedvet kapott egy vegyes (történelmi és családi) tabló megrajzolásához, melynek főszereplője a szerző nagyapja, a történelmi kor pedig az egymilliószor (de továbbra is állítom: nem elégszer!) megénekelt második világháború, illetve az azt követő bő évtized.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonaviselt emberek nagyon jól tudják, hogy minden alakulatnak, sőt, alegységnek megvan a maga örök balfékje (néha több is), aki akarva-akaratlanul kihívja maga ellen a sorsot, illetve automatikusan vonzza a bajtársak csipkelődő energiáit.
Dogoo ma egy ilyen katonáról, pontosabban a vele történtekről számol be.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vannak olyan vélemények, amelyek szerint egy katona bármit megeszik, ha éhes. Nedecz mai története (akinek itteni munkásságát ismerve bizton állíthatjuk, hogy a laktanyai konyhai témákhoz kevesen értenek olyan jól, mint ő) most megcáfolni igyekszik a fenti állítást.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Napjaink fiataljai el sem tudják képzelni a digitális kor előtti zaklatott állapotokat, amikor a laktanyába zárt katona és a külvilág közötti egyedüli kapcsolattartási lehetőség az írószerrel (általában) papírra vetett levél volt (a telefonközpontos megvesztegetését most ne vegyük figyelembe).
Vérnűsző Barom ezekről a hősi időkről emlékezik meg mai posztjában.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Folytatjuk Dogoo családi elbeszélését, melynek első részét ide kattintva olvashatjátok. A mai fejezetben további szubjektív életképeket kapunk a második világháború hétköznapjairól, valamint felbukkan az őrszolgálatot ellátó katonák visszatérő élményeinek egyike, a rejtélyes neszezés.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Biztosan mindenki emlékszik gyermekkorából a Hófehérke és a hét törpe meséjére, s ezen belül arra a momentumra, amikor valamelyik alacsony növésű szereplő döbbenten felkiált: Ki feküdt az ágyacskámban?!
Obsitos bajtársunk annó hasonló meglepetésben részesült. Az eset körülményeiről olvashattok a következőkben.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A milstoryblog szerkesztőjeként többször is hangsúlyoztam, hogy nagyon értékelem azokat a posztokat, amelyek régi, katonai vonatkozású történeteket elevenítenek fel. Az alábbiakban Dogoo családi visszaemlékezés-füzérének első részét olvashatjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mindig tudtuk (és többször is említettük), hogy a jó katona egyúttal jó pszichológus is, a hadsereg pedig ideális táptalaja az emberi tulajdonságok finom érzékkel történő pallérozásának. Sztupi mai sztoriját (nevelő célzattal) akár a nagy Makarenkó is írhatta volna, pedig még pofon sincs benne; legalábbis erről a szerző szemérmesen hallgat…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A nagy hideg (ellentétben mindenféle fizikai törvénnyel és a józan ész által elvárttal) néha nemhogy lelassítaná a katonák agyműködését, hanem fordítva: felgyorsítja azt. Ráadásul ha a természet még más teremtményét is az őrszolgálatos rendelkezésére bocsátja… De inkább olvassátok el Nedecz posztját.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Békeidőben az alakizás tartja össze a hadsereget – ezt a hülyeséget természetesen egy kiképző őrmestertől hallottam, jó emberöltőnyi idővel ezelőtt. Biztos vagyok abban, hogy Vérnűsző Barom őrmije nem beszélt össze az enyémmel, de úgy tűnik, ez az állítás valami kényszeres izé lehet a tiszthelyetteseknél, mert az övé is hasonlóban hitt…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Obsitos történeteinek főszereplője Merész honvéd, akinek mai sztorija azt a furcsa kijelentést mondatja ki velem, hogy néha 10 nap fogda is jótéteményként fogható fel; persze kell hozzá egy bevállalós bajtárs is…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Dogoo barátunk a nőnapi posztja után egy komorabb/komolyabb témával folytatja: egy második világháborús magyar levente rövid története következik, akiből a Néphadsereg repülőse lesz; hát kell ennél izgalmasabb pályafutás egy katonának..?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
