157. – ’98 tavasza

Nem tudom, felmerült-e már bennetek a kínzó kérdés: hogyan lehet egy felderítőt megkülönböztetni a többi katonától? Természetesen az egyenruha nem játszik…

Hát roppant egyszerű: felderítő az, aki akkor is el tudja hitetni az ellenőrző parancsnokkal, hogy szolgálati feladatot lát el, ha történetesen ágyból ugrasztják ki, s körülötte lépni sem lehet az üres sörösüvegektől. Proletair soros sztorija nem pont ilyen esetet dolgoz fel, de a lényegen – szerintem – ez mit sem változtat.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

156. – Mese

Biztosan ti is emlékeztek, milyen jókat nevettünk annak idején, amikor anyánk felolvasta nekünk A répa című (asszem orosz) népmesét a nagyapóval, nagyanyóval, kutyával, macskával, satöbbivel, akik egymásba kapaszkodva végül nagy nehezen kihúzzák azt a rohadt zöldséget a földből.

Pista mai sztorija bebizonyítja, hogy a meséknek igenis van valóságalapjuk, vagy inkább azt, hogy a valóság gyakran utánozza a képzeletet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

155. – Nagypapi 1.0


Örömmel konstatálom, hogy Vászka is kedvet kapott egy vegyes (történelmi és családi) tabló megrajzolásához, melynek főszereplője a szerző nagyapja, a történelmi kor pedig az egymilliószor (de továbbra is állítom: nem elégszer!) megénekelt második világháború, illetve az azt követő bő évtized.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

154. – Svejk Imre

A katonaviselt emberek nagyon jól tudják, hogy minden alakulatnak, sőt, alegységnek megvan a maga örök balfékje (néha több is), aki akarva-akaratlanul kihívja maga ellen a sorsot, illetve automatikusan vonzza a bajtársak csipkelődő energiáit.

Dogoo ma egy ilyen katonáról, pontosabban a vele történtekről számol be. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

152. – Levélírás

Napjaink fiataljai el sem tudják képzelni a digitális kor előtti zaklatott állapotokat, amikor a laktanyába zárt katona és a külvilág közötti egyedüli kapcsolattartási lehetőség az írószerrel (általában) papírra vetett levél volt (a telefonközpontos megvesztegetését most ne vegyük figyelembe).

Vérnűsző Barom ezekről a hősi időkről emlékezik meg mai posztjában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

151. – Családi történet 2.0


Folytatjuk Dogoo családi elbeszélését, melynek első részét ide kattintva olvashatjátok. A mai fejezetben további szubjektív életképeket kapunk a második világháború hétköznapjairól, valamint felbukkan az őrszolgálatot ellátó katonák visszatérő élményeinek egyike, a rejtélyes neszezés.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

150. – A látogató

Biztosan mindenki emlékszik gyermekkorából a Hófehérke és a hét törpe meséjére, s ezen belül arra a momentumra, amikor valamelyik alacsony növésű szereplő döbbenten felkiált: Ki feküdt az ágyacskámban?!

Obsitos bajtársunk annó hasonló meglepetésben részesült. Az eset körülményeiről olvashattok a következőkben.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

147. – Pedagógia

Mindig tudtuk (és többször is említettük), hogy a jó katona egyúttal jó pszichológus is, a hadsereg pedig ideális táptalaja az emberi tulajdonságok finom érzékkel történő pallérozásának. Sztupi mai sztoriját (nevelő célzattal) akár a nagy Makarenkó is írhatta volna, pedig még pofon sincs benne; legalábbis erről a szerző szemérmesen hallgat…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

146. – A jógázó cinege

A nagy hideg (ellentétben mindenféle fizikai törvénnyel és a józan ész által elvárttal) néha nemhogy lelassítaná a katonák agyműködését, hanem fordítva: felgyorsítja azt. Ráadásul ha a természet még más teremtményét is az őrszolgálatos rendelkezésére bocsátja… De inkább olvassátok el Nedecz posztját.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

145. – Menetelés


Békeidőben az alakizás tartja össze a hadsereget – ezt a hülyeséget természetesen egy kiképző őrmestertől hallottam, jó emberöltőnyi idővel ezelőtt. Biztos vagyok abban, hogy Vérnűsző Barom őrmije nem beszélt össze az enyémmel, de úgy tűnik, ez az állítás valami kényszeres izé lehet a tiszthelyetteseknél, mert az övé is hasonlóban hitt…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….