Hungaryhonvéd kolléga sorállományú pályafutásának csúcsáról olvashatunk az alábbiakban. Merthogy századparancsnok is volt ám, ami – lássuk be – nem piskóta!
Ja, hogy a század egyetlen személyből állt? Na és? Egy szakmai önéletrajzba ez utóbbi (amúgy elhanyagolható) részletet szerintem nem is kell beleírni…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász barátunk életképeinek második felvonása kerül ma sorra. Ismételten felhívom a tisztelt olvasóközönség figyelmét, hogy mai szerzőnk mindösszesen 30 (harminc) napig volt katona és ennek ellenére ennyi sztorija van. Beleborzongok, hogy mit bírt volna kiadni magából, ha lehúzza az akkoriban (1979-ben) esedékes két évet…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vajmaci kolléga blogunkon egy új „fegyvernem” hétköznapjairól és történeteiről szóló sorozatot indít: a kormányőrségről szóló sztorijai első darabját olvashatjátok, mindjárt egy szívet melengető, mulatságos esetről, amelyből kiderül, hogy nem elég kormányőrnek lenni, annak is kell látszani.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nedecz története valóban nem mulatságos, viszont annál tanulságosabb. Mellesleg nem tudom, hány olvasónkra fogtak már töltött fegyvert. Akárhányan vannak is, megerősíthetik, hogy kevés kellemetlenebb érzés van a világon. És úgy érzem, azzal a véleményemmel sem vagyok egyedül, hogy vannak olyan idióták, akik csak akkor tanulnák meg a katonák egyik aranyszabályát (Töltetlen fegyver nem létezik!), ha az ánuszukba legalább húsz centi mélyen feltolna valaki egy AK-csövet. Természesen csak viccből.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Optika szerzőtársunk a katonaélet sajátos és módfelett egyhangú szeletét, a vonatozást mutatja be azoknak, akik még nem próbálták, illetve emlékezteti azokat, aki próbálták és azóta is el akarják felejteni az élményt. Pedig vonatozni nem volt olyan rossz – feltéve, ha májusban tehette az ember és elég ellátmány volt a szimatszatyorban. A többi meg jött magától.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szerény véleményem szerint a sorállomány antikatonái legalább annyi szöget vertek be a hivatásosok koporsójába, mint fordítva. Sztupi mai három története ezt az alapigazságot hivatott alátámasztani.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Paddington azokról a régi időkről mesél nekünk három rövid történetet, amikor olvasóink és szerzőink többsége még a csattogó szárnyú falepkét tologatta a nappali szőnyegén, és fél szemmel a Négy páncélos és a kutyát vagy a Kloss kapitányt nézte a fekete-fehér képernyős tévében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stüszi Vadász kolléga tényleg csak beleszimatolt a Néphadsereg illatába, de ehhez képest nyitott szemmel és fülekkel vészelte át Pécsett azt a harminc napot. Ébersége gyümölcse több apró történet, amelyek első kötegét ma nyújtjuk át nektek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mivel nagyvonalúságomnál már csak a jóságom közismertebb, ma két történetet is olvashattok Art tollából. Mindkettő főszereplője Géza honvéd, aki katonának ugyan tökéletesen alkalmatlan volt, de legalább lehet róla ilyen sztorikat mesélni. És gondolom, mindenki egyetért velem abban, hogy Gézákra minden hadseregnek szüksége van.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy jó kis katonazenénél kevés dolog tudja jobban feldobni a hadgyakorlatban megfáradt, magasrangú egyenruhásokat (már ha az alkohol és a magas zsírtartalmú ételek mértéktelen fogyasztásától nagyvonalúan eltekintünk). De a katonazenész is katona – ergo akkor és ott bújik ki a meló alól, amikor és ahol csak lehet. Vászka el is meséli nekünk, milyen következményekkel.
És persze senki ne csodálkozzon, hogy megint a (kelet)németek mentették meg a katonai becsületet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt ugye mindenki tudja, hogy a konzerv egy olyan, ónozott fémlemezből készült tárolóedény, amelyben általában élelmiszer található, s amelyet megtöltése után hermetikusan lezárnak, a tartalom megromlását megelőzendő. Katonáéknál igen elterjedt.
Sorhajóhadnagy kolléga a konzerv sokoldalú felhasználását mutatja be. A történetet nem csak katonáknak, hanem kirándulóknak és mókakedvelő tábortűz-megszállottaknak is a figyelmébe ajánljuk; kertben, terasz mellett, tömegben garantált a siker.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Úgy látszik, szerzőink nem fogynak ki az őrszolgálatos sztorikból. Mityu története ismételten bebizonyítja, hogy békeidőben talán ez a beosztás volt az egyetlen, amit érdemes volt komolyan venni – na nem másért, de ha egy elég hülye tisztet sodort töltött fegyverünk elé a sors, még egy jutalomszabi is leeshetett.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az igazi férfiak (és persze a katonák) egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy úgy tájékozódnak, mint Winnettou a prérin és úgy használják a térképeket, mint maga Radó Sándor. Ugye egyikőtök sem szeret útbaigazítást kérni, inkább hatodszor is megkerüli a háztömböt, amíg új erőt gyűjt, miközben párotok ott sopánkodik az anyósülésen..?!
Gombob a tájékozódásról, a térképhasználatról és egy – majdnem lincseléssel végződött – természetjárásról mesél ma nekünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Van az úgy (és ezt mindannyian tapasztalhattuk már), hogy a véletlenek tragikus összejátszása olyan képet közvetít a külvilág felé, amely nem felel meg a valóságnak. Pistone rendőrtörténetét elolvasva óhatatlanul az ősi bölcsesség ugrik be, mely szerint ne higgy a látszatnak, mert pofára fogsz esni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Két történet következik a szentesi Műszaki Dandár hét évvel ezelőtti hétköznapjaiból, Darahian kolléga szakavatott tolmácsolásában. Szerepel itt dandártábornok, törzsőrmester, no és mindkét mai sztoriban felbukkan a mindenkori hadseregek és katonák egyik mumusa, a jogi osztály.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Wastelander mai posztja a külföldi (jelen esetben a jugoszláv) katonatörténetek sorát gazdagítja. Az utolsó jugó szilveszter egy pozsareváci laktanyában – hát nem Kusturicáért kiált a téma?!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A tréfálkozás a katonaélet velejárója, de kevés annál szarabb érzés van, mint amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy ült-e a poén vagy sem… Mityu annak idején hasonló helyzetben találta magát, pedig nem is volt rossz a beszólása.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sorhajóhadnagy rövid, ámde roppant tanulságos története elé mit is írhatnánk felvezetőül, mint azt, hogy a szabályzat ismerete majdnem olyan erős érv egy szakmai vitában, mint a megfelelő beosztású hozzátartozó.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A halál, illetve az ezzel – általában – együtt járó temetés a főtiszteket sem kerüli el. Prenix úgy 13 évvel ezelőtt volt egy kegyeleti díszelgő alakulat tagja, de úgy tűnik, az élmény olyan intenzitású volt, hogy a mai napig várt arra, hogy kibeszélhesse magából.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt, hogy az ember a szovjet rendszerben (és főleg a szovjet hadseregben) fogyóeszköznek számított, már számtalanszor hallottuk, de békeidőben valahogy olyan költői túlzásnak tudtuk be az ilyen beköpéseket. Lajos mai rövid, de annál elgondolkoztatóbb sztorija arra hívja fel a figyelmet, hogy az a Kafka nevű prágai csávó tényleg tudott valamit…
Persze mindez még jóval a haderőreform előtt történt…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
