Mi, ezen blog szerzői és olvasói, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a kultúra és a hadsereg mindig is kéz-a-kézben járt. Ezen alapigazság egyik tanúja és krónikása Garael, aki az egyenruha és a film- és zeneművészetek találkozásáról írja mai posztunkat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Obsitos kolléga egy kettős időutazásra hív bennünket. Első körben úgy 43 évet repülünk vissza, egy olyan korszakba, amikor (digitális trükkök híján) a magyar filmkultúra még megengedhette magának, hogy a tömegjeleneteknél tényleg tömeget filmezzen. Na és honnan lehetett tömeget szerezni..? És hogy miért kettős időutazás? Majd meglátjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Feák Derenc mai oktatóposztja morálfilozófiai tanulságokat is hordoz, ugyanakkor bármelyik politológia- vagy pszichológia-szak hallgatóinak megvitatandó témát kínál. Ha azt mondom, hogy 1976-ot írunk, és az első szabad, demokratikus választásról olvashattok, amelyre a Magyar Néphadseregben került sor, biztosan felvonjátok a szemöldökötöket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vérnűsző Barom mai írása a régmúltba repít vissza bennünket, amikor nemcsak az internacionalista érzelmek kötötték össze Közép-Európát (ugyancsak Közép-)Amerikával, hanem a mély konspiráció, továbbá a közös eszmék iránt érzett szüntelen aggódás is. A sorsjegyekről nem is beszélve.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vajmaci újra lecsap. Mai két története egy tényleg korrekt parancsnokról szól, aki a kormányőrök (aktuálisan: köztársasági őrezredesek) nem túl változatos napi teendői közepette is emberként tudott viselkedni. Biztosak vagyunk abban, hogy odaát is ő szervezi a szolgálatot, és szabadidejében jókat sakkozik a kollégákkal. Nyugodjék békében!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Új szerző kopogtat, a szépnevű Anus Pannonius személyében. Első posztjából máris megtudjuk, hogy egyes elöljárók a Flottillánál sem örvendtek túl nagy népszerűségnek, valamint egy újabb verzióban visszaköszön a vv-cuccos katona esete az anyagcserével.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ugye mindenki álmodozott már arról, hogy – sorállományúként – olyan igazán elegánsan megszívasson egy hepciáskodó tisztest, de lehetőleg úgy, hogy ne pattintgassák feje fölött a függelemsértés vagy neadjisten a katonai bűncselekmény virtuális korbácsát?
Frogeye kollégának ez 1986 tavaszán maradéktalanul sikerült. Nem is csodálkozunk, hogy az élmény 24 év elteltével is friss maradt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vérnűsző Barom posztját olvasgatva (meg újraolvasgatva) az az érzésem támadt, hogy egy késői Rejtő-kézirat sorait tartom a kezeim között. És még mondja valaki, hogy a Magyar Néphadseregben nem tudtak élni a sorállományúak; ezek után már egészen biztos vagyok abban, hogy a nagy Levin képe ott virított a laktanyakonyhák falán.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem szoktunk versekkel felvezetni egy military-posztot, de itt és most elkerülhetetlennek érezzük:
Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?
William Blake (azaz inkább Szabó Lőrinc) óta tudjuk, hogy a szimmetria nem mindig kóser. ZöPö barátunk soronkövetkező rövid írásában mindjárt mélylélektani kórismét is felvázol a katonákról.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nedecz a 16-17 évvel ezelőtti sorállományú határőrök mindennapjait színesebbé tevő eseményekről mesél mai posztjában, amit áthat a nosztalgia és a (majdnem) mindent megszépítő idő hangulata. Kétségtelen: a nyugati határszélen annó izgalmasabb lehetett szolgálni, mint egy közép-magyarországi laktanyában.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A katona (na meg olykor a civil is) néha meg van győződve arról, hogy orbitális nagy ötlete támadt, amihez csak az archimédeszi heuréka, esetleg a newtoni gravitációelmélet születése fogható. Aztán persze jön az isteni igazságszolgáltatás (nevezhetjük torkosborz-effektusnak is), ahogyan azt Proletair mai visszaemlékezésében is látni fogjuk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Újabb sztori Optikától, amelyből a katonaéletet belülről nem ismerők is megtudják, hogy ez a beöntés csak abban hasonlít ahhoz a másikhoz, hogy mindkettő roppant kellemetlen tud lenni, de ha túl vagyunk rajta, haveri körben mindkettőről nagy röhögések közepette lehet mesélni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Dezső egy emlékezetes dunai átkelés élményeit osztja meg velünk, és egyúttal szóbeli dícséretben is részesítjük, mert az olvasók által kért követelt időpontmegjelölést is mellékeli a megörökített eseményekhez: történik tehát mindez az Úr 1986. évének június havában.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nedecztől már megszoktuk, hogy visszaemlékezéseiből árad az egykori határőrőrsök konyháinak semmi mással össze nem téveszthető illata. Barátunk most sem okoz csalódást: lesz itt állat, szakács és rengeteg vér…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sóbányász szerzőtársunk folytatja az 1982-es szombathelyi tápos történeteit. A mai adagból megtudjuk, hogy miért volt fontos a Néphadseregben a biciklitechnikai jártasság, valamint azt, hogy (a közmondással ellentétben) a bosszú nem mindig édes mellékízzel rendelkezik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hacsak nem katonacsalád sarjáról van szó, az átlagférfiú a sorozás alkalmával találkozik először azzal az eleinte alaktalan, megfoghatatlan és kicsit ijesztő, mindaddig csak hírből ismert masszával, amit hadseregnek hívunk. Lucius Flavius Arrianusnak ez a találkozás nemcsak az első, de az utolsó is volt egyben; erről mesél ma nekünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mai, jubileumi posztunkban egy csöppet szakítunk a klasszikus katonaimidzzsel. Proletair ugyan blogunk egyik legnépszerűbb témájával kezdi (az őrszolgálattal), de aztán elkalandozik és egyfajta egyenruhás Brehm Alfrédként mutatja be egy átlagos, a civilizációtól egészségesen távoli őrhely állatvilágát.
És még mondja valaki, hogy a katonák szakbarbárok…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sóbányász kolléga bemutatkozik: saját tápos élményeiből ad válogatást népes olvasóközönségünknek. Mai posztunkban három, 1982-es szombathelyi katonatörténettel kedveskedik nekünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mindig is tudtuk, hogy a rendszeres testmozgás egészséges, de igazából a seregben jött rá az ember, hogy mennyivel többet ér egy góllövő láb vagy valami frenetikus kapusreflex, mint például egy színötös érettségi, vagy akár két felsőfokú nyelvvizsga. Optika kolléga zavarbaejtő módon megértő a témát illetően: nem anyázik és nem küldi el sem a focistákat, sem a népi táncosokat sehová…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Utánanéztem a vonatkozó tudományos kutatásoknak és igazat kell adnom Nedecznek: soha senki nem állította, hogy a seregben a konyhások felvételét intelligenciavizsgálat eredményéhez kötötték volna. Miként azt sem, hogy a tűzraj tagjait a reakcióidejük rövidsége alapján válogatták ki.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
