A rigóképző számos katonatörténet bölcsője volt annó; hlkcica olvasónk most az egyik saját termésűt tárja a milstoryblog műértő közönsége elé, amelyben az alkohol iránti elkötelezettség kemény harcot vív a tudásszomjjal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nincs is szebb egy korrektül megkomponált zárógyakorlatnál, amikor a felderítő katona koncentráltan ad számot az elmúlt hónapokban elsajátított ismereteiről. Proletair sem maradhatott ki a tutiságból, és gondolom senkit nem lep meg, hogy a katonák a polgári lakossággal történő fraternizálást sem hagyták ki a gyakorlandók közül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász újabb emlékkoszorúja következik abból az ominózus harminc katonanapból, amit „népgazdaságilag fontos munkaköre” miatt a Magyar Néphadseregben eltölteni volt kénytelen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy valódi bajtárs – miként a neve is mutatja – a bajban mutatkozik csak meg igazán. Egy frankó kamerádra bármikor lehet számítani, s ha kérünk tőle valamit, önzetlenül siet a segítségünkre.
Mondjam még a közhelyeket? Oké, nem folytatom; Obsitos elmesél egy történetet, ahol a sorkatona-szolidaritás ritkán tapasztalható példájával szembesülhetünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nőnap lévén, stílszerűen mi mással is emlékezhetnénk meg a másik, általunk annyira kedvelt, tisztelt, szeretett és becézett nemről, mint egy csajos katonaposzttal, ezúttal Dogoo szerzői közreműködésével. Külön örülnénk, ha a kommentelők között ezúttal az eddigieknél nagyobb számban bukkannának fel a hölgyek: ez az ő ünnepük (nem kizárólag a katonalányoké!), s kérjük őket, fogadják virtuális kézcsókunkat és ezt a szál virágot!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katonahumor nem mindig áll az intellektualitás csúcsán, hogy finoman fogalmazzunk. Néha bizony még a Mikroszkóp Színpad művészei által produkált magasságokat is nélkülözi. Nedecz története ötvözi az őrszolgálat és a teázás nemes hagyományait a bajtársiasság ősi követelményeivel.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vérnűsző Barom legújabb visszaemlékezése egy, a hetvenes évekből származó, közkedvelt cseh(szlovák) bohózat hangulatát varázsolja blogunk oldalaira, s már csak a szigorúan ellenőrzött vonatok hiányoznak ahhoz, hogy az élmény teljes legyen.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kézigránátot dobni nagyon macsós dolog. Az ember szeme előtt végigperegnek a háborús filmek vonatkozó kliséi: a marcona katona kezéből kiröppen a halálos szerkezet, robbanás, majd az ellen (önnön vérében fetrengve) kegyelemért könyörög, s közben a háttérben szól a diadalmas induló…
Hlkcica és kollégái azért nem pont így élték át, de legalább röhögtek egy jót.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A szellemi-műveltségi vetélkedők minden laktanyában nagyjából olyan szerepet töltöttek be, mint a nyílt szavazások a pártállamok országgyűlésében: adunk a látszatnak, és ha nem az első sorban ülsz, akkor tán még szunyókálni is lehet két forduló között.
Persze egy nem várt fordulat (nem a törvényhozásban, hanem a laktanyában!) bármikor bekövetkezhetett; Vérnűsző Barom mai története egy ilyenről számol be.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mai – proletair által jegyzett – posztnak azt a címet is adhattuk volna, hogy A kettős csoda napja. Hogy miért – nos, ezt megtudjátok a továbbiakban, miként azt is, hogy okos felderítő még az ürítés helyét is úgy választja ki, hogy az a teljesítendő feladat szempontjából a maximális eredményt hozza.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Münci egy olyan szakma képviselőjeként húzott le három hónapot a Magyar Néphadseregben, akikkel még a komancs időkben se nagyon mertek ujjat húzni a hatalmasságok. Lássuk, hogyan katonáskodtak a nyolcvanas évek végén a bányászok, akinek innen is teljes riszpekt és természetesen: Jó szerencsét!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ez a blog nem a napi katonai aktualitásokra szakosodott, de – hosszas vívódás után – úgy döntöttem, nem hagyom ki az elmúlt nap hírét. Arra kérlek benneteket, kommenteljétek ezt a rendkívüli (és szerintem nagyon szomorú) katonasztorit.
Biztosan mindenki hallott róla, de röviden (a tárgyszerűség jegyében) összefoglalom a történteket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A laktanyai konyhákon igazából sohasem hajtottak Michelin-csillagokra az egyenruhás séfek, s a csúcsgasztronómia sem tartozott az elérendő célok közé. Azt meg eddig is úgy tudtuk, hogy a tea kiváló frissítő ital, főleg ha friss alapanyagból készül. Igaz? Vagy mégsem? Döntsük el közösen, miután elolvastuk Musaic mai rövid posztját.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mezei nyulakhoz képest a híradósoknak tényleg nem igazán lehetett panaszuk a szolgálatra: mindig volt fedél a fejük fölött, rádiót általában tudtak hallgatni, ráadásul – ahogyan azt TRMN mai posztjából megtudjuk – az italutánpótlás is könnyebben megérkezett, főleg kitelepülések alkalmával.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vérnűsző Barom mai írásában is hozza a (lassan minden olvasónk által) megszokott formáját: filozofikus, merengő, kesernyés, ironikus, talán szomorkás is ez a visszaemlékezés-fejezet, s mára meggyőződésünkké vált, hogy ha pályaválasztási tanácsadásra adná a fejét, Vérnűsző kolléga csak az esküdt ellenségeinek ajánlaná a haza fegyveres szolgálatát.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Biztosan sokan ismeritek azt a kínai közmondást, mely szerint egy tízezer mérföldes út is az első lépéssel kezdődik. Ezt emberi nyelvre úgy fordíthatnánk le, hogy nem kell csüggedni, kopasz; Rommel tábornagy katonáskodása is a bevonulással és az első nappal kezdődött!
Optika ma elmeséli a saját nulladik, valamint első napját a seregben. És vele együtt kíváncsiak vagyunk a tiétekre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rejtőn szocializálódott olvasóinknak nem ismeretlen az az antikatona-típus, amelyik egy fogadáson odalép a tábornokhoz, barátságosan rámosolyog és azt mondja: Portás úr, hívjon már nekem egy taxit!
Úgy látszik, ilyesmit nem csak Vanek úr tudott produkálni. Limbekcs kolléga egy Gronyár becenevű honvédről ad rövid, de találó jellemzést.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Obsitos barátunk a hajdani Magyar Néphadsereg egyik szakaszának harcérintkezéséről és csúfos megfutamodásáról ír mai posztunkban. A tanulság csak annyi, hogy a régi szocialista típusú megközelítés az egész nép háborújáról (ahol ugye a nemzet minden fia és lánya, sőt kutyája kapát-kaszát ragadva hősiesen küzd a betolakodó ellenséggel) ezek szerint nem is volt olyan hülyeség.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha nem vagyunk elég körültekintőek (meg akkor is, ha azok vagyunk) bármelyikünkkel előfordulhat, hogy autózás közben finomságot gázolunk: nyulat, őzet, sündisznót… Azt hiszem, jól emlékszem, hogy ilyenkor a vadat elméletileg le kell adni a területileg illetékes vadásztársaságnak, máskülönben lopásnak minősül. Mai posztunkban látni fogjuk, hogy Vérnűsző Barom körültekintőbben vezet, mint akármelyikünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Anus Pannonius ma egy méretes idegen tollal ékeskedik (ő is csak olvasta a történetet), de a sztori olyan jó, hogy ezúttal kivételt teszek, s másodközlés gyanánt betördelem.
Ha az eredeti szerző jelentkezik, természetesen megemlékezünk róla is.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
